Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
o 1979. január 9., kedd V Negyedszázados a Balassi fotóklub A Balassi fotóklub 1954- ben alakult meg Békéscsabán, az akkori Balassi művelődési házban. Az eltelt 25 esztendő során számtalan kiállításon szerepeltek műveikkel. A legemlékezetesebb volt az 1956-os, amelyet a magyar fotóművészet kiemelkedő egyénisége, Haller F. G. rendezett. A klub I kezdeményezésére került sor jlőször 1966-ban a Kulich Gyula országos premfotó-ki- állításra, amelyet évente megrendeznek, s egyre többen jelentkeznek képeikkel tavaly már a Szovjetunióból, Jugoszláviából és Lengyelországból is). A fotó- , .klub vezetője Tóth István, az alapítótagokkal (Balogh Ferenccel, Csapó Lászlóval, Lengyel Lóránddal) közösen szervezi, alakítja a programot : — Nyolc éve fotózom a Balassiban, de csak egy éve vettem át a klub ügyes-bajos dolgait — mondja Tóth István. — 26 nevet őriz a névsorunk, de körülbelül nyolcán járnak rendszeresen a foglalkozásokra. Hetenként találkozunk, s az ösz- szejövetelek lényege az is, hogy egymást ösztönözzük a kiállításokon való részvételre. Természetesen a klub feladata, hogy szakmailag felkészítse a tagokat. Szeretnénk műhelyközösségé alakulni, hogy egymás fotóit bátran bírálni merjük. Az idősebbek szakmai tapasztalatát, technikai tudását a fiatal tehetségek (mint Váradi Zoltán, Nagy Károly) eltanulhatják, ötvözhetik újszerű elképzeléseikkel. Az amatőr és hivatásos fotóművészetben is egyre több az egyéni stílusú, különlegesen megkomponált, eredeti technikájú kép, s ilyenkor a fotóról az alkotóra ismerhetünk. Nem az az elsődleges célja a klubnak, hogy fotóművészeket neveljen, de az igazi tehetségeket támogatnunk kell. Balogh Ferenc már nemcsak a hazai szakmai körökben ismert, s például az előbb említett fiatal fotósaink is egyre több díjat hoznak el a pályázatokról. — A fotózás rengeteget alakít az ember egyéniségén, ízlésén, de bizony igen költséges szabadidő-eltöltés. A Megyei Művelődési Központban jó néhány felszerelésünk van, de egyre több modern géppel, technikai eszközzel lehet megfelelő minőségű és színvonalú fotókat előállítani. Többek között ezért is szeretnénk üzemekkel, vállalatokkal kapcsolatot keresni mindannyiunk hasznára. Tavaly például igen jól sikerült az építők művelődési házában rendezett fotókiállításunk, amelyet az idén is szeretnénk megismételni. A kölcsönös kapcsolat ilyen formákat jelenthet a gyári közművelőkkel, de a vállalati művelődési bizottságokkal is sok közös tervünk lehetne. Tőlük is várjuk a fotósutánpótlást, az érdeklődőket, a fiatalokat. A kezdőknek ebben az évben is tanfolyamot indítunk, ahol megtanulhatják a fotózás alapjait. Az ifjúsági ház szakkörösei is hozzánk kerülnek, ha kinőttek az úttörőkorból, de mindenkit szívesen látunk már jövő pénteken 5 órára a Megyei Művelődési Központba! — A 25 éves jubileumunkat méltón szeretnénk megünnepelni, ezért gyűjtjük a klub régi életére vonatkozó dokumentumokat, képeket. Ezekből kiállítást rendezünk. Közéjük kerülnek a legutóbbi bemutatkozásunk emlékei, amikor Aradon vendégszerepeltünk nemrégiben egy gyűjteményes kiállítással. Bede Zsóka Orosházi filmsiker az amatőrszemlén Az elmúlt hét végén, szombaton és vasárnap Gyulán, az Erkel Művelődési Központ adott immár kilencedik alkalommal otthont az alföldi amatőrfilmszemlének. Szentesről, Szegedről, Mórahalomról, Csongrádról, Orosházáról és Békésről 13 alkotó 25 filmmel nevezett be. Szombaton délután tartották a versenyfilmek vetítését, sajnos az alkotókon és hozzátartozóikon kívül nem sok érdeklődőt lehetett megszámolni, pedig volt jó néhány film, amely nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna. A zsűri, amelynek elnöke Zágon Bertalan, a Népművészeti Intézet munkatársa és a tagok: Ambrus Zoltán, Fábián László, Kiss István és Pap István bizony nem volták könnyű helyzetben a filmek elbírálásakor. Másnap, vasárnap délelőtt tartották meg a szakmai értékelést’az alkotók részvételével. Valamennyi bemutatott filmet alapos vitában értékelték, rámutatva gyengéire, hibáira és természetesen nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel sem, már amelyik film azt megérdemelte. Végül a zsűri úgy döntött, hogy első díjat nem ad ki. Második díjat és 2000 forint jutalmat kapott Vági László szegedi filmes, .„Szuper nyolc és fél” és Somogyi Márton orosházi filmes „Boldogságaim” című filmjéért. Harmadik díjas lett Tóth István szegedi alkotó „Evolúció” című filmjével, 1500 forint jutalommal. Ugyancsak harmadik díjat kapott Kiss Károly szegedi Kis-Eörs János az egyik leglelkesebb szervező és a szemle technikai lebonyolítója. Immár kilenc éve vetíti a versenyfilmeket Fotó: Béla Ottó filmes „Ablak” című filmjéért, „Sexy” című filmje pedig a Népművelési Intézet tárgyjutalmát érdemelte ki. A zsűri megállapítása szerint az idei szemlén örvendetes volt, hogy sokat javult a filmek technikai színvonala, több volt a játékfilm. Negatívum, hogy az idén egyetlen alkotó sem jelentkezett rajzfilmmel. A szervezők már megkezdték a munkát a jövőre sorra kerülő X., jubileumi amatőrfilmszemle előkészítésére. Fényképek az asztalon Egy régi vizsgaelőadás után Az első növendékek már gyermekeiket hozzák a próbákra... Sokan vannak, 4-5 évesek. Szinte repkednek fel - alá a próbateremben, mert „most szabad rosszalkodni, hangoskodni” — így mondta Rózsi néni. Aztán kopog az asztalon, s a sok apróság már fut is a rúdhoz, a helyére. Leülnek, várnak. A csend néhány másodpercig tart. Másfajta némaság ez, mint a próba utáni üresség: a levegő szinte vibrál a visszafojtott lehelettől. A „csendjátékot” nem lehet elrontani, pedig jól esne még tombolni egy kicsit. Erről árulkodnak az összetalálkozó, huncutko- dó tekintetek, s a mosoly, visszaerőltetve szájuk szögletébe. „Csendjáték”, így mondják. Rózsi néni — Ur- bán Rózsi orosházi balettoktató — ezt a gyerekek fegyelemre szoktatásának nevezi, amikor másnap felkeresem otthonában. 888 Képek a falon, s néhány perc múlva az asztalon is. Nézegetjük a régi nyilvános órák emlékeit, aztán a szétcsúszó fényképek aljából előkerül egy régi, keménylapos fotográfia, amelyen fiatal, karcsú, jelmezes leány néz a lencsébe. A tiszta, nyugodt tekintet, mintha minket figyelne, amint emlékezünk: — Ez az édesanyám, még leány korában. Ekkor tanult balettet, ő volt az első mesterem — simítja végig szelíden a megkopott képet. — Aztán Pallai Anna, az Operaház primabalerinája tanított a francia—olasz módszerre. ök szerettették meg velem annyira a táncművészetet, hogy lassan minden vágyam az lett, hogy átadjam másnak mindazt, amit tudok. Akkoriban magániskolák voltak, így tanítottam én is hosszú évekig. Aztán 1978-ban volt 25 éve annak, hogy bementem itt, Orosházán az akkori kultúrházba, és kértem, alkalmazzanak ba- lettoktatónak. A válasz nem volt elutasító,- csak „igazolnom kellett”, hogy, értek a balett-tanításhoz. A feladat látszólag egyszerű volt, de mivel bizonyítsam? Felutaztam Budapestre, a minisztériumba, hogy adjanak egy igazolást. Szerencsére a tanáraim ismertek, javasoltak. Hazajöttem, néhány napra rá érkezett a levél, felvehetnek, de munka mellett el kellett végeznem az Állami Balettintézet hatéves tanfolyamát. 888 Hirtelen feláll, cseppet tétovázik merre induljon, aztán a szekrényhez megy. Fürgén mozog: a sok évig táncolok kellemes méltósága minden mozdulatában. Csodálom, talán egy cseppet irigylem is, hisz beszélgetésünk kezdetén elárulta, túl van a nyolcvanon, s mégsem hinném hatvanévesnél többnek. — Hová is tettem? — mondja, csak úgy magának félhangosan, s kinyitja azt a szekrényajtót, amelyen a faintarzia egy táncoló nő. Iratok, levelek, üdvözlőlapok közül emeli ki a hatévi tanulás eredményét, az oklevelet. — így hát azóta is ezt csinálom. Sokszor nehéz, különösen a picikkel, hiszen még azt is meg kell tanulniuk szegényeknek, melyik a jobb lábuk és melyik a bal. Sokan is vannak, több mint hetvenen, s ebből elenyésző a 3-4 éve járók száma. Velük már könnyebb, s talán szebb is a munka. Hetven gyerek... S milyen kevés közülük az, aki beteljesítheti a vidéki balettoktatók kimondott, vagy kimondatlan nagy álmát: művészt nevelni. Mert a régi tanítványok közül akad olyan is, aki Pestre került a balettintézetbe, vagy az egyik fiú — s ez még ritkább, hiszen az erősebb nem ifjú képviselőit inkább a sport vonzza — aki a szegedi színházban táncolt több évig. — Nagyon örülök, ha tehetséges gyerekem van, s vigyázok is rá, mint a legdrágább gyöngyszemre. Sokan úgy vélik, elsősorban velük kell foglalkozni. Ám nekem más a véleményem: számunkra legalább olyan fontos — vagy még fontosabb? — a kevésbé ügyesek mozgáskultúráján, testtartásán javítani, s legalább odáig eljuttatni, hogy ha elmegy egy balettelőádásna, ne csak az legyen a véleménye: de szép jelmezben volták! Minden művészetnek megvan az alapja, a zenének a szolfézs, az irodalomnak az abc. Nos, a balett alapjait ugyanúgy meg kell ismerniük ahhoz — s ez a mi legfőbb feladatunk —, hogy élvezni tudják, s értsék az igazi balettművészetet, ahová ők a legritkább esetben érnek el. 888 Urbán Rózsi már nem tanít sokáig. — Fizikailag nem fáraszt, de a türelmem sajnos fogytán. Nem bírom már az idegi megterhelést, amit a heti 10 óra jelent. Pihenni szeretnék. Van egy kevéske nyugdíjam, majd megleszek valahogy. Még soká beszélgetünk, az emlékek, mint az asztalon a fényképek, kusza összevisz- szaságban idéződnek fel: bankett a balettintézetben, aztán egy orosházi balettest, amelyre kis tanítványaival együtt ment el. Az ijedt szemecskék, a könnyek az első próbákon, s a kedves köszönet az évadzáró bemutatón. Egy óvónő gratulációja, s a szülők tapsa, mely- lyel munkáját jutalmazzák; még az örökirón is kifogy jegyzetelés közben, aztán elbúcsúzom. Nagy Ágnes Ismeretterjesztés Békésen Fiatal titkára van a TIT városi szervezetének Békésen. Gyumbier Ferencné csupán egy éve vállalta ezt a feladatot az ismeretterjesztésben, de a gondokat jól ismeri, s a vezetőséggel már azok ismeretében állították össze az új év munkatervét. Helyi csoportok alakítását tervezik a város környéki községekben is, így az előadók képzését eredményesebben megszervezhetik, s a hallgatók nagyobb tömegeit kapcsolhatják az ismeretterjesztésbe. Fontosnak látják a politikai, világnézeti, műszaki és természettudományos ismeretterjesztés fejlesztését. Kevés volt az elmúlt évben az esztétikai témájú előadás is. Szabad- egyetemet pedagógiai és közművelődési témakörökből szeretnének szervezni. Szorosabb együttműködést terveznek a tűzoltóparancsnoksággal, az MHSZ-szel, a Hazafias Népfronttal, és a MEZÖGÉP-pel is. Jelenleg 109 TIT-tag dolgozik Békésen. Egyre több fiatal értelmiségi kapcsolódik az ismeretterjesztéshez, de Muronyban és Tarhoson több új tagot várnának. Az előadók továbbképzése érdekében 4 előadói konferenciát rendeznek a városban. Az irodalmi művek nyelvéről, a mosás, folttisztítás vegyészeti kérdéseiről, a vetélkedők és játékok pedagógiai és módszertani tudnivalóiról, valamint az emberréválás történetének újabb értelmezéséről hallanak majd előadást a TIT-aktivisták. A vidéki előadóknak Kamuion és Bélmegyeren rendeznek konferenciát. A békési városi értelmiségi klub programjait is gazdagítani szeretnék, hogy minél többen vegyenek részt érdeklődő aktivitással az előadásokon. Ezekben a hónapokban a szervezet legfőbb gondja az anyanyelvi hét előadásainak összeállítása, ütemezése. Az ismeretterjesztés helyi vezetőinek az a célja, hogy a fejlődő város közművelődésében az ismeretterjesztés is egyre nagyobb szerephez jusson. KÉPERNYŐ Tíz percben egy világ Valamikor a mainál sokkal jobban benneélt minden ember a természetben. Ma sem azon kívül peregnek éveink, csak alaposan megváltozott külső körülmények között. A civilizáció egyre újabb és újabb csodái — áldásai és átkai — a technikát telepítették kö- rénk kint és bent, s a természet csodái — fák, madarak, állatok — még a falusi embertől is mind távolabbra kerülnek. Hát még a várositól. így lesz napról napra kevesebb azok száma, akik környezetük szerves részeként élnek együtt például a madarakkal; meghitt, személyes, baráti viszonyban. S így nő fel olyan nemzedék, amelyből már alig találni valakit, aki a veréb és fecskén kívül felismerne más madarat — ha egyáltalán lát ilyet. Pedig — talán hihetetlen — nemcsak galambot, de rigót is lehet a nagyvárosokban, sőt Budapesten is látni. S nálunk is itt-ott, ligetben, parkban — mert azért pótolni igyekszünk az •» egyre kijjebb kerülő természetet — felröppen egy-két szép madár. Csak van-e aki fölismeri? Mert nemcsak a lehetőség lett kevesebb, de a tudásunk is jócskán megfogyott, az a kevés is feledésbe ment, amit az iskolában tanultunk. Ilyesmire gondolhattak a vasárnap délelőtt elkezdődött — Magyarország állatai című — természetfilm-soro- zat alkotói is, amikor tízszer tízperces munkájuk készítéséhez fogtak. A műsort előzetesen ismertető szövegben találni is erre utalást: „ ... talán még a dalokban emlegetett gólyát sem minden fiatal látta fészkét építeni, fiókáit nevelni”. Még az öregebbje se mind, csak ha megnézte ezt a kivételesen érdekes, és szép filmet, mert bár a gólyákról ki ne hallott volna, mesékből, költeményekből ki ne ismerné, ám közelebbről már, az életükből ellesett pillanatokból alig-alig. A sorozat első darabja tehát a gólyát mutatta be. A gyönyörű állat- és madár- felvétetekkel induló film egy méltóságteljes tartású gólyánál állapodott meg, majd hasonlóan szép és bravúros folytatása során a fészkére visszatérő, azt állandóan ja- vítgató-igazgató madárt végigkísérte egészen a költözésig. Láttuk a táplálékot kereső és vivő egyiket, s a tojásokon ülő másikat; a kikelt fiókákat, a velük bíbelődő gondos szülőket, majd az egyre jobban erősödő, fejlődő nem is olyan kis madarakat. Igazi családi hangulatot, az otthon légkörét képekben megfogalmazva, s az okos gondoskodást, az önállóságra nevelést. Aztán a fáradságosai! — ki tudja hány órát és napot eltöltve — elkapott pillanatokból is a legizgalmasabbat : a szárnypróbálgatást. A nekirugaszkodás bizonytalanságát, az akarás és a félelem vívódását, az első repülést megelőző testi és lelki állapotot. Mert ez utóbbit is érzékeltette a kép. Tíz perc nagyon rövid idő, mégis sikerült — a teljes sorozatot három év alatt elkészítő Novákovics Antal rendező-operatőrnek — egy egész világot belesűríteni. A gólyák világát. A kísérőszöveg is jó volt, a legszükségesebbeket közölte, s ahol kellett, ott magyarázott. A vasárnap délelőtti vetítés arra utal, hogy gyermekműsornak szánták, de azok a felnőttek sem csalódtak, akik a képernyő melletti szórakozást választották. S az is biztos, hogy a következő kilencet sem fogják elmulasztani. Vass Márta
