Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-06 / 4. szám

CH2SSB' 1979.*jánuár 6., szombat TÉLI ÖRÖMÖK Fotó: Gál Edit II világpiacon keresik, mi szállítjuk a komplett erőműveket Ajánlatok távvezetékek építésére is A Transelektro Külkeres­kedelmi Vállalat exportjában az idén eléri a 35—40 száza­lékot a komplett berendezé­sek kivitele. Ez jelentős elő­relépés a tavalyi 22 százalék­hoz képest. Különösen az erőművi szállítások bővül­Omatőrtilm- szemle Gyulán A gyulai Erkel Ferenc Mű­velődési Központban immár 9. alkalommal rendezik meg az alföldi amatőrfilm-szem- lét. A kétnapos program ma délután 15 órakor kezdődik ünnepélyes megnyitóval, majd ezt követi a verseny­filmek vetítése. Az idén 24 filmmel jelentkeztek az al­földi amatőrök, köztük ta­lálható a békési Szabó Ger- zson és az orosházi Somogyi Márton. Rajtuk kívül Szen­tesről kettő, Szegedről 6, Mórahalomról és Csongrád- ból egy-egy alkotás érkezett. Holnap, vasárnap délelőtt 9 órakor 'kerül sor a bemu­tatott filmek értékelésére, szakmai vitájára. A zsűri el­nöke ezúttal is Zágon Berta­lan lesz. Síkos utak 300—400 percet késnek a nemzetközi járatok A hideg levegő áramlása tovább tart a Kárpát-meden­cébe. Péntekre virradóra or­szágszerte mínusz 4, mínusz 16 fokot mértek, de csapadék már az éjféli óráktól nem hullik. Az országban minden fő- és alsóbbrendű út teljes szé­lességében járható. Az Üt- inform közlése szerint a 4- es, a 6-os és még néhány más főútvonalon síkos, külö­nösen Baranyában. Az össze­kötő és bekötő utak minden­hol síkosak, jegesek, hóká­sásak. A hó • eltakarításán, s a jegesedés megszüntetésén 250 gép dolgozik. A csapadékmentes, hideg időben különösebb forgalmi fennakadás egyelőre nincs. A belföldi vonatok általában csak 15—20 perces késéssel közlekednek, ugyanakkor a nemzetközi járatok, főleg a szomszédos államokból, to­vábbra is igen nagy késéssel érkeznek. Pénteken a Polo- nia expressz 420, a Pannónia 400, s a Báthori expressz 300 percet késett. A Volán-autó­buszok mindenü.tt útnak indultak, s viszonylag pon­tosan betartják a,menetidőt. Miről ír a Magyar Mezőgazdaság január 3-i száma? A mezőgazdasági termelés tavalyi eredményeit értékel­ve a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa megálla­pítja: mind a " növényter­mesztés, mind az állatte­nyésztés előirányzatainak kis mértékű túlteljesítése várha­tó. A Magyar Mezőgazdaság idei első számában részlete­sen beszámol az országos ta­nács év végi üléséről, ahol a termelőszövetkezetek mun­kájáról szólva egyebek kö­zött az is elhangzott, az alap- tevékenységből származó ár­bevétel lassabban emelke­dett, mint a termelés költsé­ge. így a szövetkezetek nye­resége várhatóan nem éri majd el a tervekben elő­irányzott színvonalat. Pedig a kedvezőtlen adott­ságú gazdaságoknál a saját anyagi források úgyszólván elapadóban vannak. Jakab Tamás, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács osztályvezetője a bihari tájegység terület- fejlesztéséről szóló írásában az itt dolgozó szövetkezetek veszteséges gazdálkodásának okait kutatja. „Döntő szere­pe volt ebben a rendkívüli időjárásnak, de növekedtek a vetetten területek is és majd 12 százalékkal emelke­dett a termelés költsége” — állapítja meg a szerző. A fej­lesztés lehetőségét a jelenle­gi körülmények között több gazdaság közös munkája te­remtheti meg. S ez látszik járható útnak a magas szín­vonalon gazdálkodó szövet­kezeteknél is. A Szigetközi Agráripari Egyesülésről írva Gádor Iván az egyik ered­ményes taggazdaság elnökét idézi, aki így beszél a ri­portban : „A mi színvona­lunkon, a mi üzemnagysá­gunk esetében a legeredmé­nyesebb gazdálkodással sem lehet olyan nagyságú fejlesz­tési alapot képezni, amely a mái költséges beruházásokra elég volna.” Milyen okok vezethettek a korábban oly jövedelmező magyar rizstermesztés nagy­mértékű visszaeséséhez? — kérdezi írásában dr. Simon József, a Phylaxia főosztály- vezetője. A kudarc okait a Január 8-tól Több személyvonat megszűnik Az idén várhatóan ismét csökken a vasúton utazók száma. E körülmény indo­kolttá teszi több nem kellő­en kihasznált vonat meg­szüntetését. A vonatok meg­szüntetésével jelentős ener­giát lehet megtakarítani, csökken a vonalak zsúfolt­sága, s a felszabaduló sze­mélykocsikat más vonatok­hoz lehet felhasználni. A vál­tozás főleg a mellékvonala­kat érinti, de kiterjed egy­két fővonali vonatra is. A MÁV Szegedi Igazgató­ság területén a változás ösz- szesen 12 vonatot érint. Bé­kés megye területén az aláb­bi változások találhatók: 1979. január 8-án 0 árától nem közlekedik Mezőhegyes és Tótkomlós között a Mé­nek. Erre már fővállalkozói jogot is kaptak. Az elmúlt években ugyan­is magas műszaki színvona­lat ért el hazánkban az erő­művi berendezések, elsősor­ban a kazánok gyártása. A kábelipar fejlesztése, re­konstrukciója pedig érezteti a hatását: a kábelimport csökkenése mellett jelentős exportra is vállalkozhatnak. A hazai gyártmányú turbó- gépek is keresettek a külföl­di piacokon. Pozícióinkat csak erősíti, hogy a jelenlegi energiahelyzetben nő a szén­technológiájú berendezések iránti kereslet. Ezekre ipa­runk specializálódott. A gö­rög, török, finn üzletkötések során máris továbbiakról tár­gyalnak. A Transelektro ajánlatai most már az erő­művekhez szükséges távve­zetékek felépítésére is kiter­jednek. A külföldi szakembe­rek pedig máris kedvező be­nyomásokat szereztek a ma­gyarországi távvezeték-épít­kezésnél. A külkereskedelmi válla­lat nagy gondot fordít arra, hogy elejét vegye a reklamá­cióknak, a minőségi kifogá­soknak. Bizonyos mértékben még befolyásolni is tudja az iparvállalatokat a jobb mun­kára, részben a leghatéko­nyabb kooperációs lehetősé­gek javulásával, részben nye­resége alapján fejlesztési alapok átadásával. így a töb­bi között már hozzájárult a VBKM, az ÉVIG, az Ipari Műszergyár és a Finomme­chanikai Művek korszerűsí­téséhez. Nyereségének há­romnegyedét ilyen célokra fordítja. A Transelektro idei ki­állítási programjában Moszk­va, Alma-Ata, Köln, Párizs, Birmingham, Hannover, Hel­sinki is szerepel. Ezenkívül számos filmvetítéssel egybe­kötött szakmai tájékoztatót tartanak majd Tripoliban, Izmirben, Algírban, Bagdad­ban és Helsinkiben. Ezekbe a városokba már szállítottak, és jelenleg is exportálnak erőművi egységeket. Ezenkí­vül műszaki napok megren­dezését tervezik néhány kö­zel-keleti országban is. szerző így foglalja össze: hiá­ba lesznek biztonságosan ter­melő, jó és korai fajták, ha a rizstelepek gondatlan ki­képzése, a vetésidő megkésé- sei, az árasztási fogyatékos­ságok, a növényvédelem el­hanyagolása és a betakarí­tás elhúzódása károsítja, vagy tönkreteszi a termést. Mindkét fél, a termelő és a felvásárló érdeke a jelen­legi szerződéses rendszer to­vábbfejlesztése. Ennek lehe­tőségeiről közöl cikket dr. Soós Lajos, a MÉM minisz­teri főtanácsosa, aki egy tsz- vezetőt idézve azt írja: „Nagy tömegű árutermelés mellett nem szabad vállalni annak kockázatát, ■ hogy szer­ződés nélkül maradjon a gazdaság, hogy az értékesí­tés bizonytalanná váljon.” A jogalkotás e téren, úgy tű­nik, megelőzte az életet, hi­szen a Polgári Törvénykönyv olyan új lehetőségeket tar­talmaz, mint például a kö­zös kockázat viselését és a nyereség megosztását. Még néhány téma csak címszavakban felsorolva a Magyar Mezőgazdaság idei első számából: javul a gépek korrózióvédelmének lehető­sége, január elsejétől 16-féle talaj paramétert kötelező jel­leggel vizsgálnak az agroké­miai társulások az üzemek­ben, a tőkés export növelé­sének feltételeit biztosítja a fokozott élelmiszer-ellenőr­zőhegyesről 21 óra 15 perc­kor induló 8641 sz., valamint a Tótkomlósról 21 óra 50 perckor induló 8648/b sz. vo- naf. 1979. január 8-án 0 órától csak munkanapokon közle­kedik: Kondoros és Kisszé­nás között a Kisszénásról 6.50 órakor induló 7930/a, va­lamint a Kondorosról 5.55 órakor induló 7939/b sz. vo­nat. Gyula—Kötegyán—Vész­tő között a Gyuláról 14 óra 30 perckor induló 8334 sz., valamint a Vésztőről 12 óra 01 perckor induló 8333 sz. vonat. Orosháza—Békéscsa­ba között az Orosházáról 12 óra 21 perckor induló 1632. sz. vonat. A változásokról bővebb felvilágosítást a vasútállo­másokon adnak. A napokban köszöntötték vezetői és munkatársai Erdős Sán- dornét, a Dürer Nyomda gyulavári telepén. A nyugalomba vonuló dolgozó érdemeit Székely András, a Dürer Nyomda gyulai telepének vezetője méltatta, majd virágcsokorral és ajándékkal kedveskedett. Ugyancsak ajándékokat adtak át munkatársai is, jó kívánságok kíséretében Fotó: Béla Ottó leoByid Brezsnyev könyve Szűzföld M | ég javában dúlt a harc az ukrán fronton. Vörös fénycsóvákat festettek az égre a „katyu- sák”, ropogtak a gépfegyve­rek, mégis, minden más volt, mint egy évvel koráb­ban. A katonák szemében büszkeség csillogott, hiszen közel volt a nap, amikor végleg kiűzik az ország földjéről a fasisztákat. Egy napon a politikai biz­tos szokásos szemléjét tar­totta a katonák között. Szó­ba elegyedett velük, hazai hírekről érdeklődött, se­besülteket vigasztalt. Egy- szercsak felfigyelt egy ka- zah katona dallamos, szo­morú énekére. Hozzálépett. — Miről énekelsz? — A sztyeppémról. A csodáról. S eszembe jutott a szerelmem... — A szerelmed után bús­lakodhatsz. Otthonod után szintúgy. De hogy a sztyep­péd miért nem hagy nyu­godni? Talán rosszabb ez az ukrajnai mező? — Nem rosszabb, csak az a mienk, az egészen más. A politikai biztos, Leo- nyid Iljics Brezsnyev csak évekkel később értette meg a katona szavait. Akkor, amikor maga, is „kazahsztá­ni” lett, s a Kazah Kommu­nista Párt élén 1954—56 kö­zött irányította ennek a ha­talmas területű köztársa­ságnak a politikai életét. Brezsnyev visszaemléke­zése. amely a Kisalföld és az Újjászületés után Szűz­föld címmel a közelmúltban jelent meg a szovjet köny­vesboltokban, Kazahsztán II. világháború utáni hősi korszakát eleveníti fel. Egy drámai esemény mindennap­jait idézi a szemtanú hite­lességével, emberi mélysé­gével. A sok millió hektár érintetlen sztyeppe meghó­dítását olyan ember értéke­li, aki a párt megbízásából a gyakorlatban irányította ezt a nemzeti hőstettet. Miről is volt szó? Való­ban. hőstettről, az élet oly­kor kegyetlen parancsának teljesítéséről, vagy — mint azt a nyugati szerzők máig is hangoztatják — egy em­ber rögeszméjéről, szeszé­lyéről? A választ megadta az elmúlt húsz év története. Kazahsztánban kizöldelltek a vetések és Ukrajna mellett az óriási ország éléskamrá­ja lett. Ha van kenyér, lesz dal is — tartja a bölcs orosz köz­mondás. S nem hiába. A kenyérnél ma sem isme­rünk nagyobb kincset. Pe­dig mekkorát fordult a vi­lág! Az ember kijutott a világűrbe, folyókat térít el, tengereket, óceánokat ál­lít saját szolgálatába, kin­cseket talált a föld mé­lyén, olajat, gázt hozott fel onnan. De a kenyér ma­radt. S ahhoz, hogy ez így le­gyen, meg kellett hódítani a zord Kazahsztánt. Ez termé­szetesen sok vitát kiváltó, sőt a legfelsőbb vezetést is megosztó politikai döntés volt — írja memoárjában Brezsnyev. A II. világhábo­rú sebeit gyógyítgató ország előtt a fontosabbnál fonto­sabb feladatok sora tornyo­sult, s az sem volt mellé­kes, hogy melyiket veszik előre. Az ugyan vitathatat­lan volt, hogy a kenyérgond leküzdése áll az első helyen, de erre is kínálkozott több megoldás. Feltörjék-e a ka­zah sztyeppét, vagy örökre nyugodni