Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

1979. január 13., szombat A makett az átépített Marx teret mutatja a tér felett haladó felüljáróval és a Skála II. Áruházat. A kétszer egysávos fe­lüljáró a Bajcsy-Zsilinszky utat köti össze a Váci úttal. A térrendezés előreláthatólag 1980 végére, az áruház a 80-as évek elejére készül el. (Tervező: Kővári György, MÁV Ter­vező Intézet) (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) Katonák helytállása Higiénia?!... Naponta észlelhető apró bosszúságokból állítottam össze egy csokorravalót. Ez­úttal a higiéniáról. ELSŐ SZÍNHELY: Meglehetősen hangulatos étterem, hófehér térítők az asztalokon, szőnyeg a padlón, földig érő függönyök, udva­rias pincérek. Hol található ilyen csoda­hely? Igaz, nem minden ut­casarkon, de azért akad, s a vendég ide szívesen tér be. — Kérek egy üveg sört! — hangzik az óhaj. A pincér perceken belül hozza is, önti a csillogó pohárba a frissen habzó italt. Az üveget a fe­hér térítőre teszi. A vendég később nyúl az üvegért, hogy utánatöltsön. Ekkor éri a meglepetés. Az üveg ragad: a piszoktól... A térítőn, a kézen és mindenen nyomot hagy. Ráadásul még a régi címke is ott díszeleg sza­kadtán, rongyosan az új mel­lett. Ugye, visszataszító lát­vány? Ha üres üvegeket viszünk vissza a boltba, tábla hívja fel a figyelmet: csak tisztára mosott üvegeket veszünk vissza! Nem kellene hasonló táb­lát a sörfejtőkben is kiten­ni? Mondjuk némi módosí­tással: töltés után is mos­sák le az üvegeket! MÁSODIK SZÍNHELY: l'ejestasakok az ABC-ben. Már megszoktuk, hogy fo­lyik a tej, minden úszik, ami körülötte van. Az ügyes bolt­vezetők segítettek a bajon. Kitették azt a bizonyos koc­kás szalvétát, amivel megtö­rülhetjük a csöpögő tejtől nedves tasakot. Csakhogy éppen itt a bibi. Az a ruha nem tudni mikor látott mosóport. Ha csaknem száraz állapotban, dobozolva a boltok polcain. A színe még hagyján, fel lehet is­merni, de az „illata”!... HARMADIK SZÍNHELY: Csendes kis presszó, fél­homály, elegancia, halk ze­neszó. Csinos felszolgálók talpas poharakban hozzák az üdítőt, finom csészékben a feketét. Ám jó, hogy a félhomály mindent takar. Csak az éles szemű vendég veszi észre, hogy „nem minden arany, ami fénylik”. — Vagyis, hogy egyáltalán nem fénylik, mert a pohár szélén ott maradt az előző hölgyvendég rúzsának nyoma, s az egész pohár amolyan „homályos”... A fe- ketés csésze széle repedt, csorbult. Nemrég tanúja voltam egy esetnek, amikor az üdítő italt is repedt pohárban szolgálták fel. A vendég ivott, a pohár eltört, széle felsebezte a vendég ajkát. A példákból elég talán ennyi. Bár még néhány cso- korravaló összejönne. Ám a tanulság így is levonható: sűrűbben kellene ellenőrizni a higiéniai előírások betartá­Teplán Olivér őrvezető, rendész-járőrparancsnok be­osztottjával szokásos útvona­lát járta végig, amikor Bu­dapesten, a 20-as autóbusz végállomásának közelében verekedő emberekre lett fi­gyelmes. A tettlegességig fa­jult heves vita már annyira elmérgesedett, hogy a közel­ben szemlélődő járókelők sem mertek közbeavatkozni. A> két katona azonban nem té­továzott. Felszólították a ve­rekedőket, majd a határo­zott figyelmeztetéssel mit sem törődő rendzavarök közé ve­tették magukat, s lefogták a rendbontás kezdeményezőit, akikről percek alatt kiderült, hogy rablással is gyanúsítha­tok. Teplán őrvezető és jár­őrtársa a rend helyreállítása után a vétkeseket átadta a rendőrség képviselőinek. * * * A Paksról Budapest felé robogó vonat utasai megbot- ránkozva, leplezetlen ellen­szenvvel figyelték az utas­fülkében végigtámolygó, erő­sen ittas férfit. Dzsugán Jó­zsef alezredes is rosszalló pillantással kísérte a fülké­jük előtt dülöngélő részeget, s kilépett a szűk folyosóra. Még időben. Az italtól