Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

1978. december szerda A színház és a közönség A művészetekhez min­denki ért '— hangzott el a kategorikus meg­állapítás a közelmúlt egyik színház-színháznézők talál­kozóján. Több ebben a meg­állapításban a hozzá nem ér­tést kifejező hangsúly, mint az elismerés. Éppen ezért érdemes szólni erről. Ez ugyanis téves következtetés eredménye, csalóka látszat. A művészet elsősorban ér­zelmi hatású, éppen ezért mindenkiből — akár ki­mondja, akár nem — véle­ményt vált ki. De ez a vé­lemény — a sznoboké kivé­telével — nem is követeli magának azt a jogot, hogy a hozzáértés céduláját aggas­sák rá. Csupán olyan véle­mény ez, amely a nézőben, a műélvezőben megfogalma­zódik a színmű, a festmény, a szobor, a hallott vagy ol­vasott irodalmi mű hatásá­ra. Távolról sem egyforma, azonos tartalmú ítélet ez a műről. Nem is akar általá­nos érvényű igazságok, meg­fellebbezhetetlen döntések köntösében tetszelegni. Jaj, annak a színháznak, amelynek közönsége véle­mény nélkül veszi kabátját az előadás után és azonnal az időjárásról kezd cseveg­ni, szót sem ejt az előadás alatt szerzett élményeiről, egyetértő vagy ellenző ítéle­téről. A kritikus, úgy mondják, szakember: mégis mennyire elütő véleményeket publi­kálnak ugyanarról a színi- előadásról ! És ez nem vé­letlen, mert a színház szub­jektív műfajt közvetít és te­remt. Nemcsak a színész, a rendező egyéni felfogását tükrözi vissza a játék — most a darab szerzőjéről nem is szólva —, hanem a néző, így a kritikus minden­kori lelkiállapotát is. A kritikus jobban ismeri a mű­faj szabályait, így hát tuda­tossága is jobban szabályoz­za érzelmeit, véleménye ezért lehet esetleg mérték­adóbb. Szóval nem az egyesek — mégha az átlagnézőnél hoz­záértőbb is — véleménye a meghatározó, hanem — mi­vel demokratikus műfaj ott­hona a színház — a többsé­gé. Ha pedig konfliktus tá­mad az előadás és a néző között, akkor a hiba mindig a darab mondanivalójának közlésrendszerében keresen­dő, amelyet a színház az adott esetben alkalmazott. Ezen alapvetően még a kri­tikusok véleménye sem vál­toztat. Sok olyan példát le­hetne említeni, amikor a kritikusok dicsérő vélemé­nyével ellentétben a közön­ség nem fogadta magáévá az adott művet, színházi elő­adást, vagy filmet. Aki nem tud arabusul — hiába is közölnek vele nagy­szerű dolgokat arabusul —, semmit sem ért belőle. Kö­zös nyelvet kell választani a megértéshez. A témánkra vonatkoztatva : olyan művé­szi jelrendszert, kifejezés­formát, amelyet mindenki, de legalábbis a nagy többség megért. Sokat beszélünk az utóbbi időben a „nyitott színház­ról”, vitázunk a „népművelő színházról” és a még szá­mos jelzővel illetett színház­ról. Gondolom, ha a kifeje­zések különböznek is, a do­lognak egy a lényege: szín­házat kell csinálni, olyat, amelyben a közönség önma­gára ismer, ahol a színpad és a közönség azonos nyel­vet, jelrendszert birtokol, vagyis érti egymást. A szín­ház feladata viszont, ezen túlmenően az is, hogy a köz­ismert, a kialakult, s elfo­gadott játékstílust gazdagít­sa is. De alapvető ebben a mennyivel gazdagítsa, meny­nyi legyen az az új, amelyet a közönsége még követni és befogadni tud? Aki idegen nyelvet tanul, tudja, hogyha a mondatban egy szó, vagy kifejezés is­meretlen, általában annak értelmét ki tudja következ­tetni. Eközben az új szót, ki­fejezést megtanulja. De ha fordított a helyzet: nem ér­tünk meg semmit és nincs is haszon az egészből. Sőt, ez magát a nyelvtanulási am­bíciót is letörheti. — Régi bölcsesség, hogy minden példa sántít. Nyilván ezek a hasonlatok is. De az is igaz, hogy a sánta kutya is eb. E sorokat olvasva a Jókai Színházra gondolunk. Pedig az elmondottak érvényessége sokkal szélesebb körű. Ép­pen a mi színházunk tö­rekszik dicséretes módon — szerencsére nem egyedül — a hagyományos jelrendszert alkalmazva, azt fokozatosan több és több újjal is gazda­gítani. A néző feladata és önmagával szembeni köte­lessége, hogy ilyenkor ne az elutasító' meghökkenés ural­ja el, hanem az új kifejezé­si forma mondanivalójának megfejtése, megértése, hogy legközelebb ennek alapján az újabbat is értően fogad­hassa. A „Szabadság első napja” című drámában volt egy je­lenet. Az elmondottakhoz példának azért említem ezt, mert a hivatkozott színész­néző találkozón is szóba ke­rült. Mit akartak kifejezni a drótkerítésre aggatott hol­mik, milyen hatást akart a rendező ezzel elérni? — így szólt a kérdés. Aztán a vé­leménycsere során elindult gondolkodás meglepő gyors megfejtést hozott: a kerítés­re kidobott holmik — régi­ek és frissek — arra hívnak fel, hogy ma is, nemcsak harminc éve, van levetni és kidobni való, amely terhel bennünket, amely visszahúz és teljes-emberré növekedé­sünket gátolja. E z csak egy példa a hosszan felsorolha­tok közül. De példa arra is, hogy a nézőtér nem­csak néz, hanem lát is. A csak néző egyre kevesebb. De, hogy még kevesebb le­gyen, ahhoz vitázni, véle­ményt cserélni, gondolkodni kell. S az a jó közös nyelv, színházi kifejezésforma, ren­dezői koncepció, amely er­re ösztönöz, amely ismerete­inket, érzéseinket gazdagít­ja. Ebben a munkában a nagyobb felelősség kétségte­lenül a színház vállán nyug­szik. Enyedi G. Sándor Új berendezés a kollégiumban Mai tv-ajánlatunk: Negyven új heverő érkezett a szeghalmi gimnázium és szak- középiskola kollégiumába. A modern bútorokat a gimnázium fiataljai szerelték össze. Képünkön látható elégedettséggel veszik birtokba a kollégium lakói az új bútorokat Fotó: Gál Edit Rólunk van szó! Szépen, jól magyarul Ezen a délutánon két mű­sor is megjelenik a képer­nyőn, amelyet Pomezanski György szerkesztett. — A „Rólunk van szó” mai adása (17.30) — mondja — szerves folytatása a múltko­rinak, amelyben az ifjúsági parlamentekről esett szó. Azóta sok kérdést kaptunk az ifjúsági parlamentek szerepével kapcsolatban. Mivel f oglalkozzon ; azzal, hogy van-é munkaruha, vagy a termelékenységet akadályozó tényezőkkel? Diszkó, vagy tanulmányi „parlament”? A népes szak­értőgárda, reméljük, kielégí­tő módon választ ad a fia­talok, középiskolások, mun­kások, egyetemisták kérdé­seire. A Szépen, jól magyarul mai adásában (18.45) a nyelvjárások szakértője, Im­re Samu akadémikus segít majd eligazodni a Magyar- országon honos nyelvjárá­sok között. Példákkal bősé­gesen illusztrálják majd a műsort, hiszen Imre Samu személyében a tájnyelvi at­lasz egyik készítője, tehát a téma kiváló ismerője lesz segítségünkre. Önálló lengyel tanszék az ELTE-n Ünnepi tudományos ülés kezdődött ma délelőtt az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészettudomá­nyi karán abból az alka­lomból, hogy megkezdte működését az önálló lengyel filológiai tanszék. Szath- máry István dékán megnyi­tójában utalt rá, hogy a bölcsészkaron több mint száz éve tanítják a lengyel nyelvet, a 40-es évek vé­gétől pedig lengyelszakos tanárokat, bölcsészeket ké­peznek. A tanszék önállóvá válása mégis nagy jelentő­ségű esemény: az egyetem jobban ki tudja elégíteni azt az érdeklődést, amely a lengyel szak, a lengyel nyelv, irodalom és tudo­mány iránt megnyilvánul hazánkban. Társadalmunk­ban mind nagyobb az igény a testvéri szocialista orszá­gok nyelvét, kultúráját jól ismerő szakemberek iránt. A tervek szerint a későbbi­ekben megindul az önálló tanszéken a lengyelfordító- és tolmácsképzés is. Az ülésszakon — amelyen többek között részt vesznek a varsói egyetem vezetői és az ott negyedszázada mű­ködő magyar tanszék kép­viselői is — elsőként Király Péter egyetemi tanár tar­tott előadást a bölcsészka­ron folyó szláv nyelv okta­tásáról. A gyermekrádió műsorából A gyermekrádió karácso­nyi műsorában az idősebb korosztály is találkozhat ré­gi, kedvenc mesealakjaival. Az ünnep előestéjén két­órás összeállítást sugároz­nak a Csoda a tizenkilence­dik emeleten címmel. Weö­res Sándor-versek, Milne, Babits Mihály, és Szabó Lő­rinc költeményei, Lázár Er­vin jelenetei, Lawson mesé­je követik egymást — svéd gyerekversek, eszkimó daj­kadal és Saint-Exupéry kis hercege társaságában. A muzsikát a Kaláka-együttes szolgáltatja a programhoz. December 25-én, hétfőn és 26-án kedden délelőtt két részben hallhatják a Mici­mackó felfedezi az Északi­sarkot című zenés játékot. Szabó Magda meseregé­nye, a Tündér Lala is meg­elevenedik az ünnepi prog­ramban — ezt december 25-én és 26-án — a harma­dik programban, ebéd után élvezhetik az ifjú hallgatók. Kilencéves a békéscsabai Tízek Ifjúsági Klub Kilenc évvel ezelőtt, de­cember 4-én alakult Békés­csabán a Tízek Ifjúsági Klub. Ebből az alkalomból ünnepi estet rendeznek de­cember 7-én, csütörtökön este öt órai kezdettel a klubban. A vezetőség ven­dégül látja a klub régi tag­jait is. A programban elő­ször a klubtagok gyerme­keinek mesefilmeket vetí­tenek, majd közösen megte­kintik a klub életéről szóló kiállítást. A folytatást tea melletti beszélgetéssel egy­bekötött vetélkedővel, tré­fás játékokkal tervezik. Lesz miről emlékezni... A klub korábban a megye legjobban működő ifjúsági klubjai közé tartozott, amelynek tartalmas prog­ramjait még a vendégek is szívesen látogatták. Szó lesz bizonyára a jövő terveiről is. A gazdag ünnepi programot este 7 órától diszkóműsorral zárják. Az elmúlt héten, a Volán 8. sz. Vállalatának jubileumán nyílt meg Varga János kiállítása a vállalat klubjában. A megnyitó óta igen sokan látták a szép kiállítást, és gratu­láltak a képek alkotójának. Képünk a megnyitó utáni per­cekben készült Fotó: Gál Edit Kitüntetésük: a TIT oranykoszorús emlékplakett Kezdetben csak a név miatt Kitüntetések átadására hí­vott a levél, amelyet Vári Jánosné művelődésiház- igazgatónak kézbesített a postás a Békés megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat­nál. Feladó; a TIT országos központja volt. A TIT jubileumi emlék­ülésére ketten mentek Pol- ner Lajos párttitkárral, alki átvette az intézmény nevé­ben a TIT aranykoszorús emlékplakettjét. Az ismeret­terjesztő társulat Váriné szervező munkáját is dicsé­rő oklevéllel jutalmazta. — Nálunk a pártszervezet is mozgósít az ismeretter­jesztő előadások látogatásá­ra — mondja a párttitkár. A művelődési ház igazga­tója a sikertelenebb napok­nak is tanúja volt: — Már 1972-től, a szocialista brigád­klub megalakulása óta pró­bálkozunk az ismeretter­jesztéssel, változó eredmény­nyel. Az embereket főként a társadalomtudományi té­mák vonzzák, a természettu­dományok már nem annyira. Attól is függ egy-egy hall­gató véleménye, későbbi be­kapcsolódása a sorozatokba, hogy milyen témát, milyen előadásban hallott először. — Évekkel ezelőtt még csak programokat ajánlot­tunk a szocialista brigádja­inknak, s a visszajelzés (kell-e, vagy se az előadás) elmaradt, csak a TIT-előadó érezte az érdeklődés mérté­két. Régen rájöttünk, hogy nem elég csak az ajánlások­nál maradni. Bevált módsze­rünk lett, hogy évad elején minden brigád ismeretter­jesztő sorozattervezeteket kap, s ezen megjelölik, hogy kit mi érdekel. Az előadás­kor sem hagynak cserben bennünket, s a visszaérke­zett véleménykutató lapokon mi is látjuk, hogy nem fe­lelőtlen ígéret volt csak 1-1 vállalás. Polner Lajos véleménye szerint nem lehet szétvá­lasztani a közművelődést és a pártmunkát. Tudatformá­lás ez is, az is, közös érde­kekért. Annyi a különbség például a politikai oktatás­hoz viszonyítva, hogy arra a párttagokat elvárjuk, de a TIT-előadások az emberek érdeklődéséhez kötődnek, s nagyobb számú hallgatóság­ra számíthatunk. — Sokféle módszeren, kí­sérleten törtük már a fe­jünket — idézi a múltat Vá­riné. — Tavaly Békéscsa­bán szerveztünk német nyelvtanfolyamot, valahogy nem vált be. Az érdeklődő­ket ebben az évben a TIT központi tanfolyamaira küldtük. Hamarosan újra próbálkozunk nyelvtanítás­sal, hiszen külföldi cégekkel, állandóan kapcsolatban ál­lunk. Kincset ér azoknak a tudása, aki például németül, oroszul beszél. — Tulajdonképpen kicsit hasonló a helyzet az isme­retterjesztés agitációjával és a felnőttoktatással. Minden gyáregységvezető tudja, hogy kell, szükséges, de szorítja a termelés, a tervteljesítés. Amikor tanulni engedi, vagy küldi az embereket, nincs akit a helyükre állítson. Mi sem bizonyítja jobban a ta­nulás fontosságát, mint az, hogy 1990-től leállnak a ha­gyományos téglaüzemek és egyre modernebb gyárakba kell a képzett, tájékozott, művelt munkaerő. Általános gond a tégla­gyárakban is a bejáró dol­gozók bevonása a közműve­lődésbe, a közéletbe. Olyas­mivel is kísérleteztek már, hogy a reggeli munkaközi szünetekben szerveznek meg egy-egy előadást, de ez nem lehet a végső megoldás. TIT helyi csoport is van már a cserépipamál, de a mű­szaki gárdából szívesen lát­nának még előadókat. A kü­lönböző gyáregységekben érthetőbb, tanulságosabb előadást tarthat a helyisme­rettel rendelkező szakember. — Kezdetben főként ne­ves, országos népszerűségű előadókat hívtunk: Kulin Györgyöt, Czeiczel Endrét. Ma már nemcsak merünk helybeli előadókat hívni, de név szerint kérik is a szo­cialista brigádok ; Salka Lászlót, Csepelényi Attilát, Dévényi Zoltánt, Kökényes- sy Tibort, Horváth Lászlót és másokat is. Mostanában a komplex sorozatok a népsze­rűek a TIT-ben, de lehet, hogy a jövő még nagyobb tömegeket mozgató más módszereket, formákat is rejteget. Bede Zsóka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom