Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 10. szám
1979. január 13., szombat A makett az átépített Marx teret mutatja a tér felett haladó felüljáróval és a Skála II. Áruházat. A kétszer egysávos felüljáró a Bajcsy-Zsilinszky utat köti össze a Váci úttal. A térrendezés előreláthatólag 1980 végére, az áruház a 80-as évek elejére készül el. (Tervező: Kővári György, MÁV Tervező Intézet) (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) Katonák helytállása Higiénia?!... Naponta észlelhető apró bosszúságokból állítottam össze egy csokorravalót. Ezúttal a higiéniáról. ELSŐ SZÍNHELY: Meglehetősen hangulatos étterem, hófehér térítők az asztalokon, szőnyeg a padlón, földig érő függönyök, udvarias pincérek. Hol található ilyen csodahely? Igaz, nem minden utcasarkon, de azért akad, s a vendég ide szívesen tér be. — Kérek egy üveg sört! — hangzik az óhaj. A pincér perceken belül hozza is, önti a csillogó pohárba a frissen habzó italt. Az üveget a fehér térítőre teszi. A vendég később nyúl az üvegért, hogy utánatöltsön. Ekkor éri a meglepetés. Az üveg ragad: a piszoktól... A térítőn, a kézen és mindenen nyomot hagy. Ráadásul még a régi címke is ott díszeleg szakadtán, rongyosan az új mellett. Ugye, visszataszító látvány? Ha üres üvegeket viszünk vissza a boltba, tábla hívja fel a figyelmet: csak tisztára mosott üvegeket veszünk vissza! Nem kellene hasonló táblát a sörfejtőkben is kitenni? Mondjuk némi módosítással: töltés után is mossák le az üvegeket! MÁSODIK SZÍNHELY: l'ejestasakok az ABC-ben. Már megszoktuk, hogy folyik a tej, minden úszik, ami körülötte van. Az ügyes boltvezetők segítettek a bajon. Kitették azt a bizonyos kockás szalvétát, amivel megtörülhetjük a csöpögő tejtől nedves tasakot. Csakhogy éppen itt a bibi. Az a ruha nem tudni mikor látott mosóport. Ha csaknem száraz állapotban, dobozolva a boltok polcain. A színe még hagyján, fel lehet ismerni, de az „illata”!... HARMADIK SZÍNHELY: Csendes kis presszó, félhomály, elegancia, halk zeneszó. Csinos felszolgálók talpas poharakban hozzák az üdítőt, finom csészékben a feketét. Ám jó, hogy a félhomály mindent takar. Csak az éles szemű vendég veszi észre, hogy „nem minden arany, ami fénylik”. — Vagyis, hogy egyáltalán nem fénylik, mert a pohár szélén ott maradt az előző hölgyvendég rúzsának nyoma, s az egész pohár amolyan „homályos”... A fe- ketés csésze széle repedt, csorbult. Nemrég tanúja voltam egy esetnek, amikor az üdítő italt is repedt pohárban szolgálták fel. A vendég ivott, a pohár eltört, széle felsebezte a vendég ajkát. A példákból elég talán ennyi. Bár még néhány cso- korravaló összejönne. Ám a tanulság így is levonható: sűrűbben kellene ellenőrizni a higiéniai előírások betartáTeplán Olivér őrvezető, rendész-járőrparancsnok beosztottjával szokásos útvonalát járta végig, amikor Budapesten, a 20-as autóbusz végállomásának közelében verekedő emberekre lett figyelmes. A tettlegességig fajult heves vita már annyira elmérgesedett, hogy a közelben szemlélődő járókelők sem mertek közbeavatkozni. A> két katona azonban nem tétovázott. Felszólították a verekedőket, majd a határozott figyelmeztetéssel mit sem törődő rendzavarök közé vetették magukat, s lefogták a rendbontás kezdeményezőit, akikről percek alatt kiderült, hogy rablással is gyanúsíthatok. Teplán őrvezető és járőrtársa a rend helyreállítása után a vétkeseket átadta a rendőrség képviselőinek. * * * A Paksról Budapest felé robogó vonat utasai megbot- ránkozva, leplezetlen ellenszenvvel figyelték az utasfülkében végigtámolygó, erősen ittas férfit. Dzsugán József alezredes is rosszalló pillantással kísérte a fülkéjük előtt dülöngélő részeget, s kilépett a szűk