hagyják? Érde- mes-e még inkább függeni az időjárástól, s ott kiala­kítani a mezőgazdasági kör­zeteket, ahol ritka vendég az eső? Hogyan hat majd a rendkívül munkaerő- és anyagigényes vállalkozás a szovjet falu életére, amely közel egy évtizeddel a hábo­rú után még nem kapott új erőre? Ólomsúlyú kérdé­sek, amelyeknek eldöntése egy ország sorsát határozza meg. Elképzelhető lenne, hogy megválaszolásuk egyet­len emberen múlik? Ennek feltételezése a szovjet való­ság teljes félreismeréséről tanúskodik. Brezsnyev visz- szaemlékezéseiből is kivilág­lik, hogy ott, ahol ennél sok­kal kisebb jelentőségű kér­désben is kikérik az érin­tettek véleményét, hogyne fordulnának válaszért az emberekhez ilyen elvi kér­désekben ? Kazahsztánban és máshol is 1953—54-ben a gyűlések százain szerepelt egyetlen napirendi pontként: feltörni az ugart, vagy nyu­godni hagyni. S az emberek tízezrei mondtak igent a szűzföldek meghódításának tervére. Egy másik, máig ható kérdés: amolyan egyszeri, nagy fellángolás volt-e ez a vállalkozás, vagy alaposan átgondolt, tudományos ala­pokon álló, nagy hozzáértés­sel elkészített népgazdasá­gi program? Mondanunk sem kell, hogy az ellendruk­kerek szerint meggondolat­lan, előkészítetlen vállal­kozás volt, amely értelmet­len anyagi és emberi áldoza­tokat követelt. Ezzel szem­ben a Szűzföld szerzője megírja: csupán a Kazah Tudományos Akadémia 69 expedíciót indított a sztyep­pére, hogy tanulmányozza és értékelje az ottani földe­ket. Más kérdés viszont, hogy járatlan ösvényen in­dult el az ember, természe­tes, hogy a példátlan vál­lalkozás sok-sok nem várt akadályba ütközött. Az sem titok, hogy számos hibát kö­vettek el munka közben. Brezsnyev maga meséli, mi­lyen nagy fejtörést okozott tudósoknak, szakemberek­nek az ekevas gyakori töré­se. Végül maguk a munká­sok, a traktorosok oldották meg a rejtélyt, az előírás kegyes kijátszásával. A hírt meghallván Hruscsov ala­posan megmosta a fejét az „előírás-gyártó”, e munká­ban tapasztalatlan tudósok­nak. Igaz is, emberek. A nyu­gati „szovjetológusoknak” erre is megvan a maguk el­mélete. Amolyan „lombik­ban felnevelt”, a kommu­nista propaganda által fan­tasztává formált emberek­nek képzelik a sztyeppék meghódítóit, Brezsnyev ta­lán nekik adja a leghatáso­sabb választ mélyen ábrázolt alakjaival, hiteles arcokat felidézve, párbeszédekre emlékezve. A Lityeraturna- ja Gazeta december 6-i száma ezt a hiteles ember­ábrázolást emeli ki a mű­ből: néhány krétarajzzal ár­nyaltan gondolkodó, mélyen érző embert teremteni, s eközben ábrázolni az új tí­pusú szovjet ember születé­sének folyamatát — ez az irodalmi mélység. V alóban, LeonyidBrezs­nyev emberi meleg­séggel és nagy-nagy szeretettel rajzolja meg a sztyeppe hősének portréját: Ivan Ivanovics és Leonyid Kartauzov leningrádi há­borús veteránokét, akik a harcokban szerzett súlyos sebesülések ellenére a békés építőmunkában is példát mutattak, Danyila Nyesztye- renkóét és Vaszilij Raguzov diákét, akik feladatuk tel­jesítése közben haltak meg. Egyéni hőstetteket ábrá­zolt, amelyen keresztül egy nép, hősiessége jelenik meg előttünk. S mégis: egyszerű emberek vonulnak el sze­münk előtt, nincs bennük semmi titokzatosság, nem fantaszták, még kevésbé lombikemberek. Egyetlen „titkuk” a hazaszeretet, a jövőbe vetett hit, a bizalom önmaguk és családjuk jövő­jében. Ha fantaszták, akkor csak annyiban, hogy hisznek önmaguk erejében, abban, hogy a pusztán élet teremt­hető. S hitük győzedelmes­kedett. Mindenütt, ahová kis táblákat szúrtak a föld­be: „Itt város lesz!”, ma la­kóházak állnak, metró fut a föld alatt, sportcsarnokok épültek. A kazah sztyeppén pedig búzatáblák ' aránylanak. Átírva a mondást: Itt ke­nyér van, s dal is van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom