Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
1979. január 6., szombat Amerre én járok... „Immár négy éve járom' a Szolnok—Lökös- háza közötti villamosított vasútvonalat. Háromezer lóerő van bennem, egy akkora ménesre való, amilyen talán nincs is. A gyorsvonatokkal vágtázom, a személy- és a teher- vonatokkal ügetek. A megszakadásig bírom az iramot, csak áram legyen. Feleslegesen nem fogyasztok belőle, mert nálunk, villanymozdony körökben az az elv, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Ha állok, rendszerint lehúzzák az áramszedőmet, nehogy kísértésbe essek. Tehervonattal Békés megyébe, és onnan Budapestre, sőt azon túl is sok mindent szállítok. A legszívesebben a gyulai gyulait, meg a csabai csabait yiszem. Olyankor a finom fokhagymaillat átjárja minden porcikámat és azok a villanymozdony kollégáim, akikkel találkozom, irigykedve kérdik: „Már megint Békésben jártál?” Tetszik nekem, hogy gomba módra nőnék ki a földből a lakóházak. Sajnos, akad ezek között néha mérgesgomba, de úgy látom, hogy egyre jobban megtanulnak dolgozni az építők. Hátha még az ÁÉV központi telepe is elkészül majd! Csak a csip-csup manufaktúrák nem tetszenek, ahol a technikát csak a malteroskanál és a veder képezi. Azok olyanok, mintha a MÁV vonalain Stephen- son-féle gőzösök járnának helyettem, vagy például a mezőgazdaságban faekével szántanának. Apropó mezőgazdaság.. .A Békés megyei Népújságban olvastam, hogy a termésátlagok általában jók, az állattenyésztés is fejlődik. Több a hús, a tej, a tojás. Ez rendben is volna. De milyen áron lett több? És eladható-e a portéka? Az tudvalevő, hogy ráfizetésből -nem lehet megélni. Tehát azt és úgy kell termelni, hogy haszon származzon belőle. És lehetőleg minél több. Hogy ne csak általában prédikáljak, vegyük például a kisüsti pálinkát, aminek igen nagy a vásárlóköre. Éppen ezért az egyik ÁFÉSZ szeszfőzdéjében nemcsak a környékbeli kertek gyümölcsét dolgozzák fel, hanem olcsón megvásárolják a Debreceni Konzervgyár eladatlan almabefőttjét és abból is pálinkát készítenek. Hadd igyon a- magyar! így aztán itt nem szezonmunka a pálinkafőzés és bizonyára ráfizetéssel sem jár. Legalábbis a szeszfőzdének. Egyébként hagyomány, hogy Békés megye egyeseknek nemcsak tejjel-mézzel, hanem kisüstivel is folyó Kánaán. Ezen még az „árrendezés” sem tudott változtatni, hiába akart. Mert ahogy hallom, azóta sem fogy pálinkából kevesebb. Néha szinte égnek áll az áramszedőm, ha egy ilyen „nagyfogyasztó” a vágány közelében ténfereg. Mert az igaz, hogy a részeg embernek Krisztus is kitért az útjá- ból, én azonban képtelen vagyok a példáját követni. Meg kell "jegyeznem, hogy egyre kevesebben isznak az állam bőrére, mert szerencsére csökkent a reprezentációra fordítható ösz- szeg. Az egyéb flanc is alábbhagyott, bár még előfordul, hogy egyesek közpénzen olyan környezetet alakítanak ki maguknak, ami inkább hasonlít valamilyen szentélyre, mint munkahelyre. Az ilyesmi legfeljebb az ó- és a középkorban növelte a „főnök” tekintélyét. A fáraók piramist építettek maguknak;, hogy hallhatatlanná váljanak. De a „milliók egy miatt” korszaka már akkor lejárt, amikor még gőzösök sem voltak. Különben azt mindenki tudja, hogy a flanc, az úrhatnámság nem szolgálja a nemzeti jövedelem gyarapítását. Ellentétes is a józan ésszel. Nézzenek meg engem: egyszerű vagyok, semmi felesleges nincs rajtam, bár a szerkezetemben az emberiség minden eddigi tapasztalata és tudása, no meg valamicske „tőke” sűrűsödik — mai szóhasználattal — koncentrálódik. Ez utóbbi miatt természetesen állami tulajdon vagyok. Persze azért nem minden állami, ami koncentrált. Ilyenek például a milliós villák. Igaz, valamire az állampolgároknak is el kell költeniük a pénzüket, ha már villanymozdonyt vagy más termelőeszközt nem vehetnek. Még szép, ha a kis „tőkéhez” így vagy úgy hozzájutnak! Mondjuk, kegyes csalással, adómentes borravaló vagy csúszópénz révén, különféle más csalafintasággal, esetleg lottónyereménnyel. A kisebb pénzűeknek csak hétvégi házra jut, a még kisebbeknek arra sem. Ám az utóbbiak vannak túlnyomó többségben. Any- nyira, hogy hozzájuk képest a villa- és a hétvégiház-tulajdonosok alig látszanak, bár ők is szeretnék a szabadságukat, a hétvégeket valahol eltölteni. Ezért helyesnek tartom, hogy Békéscsabán, a városi tanács a téglagyári gödrökből hatalmas tavat alakít ki, s a tó partján koncentráltan hétvégi üdülőterületet létesít a túlnyomó többség számára. Magán hétvégi házak, kerítések, fülemüleperek — úgy mondják — nem lesznek. Szóval mégis mozog a föld. Mint ahogy mozgásban vannak az árak is. És amint tapasztaljuk, rendszerint felfelé. Nem tetszik? Lehet tenni ellene, mégpedig becsületes munkával, takarékossággal, a nemzeti jövedelem gyarapításával. De hát minek prédikáljak tovább ? Szeretném mindenkinek a szívébe és az agyába belopni magam, hogy amerre én járok, hozzám hasonlóan korszerűsödjék a világ és legyen olyan békés természetű, mint amilyen én vagyok. Néha ugyan haragra gerjedek. Akkor különösen, amikor egyesek az állam kárára flancolnák, gazdagodnak és mondjuk csúszópénzzel „fosztogatnak” másokat. Ilyenkor villámokat szór az áramszedőm. Most ennyit. S ha újabb tapasztalatokat szerzek, akkor talán majd ismét megszólalok. Addig is hajtom magam, hogy mielőbb visszatérüljek a társadalomnak. És természetesen továbbra is a sínen futok.” Lejegyezte: Pásztor Béla A Dionüszosz Színházban minden nyáron antik görög drámákat mutatnak be Kép, szöveg: Szekeres András lóban műanyag-e? Aztán a motort nézegették, csodálták, hogy milyen kicsi. Érdeklődték a fogyasztásról, a kényelemről, s ki tudná felsorolni, hogy még mi mindenről? Búcsúzáskor csak éppen azt nem kérdezték, hogy hogyan csináltam, mert — szerintük — egész jól sikerült. Hajnalban aztán ismét végigautóztunk az autópályán. A Toll Pástnál újból fizettük a 15—20 drachma autópálya használati díjat. Athénbe a kora reggeli csúcsforgalomban értünk. Az autók között az újságárus tucatnyiféle újságot ajánlott. Nem értette, hogy miért nem veszünk újságot, mert itt minden ember újságolvasó. A magyarázat tulajdonképpen egyszerű volt: nem tudtunk görögül. S ezt ő sehogysem akarta megérteni. Ugyancsak az autók között lavírozott a pereces, kínálva friss portékáját. Ezt már nem tudtuk kihagyni: ropogósra sült, cirokmaggal meghintett perecet rágtunk. Egy taxis jóvoltából rövid idő alatt elértük az Akropolisz melletti autóparkolót. Nem mi voltunk az elsők, erről tanúskodott a több száz autó. Az Akropolisz — fellegvár — bejáratánál toporogtak már a turisták. Volt közöttük amerikai milliomos, vékonypénzű görög, elegáns angol és toprongyos francia. Csattogtak a fényképező- és filmfelvevő gépek, néhányan festőpalettát szorongattak a hónuk alatt. Amíg várakoztunk, gyönyörködhettünk az elébünk táruló városban: az új, színes épületek óriásként magasodtak a régi néhány- emeletes, fehérre meszelt házak fölé. A sugárúton höm- pölygött az autóáradat. A kora reggeli szellő csodálatos melódiát hozott felénk. A közeli, stadionnyi nagyságú Dionüszosz színházban egy operát próbált a Görög Nemzeti Színház társulata. A csodálatos muzsika csendet és türelmet parancsolt mindenkinek, százak szorongtak lélegzést visszafojtva a kerítés mellett. A tömeg egyszer csak hirtelen meglódult: kinyitották az Akropolisz bejáratát. Ami az első lépés után feltűnt: az őrök szinte egymást érik. A kijelölt utakról letérni még fényképezés okából sem szabad. Csodálatos, élményekkel teli délelőttöt töltöttünk az ókori kultúra egyik fantasztikus alkotásában. Az Akropolisztól gyalog indultunk a városba. Zegzugos utcákon, sikátorokon keresztül jutottunk az egyik központig, az Qmonia térre. Innen szinte mindenhova el lehet jutni, a főutak itt körforgalomba torkollanak. Az óvárosban keskeny sikátorok hangulatát nehéz leírni. Rézművesek, cipészek, kereskedők kínálják portékájukat. Üzlet itt az egész élet, mindenért alkudni lehet, kell, kivéve az élelmiszert. Annak szabott és magas az ára. A népművészeti és háziipari termékek -viszonylag olcsók. Már drágábbak a fafaragások, az ezüst karperecék, nyakékek. Kapható a bazársoron antik kerámia, kisplasztika. Az egyik étteremben megkóstoltuk a szuvlakit, a legnépszerűbb görög ételek egyikét. Ez nyárson sült borjú- és sertéshús, amelyet ízletessé fűszereznek. Az édességek közül finom a bakla- va, a dióval, mézzel töltött rétestészta. A görög fagylalt sem megvetendő... Kétnapi athéni látogatásunk során a városnak és a múzeumoknak csak töredékével sikerült megismerkednünk. (Folytatjuk) Üj típusú kazánokat gyártanak a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében, melyek lakóházak, lakótelepek fűtésére, mezőgazdasági, ipari létesítmények energiaellátására használhatók. A képen: LHD—700-as típusú forró vizes kazánok gyártása (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Égi és földi vegykonyha — Kézírást is olvasó gép Sok olyan technológiai folyamat, amire földi körülmények között a gravitáció rabságában gondolni sem terhet, valósággá vált az űrlaboratóriumok modern „boszorkánykonyhájában”. Hiszen ott nehézségi erő egyáltalán nincs, vagy erőssége a legrosszabb esetben is legfeljebb milliomod része a földi gravitáció térerősségének. Az ott tehetségessé vált munkafolyamatoknak még csak a szimulálására sem merne vállalkozni a világ legkitűnőbb bűvésze sem. Azok a kísérletsorozatok, amelyeket ebben a vonatko- I zásban a Skylab-, a Szojuz I —Apolló- és a Szaljut-prog- ram során eddig elvégeztek, három szakaszban folytak I te. Először megvizsgálták, hogy milyen technológiai kísérteteket tehet és érdemes folytatni ott, gravitációmentes körülmények között. Másodszor elvégezték ezeket a kísérteteket, végül — harmadszor — a földön semmiféle körülmények között nem gyártható anyagokat állítottak elő, kicsi, de a lényeget hiánytalanul érzékeltető mennyiségben. Álljon itt csupán három példa. Az anyagokat ott fenn, lebegő állapotban tehet megolvasztani, nincs szükség tégelyre, amelyről földi körülmények között óhatatlanul az olvadékba juthat valamilyen szennyező anyag, így az űrlaboratóriumban a földi viszonyok közt szinte elképzelhetetlen tisztaságú anyagokat tehet előállítani. A gravitáció híján ott fenn fajsúlykülönbségek sincsenek: az olaj és a víz nem válik szét. Ugyanígy a megolvasztott alumínium I és ólom is „elegyet” alkot. Ha azután ezt az olvadékot megfagyasztják, mivel olvadáspontja 600 Celsius-fok körül van, akadálytalanul lehozhatják a földre, mint olyan anyagot, amilyen eddig egyáltalán nem is létezett, s amelynek a tulajdonságait ma még sejteni sem tehet. A híradástechnikában rendkívül fontos szerepet játszó nióbium olvadáspontja rendkívül magas: 2550 I * Celsius-fok. Ezért itt a földön tiszta nióbiumot különleges technológiával is legfeljebb tíz grammos adagokban tehet előállítani. A Skylab-ben két kilogrammot, I tehát éppen kétszázszor eny- nyit készítettek belőle... Példának ennyi talán elég is. Bővebb ismertetést minderről az Eötvös Loránd Fizikai Társulat január 12-én, 14 órakor, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében rendezendő előadólülésen Paitz József fizikus, az intézet osztályvezető-helyettese ad majd az érdeklődőknek. Mindannyiunk számára fontos, hogy a vágóállatok egészségesek, jól fejtettek tegyenek. Élelmezési célokra csakis teljesen ép, egészséges állatok dolgozhatók fel, ellenkező esetben a táplálékkal szervezetünkbe jutó kórokozók, vagy káros vegyületek beteggé tehetnek bennünket. Az állatok megbetegedéseit sok tényező kiválthatja, így például a különböző takarmányféléken gyakran elszaporodó mikroszkopikus gombafajok által termelt méreg. Ezek a gombák — életkörülményeiknek kedvező környezeti feltétetek között — olyan anyagcseretermékeket, úgynevezett miko- toxinokat képezhetnek, amelyek a magasabb rendű élőlények (állatok, ember) betegségeit, mikotoxikózisait okozhatják. A mikotoxinok tehát a környezet egyfajta szennyeződéseként foghatók fel, amelyek biológiai úton kerülnek a táplálkozás alapját képező takarmányokba. Száznál több mikotoxint ismerünk, ezek biológiailag igen aktívak, és sokfajta betegséget képesek kiváltani. A Szovjetunióban például a negyvenes években magas halálozási arányú betegséget okoztak egyes Fusarium gombák, Japánban és az USA-ban háziállatok elhullását és szaporodási zavarait idézték elő hasonló gombamérgek. Hazánkban és a többi kukoricatermelő európai államban is észleltek hasonló tüneteket. Az alfatoxi- nok például a déli államok terményeiben képződhetnek, erős karcinogén hatásúak. A magyar kutatók figyelemreméltó eredményeket értek el ebben a kutatási témában, de tekintettel a probléma jelentőségére, fokozott nemzetközi együttműködés szükséges. A Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület rendezésében január 10-én tart előadást ezekről a kérdésekről dr. Winston Hagler, a világhírű Mirocha professzor kutatócsoportjának tagja. A posta Toshiba levélosztályozójához hasonlóan okos gépe a nyomdaiparnak is van már. Olyan masina ez, amely nemcsak a nyomtatott vagy gépírt, hanem — legfejlettebb típusában — a kézzel írt szövegeket is elolvassa. Mindegyik fajtája, függetlenül attól, hogy milyen betűtípusok között tud eligazodni, egyaránt rendkívül gyors. Nem túlságosan bonyolult szövegeket — például amelyek nincsenek tele matematikai képletekkel — bizonyos esetekben akár hússzor olyan gyorsan tud elolvasni és mindjárt átko- pogni a fényszedő gépet vezérlő lyukszalagra, vagy más információhordozóra, mint a legjobban képzett gépi szedő. Az átlagot számítva egy- egy ilyen gép a nyomtatásra váró szöveg útját a szedőteremben körülbelül 66 százalékkal gyorsítja meg, és ennek megfelelő arányban szabadít fel élő munkaerőt más, gépi úton nem végezhető munkára. Jellemző, hogy a Times-szal kapcsolatos legutóbbi bonyodalmak sem voltak teljesen függetlenek az olvasógép üzembe helyezésétől. Mindenesetre tény, hogy például a nagy teljesítményű fényszedőgépek gyorsaságát csak akkor tehet teljesen kihasználni és ezzel nyomdaipari teljesítményét növelni, az átfutási időt csökkenteni — különösen ma, amikor alig van tehetőség a létszám növelésére —, ha ilyen korszerű olvasógép megfelelő ütemben tudja elkészíteni számukfa az utasításokat. Az olvasógépek térhódítása ma még az iparilag legfejlettebb országokban sem egyértelmű. Hazánkban jelenleg csak egy-két példányuk működik, de azokat sem a nyomdaipar munkájának javítására, hanem adatfeldolgozásra használják. Vannak viszont nagy teljesítményű nyomógépek, amelyeknek kapacitását csak akkor tehet teljesen kihasználni, ha megfelelő, gyors berendezéseken jut el hozzájuk a kinyomtatni való. Az olvasógépek jelentőségéről és működéséről rész letesen Naszályi Gábor vil lamosmérnök, oklevele nyomdaipari üzemmérnö tájékoztatja az érdeke szakembereket január 11-éi. 15.30 órakor a budapest Technika Házában, ■ a Papír- és Nyomdaipari Műszak ■ Egyesület előadóülésén. V. J.