folyosóra. Még időben. Az italtól eltompult agyú ember ugyanis a nyitott peronajtón majdnem kizuhant, s csupán az alezredes gyors közbeavatkozásának köszönhette, hogy a súlyos, könnyen halálos kimenetelű baleset helyett — csupán kijózanodott. * * * Halmi András őrvezető Diósdon sétált, amikor felfigyelt az egyik út menti ház ablakából gomolygó sűrű füstre. Amikor közelebb ért, rögtön látta, hogy az őrizetlenül hagyott olajtüzelésű kályha lángja okozta a la- kástüzet, s nincs aki eloltsa. Habozás nélkül beszaladt a házba, s hozzá kezdett a lángok megfékezéséhez. Mire Kiss Bálintné, a ház gazdája megérkezett, csupán az égés nyomait kellett eltakarítania. A bátran és lelkiismeretesen cselekvő katona ezt követően visszatért alakulatához, s úgy érezte, felesleges jelentenie az esetet, hisz csak emberi kötelességét teljesítette. Helytállásáról csak később, Kissné köszönő leveléből szereztek tudomást az alakulatnál. Az alakulat parancsnoka, miután gondosan kivizsgálta az esetet, Halmi őrvezetőt példamutató magatartásáért soron kívül előléptette tizedessé. * * * Az egyik nyugat-dunántúli vasútállomáson katonai szállítmányt raktak ki a néphadsereg kijelölt alakulatának katonái, amikor elhaladt mellettük a bécsi gyorsvonat. Süslecz Károly szakaszvezető, feladatai teljesítése közben észrevette, hogy a vonatablakból valaki a katonai szerelvényt fényképezi. Mindössze néhány tized- másodpercig láthatta a férfit, de így is olyan pontos személyleírást tudott adni róla, hogy a Győr—Sopron megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei fél óra múlva el tudták fogni az ismeretlent. A katona gyors helyzetfelismerésének és jó megfigyelőképességének köszönhető, hogy sikerült megakadályozni a katonai titkok külföldre juttatását. Tettéért a rendőri szervek illetékesei is kifejezték köszönetüket. KS. s«' Kasnyik Judit cfxxjJttyxxrxfjyttttrjyttXxtrjttrrxmyTjyyttJttttxxrrxttZít * / /1 Az MTA piszkéstetői obszervatóriumában dolgozik Lovas Miklós csillagász, aki kimagasló eredménnyel büszkélkedhet. 1978. november 3-án éjjel fedezte fel harmincadik szupernóváját. A képen: az észlelt adatokat számítógéppel dolgozza fel a csillagász (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS) II nemzetközi gyermekév jegyében Új létesítmények Békéscsabán Csütörtökön délután a békéscsabai Városi Tanács nagytermében Fekete János- né elnökhelyettes köszöntötte a város harmincöt gazdasági egységének, intézményének, párt-, állami, valamint társadalmi szerveinek képviseletében összegyűlt küldötteket, akik a nemzetközi gyermekév közös feladatairól tartottak tanácskozást. A városi akcióbizottság nevében ismertette, hogy az ENSZ felhívása alapján az országos feladatokba ágyazva dolgozták ki a munkabizottságok azt a sokrétű tennivalót, mely egyrészt tartalmi programot foglal magában a gyermekek helyes nevelésére történő társadalmi összefogás erősítésének érdekében; másrészt az egészséges életmód fejlesztésében is maximálisan kívánja szolgálni a gyermekek érdekeit. E megbeszélésen a fejlesztési akcióbizottság részletes programját vitatták meg és fogadták el az üzemek, intézmények, társadalmi szervek képviselői. A tervezetet Kollár Lászlóné, a városi tanács tervosztályának vezetője ismertette. Elöljáróban még meg kell jegyezni, hogy e tervezet az igények reális felmérése, s a tanácshoz befutó javaslatok alapján került megfogalmazásra. Ez az osztály felelős megvalósításának koordinálásáért, irányításáért, a társadalmi összefogás szervezéséért, s a közben is jelentkező felajánlások számbavételéért, amelyekre — úgy gondoljuk — a szocialista brigádok ezekben a hetekben összeállított vállalásai is bőven kitérnek majd. A