el­tompult agyú ember ugyanis a nyitott peronajtón majd­nem kizuhant, s csupán az alezredes gyors közbeavatko­zásának köszönhette, hogy a súlyos, könnyen halálos ki­menetelű baleset helyett — csupán kijózanodott. * * * Halmi András őrvezető Diósdon sétált, amikor felfi­gyelt az egyik út menti ház ablakából gomolygó sűrű füstre. Amikor közelebb ért, rögtön látta, hogy az őrizet­lenül hagyott olajtüzelésű kályha lángja okozta a la- kástüzet, s nincs aki elolt­sa. Habozás nélkül besza­ladt a házba, s hozzá kez­dett a lángok megfékezésé­hez. Mire Kiss Bálintné, a ház gazdája megérkezett, csu­pán az égés nyomait kellett eltakarítania. A bátran és lelkiismeretesen cselekvő ka­tona ezt követően visszatért alakulatához, s úgy érezte, felesleges jelentenie az ese­tet, hisz csak emberi köte­lességét teljesítette. Helytál­lásáról csak később, Kissné köszönő leveléből szereztek tudomást az alakulatnál. Az alakulat parancsnoka, mi­után gondosan kivizsgálta az esetet, Halmi őrvezetőt pél­damutató magatartásáért so­ron kívül előléptette tizedes­sé. * * * Az egyik nyugat-dunántúli vasútállomáson katonai szál­lítmányt raktak ki a nép­hadsereg kijelölt alakulatá­nak katonái, amikor elha­ladt mellettük a bécsi gyors­vonat. Süslecz Károly sza­kaszvezető, feladatai teljesí­tése közben észrevette, hogy a vonatablakból valaki a ka­tonai szerelvényt fényképe­zi. Mindössze néhány tized- másodpercig láthatta a fér­fit, de így is olyan pontos személyleírást tudott adni róla, hogy a Győr—Sopron megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei fél óra múlva el tudták fogni az ismeretlent. A katona gyors helyzetfelis­merésének és jó megfigyelő­képességének köszönhető, hogy sikerült megakadályoz­ni a katonai titkok külföldre juttatását. Tettéért a rend­őri szervek illetékesei is ki­fejezték köszönetüket. KS. s«' Kasnyik Judit cfxxjJttyxxrxfjyttttrjyttXxtrjttrrxmyTjyyttJttttxxrrxttZít * / /1 Az MTA piszkéstetői obszervatóriumában dolgozik Lovas Miklós csillagász, aki kimagasló eredménnyel büszkélkedhet. 1978. november 3-án éjjel fedezte fel harmincadik szupernóvá­ját. A képen: az észlelt adatokat számítógéppel dolgozza fel a csillagász (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS) II nemzetközi gyermekév jegyében Új létesítmények Békéscsabán Csütörtökön délután a bé­késcsabai Városi Tanács nagytermében Fekete János- né elnökhelyettes köszöntöt­te a város harmincöt gazda­sági egységének, intézményé­nek, párt-, állami, valamint társadalmi szerveinek képvi­seletében összegyűlt küldöt­teket, akik a nemzetközi gyermekév közös feladatai­ról tartottak tanácskozást. A városi akcióbizottság nevé­ben ismertette, hogy az ENSZ felhívása alapján az országos feladatokba ágyaz­va dolgozták ki a munkabi­zottságok azt a sokrétű ten­nivalót, mely egyrészt tartal­mi programot foglal magá­ban a gyermekek helyes ne­velésére történő társadalmi összefogás erősítésének érde­kében; másrészt az egészsé­ges életmód fejlesztésében is maximálisan kívánja szol­gálni a gyermekek érdekeit. E megbeszélésen a fejleszté­si akcióbizottság részletes programját vitatták meg és fogadták el az üzemek, in­tézmények, társadalmi szer­vek képviselői. A tervezetet Kollár Lászlóné, a városi ta­nács tervosztályának vezető­je ismertette. Elöljáróban még meg kell jegyezni, hogy e tervezet az igények reális felmérése, s a tanácshoz befutó javaslatok alapján került megfogalma­zásra. Ez az osztály felelős megvalósításának koordiná­lásáért, irányításáért, a tár­sadalmi összefogás szervezé­séért, s a közben is jelentke­ző felajánlások számbavéte­léért, amelyekre — úgy gon­doljuk — a szocialista bri­gádok ezekben a hetekben összeállított vállalásai is bő­ven kitérnek majd. A fejlesztési akcióprogram a város régi gondján akar enyhíteni a gyermekek érde­kében. Fő feladatának tekin­ti a játszóterek felújítását, újak építését, valamint sport­pályák létesítését. Békéscsabán 47 kisebb-na- gyobb gyermekjátszótér van. Ezek felújítását, karbantar­tását a város KlSZ-szerveze- teinek gondozására bízza a program, természetesen az üzemek, intézmények hatha­tós anyagi támogatása mel­lett. Ezentúl 10 új játszóte­ret, illetve sportpályát építe­nek fel elsősorban társadal­mi összefogással a megye- székhelyen a nemzetközi gyermekév végéig. A legfon­tosabb anyagok, kellékek be­szerzésére ehhez mindössze négymillió forint áll a ta­nács rendelkezésére. A ter­vezet megvalósítása azonban ez összeg duplájánál is töb­be kerül. Az akcióbizottság — ahogy ez megnyilvánult e megbeszélésen is — bízik abban, hogy a lakosság ön­kéntes munkájával a gyer­mekek egészségesebb test­kultúrájának lehetőségeit is segít megteremteni, ami egy­ben a környezetet is gazda­gítja majd. Konkrétan miben kér segítséget az akcióbizott­ság a gazdasági egységektől, intézményektől, a lakosság­tól? 1. A pósteleki gyermekját­szótér életkor szerinti kiala­kításában. 2. A városi napközis tábor kerítésének és játszóterének építésében. 3. A „G” — Gábor Áron utcai — területen kialakí­tandó reprezentatív park- és játszótérépítés megvalósítá­sában. Ez a mintegy 3800 négyzetméter föld megmoz­gatásával létesülő nagy ját­szótér egyedi alkotás lesz. Itt kapnak helyet a Schéner Mihály képzőművész által tervezett, játéknak is hasz­nálható szabadtéri játszó­plasztikák, melyek a város üzemeinek, szövetkezeteinek közreműködésével fából, fémből, és műanyagból ké­szülnek majd. 4. A Lázár, a Landrer és a Vécsey utcában a már meg­kezdett sportpályák befeje­zésében is kéri az akcióbi­zottság a társadalmi össze­fogást. 5. A József Attila-lakótele- pen a 16 tantermes iskola játszó- és sportudvarának kialakításában úgyszintén. 6. Ugyanezen a lakótele­pen az „F”-területhez tar­tozó sportlétesítmény terep- rendezésében hasonlóképpen a társadalmi munka közre­működésére számít. Végül az ifjúsági és úttö­rőház udvarán egy röplabda- pálya megépítését tűzte bé­lül. A nemzetközi gyermekév­ben megvalósul a rég óhaj­tott vágy is, hogy Békéscsa­ba gyermekei „saját” üdülő­jükben tölthessenek néhány hetet nyaranta a Balaton mellett. A tanács ugyanis megvásárolt a SZOT-tól egy balatonföldvári üdülőt és azt még a nyári szezon megkez­dése előtt társadalmi segít­séggel szeretné gyermeküdü­lővé fejleszteni, amelyben évente mintegy 250—300 gyermek ismerkedhetne a nyár balatoni örömeivel. A tervezet ismertetése után a jelenlevők egyetérté­süket és azonosulásukat fe­jezték ki a programmal. A víz- és csatornaépítő válla­lat igazgatója bejelentette, hogy az üzemükben történt megállapodás alapján vál­lalják egy sportpálya és egy utcai játszótér teljes meg­építését; a 611-es Ipari Ta­nuló Intézet képviselője a napközis tábor kerítésének elkészítésében ajánlotta fel az intézet segítségét; az ál­lami építőipari vállalat, s a kertészeti és köztisztasági vállalat közösen a Lencsési úti 16 tantermes iskola sportudvarának kialakításá­ra vállalkozott; a Gyopár Klub, négy KISZ-szervezet bevonásával, ugyanezen a lakótelepen egy játszóteret vállat felépíteni. De a jelen­levő többi üzem és intéz­mény képviselője is egyetér­tett az elhangzott munkael­osztással, amire javaslatot tett az akcióbizottság. A to­vábbi vállalásokat pedig vár­ják a, tanács tervosztályán. Tavaly, az előzetes számí­tások szerint (pontos adat még nincs) 76 vállalat mint­egy 12—14 millió forint érté­kű társadalmi munkával gaz­dagította Békéscsabát. Ügy véljük, a nemzetközi gyer­mekév akcióprogramjának megvalósításában sem lesz­nek szűkebb markúak a csá­kányt, lapátot, vagy föld- döngetőket fogó