Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28., vasárnap o Zárszámadás Medgyesbodzáson Tegnap Medgyesbodzáson tartotta zárszámadó és tervtartotta közgyűlését a med- gyesbodzás—pusztaottlakai Egyetértés Termelőszövetkezet. A szövetkezet múlt évi eredményeit és az idei terveket Báli István elnök ismertette. Beszámolójában elmondta, hogy nehéz, de nyereséges évet zárt a tsz kollektívája. A tervezett árbevételt kishíján 19 millió forinttal lépték túl, nagy része van ebben annak, hogy a háztáji termelés megduplázódott. Kedvezően alakultak a növénytermesztés termései, minden jelentős kultúránál sikerült az előirányzottnál nagyobb termésátlagot elérni. Egyedül a kender volt az, amely vihar és jégverés miatt teljesen kipusztult. Az így keletkezett kár nagy részét a biztosító megtérítette. Az országoshoz hasonlóan rossz volt a dinnye termése, is, ez egyértelműen a kedvezőtlen időjárásnak tudható be. Kedvező — 36 év — volt az akív dolgozók átlagéletkora az elmúlt évben, a dolgozók 27 százaléka a 30 év alatti fiatal. A tagok személyes jövedelme 1977-hez viszonyítva 5,1 százalékkal nőtt. Beszámolójában Báli István kiemelte, hogy a tagság 65 százaléka törzsgárda- tag, s ez annak is köszönhető, hogy jó a dolgozók és a vezetők viszonya. Nőbizottságuk jól képviselte a nőik érdekeit az elmúlt évben, eredményes volt a nők munkája is. Ezt bizonyítja, hogy a baromfihús önköltsége csökkent az előző évhez viszonyítva. A választott testületek jól irányították a szövetkezetei, ezt tükrözik az elért eredmények is. A küldöttek rászolgáltak a tagság bizalmára. rendszeresen eljártak a küldöttközgyűlésekre és méltóképp képviselték a tagság érdekét. Beszámolója végén az elnök köszönetét mondott termelési, értékesítési partnereiknek, így például a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, az AGROKER, a BOV és a húsipar dolgozóinak. mert pozitív hozzáállásuknak nagy része van az elért eredményekben. Tehetségkutatú A Magyar Rádió és a kosárlabda szövetség az általános iskolák VII. és VIII. osztályos tanulói részére kosárlabda tehetségkutatást indít. Várjuk azoknak a lányoknak és fiúknak jelentkezését, (lakcímük — község, város, megye, irányítószám, illetve születési év, hónap és testmagasság feltüntetésével), akik kosárlabdában még nincsenek leigazolva. Címünk: Magyar Rádió, 1800 Budapest, Bródy Sándor utca 5—7, kérjük, hogy a jelentkezéseket február 15-ig küldjék el és a borítékra írják rá: „Kosárlabda tehetségkutató akció”. M. Sz. Zs. Ülésezett a megyei képzőművészeti szakbizottság Vita a múzeumok meghívásos rendszeriről Az ismert értékesítési gondok ellenére jónak mondható az állattenyésztés eredménye is, elsősorban a háztáji termelés eredményei kimagaslóak — sertésből, pecsenyecsirkéből és hízómarhából egyaránt a tervnél nagyobb volt az árbevétel. Jelentős sikerként könyvelheti el a szövetkezet tagsága, hogy hektáronkénti 496 mázsás cukorrépa termésével — az IKR-en belül — országos első helyezést ért el. Sajnálatos, hogy megemelkedtek a termelési költségek is, ezért — összhangban a népgazdasági célkitűzésekkel — a jövőben fokozottan törekedni kell a takarékosabb gazdálkodásra. Csoda ! a buszon Jókedvem volt a mi- j « nap, s okom is volt rá. j Az úgy kezdődött, \ ■ hogy Békéscsabán, a i Lencsési úton reggel J nyolc körül felszálltam a ; 11]A jelű autóbuszra. • Hátul, karjában gyér- • : mekkel egy papa igyeke- : zett felfelé, s akkor elő- | szőr megszólalt a hang- • szóró. Az autóbusz ve- ! zetője udvariasain meg- i kérte az utasokat, húzód- ■ janak félre, mert kis- j gyermekkel szállnak fel, ; s így nem bírnak ka- • • paszkodni. Elindultunk. A megái- ; lóknál újra és újra meg- ; szólalt a már ismerős 5 hang, jelezve merre já- runk. (Milyen jó lesz ez, \ ha netán még egyszer az \ idén olyan hideg idő i adatik, hogy a jégtől | .; nem látunk ki az abla- ■ kon. Eddig jobb híján > körömmel kapirgáltunk | egy apró lyukat, ott ; kémleltünk kifelé.) Megérkeztünk a végál- : lomásra, s akkor történt * az igazi csoda. Hadd ! idézzem szó szerint, mit S hallottunk a hangszóró- • ból: „Jó reggelt a kedves « utasoknak. A Szabadság : 5 térre értünk. Jó munkát ; kívánok mindenkinek!” • I Hát mondhatom, megle- j ; petésemben majd kies- j • tem a kinyíló ajtón. A • • hátam mögött egy utas- S ! társam tudni vélte, hogy : ezt utasításban kapták... ■ ■ Én azt hiszem, egyszerű- • | en arról van szó, hogy a : volánnál olyan ember l • ült, aki megérdemli, hogy ; mi, utasok hasonló jókat [ kívánjunk neki, s meg- ! köszönjük azt a kellemes : hangulatot, amellyel ■ • utunkra bocsátott min- ! Pénteken délután ülésezett Békéscsabán a megyei művelődési központ klubházában a megyei képzőművészeti szakbizottság tagsága. Dr. Párzsa János a vezetőség tagjaként számolt be a szak- bizottság elmúlt évi munkájáról. Beszélt a szakcsoport- vezetők és tagok eredményes tevékenységéről. Mladonyiczky Béla szobrászművész ismertette a szakbizottsági tagok beszámoló leveleinek lényegét, közös tanulságait. Elmondta, hogy egyre több alkotó vesz részt kiállításokon a megyében, de a megyén kívül is. Mégis felül kellene bírálni a különböző társadalmi intézmények, múzeumok meghívásos rendszerét, hogy minél több alkotó bemutatkozhasson a közönségnek. A képzőművészeti szakbizottság tagjai gyakran dolgoznak társadalmi munkában, így rendeznek ismeretterjesztő előadásokat, szakmai konzultációkat tartanak, zsűrizéseken vesznek részt. Beszélt a képzőművészek felelősségéről, amikor szakköri munkával fejlesztik az ifjúság vizuális kultúráját. Itt külön felhívta a figyelmet a szakmunkástanulók képző- művészeti nevelésére. A békési alkotótábor szervezése, lebonyolítása szívügye .a szakbizottságnak. Jelentős esemény volt az elmúlt évben az a fejlődés, amelyet a tábor életében (Lóránt János szakmai irányítása mellett) tapasztaltak. A szakbizottság fontos feladata a tagok képzése is, ennek bevált módszere lett a különböző művészeti területek konzultációs napja egy-egy hivatásos képzőművész vezetésével. A tagok munkáiból gyűjteményes kiállítást terveznek a jövőben, amelyet vándoroltani fognak a megye művelődési intézményeiben. A vezetőség beszámolóját, javaslatait élénk vita követte. Gaburek Károly festőművész kérte a szakbizottságot, hogy segítsen a kiállítások meghívásos rendszerének bizonyos szubjektív vonásait felszámolni. Elmondta azt is, hogy a művelődési házak igazgatói is nagyobb gondot fordítsanak a megye képző- művészeti életének megismertetésére, s ne forduljon elő olyan kiállítás, amelyre magát az alkotót nem hívják meg. Takács Győző grafikus megyénk többi művészeti alkotói csoportjáról, a művészet tisztaságáról, feladatvállalásáról, közművelő funkciójáról beszélt. László Im- réné, a békési művelődési központ igazgatója a békési alkotótábor tevékenységét méltatta, s hasznosnak találta a javaslatot, mely szerint ne díjazzák az alkotótáborban született munkákat, ne alakuljon ki egészségtelen versenyszellem a táborban. Üj tagok felvételéről és vezetőségválasztásról döntött még a közgyűlés. A vezetőség soraiba választották Koszta Rozáliát, Mladonyiczky Bélát, Jelinek Lajost, Gaburek Károlyt, Horváth Jánost, Görgényi Tamást, Szlotta Andrást, Wollmuth Frigyest, Vágó Ferencet és Feldmann Tibort. A képző- művészeti szakbizottság titkára, a vezetőség tagja lett dr. Párzsa János is. B. Zs. Megnyílt a Róna étterem Újkígyósén „Húszéves vágy,a teljesül most az újkígyósaknak” — mondotta megnyitó beszédében tegnap délelőtt Szabó György, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági elnöke — „amikor átadom rendeltetésének a Rón,a étteremkombinátot.” Az új vendéglátóipari egység összalapterülete kilenc- százhuszonegy négyzetméter. A négyszázadagos konyha az előfizetőket is ki tudja szolgálni. Az étteremkomplexum vezetői arra törekszenek, hogy gazdag választékkal álljanak a vendégek rendelkezésére. A „Róna” beruházásának költsége meghaladta a 10 millió forintot. A vendégek kényelme, kulturált kiszolgálása érdekében ,a- legkorszerűbb tárgyakkal rendezték be a vendéglátó helyiségeket. A tágas és szép éttermen kívül kisterem is van, valamint a reggelizők számára külön helyiség, egy hangulatos presszórész. Az étteremkoplexum vezetői elsősorban arr,a törekszenek, hogy a falu lakosságát, különösen az Aranykalász Termelőszövetkezet tagságát lássák el nap mint nap friss étellel. A „Róná”-ban egyszerre 400 vendég ülhet asztalhoz. A korszerű légkondicionáló berendezés lehetővé teszi, hogy tiszta levegőjű helyiségekben étkezhetnek, szórakozhatnak a vendégek. Az évente több mint 10 millió forint forgalmat lebonyolító vendéglátóipari egységgel egyidőben adták át a helybeli lakosságnak ,azt az üzletet is, amelyben a háztáji és kisegítő gazdaságok tulajdonosai vásárolhatják meg hétfőtől a vetőmagot, a műtrágyát, a kisgépeket, és az egyéb felszerelési tárgyakat. Új társulás A helyi adottságok jobb kihasználásával több húst gazdaságosabban előállítani — ezzel a céllal alakult szarvasmarha-tenyésztő és -hizlaló társulás Csongrád megyében, nyolc gazdaság összefogásával. A társulás irányítója az állattenyésztéséről híres Pankotai Állami Gazdaság, ahol havonta átlagosan 40—42 kiló súlygyarapodást érnek el jószágonként. Az általuk kidolgozott tenyésztési és hizlalási technológiát a társgazdaságok rendelkezésére bocsátják. Tulajdonképpen kész „receptet” adnak, ugyanakkor figyelembe veszik a helyi takarmányozási és egyéb körülményeket, és ehhez igazítják a technológiát. A társulásban részt vevő gazdaságok több mint kétezer szarvasmarhát tartanak, és ennek szaporulatát nevelik tovább, illetve hizlalják. Az új, reprezentatív étterem Fotó: Demény Gyula Az együttműködés évtizedei A KGST születésétől máig jelentős gazdasági világtényezővé fejlődött, ami 30 év alatt más társadalmi rendszerek által még soha el nem ért siker. Elég, ha egy számot említünk a KGST világgazdasági szerepére: az ötvenes években ez a régió a világ ipari termelésének 19 százalékát adta, ma már a részaránya meghaladja a 30 százalékot. S ebben a nagy aránynövekedésben benne van az egyes országok erőfeszítése gazdasági elmaradottságuk felszámolására, vagy éppen egyes iparilag élenjáró tőkés országok túlszárnyalására. De ugyanúgy benne rejlik az ösz- szefogás ereje, az egymás segítésének eredménye. Mi a titka annak, hogy sok nehézség és ellentmondás, látszólag lassú fejlődés ellenére valójában mégis sikert könyvelhet el a KGST egésze, s benne minden ország? A kédrésre egyetlen szó a válasz: a rugalmasság. S ez ellentmondásnak tűnik. Egy akkora gazdasági egység, mint a KGST, amely ráadásul nagy, közepes és kis országok gazdaságából áll össze, ahol a gazdasági erő és a gyengeség erőteljesen keveredik egymással, s ennek megfelelően az érdekek — esetenként nagy kérdésekben is — eltérőek, mégis rugalmasan tud alkalmazkodni a világfejlődés következményeihez. Pedig bármennyire ellentmondásosnak tűnik, mégis így van, amire álljon itt bizonyítékul a KGST történetének négy legfontosabb állomása, és az akkori állapotok jellemzői. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulása után évekig az, együttműködés fő formája és területe a szervezetben részt vevő országok kétoldalú áruszállításainak, külkereskedelmének megszervezése volt. Miért? Idézzük föl magyarázatként a KGST megalakulását bejelentő közlemény két fontos megállapítását: az egyik szerint „az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és néhány más nyugateurópai ország kormánya lényegében bojkottálja a kereskedelmi kapcsolatokat a népi demokráciák országaival és a Szovjetunióval, mivel ezek az országok lehetetlennek tartják, hogy alávessék magukat az országaik szuverenitását és nemzetgazdasági érdekeit sértő Marshall-tervr"diktátumá- nak”. S a másik megállapítás szerint a KGST-t megalakító országok „gazdasági kapcsolatainak fejlődésében lényeges eredmények mutatkoztak, ami elsősorban az áruforgalom nagy méretű növekedésében Nyilvánult meg”. Ebből következett, hogy ha a gazdasági fejlődés feltétele és következménye a külkereskedelmi áruforgalom növekedése/ s ez nem lehetséges a nyugati államokkal is, csak egymás között — akkor ezt a folyamatot a szocialista országok egymás felé irányítják még intenzívebben. A korábban kibontakozott folyamatot elősegítendő, olyan szervezetet hoznak létre, amely biztosítja és erősíti a benne részt vevő országok szuverenitását. Ilyen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Az adott helyzethez való rugalmas alkalmazkodás következménye lett, hogy a KGST-ben részt vevő országok viszonylag gyorsan fejezték be az újjáépítést, és megkezdhették és sikerre vihették az iparosítást és általában a korszerű népgazdaság kiépítését. A következő állomás az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére esik, amikor a tagállamok összhangba hozták ötéves terveiket, s a kulcskérdés a hosszú lejáratú megállapodások rendszerének megvalósítása lett. A kölcsönös áruforgalmat öt évre irányozták elő, s az árakat is öt évre állapították meg, ami végső soron több évre biztosította a zavartalan fejlődés egyik fontos föltételét. írásban rögzítették 1962-ben az új helyzetet, s egyúttal felvázolták egy dokumentumban, „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei”-ben a további együttműködés fő vonalait. Leszögezték: „A szocialista világrendszernek kedvező lehetőségei vannak arra, hogy mélyebbre ható munkamegosztást szervezzen meg a részt vevő országok között, nevezetesen a termelés szakosítása és a jobb kooperáció, valamint a szakosítás és a kooperáció előnyeinek jobb kihasználása végett”. Vagyis a forgalom felől fokozatosan közelíteni kell a termelés felé, a nemzetközi munkamegosztást sokféle formában ott kiépíteni, ami újabb ösztönzést és lehetőséget teremt a külkereskedelmi áruforgalom bővülésére. Másképpen fogalmazva: még jobban és teljesebben ki lehet így elégíteni az együttműködésben részt vevő országok népgazdaságainak szükségleteit. Végül a harmadik fordulópont, amikor kidolgozták, és 1971-ben elfogadták a komplex programot, ami már átfogóan hosszú távra — esetenként az évezred végéig — a gazdasági élet szinte minden területére meghatározza a szocialista országok együttműködését és annak formáit. A KGST-országok kinőttek a kölcsönös áruforgalom kereteiből és kezdenek belenőni olyan nagy gazdasági egységbe, amely megköveteli a kis népgazdaságok kölcsönösen kiépített összhangját. S ezt nem felülről, valami' nemzetek feletti, vagy országok feletti szerv javasolja, vagy éppen kényszeríti rájuk, hanem a tagországok nagyon is valós és égető gazdasági szükségletei követelik meg. Van ugyanis egy pont a fejlődésben, amikor a minőség, a korszerűség és a gazdaságosság érvényesítése lehetetlen néhány milliós belső piacra támaszkodva. Lehetetlen a műszaki-tudományos forradalom vívmányainak hasznosítása és méginkább eredményeinek továbbfejlesztése. Szüksége van nagy 'és biztos piacra, néhány millió fogyasztó helyett sok tízmilliós fogyasztói táborra, mert csak ekkora piac mellett lehet valóban hatékonyan termelni, és korszerű eljárásokat bevezetni, csak emellett lehet létrehozni a tömegtermelést. A KGST a többi között ezt ismerte föl és rugalmasan alkalmazkodott hozzá, alapul véve az együttműködésben részt vevő országok létszükségletét. A fejlődés a szervezetben nem állt meg az átfogó komplex programnál. Már az elfogadás pillanatában célul tűzték ki, hogy tovább dolgoznak és felvázolják majd egész részletesen kimunkálják a fontosabb területek tennivalóit. Az elmúlt évben a tagországok elfogadták az együttműködés súlypontjait képező részletes célprogramokat, amelyek 10—15 évre határozzák meg a tennivalókat az energia-, a tüzelőanyag- és a nyersanyagtermelés, a mezőgazdasági és élelmiszeripari, valamint a mindezekhez szükséges gépipari együttműködés területén. B z új helyzetekhez, a megváltozott körülményekhez való igazodás tehát a KGST történetén végigvonuló elv és gyakorlat. Természetesen a rugalmasság csak annyira lehet az, amennyire a KGST közös érdeke és az országok egyéni érdeke találkozik egymással. Hiszen az együttműködés évtizedes alapelvei között nemcsak deklaráltan, hanem mindig megvalósulva szerepel a szuverenitás, az önkéntesség, az érdekeltség és a kölcsönös előny. Minden ország csak abban vesz részt, amiben érdekelt, ami országának hasznos. A három évtized bebizonyította, hogy ezek az elvek beváltak, hogy ezen elvek alapján lehet és kell szervezni a szocialista országok együttműködését a jövőben is. Gyulai István iaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai
