Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
1979. január 26., péntek Disznóölés Országszerte lassan véget ér a disznóölés! 'szezon, azonban a hideg időjárást kihasználva sokan még most is vágnak disznót. Ba- csárdi János cseszneki lakos háza táján már a második került kés alá Címképünkön: hagyományosan, szalmával perzselik a sertést Sonka, kolbász, töpörtő és sok más jő falat lesz belőle (MTI-fotó — Ruzsonyi Gábor felvételei) Alkoholizmus elleni küzdelem, véradás, ifjúsági tevékenység Mérlegen a Vöröskereszt gyulai járási munkája Minden év első hónapjában a vállalatoknál, intézményeknél értékelik az elmúlt esztendőben végzett munkát és meghatározzák a következő év feladatait. Így volt ez a gyulai járási Vörös- keresztnél is, amikor a vezetőség értékelte az elmúlt évi tevékenységet. A járási Vöröskereszt az V. kongresszus határozatainak szellemében végezte munkáját, együttműködve a párt-, állami, gazdasági és tömegszervezetekkel. A vöröskeresztesek az elmúlt esztendőben nagy figyelmet fordítottak az egészségnevelés tartalmi és módszertani kér- _ déseire, annak korszerűsítésére és végrehajtására. Szakemberek bevonásával 172 egészségügyi előadást tartottak, amelyeken csaknem 3 ezer 500-an vettek részt. Az előadások alkalmával az egészséges életmódra, a családi életre nevelésre, valamint a családtervezéssel kapcsolatos kérdésekre kaptak választ. Az előadásokat kötetlen beszélgetés követte, és az ifjúság körében végzett felvilágosító munka eredményeként a különböző káros szenvedélyek — alkohol, dohány — okozta betegségekről érdeklődtek a fiatalok. A járás öt kismamaklubjában is különböző felvilágosító, nevelő előadás hangzott el. Az elmúlt esztendőben a Vöröskereszt tagjai a felnőtt lakosság és számos fiatal részvételével 47 előadást szerveztek és 24 filmvetítést, amelyeket közel 900-an hallgattak, illetve néztek meg. Ezek témái mind az alkoholizmus elleni küzdelemről szóltak. Sajnos, a tavalyi rendelkezés nem hozta meg a kívánt eredményt, mivel 9 óra előtt is értékesítik a boltok a palackozott italokat, s aki inni akar, az megveszi a nagyobb üveggel is az italt, és azonnal megissza. A felvilágosító munkában nagy segítséget jelent a Családi Lap is, amely olyan témákat dolgoz fel, amelyet az olvasók szívesen olvasnak, hiszen nagyon megszerették színvonalas és tartalmas írásai miatt. A véradómozgalom terén némi előrelépés tapasztalható, de az elmúlt esztendő nem hozta meg a kívánt eredményt. Ezen a téren az idei esztendőben számos tennivaló van, amelyet felvilágosító, nevélőmunkával pozitív eredményre lehet változtatni. Az ifjúsági vöröskeresztes munkában számos előrelépés történt, hiszen sok fiatal bekapcsolódott a mozgalomba. Több mint ezer fiatal tagja a járásban az ifjúsági vöröskeresztes mozgalomnak. Nagy eredményként tartják számon a járásban azt, hogy a „Jó fog, jó egészség”, „Tiszta, biztonságos otthon — egészséges környezet” és más elnevezésű ifjúsági mozgalomban a járás tanulóinak több mint 90 százaléka részt vett. A fentiéken kívül szép eredményt értek el a járásban az idős lakosság segítésében, a környezetvédelemben, és a polgárvédelemben, ösz- szességében megállapítható, hogy számos területen nagyszerű munkát végeztek a járás vöröskeresztesei, amelyeknek bizonyára meg is lesz az eredménye. — Ormosi — Pókháló a falon, zsírfolt az abroszon Az üzemi konyhák egy része jó, másik része rossz körülmények között dolgozik. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat 3-as számú üzemi éttermében a tanács dolgozóinak előfizetésére az Univerzál vállalatnak, a beruházási vállalatnak, a bútoripari vállalatnak, a Körösvidéki Cipész Szövetkezetnek és az építőipari szövetkezetnek készít elhordásra naponta 800 adag ebédet. Kétszer annyit, mint amennyit normális körülmények között a konyha elbírna. A megyei közegészségügyi és járványügyi állomás munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen módon és körülmények között dolgoznak itt az emberek, s hogyan látják el az itt étkezőket. sik homorú. Benne frissen felütött tojás. Nem kellemes látvány. A mosogatóban a felszolgálótanuló tányérokat, csészéket mosogat köpeny nélkül, utcai ruhában. — Azért — mondják többen —, mert akkor délre elpiszkolódik s abban már nem lehet felszolgálni. Az öltöző és zuhanyzó 5 négyzetméter. Tizenhat dolgozó — közülük öt férfi — ekkora helyen öltözik, tisztálkodik. A zuhanyrózsa alatt cipők, csizmák ledobálva. A falakon méteres pókhálók. A hiányosságokat, gondatlanságokat felsorolják. A jegyzőkönyv felolvasása közben az étterem vezetője hozzáteszi: — Mi forgalomért, tervre dolgozunk, s a terv egyre magasabb. Óriási a zsúfoltság, kétszer annyit főzünk, mint korábban, s ha nem teljesítjük a tervet, jön a figyelmeztetés, meg a fegyelmi. I A zsúfoltságra nem lehet ráfogni i Forgalomért — tervre dolgoznak i A rend és a tisztaság alapfeltétel Tojásleves, csontleves és marhapörkölt készül ebédre. Tóth Mártonná, az étterem vezetője kísér végig. Az étteremben foltos asztalterítő, zsírosnak ható tányér látványa fogad. — Hetenként kétszer cserélhetünk abroszt. Ez a terítő csak egynapos — mondja Tóth Mártonná — még két napig ezen kellene étkezniük előfizetőinknek. Innen a konyhába léptünk. Az ott dolgozók a kis kerek dobozok láttán — melyeket bakteorológiai vizsgálat céljából hoztak a KÖJÁL ellenőrei — meglepődtek. — Szondáztatnak? — kérdi egyikük. — Az este szil- . vát ettem. A „rend” gyomorfelháborító. Az asztal alatti tojásos vájling nagymama korabeli, de ez a legkisebb gond. Tenyérnyi égett folt az alján, körbe égett zsírcsík a peremén, a sok használattól egyik része domború, a máA konyha gázfűtésű. Jól felszerelt, vannak kisegítő gépek, amelyekkel könnyebbé válik a főzés előkészítése. A főzőedényeket az egyik dolgozó farácson állva mosogatja. A szutykos, mocskos lé a kőre folyik előbb, s csak azután a szabadon levő lefolyóba. — Ez így van, amióta a vállalaté a konyha — mondják a dolgozók. — Most ugyan jártak itt a vízvezeték-szerelők, de a lefolyó az maradt, ahogy van. Csőtörés volt, ezért megbontották a falat, majd jön a burkoló és akkor visszarakják a kiszedett csempéket. — A múltkor a gázfőzőtűzhely lenyitható ajtaját javították, de még rosszabb, mert ugyanúgy lenyílik, csak mostmár nem is zár. Az ételelőkészítőben a káposzta- és almaszeletelőről a zománcfesték apró darabokban lepattogott. A raktárban egy tányéron tört dió maradványai, benne egérnyomok. Egy mélyebb tepsiben zsemlemorzsa — szabadon. A hűtőszekrényben a pickszalámi és a nyers hús közös hűtőpolcon áll. A látogatás után az irodában jegyzőkönyv készül. Kellemetlen élményekkel hagyjuk magunk mögött az éttermet. S mi történik ezután. Változás várható? — Időszakos az eredmény — mondják az ellenőrök —, mert egy-egy ilyen vizsgálat után helyre áll a rend, s azután újra szaporodnak a gondok. A vendéglátó 19, az ÁFÉSZ 48, a tsz-ek 3 egységben étkeztetnek. A nagy zsúfoltság, a szűkös konyhák és a növekvő igények nagyon megnehezítik az étteremvezetők, szakácsok munkáját. Azt azonban nem lehet a zsúfoltságra fogni, hogy az éttermekben, konyhákban rendetlenség, tisztátlanság uralkodik. Az a hivatkozási alap, hogy a takarítónő 75 éves, és méltányosságból dolgozik — hogy meglegyen a tíz éve a nyugdíjhoz —, nem seprű, hogy azzal a pókhálót leszedjék. Az igazán méltányos az lenne, ha a 75 éves asszony kicsit könnyebb munkát kapna, s olyan takarítónőt venne fel a vállalat, akitől elvárhatja — követelje is meg — a rendet. Nem zsúfoltság miatt koszos a fal, nem azért található egérpiszok, sőt érvként az sem elfogadható, hogy helyszűke miatt nem lehet az alapvető higiénés követelményeket betartani. Mert az evéshez nemcsak étel, étvágy is kell! Számadó Julianna A nők érdekében, védelmében A Szakszervezetek Megyei Tanácsának nőbizottsága tegnap délután két órakor tartotta ez évi első ülését. Az SZMT székházában megtartott értekezlet első napirendje az 1979. I. félévi munkaterv megvitatása volt. Ebben a félévben kiemelten foglalkozik a megyei nőbizottság a nők szakmai és politikai továbbképzésével. A káderfejlesztési tervék készítésénél figyelemmel kíséri a nők vezetésbe való bevonását, főként azokon a területeken, ahol többségében nők dolgoznak. Feladatul tűzte ki a nőbizottság azt is, hogy a munkahelyeken még meglevő eltérő bérezést, munkahelyi körülmények javítását figyelemmel kíséri. Az SZMT ifjúsági bizottságával közösen részt vesz a nőbizottság a nemzetközi gyermekév megyei szakszervezeti programjának kialakításában, megvalósításában. Vizsgálatokat végez a megye textiles üzemeiben, ahol a dolgozók többsége nő. Itt a bérezés és a munkavédelmi előírások betartása szerepel témaként. A rendezvények közül elsőként a nőfelelősi tanfolyamról esett szó, amely április 16-tól 28-ig kerül megrendezésre Békéscsabán. Ezután szó volt a gyermekek nemzetközi éve alikalmából tervezett szülők akadémiájáról. Ezt a Hazafias Népfront megyei bizottságával közösen készíti elő a nőbizottság. Végül, de nem utolsó sorban az 1970-es nőpolitikái határozat megyei tapasztalatairól, a további feladataikról nagyaktíva ülésen lesz szó. Az első félévi munkaterv ismertetése után dr. Szűcs Alajosné tartott élménybeszámolót a franciaországi nők helyzetéről. Labirintusban Sírt a telefonba. Alig értettem á szavait. Így a drót másik végéről is érezni lehetett a keserűséget, a kilátástalan- ságot — mondja az ismerősöm. — Régi barátság ez, a rendelőintézetben, ahol dolgozik, mindig .jó volt hozzám. Még a tekintetével is simogatott, gyógyított. Kévés az ilyen egyszerű, jóságos teremtés mostanában. Sokat beszélgettünk. Mesélt a nehéz életéről,' a gyerekeiről. Évekkel ezelőtt elvált, a volt férje bujkál, sűrűn váltogatja a munkahelyét, csakhogy minél kevsebbet kelljen fizetni a kisfiú és a kislány után. Valamiféle bosszú vezérli, még a saját gyerekeinek a jövőjét is kockára teszi azért, hogy az édesanya sorsát megkeserítse. Amikor felhívott, meglátogattam lakótelepi otthonában. Rend és tisztaság fogadott. A mindennapi nehéz megélhetésről a kopott bútorok tanúskodnak. A szerény fizetésből aligha telik stílbútorra, mesés szőnyegekre. Nem is vágyik ilyenekre. Csupán arra, hogy méltányolják a helyzetét. Megkérdeztem: — Miért nem kéri a tanácstól a lakás használatbavételi díjának az elengedését? — Kértem — válaszolta, miközben idegesen tördelte az ujjait. — Sőt az apa elmaradt tartásdíjának a behajtását is sürgettem, hiába. Arra hivatkoztak, hogy erre nincs „jogszabályi” lehetőség. Megígérték: gyámügyi segélyt utalnak ki, és a lakás használatbavételi díjának a részletét csökkentik. Sajnos, a pénzügyi osztály jóváhagyása a mai napig sem érkezett meg. Az 1500 forint gyámügyi segélyt 3 hónapi gondolkodás után kifizették, amelyhez 500 forintot még hozzátettem és befizettem lakáshasználati díj fejében. Pedig mennyi mindenre kellene a pénz! Ha OTP-köl- csönnel is, de vehettem volna a 13 éves rekamié helyett újat, vagy porszívót, a gyerekek szobájába két széket az íróasztalhoz. Így fogalmam sincs, mikor tudom megvásárolni ezeket a nélkülözhetetlen dolgokat. Míg hallgattam, a mi lakásunkra, a mi gyerekeinkre gondoltam. Évek hosszú során elértük: az otthonunk szép, kényelmes. A férjem munkás, én meg eladó vagyok, nem állnak a százasok élével a fejünk alatt. Szívós munkával, kitartással neveltük fel a két srácot. Rám tört a tudat: istenem, milyen nehéz volt! És akkor mit szóljon ez az összetört asszony? A szavai hirtelen mellbeütöttek. — Egyre jobban az az érzésem, hogy el akarják venni a geyrékeimet, ami már egyszer sikerült. Ügy látszik, a kiszemelt a kisfiam, akit tavaly ősszel az iskolában „fegyelmi bizottság” elé állítottak, mert állítólag fegyelmezetlen; félévkor meg is kapta magatartásból a hármas osztályzatot. Éjszakákat nem alszom; keresem, kutatom az összefüggéseket. Ismerem a fiamat, nem vágyók elfogult, hiszen ez mindkettőnknek ártana. Kérdezgettem az osztálytársait, akik azt felelték: semmivel sem csintalanabb az átlagosnál. Ennek ellenére az osztályfőnöki intőt hangosbemondón az iskola összes tanulójának a tudomására hozták. Természetesen nem nyugodtam bele, feljelentést tettem a megyei tanácsnál. Kivizsgálták az ügyet, amelynek végén közölték: fur- csálják, hogy a fiam négy osztálytársa tudja miért kapta az osztályfőnökit, csak éppen ő nem. Nagyon rossz lelkiállapotban voltam, megkérdeztem a bizottság tagjaitól, hogy súlyos fegyelmezetlenségek esetén miért nem büntetnek? Volt közöttük bordatörés, komoly bőrhorzsolás. Tudom, ez rajtam már úgysem segít, de az igazságérzetem tiltakozott. Követeltem: mondják meg vérire, hogv mit követett el a fiam? Ellökött valakit, betörte az orrát, rugdalódzott? Senki nem tudott válaszolni, csupán annyit, hogy sorozatban elkövetett vétségekről van szó. De ez még semmi. A napokban megjelent egy férfi az iskolában és elpanaszolta: a fiam bement az egyik építkezésre, elindította a malterkeverőt, amely egész vasárnap működött. Az igazság az: egész délután otthon volt, a ház körül játszott a barátjával. Egyébként is képtelenség bejutni a lezárt területre, a gépeket pedig áramtalanítják. Lehetséges, hogy annak az embernek minden mindegy, csakhogy célját elérje? Micsoda megkövült tragédiákat hordoz az ember! Ez járt folyton a fejemben. Segíthetek-e rajta, tehetek-e valamit is áz érdekében? Szinte szégyelltem magam, úgy éreztem, mint akinek kést tesznek a torkára. Valamit megérzett és végtelen szomorúsággal folytatta: — Olyan labirintusba kerültem, ahonnan talán sohasem jutok ki. Elképzelni is rossz, ha a fiamat állami gondozásba veszik, és történetesen nem tanul tovább, az apának az általános iskola befejezése után nem kellene 3-4 évig a tartásdíjat fizetnie. Tulajdonképpen nem tanul rosszul. A második félévben ötös röpdolgozatot írt matematikából, oroszból négyesre, ötösre felelt. Az állandó megaláztatást viszont alig-alig viseli el. Egyszerűen fél, retteg az iskolától. Bandukoltam hazafelé a sötétben. Nyugodt voltam: a két gyerekem a meleg szobában játszik az apjukkal. Vajon ők, ott a negyedik emeleten, ilyenkor este gondolnak -e az apjukra? Aligha, hiszen őt már régen, örökre elveszítették... Seres Sándor