fejlesztési akcióprogram a város régi gondján akar enyhíteni a gyermekek érdekében. Fő feladatának tekinti a játszóterek felújítását, újak építését, valamint sportpályák létesítését. Békéscsabán 47 kisebb-na- gyobb gyermekjátszótér van. Ezek felújítását, karbantartását a város KlSZ-szerveze- teinek gondozására bízza a program, természetesen az üzemek, intézmények hathatós anyagi támogatása mellett. Ezentúl 10 új játszóteret, illetve sportpályát építenek fel elsősorban társadalmi összefogással a megye- székhelyen a nemzetközi gyermekév végéig. A legfontosabb anyagok, kellékek beszerzésére ehhez mindössze négymillió forint áll a tanács rendelkezésére. A tervezet megvalósítása azonban ez összeg duplájánál is többe kerül. Az akcióbizottság — ahogy ez megnyilvánult e megbeszélésen is — bízik abban, hogy a lakosság önkéntes munkájával a gyermekek egészségesebb testkultúrájának lehetőségeit is segít megteremteni, ami egyben a környezetet is gazdagítja majd. Konkrétan miben kér segítséget az akcióbizottság a gazdasági egységektől, intézményektől, a lakosságtól? 1. A pósteleki gyermekjátszótér életkor szerinti kialakításában. 2. A városi napközis tábor kerítésének és játszóterének építésében. 3. A „G” — Gábor Áron utcai — területen kialakítandó reprezentatív park- és játszótérépítés megvalósításában. Ez a mintegy 3800 négyzetméter föld megmozgatásával létesülő nagy játszótér egyedi alkotás lesz. Itt kapnak helyet a Schéner Mihály képzőművész által tervezett, játéknak is használható szabadtéri játszóplasztikák, melyek a város üzemeinek, szövetkezeteinek közreműködésével fából, fémből, és műanyagból készülnek majd. 4. A Lázár, a Landrer és a Vécsey utcában a már megkezdett sportpályák befejezésében is kéri az akcióbizottság a társadalmi összefogást. 5. A József Attila-lakótele- pen a 16 tantermes iskola játszó- és sportudvarának kialakításában úgyszintén. 6. Ugyanezen a lakótelepen az „F”-területhez tartozó sportlétesítmény terep- rendezésében hasonlóképpen a társadalmi munka közreműködésére számít. Végül az ifjúsági és úttörőház udvarán egy röplabda- pálya megépítését tűzte bélül. A nemzetközi gyermekévben megvalósul a rég óhajtott vágy is, hogy Békéscsaba gyermekei „saját” üdülőjükben tölthessenek néhány hetet nyaranta a Balaton mellett. A tanács ugyanis megvásárolt a SZOT-tól egy balatonföldvári üdülőt és azt még a nyári szezon megkezdése előtt társadalmi segítséggel szeretné gyermeküdülővé fejleszteni, amelyben évente mintegy 250—300 gyermek ismerkedhetne a nyár balatoni örömeivel. A tervezet ismertetése után a jelenlevők egyetértésüket és azonosulásukat fejezték ki a programmal. A víz- és csatornaépítő vállalat igazgatója bejelentette, hogy az üzemükben történt megállapodás alapján vállalják egy sportpálya és egy utcai játszótér teljes megépítését; a 611-es Ipari Tanuló Intézet képviselője a napközis tábor kerítésének elkészítésében ajánlotta fel az intézet segítségét; az állami építőipari vállalat, s a kertészeti és köztisztasági vállalat közösen a Lencsési úti 16 tantermes iskola sportudvarának kialakítására vállalkozott; a Gyopár Klub, négy KISZ-szervezet bevonásával, ugyanezen a lakótelepen egy játszóteret vállat felépíteni. De a jelenlevő többi üzem és intézmény képviselője is egyetértett az elhangzott munkaelosztással, amire javaslatot tett az akcióbizottság. A további vállalásokat pedig várják a, tanács tervosztályán. Tavaly, az előzetes számítások szerint (pontos adat még nincs) 76 vállalat mintegy 12—14 millió forint értékű társadalmi munkával gazdagította Békéscsabát. Ügy véljük, a nemzetközi gyermekév akcióprogramjának megvalósításában sem lesznek szűkebb markúak a csákányt, lapátot, vagy föld- döngetőket fogó kezek. V. D. „Nyugtalan” nyugdíjasok Nyári reggeleken, amikor nagynéha sikerült korán felkelnem és kimennem a strandra egy kis frissítő úszás végett, mindig megcsodáltam egy 60—70 év közötti férfit, aki — miután jó néhány száz métert leúszott, a sportoló emberek nyugodt, harmonikus mozgásával futotta körbe, talán tízszer is a medencét. Gyakran tovább maradt, mint én, de előfordult, hogy melegítőbe bújva fürgén felpattant kerékpárjára. Egy ilyen alkalommal állapíthattam meg a korát, hiszen egyébként úszósapkát viselt. Az alakja után ítélve pedig inkább jó negyvenesnek néztem, mint nyugdíjas korúnak. — Képzeld, Annus néni férjhez akar menni! — mesélte nemrég családom egyik tagja szörnyülködve távoli rokonunkról. A megrökönyödés oka nem maga a tény volt, hanem a kor; a 71 év. — Két férjet temettem el. Gyerekkel nem áldott meg az isten — mentegetődzik az aprócska öregasszony. A falu széli nagy ház már több mint három éve gazda nélkül, Annus néni pedig társ nélkül árválkodik. A hosz- szú, unalmas téli estéken nincs kihez szólnia. Hétszám alig nyitja rá valaki az ajtót. A „vőlegényjelölt” egy közeli faluban, a gyerekei házában él több éve özvegyen. — Nem hozna el onnan semmit, hiszen itt a nagy ház berendezve. De a gyerekek, a rokonok addig mondogatták neki: „vén bolond”, amíg meggondolta magát — „kesereg a menyasszony”. — Pedig nemcsak a fiatalnak kell társ. Az öregnek is rossz egyedül — summázza szomorúan. Dénes bácéí, a falu egykor köztiszteletben álló tanítója, túl van a hetvenen. Sokat olvasó szemei már a sok- dioptriás szemüvegen keresztül is alig sejtik a betűket. Tanítványaiból kerültek ki a község mostani vezetői. Az öreg tanító nyugdíjba jnenetele óta nyakába vette az egész falu gondját. Levelezik megyei tanáccsal, minisztériummal, újsággal, televízióval. A tanácsnál már unják. — Miért nem ül nyugodtan otthon? — kérdezik. Talán mondanának mást is, de ebben megakadályozza, őket az egykori nevelőjük iránt érzett tiszteit. Dénes bácsi fiatalokat mághazudto- lóan tájékozott a világ dolgairól. Ha segíteni nem is tud, tanácsai hasznosak lehetnének a községnek. „Nyüzsgő” ember volt mindig. Életéről regényt lehetne írni. — Ilyen voltam világéletemben, ilyen is maradok — mondja. — öregkoromra változzak meg? Pista bácsi a termelőszövetkezetből ment "nyugdíjba. Egy évig nem Hs volt semmi baj. Nyugodtan tett-vett otthon. Ellátta a jószágokat, gondozta a háztájit. Néha kinézett a földekre, megcsodálta az új gépeket. Egyik reggel tiszta inget vett, szikár vállára terítette az ünneplő kabátját és felült a kerékpárra. — Megyek a faluba — morogta az elképedt asszonynak. Ebédre visszaért. — Az elnöknél voltam. Megyek éjjeliőrnek. No, mit bámulsz? — vágta oda a feleségének. — Kell az a pénz, vagy nem?! — Az asz- szony nem vitatkozott, pedig tudta, hogy nem a pénz izgatja az öreget. Az édesapjára emlékezett, aki még 70 évesen is versenyt kaszált a fiatalokkal. „Minden korosztálynak életcél kell” — mondta egy nyugdíjas ismerősöm. Igaz, van, aki kineveti az alakjára (és egészségére) hiú, medence körül futó idős férfit. De legtöbben csodáljuk, hiszen sok fiatalon túltesz. Nemkülönben csodálat illeti a közösség gondját magára vállaló tanítót, a társra vágyó öregasszonyt, vagy a tétlenséget nem tűrő paraszt- embert. Az egyéniség idős korban is megmarad, hiszen a szellem lassabban öregszik a testnél. Nem szabad kinevetni, rendre utasítani a nyugtalan nyugdíjasokat. Gyermeknek kijáró elnézéssel sem szabad velük bánni. Tiszteljük tennivágyásukat, csodáljuk életkedvüket. Es amennyire lehet, biztosítsuk az őket megillető életteret, amely kijár minden korosztálynak. Gubucz Katalin
