Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
1978. december 9., szombat Beköltözés az új esztendőben Készülődés a békéscsabai MÁV-nevelőotthonban Megyei sikerek a IV. országos formációs táncbemutatón Az országos táncbemutatót októberben három területi verseny előzte meg. A tiszántúli tánccsoportok területi íormációs táncbemuta- ójára október végén a Népművelési Intézet, Szarvas vá- os Tanácsa és a Krecsmarik ndre Üttörőház rendezéséin Szarvason került sor. Az t nyújtott teljesítmény lapján a Megyei Művelődési Központ formációs együttese és a szeghalmi úttörő tánccsoport jutott tovább az országos döntőre. December elsején az országos bemutatón nagy sikerrel szerepelt a békéscsabai Megyei Művelődési Központ formációs együttese Leninvárosban, s így másnap délután és este, a miskolci gálaműsorban is felléphettek. Hasonló sikerrel szerepeltek Csáki Emília tánctanár szeghalmi tanítványai is. A békéscsabaiak már korábban is díjazott beat- mix formációja az idén is nagy sikert aratott, s ezen kívül Nyíri Lajos tánctanár, az együttes vezetőjének bécsi keringő formációja elnyerte a zsűri koreográfiái díját. A bemutató rangját emelte, hogy versenyen kívül felléptek még a műsorban Berlin, Prága, és Kassa formációs tánccsoportjai is. Gyermekversek, dalok az iskolában 1978. december 1-én a Békéscsabai 10-es számú Általános Iskola 5/c és 5/d osztálya rendkívüli irodalomórán vett részt. Az órát Muszti Bea és Dobai András budapesti előadóművészek tartották a könyvtárban. Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Csoóri Sándor és más költők megzenésített gyermekverseit adták elő. Dalaikat érdekes hangszerekkel kísérték; gitárral, hegedűvel, dombrával. Bennünket is megtanítottak a „Dióbél bácsi” című dalra. Nagyon jól éreztük magunkat. Örömmel vennénk részt még ilyen órán. Szabó Dorottya 10-es számú Általános Iskola 5/c osztályos tanulója Az új épület már várja lakóit Az új, szép, kétemeletes épület az Árpád-sor és Bajza utca sarkán már a nyáron készen volt, a műszaki átadás is megtörtént, bár a hiánypótlási jegyzék bővelkedett tennivalókban — mindenki azt hitte, az új tanévet már itt kezdik meg a növendékek. Ide érkezik meg az ország minden részéből az a Békéscsabán tanuló 62 középiskolás diáklány, akiknek ez az új intézmény ad otthont tanulmányaik alatt. Egyelőre azért csak ennyien a 120- ból, hogy az arányok megmaradjanak, s a létszám több mint fele ne csupa első osztályos legyen. De nem így lett. Még mindig a régi épületben szoronganak — laknak és tanulnak — a lányok. Ám szabad idejükben többet vannak odaát, ők is, meg a tanárok is. Hónapok óta dolgoznak: takarítanak, rendezkednek. Se kint, se bent — bosszúsággal Esik az eső. Az új épület belső oldalán — ha csak ki nem kerüli óvatosan az ember — pont a nyakába folyik a víz és arrébb majd belebotlani egy földig érő, kéményszerű valamibe, mert pont a járda közepére építették. — Sajnos jellemző dolog — mondja Kovács Gyula igazgató. — Feledékenység és meg nem gondoltság. Azt a vízlevezető csövet rövidre vágták, ezért csorog a víz a betonra. Az a kémény pedig a mosoda gőzkivezetője, s a tetőn lenne a helye. De se-" hol sem volt, s utólag már csak kívülre tehették. Más ilyen „szórakozottság” is megesett. A konyhában a nagy gőzüstök mellett feltörve a kövezet. Látszik, hogy utólag vezettek valamit. A gázzal működő berendezés elektromos gyújtását csinálták utólag, mert a próbánál kiderült, mégiscsak szükséges. Más bosszúságok is akadtak jócskán, például amikor a sütők megérkeztek. A falba épített foglalatokba nem pasz- szolt a gépek csatlakozója. Új konnektorokat kellett bevésni. — Ne is beszéljünk ezekről, majd csak vége lesz már a sok izgalomnak — legyint az igazgató, de azért csak megmutatja a korszerű mosoda modern mosógépét. — Itt áll kicsomagolva. Törött tengellyel jött meg, s ma sincs megcsinálva. És még mi minden..., de inkább nézzük meg a szobákat. Tanárok, diákok, szocialista brigádok A földszinten nagy a sür- gés-forgás. Két nappal előbb kapták meg a heverőket, s a hét vége a szobák rendez- kedésével telt el, de maradt még mit csinálni. Seprővel, lapáttal két kislány jön le az emeletről. Papp Katalin és Rep Erika. Vésztőiek. Elsősök az autóforgalmi középiskolában. A szobákat takarították, hogy tiszta helyre kerüljenek a re- kamiék. Ha van szabad idejük. azonnal jönnek át segíteni, mindig éppen azt, amit kell. Megszokták már az itteni életet, sőt tetszik nekik, hogy nemcsak a tanulással foglalkoznak. — Ide milyen szín jön? — kérdi egy férfihang az emeletről. Bajnok Zoltánné nevelő fölszalad és eligazítja a víz- és csatornamű vállalat Május 9. Szocialista Brigádjának három tagját, ök vitték föl az előbb a heverők egy részét. Egyikük felesége itt dolgozik, s már többször eljöttek segédkezni. — Szeptember óta minden szabad percünket munkával töltjük — mondja Bajnokné, amikor utolérjük az egyik lakószobában. — A parkettát együtt smirgliztük, együtt eresztettük be a gyerekekkel, és föl is fényesítettük. Mert még lakkozni nem szabad, de azt akartuk, hogy szép legyen. A függönyökkel is sokat dolgoztunk, de csinosak is lettek. Hát még a szőnyegek! Külön nekünk gyártotta a szőnyegszövő szövetkezet jersey-hulladék- ból. De mások is sokat dolgoztak, nemcsak mi. Lent most is a vasúti távközlés Déri Miksa brigádjából vannak itt, szerelik a házi hangosberendezés hálózatát. A sok vasúti brigád közül legtöbbet mégis a MÁV északi járműjavító dolgozói segítettek. A tornaszereket is ők tették rendbe, s a sportpálya világítása is az ő munkájuk. Télen ez korcsolyapálya, s már alig várják a lányok, hogy igazi hideg legyen. Talán legjobban azok, akik most tanulnák meg korcsolyázni. Közeledik a karácsony — Sokféle szórakozásunk van — mondja Tölcsér Ilona, a diáktanács titkára — a tanulás mellett, s most a rendezkedést is annak fogja fel mindenki. Nem probléma, ki jöjjön át dolgozni, mindig többen jelentkeznek. Pedig a harmadikosoknak és negyedikeseknek a hagyományok szerint ilyenkor más feladataik is vannak. Eleget is tesznek neki. A Télapó rendezése a harmadikosok dolga volt, a titoktartás meg mindenkié. így lett igazi meglepetés az ajándék, ami természetesen zárt ajtók mögött készült az elsősök számára. — A mi Télapónk tulajdonképpen a Vasutas Szak- szervezet — szól közbe Bajnokné —, tőlük kapjuk Pestről a pénzt az ünnepekre. A többit meg hozzá- ügyeskedjük. Gyerekek, felnőttek egyaránt. Tizennégy éve vagyok itt nevelő, de minden karácsony emlékezetes maradt. — A karácsonyról mindig a negyedikesek gondoskodnak — folytatja Ilonka. — És máris nagy a készülődés. Ilyenkor mindenki kap ajándékot. Műsor is van minden évben és a süteményeket is magunk készítjük, az elmaradhatatlan beiglit és mást. De előbb is sok a munka, meg aznap is, míg a nagy fenyő alatt ott lesz mindenkinek a meglepetés. Amikor majd az összenyitott szobákban a terítékek mellett az almába vagy narancsba tett kis gyertyákat meggyújtják és leülnek mindnyájan az ünnepi vacsorához. .. Most még a régi épületben, amelyet csak a kert választ el attól az újtól, ahová újév után beköltöznek. Vass Márta MOZI Nem élhetek muzsikaszó nélkül Mindenféleképpen figyelemreméltó Sík Ferenc Nem élhetek muzsikaszó nélkül című új színes magyar filmje, amelyet a napokban vetítenek a Békés megyei mozik. Egy Békéscsabán született, elsőfilmes filmrendező tekintélyes színpadi múlttal, a közelgő Móricz-centenári- um, sokat sejtető színésznevek a szereplők között: mind-mind olyan apropó, amely vonzza a nézőt, felkelti a figyelmet. A századforduló és a századelő társadalmi változásainak talán leghűségesebb rajzolója és kritikusa volt Móricz Zsigmond, a film irodalmi alapjának szerzője. Mindezt tudjuk az irodalomkönyvekből. Talán ez az evidencia kényszerít arra, hogy az eredeti irodalmi mű (és színpadi; a csabai színház is nagy sikerrel játszotta néhány évvel ezelőtt) és a filmadaptáció kényszerűen szoros kapcsolatát vizsgáljuk. Az ellentmondás is egyértelmű ezen esetekben : két önálló művészi alkotásnak kell élnie egymással és egymás mellett. A legfőbb közös vonás, amit nekünk, nézőknek éreznünk kellene, hogy a film is Móricz Zsigmond világát adja, ha más eszközrendszer fölhasználásával is. Ez az egyik, amit nem kaptunk, nem kaphattunk meg. Elsősorban azért, mert ez a regény nem a legjellemzőbb a móriczi életmű saját korának kritikai ábrázolására. S az itt-ott elvesző rusztikusság egyben tovább halványodik a film- reírás által megkövetelt megannyi egyszerűsítés és a más művészeti ág technikai lehetőségeinek kereszttűzében. Móricz dzsentrije úgy mulat, hogy közben önmagát veszejti el. önmagát és birtokát, lehetőségeit, életét, igaz szerelmét, a saját megváltása felé vezető út irányát. A filmbéli Balázs (Oszter Sándor) szerepe azonban csak a felszínen mozog. Testpusztító tivornyát jelenítenek meg a három éjjel, három nap névnapot ünnepelő dzsentrik, néha a legszélsőségesebb ízléstelenségeket művelve. De ezeket úgy követik el, hogy közben a néző is érzi: a következő pillanatban a hazug beismerés alkoholmámoros mosolyának is meg tud bocsátani. Az elsőfilmes rendező alkotása mégis mindenkor jelzi, hogy melyik az az út, amelyen tovább akar lépni. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül után azonban nehéz lenne ezt megmondani. Talán ennek az útnak első lépcsője után már ott is áll a zsákutcatábla. Az is lehet, hogy az első próbálkozás a sikeres színpadi rendezőnek csak egy kirándulása volt, és alkalmas lehetőség arra, hogy művészetét, önkifejező eszközrendszerét más technikában is megpróbálja. Bizonyára sikeresnek könyveli el a forgatás során gyűjtött tapasztalatait. És mit tehet el a néző, mit tudhat ebből a filmből valóban magáénak? Mindenkinek magának kell válaszolnia a kérdésre. A film megtekintése után, de mindenképpen Móricz Zsigmond szellemében. (Nemesi) tr Őszinte, önkritikus hangnem Ifjúsági parlament az orosházi szakmunkásképző intézetben Orosházán, a 612-es számú Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet december 6-án, szerdán délelőtt tartott intézményi parlamentjén először az írásban mindenkihez eljuttatott igazgatói beszámoló szóbeli kiegészítésére került sor. Az intézmény igazgatója, Antali Gábor önkritikusan elemezte a szakmunkásképző intézet pedagógusainak, diákifjúságának munkáját. Az elmúlt parlamenti időszakhoz viszonyítva előrelépésként értékelte az egyelőre csak lassan javuló tanulmányi munkát. Ugyanakkor, figyelmeztető tényként említette, hogy még mindig akadnak lemorzsolódások (idén eddig 14 tanuló szakította meg tanulmányait), s a bukások száma is elégedetlenségre ad okot. Elismeréssel szólt viszont a diákok óvodákat, iskolákat, várost segítő eredményes társadalmi munkájáról, de figyelmeztetett arra is, hogy a fizikai munka szere- tete mellett, az elméleti tárgyak tanulásának még mindig nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget. Figyelmeztetőként említette azt is, hogy évente 230 ezer forint értékben kapnak ingyenesen tankönyvet az intézmény diákjai, és sajnos, év végén ennek a könyvállománynak tíz százalékát a gondatlan kezelés miatt selejtezni kell. A szóbeli beszámoló rövid képet adott a bázisvállalatok szakmunkásképzést segítő munkájáról és egyben gondjairól is. összességében — állapította meg Antali Gábor — a vállalatok sokat tesznek a tanműhelyek korszerűsítéséért, s az oktatás színvonalának, feltételeinek javításáért. Az intézmény 550 diákját képviselő küldöttek közül 20-an kértek szót. Volt, aki versenyfelajánlást tett osztálya nevében a bukásmentesség elérésére, volt, aki a tanműhelyekben megvalósítható barkácsolási szakkört igényelte. Lali Márta elsőéves az ifivezetők eddigi tevékenységét értékelte és kért segítséget az utánpótlás megszervezéséhez. Kedves válasz volt erre az az orosházi 3-as számú iskola úttörőinek köszöntése és hozzászólása, amelyben kérték a parlamentet, hogy segítsék iskolájukat a pályaválasztási munkában. Szó volt még arról, hogy a intézményben sportoló diákok, különösen a lányok, nagyobb támogatást igényelnének. Választ vártak a diákok arra is, hogy miért csappant meg iskolájukban a szakkörök és korrepetálási lehetőségek száma. A parlamenten többek között felszólalt az iskola tavaly végzett, volt KISZ-tit- kára, Bara Mikós, aki saját példáján továbbtanulásra buzdította a diákokat. Az intézmény fiatal pedagógusai nevében munkájukról, életkörülményeikről, a diákokhoz fűződő jó kapcsolatukról Szatmári István KISZ-tanáesadó tanár számolt be a küldötteknek. Végezetül egy komoly, mindenképpen határozott rendezést kívánó kérdésben szólalt fel — és hadd tegyük hozzá elismerően, hogy önkritikus hangnemben — az új szakmunkás- képző kollégium titkára, Leskó Mihály. Fegyelmi ügyek, a diákokhoz nem méltó magatartás és az egyéb zavaró körülmények szigorú rendezését kérte. Ezt követően Szász Emilia, az iskolai KISZ-bizottság titkára adott átfogó értékelést az igazgatói beszámolóról és intézkedési tervről. A diákotthoni kérdésekre Beck Zoltánné, a diákotthon igazgatója válaszolt, majd Antali Gábor tartott összefoglalót. A parlament bizonyította, hogy a a gyakorlati foglalkozásokon — néhány szociális, étkeztetési problémát kivéve — minden rendben folyik, s a vállalások, a parlamenti hozzászólások pedig reményt nyújtanak ahhoz, hogy a tanulmányi munkában is javulás következik Csoportmunka a gyönyörű, faburkolatú ebédlőben Fotó: Kovács Erzsébet