kezek. V. D. „Nyugtalan” nyugdíjasok Nyári reggeleken, amikor nagynéha sikerült korán fel­kelnem és kimennem a strandra egy kis frissítő úszás végett, mindig meg­csodáltam egy 60—70 év kö­zötti férfit, aki — miután jó néhány száz métert leúszott, a sportoló emberek nyugodt, harmonikus mozgásával fu­totta körbe, talán tízszer is a medencét. Gyakran tovább maradt, mint én, de előfor­dult, hogy melegítőbe bújva fürgén felpattant kerékpár­jára. Egy ilyen alkalommal állapíthattam meg a korát, hiszen egyébként úszósapkát viselt. Az alakja után ítélve pedig inkább jó negyvenes­nek néztem, mint nyugdíjas korúnak. — Képzeld, Annus néni férjhez akar menni! — me­sélte nemrég családom egyik tagja szörnyülködve távoli rokonunkról. A megrökönyö­dés oka nem maga a tény volt, hanem a kor; a 71 év. — Két férjet temettem el. Gyerekkel nem áldott meg az isten — mentegetődzik az aprócska öregasszony. A fa­lu széli nagy ház már több mint három éve gazda nél­kül, Annus néni pedig társ nélkül árválkodik. A hosz- szú, unalmas téli estéken nincs kihez szólnia. Hétszám alig nyitja rá valaki az aj­tót. A „vőlegényjelölt” egy közeli faluban, a gyerekei házában él több éve özve­gyen. — Nem hozna el on­nan semmit, hiszen itt a nagy ház berendezve. De a gyere­kek, a rokonok addig mon­dogatták neki: „vén bolond”, amíg meggondolta magát — „kesereg a menyasszony”. — Pedig nemcsak a fiatalnak kell társ. Az öregnek is rossz egyedül — summázza szo­morúan. Dénes bácéí, a falu egykor köztiszteletben álló tanítója, túl van a hetvenen. Sokat olvasó szemei már a sok- dioptriás szemüvegen ke­resztül is alig sejtik a betű­ket. Tanítványaiból kerültek ki a község mostani vezetői. Az öreg tanító nyugdíjba jnenetele óta nyakába vette az egész falu gondját. Leve­lezik megyei tanáccsal, mi­nisztériummal, újsággal, te­levízióval. A tanácsnál már unják. — Miért nem ül nyu­godtan otthon? — kérdezik. Talán mondanának mást is, de ebben megakadályozza, őket az egykori nevelőjük iránt érzett tiszteit. Dénes bácsi fiatalokat mághazudto- lóan tájékozott a világ dol­gairól. Ha segíteni nem is tud, tanácsai hasznosak le­hetnének a községnek. „Nyüzsgő” ember volt min­dig. Életéről regényt lehetne írni. — Ilyen voltam világ­életemben, ilyen is maradok — mondja. — öregkoromra változzak meg? Pista bácsi a termelőszö­vetkezetből ment "nyugdíjba. Egy évig nem Hs volt semmi baj. Nyugodtan tett-vett ott­hon. Ellátta a jószágokat, gondozta a háztájit. Néha ki­nézett a földekre, megcso­dálta az új gépeket. Egyik reggel tiszta inget vett, szi­kár vállára terítette az ün­neplő kabátját és felült a kerékpárra. — Megyek a fa­luba — morogta az elképedt asszonynak. Ebédre vissza­ért. — Az elnöknél voltam. Megyek éjjeliőrnek. No, mit bámulsz? — vágta oda a feleségének. — Kell az a pénz, vagy nem?! — Az asz- szony nem vitatkozott, pe­dig tudta, hogy nem a pénz izgatja az öreget. Az édes­apjára emlékezett, aki még 70 évesen is versenyt ka­szált a fiatalokkal. „Minden korosztálynak életcél kell” — mondta egy nyugdíjas ismerősöm. Igaz, van, aki kineveti az alakjá­ra (és egészségére) hiú, me­dence körül futó idős férfit. De legtöbben csodáljuk, hi­szen sok fiatalon túltesz. Nemkülönben csodálat illeti a közösség gondját magára vállaló tanítót, a társra vá­gyó öregasszonyt, vagy a tét­lenséget nem tűrő paraszt- embert. Az egyéniség idős korban is megmarad, hiszen a szellem lassabban öregszik a testnél. Nem szabad kine­vetni, rendre utasítani a nyugtalan nyugdíjasokat. Gyermeknek kijáró elnézés­sel sem szabad velük bánni. Tiszteljük tennivágyásukat, csodáljuk életkedvüket. Es amennyire lehet, biztosítsuk az őket megillető életteret, amely kijár minden korosz­tálynak. Gubucz Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom