Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28., vasárnap o IgHilUKTiiq-------------------------------------------------------------------------■ minimagazin Hogyan halad az Expressz? „Kilencszázezer fiatalt utaztatunk, illetve fogadunk évente átlagosan... úgy érzem, szép szám ez. Mutatja a fiatalok utazókedvét, de talán azt is: elégedettek szolgáltatásainkkal, programjainkkal. Hogy van-ekonkurrensünk? Sajnálatos, vagy nem, de tény, hogy akik ma az Éxpresszel üdülnek, utaznak, azok többsége először egyéni utazó volt. Utána választottak minket.” Az interjúrészletet egyik hetilapunkból idéztük, Völgyi István, az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda igazgatója vélekedett így. És ha már említettük a kilencszázezres számot, részletezve ez azt jelenti, nyolcvannégyezer fiatal utazott külföldre és 96 ezer volt azok száma, akik a határokon túlról érkeztek. Hazánk tájain 720 ezren barangoltak, kirándultak, az ÁIB kedvezményezett üdültetési akcióban 45 ezer fiatal részesült. Ezenkívül 7 ezer résztvevője volt az Expressz Ifjúsági Napoknak Szegeden, 800—800 fiatal pedig Sopronban és Gyulán, különféle szórakoztató és kulturális programokon. — Mit mutatnak a fontosabb adatok nálunk? — tettük fel az első kérdést Szé- csi Máriának, az iroda Békés megyei kirendeltsége vezetőjének. — Először is: 19 800 fiatal dolgaival foglalkoztunk tavaly, kezdve az utazásijegy- biztosítástól az étkezés, szállás, üdültetés intézéséig. Külföldre 3400 fiatal utazását szerveztük meg, négyszázzal többet, mint tavalyelőtt. Belföldre 6300-an igényeltek 1-2 napra szállást, étkezést, közlekedést és közel 2500 olyan ügyfelünk volt, aki 5 éjszakánál tovább maradt a Duna-ka- nyarnál, Pécs környékén, Sopronban, vagy éppen a Balaton mellett. Voltak saját rendezvényeink is, így például a hagyományos póstele- ki kocogónap, aztán könnyűzenei koncertek. — Mennyiben tartozik ez az utóbbi az Expresszre? — Nem új keletű, hogy a mi utazási irodánk nem csupán utazások, üdülések megszervezésével foglalkozik. Fontos, ifjúságpolitikánkból adódó feladata, hogy törődjön, sőt azt is mondhatnám, irányítsa, befolyásolja a KíSZ-korú fiatalok tartalmas szabadidő-programját. Ezért saját rendezvényeket is szervezünk. Legjobb példák erre, azt hiszem, az ifjúsági napok, melyek 1-3 napjába sok minden belefér, amiért a fiataloknak érdemes odautazniuk. 1979, mint köztudott a gyerekek éve és ennek sikeréből a magunk módján mi is szeretnénk kivenni részünket. — Tudna-e újdonságot mondani munkájukban? — Talán egy dolgot említek: már ősszel lekötöttünk szálláshelyeket hazai turista- központokban. Tettük ezt a korábbi évek tapasztalatai alapján és minden bizonnyal megéri, mert például, ha mondjuk egy KlSZ-szerve- zetnek júniusban eszébe jut (mert előbb nincs módjuk fix időpontot adni), hogy júliusban Pécsett szeretnének tölteni egy hetet, akkor ezután könnyebben sikerül, mint eddig. — Elutazott-e már az első idei csoport? — Január 15-én indítottuk útnak az első csoportunkat. KPM-es és tervezőknél dolgozó fiatalokat, mondanom sem kell talán, síelni mentek a Tátrába. (Megkérdeztük őket hazaérkezésük után. Apáti Gábor, KPM: „Én klasszul éreztem magam, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Gondolom, nem az Expressz tehet róla, hogy autóbuszunk rakoncátlanko- dott.” — A szerk.) — Kényesebb kérdés, de gyakran szóvá teszik: még mindig előfordul, hogy nincs ott időben a megrendelt busz, hidegebb a szoba, mint a vendég vágya, és sorolhatnánk. .. — Senkivel Sem akarjuk elhitetni, hogy mi tökéletesen végezzük munkánkat. Bár a mi dolgunk addig tart, amíg a megbeszélt találkahelyről elindul a busz és búcsút intenek a benne ülők, de addig nagyon sok mindennek pontosan megszerve- zettnek kell lenni, hogy aztán mindenki elégedett legyen, amikor hazaérkezik. Bár azt is megmondom őszintén, hogy mindenkinek minden tetsszen egy 35 tagú csoportban, az eléggé elképzelhetetlen. De ha már itt tartunk, mi ezután is minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy az utazók szeressék az Expresszt. Sokat jelent, ha még részletesebb információkat kapunk a jövőben egy-egy utazásról utólag — és főleg arról, ami nem tetszett. Mindennek pontosan utánanézünk, hogy legalább a tanulságot felhasználhassuk és kétszer ugyanaz a baj ne forduljon elő! — önnek van-e kellemetlen személyes élménye? — Meggyőződésem, hogy egy-egy út sikere nem csupán a szervezésen, az idegenvezetőn múlik. A társaság összetételétől, a maguk alakította hangulattól legalább ennyire. Mert azért nemcsak azon múlik minden, hideg-e a forrónak vélt tea? És még valamit azért nem szabad elfeledni: a mi irodánk utaztat a legolcsóbban. .. De nem térek ki a kérdés elől sem. Legutóbb Penzában voltam egy csoport tagja. A Lasztocska Szállóban laktunk, egy univerzá- los kislánnyal. Szobánk az északi oldalra esett, abban az egyben nem volt tökéletes a fűtés, mi tagadás, fáztunk egy kicsit. De hamar kaptunk póttakarót, átmentünk a lányokhoz a szomszédba, megittunk egy stampedli vodkát és a vidám társaságban már eszünkbe se jutott a kellemetlenség. (fábián) ^a************************************************************* Mi újság Zánkán? A Balaton északi partján, Zánka község közelében fekszik a balatoni úttörőváros, a legfiatalabbak városa. A nyári szünidőben nagyon sok magyar és külföldi gyerek táborozik itt, de ilyenkor télen sem üresek az épületek. Mintegy ezer hatodik osztályos pajtás tölti itt napjait január 4-től 3I-ig Békés, Csongrád és Baranya megyéből az egyhónapos őrsvezetői és rajtitkári tanfolyamon. Nemrégiben meglátogattuk a Békés megyeieket, és arra kerestünk választ, hogyan érzik magukat, hogy telnek a napok. Rácz Albert, Battonya: jól érzem itt magam. Az úttörőváros nagyon szép, gyönyörű környezetben fekszik. Most hó is van, lehet szán- kázni, síelni, hógolyózni. Szeretem a közösséget, és úgy érzem, ez is hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzem magam. — Milyen egységekben dolgoztok? Tóth Tünde, Kétegyháza: Zánkán most két tábor van. Egy-egy táborban négy csapat tevékenykedik. A csapatok létszáma: 120. Ezekben a csapatokban négy-négy raj dolgozik. A rajok pedig három-három őrsből tevődnek össze. — Hogyan tanultok itt, s miben tér el a tanítás az otthonitól? Kapás Aliz, Magyarbán- hegyes: egyik alapvető különbség, hogy órák helyett foglalkozások vannak. Ezek is 45 percesek, a szünetek pedig 15 percesek. NevelőKészül a festmény az őrsi „kuckóban” Fotó: Gutyan Mihály inket, akik szintén Békés megyeiek, a keresztnevükön szólítjuk. Szeretjük ezeket a foglalkozásokat, mert nagyon vidámak, játékosak. Munka közben többször énekelünk, például a magyar nyelvtani foglalkozáson, s utána elemezzük a dalszövegeket. Ha jól dolgozunk órán, ötös helyet pecsétet kapunk. Nekem nagyon tetszik ez a módszer. — Sportolási lehetőségetek van? Bacsa Edit, Hunya: van egy nagy tornacsarnok, oda járunk sportolni. A csapaton belül az őrsök között kézilabda-bajnokságot rendeztek. A legjobbak tovább jutnak, s egy másik csapat játékosaival játszanak. Végül egy vélemény: jobban meg kellene nézni, kik juthatnak el Zánkára. Vannak olyan gyerekek, akik csak azért jönnek el, azért vállalják, hogy legyenek valahol. Jó lenne, ha helyettük olyan pajtások jönnének, akik szeretik az úttörőmozgalmat, és szívesen dolgoznak a közösségért. Domokos Ildikó ifivezető agrárklubnak hívják... Hivatalos elnevezése: ifjú mezőgazdasági szakemberek klubja, de egymás között röviden csak agrárklubnak hívják a Mezőhegy esi Állami Gazdaságban. Vajon milyen jellegű ez a klub, mikor és hogyan alakult, kik a tagjai? Erről beszélgettünk az állami gazdaság központjában három fiatallal. Csomós Zsuzsanna Nagy Mihály gépészmérnök, a gazdaság KISZ-bi- zottságának termelési felelőse, az agrárklub egyik vezetőségi tagja. — Több előzménye is volt klubunk megalakulásának. Az egyik: a gödöllői agráregyetemről sok fiatal szakember érkezett az utóbbi években ide, akik az egyetemen többnyire tagjai voltak a Békés megyeiek klubjának. Természetes, hogy ehhez hasonló közösségre vágynak itt is. A másik előzmény: közel negyven diplomás szakember dolgozik itt, a különböző ágazatokban. Ebből következik, hogy alig ismerik egymás munkaterületét, és ugyanakkor — tekintve, hogy munkájuk egy szűkebb szakmai területhez köti őket — tudásukat sok esetben nem is hasznosítják kellőképpen. A harmadik immár gyakorlati előzmény: ' az igazgatósági alapszervezetben mi, a gépesítésben dolgozók megkritizáltuk a laborosok munkáját. Erre ők meghívtak bennünket, nézzük meg, hol, hogyan. mit dolgoznak. A klub a pályakezdő és fiatal agrár szakemberek, a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségi fiatalok (növény- termesztő, állattenyésztő, növényvédő, közgazdász, állatorvos stb.) helyzetének javítását, társadalmi-közéleti aktivitásuk növelését, szakmai-politikai képzés érdekében az irányító KlSZ-szer- vezet munkáját segítve működjön.” — Csomós Zsuzsanna, a gazdaság KlSZ-bizott- ságának titkára egyebek között ezeket mondta el a klub alakuló gyűlésén, tavaly márciusban, ahol dr. Szabó Istvánt választották titkárul. — Szűk egy év nem hosszú idő, különösen egy klubról nehéz még ennyi idő után véleményt mondani — vélekedik a KISZ-titkár. — Az viszont tény, hogy az ifjúsági mozgalom közvetve, közvetlenül máris nagyon sok segítséget kapott tőlük. Hogy mást ne említsek, itt volt a KISZ KB által meghirdetett szakmai-politikai vetélkedő a HUNGAROHIB Sertéstenyésztő és Hústermelő Rendszer taggazdasága fiataljainak. Mi rendeztük az országos vetélkedőt, amelynek kérdéseit. gyakorlati feladatait a sertéságazatunkban dolgozó fiatal szakemberek állították össze. — Kettős a célja és a várható haszna is e klubnak — így Nagy Mihály —, az egyik: az egyén számára jó feltételeket nyújt képességeik kibontakoztatásához — példa erre az Alkotó Ifjúság- pályázat. A másik a közösségi szempont. Azt tapasztalNagy Mihály Agonás János Fotó: Veress Erzsi tűk ugyanis, hogy a fiatal diplomások maguktól nem nagyon mozgolódnak új munkahelyükön. Nos ez a klub sok segítséget jelent a pályakezdők beilleszkedésében, és a fiatal diplomások aktivizálásban is. Egyébként kéthavonta tartunk összejövetelt, és most rendre minden ágazat bemutatkozik, azaz ki-ki elmondja, hogy „mi újság” az ő munkaterületén. Agonás János, a mezőhe- gyesi községi KISZ-bizottság titkára: — Aki kijön az egyetemről, többnyire tele van lelkesedéssel, világmegváltó tervekkel. Aztán jön a kudarc, és esetleg teljesen pasz- szívvá válik. Ahol viszont így várják és fogadják a kezdő szakembereket, mint a gazdaságban, ott sok csalódástól, tévedéstől megmenekül a fiatal szakember — ez a községi KISZ-titkár véleménye. * * * Egy esztendő valóban rövid ahhoz, hogy végleges kép alakulhasson ki egy ilyen közösségről. Az viszont tény, hogy a mezőhegyesi • gazdaságbeli példa jó, követésre méltó, s ha a folytatás is olyan lesz, mint a kezdés, akkor minden elismerés az övék. T. I. KISZ-titkár anyaszerepben Először november elején találkoztam Mitykóné Szabó Zsuzsával. Hetven- egynéhány kilójával meglepően fürgén mozgott a sarkadi községi KISZ-bi- zottság irodájában. Szülés előtt alig egy-két nappal még telefonált, intézkedett, nehogy zökkenőt jelentsen néhány hónapos távolléte. Modern korunk hármas kötelezettséget ró a nőkre: a közéleti ember, az anya és a feleség szerepét. Az asszonyok jelentős része lemond e szerepkörök valamelyikéről. Van aki szívesen, de többségük kényszerűségből. A hagyományok — főként falun — társadalmunkban is igen erősen élnek. Szabó Zsuzsát vérbeli közösségi embernek ismertem meg. Évekig klubvezető volt, majd községi KISZ- titkár lett. Vajon mit változtatott életszemléletén az anyaság? A harmadik emeleti lakásban jellegzetes „bébi-illat” fogad. Már az előszobában hallani a kis Zsuzsi követelődző sírását. — Éppen etetéshez készülünk — mondja Zsuzsa. — Megmelegítem a tejet, addig nézzetek be Zsuzsikához. Félrehúzzuk a gyerekszoba függönyét. Ahogy meglát bennünket, a csecsemő azonnal elhallgat. Sőt, mosolyogni kezd. — Azt szeretné, ha egész nap foglalkozna vele valaki — jön közben a mama. — Olyan lesz, mint én. Nem tud meglenni társaság nélkül — nevet. — Eleinte én is majd megbolondultam a négy fal között — meséli, miközben elégedetten szemléli mohón táplálkozó kislányát. — Ha valaki jön, alig akarom elengedni. Szerencsére nem panaszkodhatok, elég sűrűn meglátogatnak. Nagy szükségem van erre, hiszen jóformán csak így tájékozódhatom aról, mi történik a világban. No és az újságokból. Van olyan hét, hogy alig mozdulok ki itthonról. Persze, ne higgyétek, hogy unatkozom. Az első hónapban, amikor még könyvből neveltem a lányomat, alig maradt egy-két szabad percem. Most már fele annyi hűhót sem csapok körülötte. Közben Zsuzsika jóllakott és várakozóan mosolyog anyura. — Ilyenkor foglalkozni kell vele — mondja Zsuzsa. — Bezzeg, amikor az apja itthon van, észre se vesz. A férjem szerencsére nagyon ügyesen bánik vele. A kislány bágyadtan pislog anyja ölében. Zsuzsa felemeli, beteszi a kiságyba, szájába adja a cumit, betakargatja. — Hathónapos korában bölcsődébe adom, és visszamegyek dolgozni. Egészséges kisgyerek, remélem, nem lesz vele baj. Várnak, számítanak rám. Különben most is csinálok ezt-azt. Volt itt már taggyűlés is — mutat a tágasnak éppen nem mondható lakásra. — Ne menjetek még — marasztal. — Olyan jólesik beszélgetni valakivel. — Hát ha muszáj... Engem is vár a vasalnivaló. — mutat a pelenkahalomra ... — gubucz — Fotó: Lányai László
