Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

R békemozgaiom kitüntetettjei a Parlamentben a 1978. december 1., péntek Nálunk béke van Fiatal küldött az országos békekongresszuson Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sán­dor szobrászművész térplasztikáját (MTI-fotó — KS) Egészségügyi bél Vésztőn Még a nyár végén történt: a békéscsabai Kner Nyomda Salvador Allende Ifjúsági Szocialista Brigádja szolida­ritási étkeiét kezdeményezett, a kollektíva névadójára em­lékezve. Nos, a szeptember­ben megtartott akció három­napos, városi szintű, tartal­mas rendezvénysorozattá „nőtte ki magát”. Ennek az 1973-ban alakult ifjúsági brigádnak a vezetője Knáll György ofszetnyomó gép­mester, aki a KlSZ-vezető- ségnek is tagja. A fiatalem­ber a következő napókban egy egész életre emélkezetes eseménynek lesz résztvevő­je. — Büszke vagyok rá, hogy küldöttként ott lehetek de­Fontos állomás egy telepü­lés életében a falugyűlés. Megállnak egy pillanatra, hogy számadást készítsenek a megtett útról, s közösen vitassák meg, melyik pályán érdemes tovább menni, hogy a vonat — ezúttal a község — zöld utat kapjon a továb­bi gazdagodás, fejlődés felé. így volt ez az elmúlt na­pokban Geszten is. A Tisza- kastély egyik cirádás meny- nyezetű termében gyüleke­zett a lakosság a népfront hívó szavára, hogy számot vessenek a múlttal, megvi­tassák a jövőt. — Nem ez az egyetlen fó­rum, ahol a lakosság gya­korolhatja' demokratikus jo­gait. Éppen valamelyik nap számoltam össze, hogy egy év alatt 141 értekezlet volt, ahol valamilyen formában elmondhattak véleményüket a község vézetéséről, életé­ről, a közügyekről — mond­ja Gonda János, a községi pártszervezet titkára. — Nem sok ez egy kicsit? — Nem kevés, de ezeken az értekezleteken közösen tájékozódtunk mindenről, frissen kaptuk az informá­ciókat. Ebből a szempont­ból hasznosnak ítéljük meg, és a demökratizmus szélesí­téséhez jó alkalomnak tar­tom. A falugyűlésen a népfront­bizottság elnöke, Erdei Imre köszöntötte a megjelenteket, majd Erdei Lajos, a tanács elnöke adott számot az utób­bi négy esztendő jelentősebb eredményeiről : — Ami 20 évvel ezelőtt jó volt, az az igények rohamos növekedése mellett ma már nem felel meg. Gondolok itt elsősorban a villanyhálózat, közvilágítás korszerűsítésére, az uták, gyalogjárók, ivóvíz- hálózat további fejlesztésére. Felújítottuk a Kossuth ut­cai iskola épületét, több mint félmillió forint értékben. Na­gyon elhanyagolt a kastély­beli iskola, amihez mostaná­ban kaptunk 300 ezer forint felújítási hitelt. Nem panasz­kodhatunk az óvodai ellá­tásra. A közművelődésben a lakosság rendelkezésére áll a községi könyvtár, művelődé­si terem, a parkban megépí­tett ifjúsági klubterem és önálló mozihelyiség. A cember 1—2-án az országos békekongresszuson. A Par­lamentben még turistaként sem jártam, nemhogy kong­resszusi küldöttként! Talán az említett szeptemberi szo­lidaritási akciónak is része van abban, hogy most én is ott lehetek a kongresszu­son, mint a megye ifjúságá­nak egyik képviselője. Re­mélem, méltóképpen tudom teljesíteni ezt a megbíza­tást. A 28 éves gépmester hoz­zászólással készül a kong­resszusra. Szeretné majd el­mondani, hogy a Viharsarok ifjúsága, élen a KlSZ-esek- kel, a maga eszközeivel szót emel a békéért, az elnyomott népek szabadságáért. El­mondja majd, hogy Békés­ben 30 000 aláírás gyűlt ösz- sze azokon a képes levelező­lapokon, melyeken a neut­ronfegyver ellen tiltakoztak. Azokon a képeslapokon, me­lyéket a Kner Nyomda fia­taljai készítettek, műszak után, társadalmi munkában. — Ami korosztályunk nem élte át a háborút. De ez nem jelenti azt, hogy fogalmunk sincs róla. Hallhatjuk az idősebbektől, tanultuk az is­kolában, és sajnos naponta látunk a tévében háborús képeket, halottakat. Ki ne könyvtár felújítását a közel­múltban végeztük el, 120 ezer forintba került. Új bú­torokat is vettünk 20 ezer forintért, és 30 ezer forintot könyvvásárlásra fordítot­tunk. Jelenleg hatezer kötet könyv áll a lakosság rendel­kezésére. Ügy tervezzük, ki­alakítunk egy zenei részle­get is. Az új körzeti orvossal az egészségügyi ellátottság igen sokat javult. Megoldottuk a fogászati rendelést is. Az a célunk, hogy Mezőgyánnal közösen egy fogorvosi körze­tet hozzunk létre, építsünk egy rendelőt. Építettünk sár­rázókat, felújítottuk a ta­nácsháza mellett levő utat, amit kibővítettünk az úttö­rőtáborig. Szeretnénk még ebben az évben megépíteni a tanácsháza előtt egy autó­parkolót. Ami a legfájóbb, a szolgáltatásokkal nincs min­den rendben. Nincs fodrá­szunk, ezért Sarkadra, Gyu­lára .kell járni, ha valaki rendbe akarja hozatni a ha­ját. tudna Vietnamról, Chiléről, a Közel-Keletről, és a sort, sajnos, lehet folytatni. Ná­lunk béke van. Hogy ez mit jelent? Tudunk dolgozni, ta­nulni, szórakozni, neveljük a gyermekeinket, akik remél­jük, sohasem tapasztalják, mi a háború. De azért nem felejthetjük, hogy ez nem mindenütt van így. A világ más tájain élő emberek épp­úgy szeretnék, vagy szeretné­nek békés, nyugodt életet maguknak és a gyerekeknek, s mi együtt érzünk velük. — Nem általános ugyan, de hallható olyan vélemény, hogy a mai fiatalokat nem érdeklik a komoly dolgok. Mi a tapasztalata? — Valóban el-elhangzik ilyen vélemény, de ez nem így van. Többek között a mi politikai rendezvényeink, szolidaritási akcióink — amelyeken sok-sok fiatal vesz részt — bizonyítják, hogy az ifjúságot érdekli, foglalkoztatja minden, ami életünkhöz, munkánkhoz, sorsunkhoz tartozik. Persze, olyan lányok, fiúk is van­nak, akiket semmi sem iz­gat, de ők vannak keveseb­ben, és nem az ő szavuk, vi­selkedésük a mérvadó! így igaz. Fotó: Veress Erzsi A tanácselnök beszámoló­jához sökan szóltak hozzá. Szerb József az úthálózat mielőbbi javítását sürgette, Tari Imre pedig a Petőfi ut­ca javítását kérte. Szabó Sándor megkérdezte, igaz-e, hogy lezárnak néhány köz­kifolyót. Török Ede a köz­ségbe látogatók érdekében tudakolta, a község vezetői kívánnak-e valamit tenni a közétkeztetés megoldására. Ladányi István arról panasz­kodott, hogy a Szabadság utca még elhanyagoltabb, mint a többi, pedig ott is becsületes adófizetők élnek, akik ugyanúgy megérdemlik, mint a többi utcák lakói a jó utat. Novák Mátyás, a járási hivatal elnöke méltatta a falugyűlések jelentőségét. Beszélt a társadalmi össze­fogás települést fejlesztő je­lentőségéről, kihangsúlyozva, hogy több a feladat, mint a pénz, s ezeken csak úgy le­het segíteni, ha a község apraja-nagyja összefog sa­ját boldogulása érdekében. Ezt követően átadta Szerb Józsefnek, az általános isko­la igazgatójának a „Kiváló Társadalmi Munkáért” ki­tüntető jelvényt. Szót kért még Balogh Lajos is, a he­lyi termelőszövetkezet elnö­ke, aki kiegészítette a ta­nácselnök válaszait az el­hangzott kérdésekre. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IX. magyar bé­kekongresszus alkalmából, a békemozgalomban kifejtett tevékenységük elismerése­ként Jeney Jenőt, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat főtitkárhelyettesét, az Országos Béketanács tagját, Karáth Ferencet, a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium főosztályvezetőjét, az OBT elnökségének tagját, Lőrinc Tamást, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nökhelyettesét, az OBT al- elnökét, Sándor Istvánt, az Országos Béketanács titkár­ságának osztályvezető-he­lyettesét, az OBT tagját, Pethő Tibort, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, az OBT elnökhelyettesét, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának alelnökét és Weisz Ferenc protonotárius kanonokot, az OBT tagját, az OBT katolikus bizottságá­nak főtitkárhelyettesét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Tízen a Munka Érdemrend ezüst, négyen pedig a bronz fokozatot kapták meg. A kitüntetéseket tegnap az Országház Munkácsy- termében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Az ün­nepségen jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője és Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitkára. Emlékezetes napon, a Ma­gyarországi Kommunisták Pártja megalakulásának 60. évfordulóján kapta meg a párttagsági könyvecskéjét. Amikor vége lett az ünnepi taggyűlésnek, Kovács János, a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat volt csúcstitká­ra megszorította a kezét és azt mondta: örülünk, hogy közénk került. Sok ilyen lel­kes, becsületes, aktív fiatal­ra van szüksége alapszerve­zetünknek... Kristoff Istvánné (Ferencz Borbála) már 1973-tól — amikor is elvégezte a Deb­receni Agrártudományi Egye­temet — dolgozik a békés­csabai gyárban. Borsod-Aba- új-Zemplén megyei születé­sű, de az egyetemen megis­merkedett férjével, aki az agrármérnöki diplomát meg­szerezve hazajött és Bori már mint feleség jött. Szemüveges, csinos asz- szony, életkora: 28 év. De már a középiskolában, majd az egyetemen bekapcsolódott az ifjúkommunisták munká­jába, s itt a gyárban is az egyik alapszervezet titkára lett. — Valamit mindig csinál­tunk az egyetemen, ami nem volt kötelező, ami pluszt je­lentett a KISZ-munkában — mondja. — Azon túl, hogy együtt jártunk a csoporttal mindenhová, közös rendez­vényeket szerveztünk, klub­délutánjaink, azt mondták, nívósak voltak, mert min­dig adtak valami többletet a fiataloknak. Jó érzés volt ez, és azt hiszem, ezekben az években alakult ki bennem is, hogy nemcsak magamért érdemes dolgozni, hanem a társaimért, másokért is. Ha ezt nem teszem, nem jó a lelki egyensúlyom, rosszul ér­zem magam... Agrármérnöki diplomája van, s a tojásfeldolgozó mű­vezetője. Szeretik a munka­Első alkalommal rendezték meg Vésztőn november 27- től december 1-ig az egész­ségügyi hetet. A rendező szervék célja az volt, hogy a nagyközség lakosságát egész­ségügyi nevelésben, felvilá­gosításban részesítsék. Külö­nös figyelmet fordítottak az üzemegészségügyre, a ter­hes és kisgyermekes anyák felvilágosítására. A hétnapos program során több előadást, beszélgetést és filmvetítést tartottak. Hétfőn, a nagyköz­ségi tanács nagytermében került sor a megnyitóra, me­lyen véradókat tüntettek ki. A résztvevők előadást hall­gattak meg a véradás fon­tosságáról, majd ezzel kap­csolatosan filmvetítés követ­kezett. Kedden korunk be­társai és fiatal kora ellenére, még azok is, akiknek a leá­nya lehetne, hozzá jönnek ügyes-bajos dolgaikban ta­nácsért... — Ez csodálatos érzés — mondja Kristóffné. — Akkor vagyok boldog, amikor taná­csaim valóban jónak bizo­nyultak, és ezt elmondják ne­kem. Tenni másokért — ez az a szocialista norma, ami át­hatja és cselekedeteit irá­nyítja. Ezért nem vár elis­merést — ahogy mondja, mert ezt annyira természe­tesnek véli, mint a napfel­keltét, vagy mint azt, hogy maga is elvárja másoktól a segítséget. — Vannak dolgok, amivel elégedetlen vagyok — foly­tatja. — Am azt is tudom, hogy nem elég kritizálni, tenni is kell a fogyatékossá­gok megváltoztatásáért. Itt van például a munkafegye­lem. Sokat beszélünk róla, s csak lassan változik. Szerin­tem azért is, mert ha mond­juk két gazdasági vezető van egy területen, és az egyik mindent elnéz, mert így ké­nyelmesebb, akkor hiába kö­vetkezetes a másik. Tudom, hálátlan feladat betartatni a fegyelem normáit, de szük­séges, mert ez éppen mind­annyiunk érdekében van. Sokszor hallani a pártonkí- vüliektől: lám. aki késett, vagy más módon tűnik ki, az is párttag. Mit beszéltek akkor így meg úgy! Hát... a párttag is ember, hibázik ő is. amellett, hogy azért az átlagnál többet vállal a kö­zös üdvért. Ha hibázik, per­sze vele is beszélni kell, akármilyen kis hibát vétett, ami mások szemében geren­dának tűnik, jóllehet ők ma­guknál a gerendát is szálká­nak mondják. Mindenkivel meg lehet értetni, hogy mi a ió. mi a rossz, de a szó mellett jobban ragaszkod­tegségei, az alkoholizmus és a dohányzás ártalmai, vala­mint a gyermekkori ideges­ség okai szerepeltek a napi­renden. Szerdán anya- és csecsemővédelemről, és az egészséges életmódról tartot­tak előadásokat. Sor került az általános iskolák egész­ségügyi vetélkedőjére is. A gyerekeknek az egészséges életmóddal, a fogápolással, a Vöröskereszt történetével kapcsolatos kérdésekre kel­lett válaszolniuk. Tegnap, a családtervezés került napi­rendre. Az egészségügyi hét utolsó napján, ma, az idős korosztály egészségügyi problémáiról, az idős korra való felkészülésről esik szó, majd felköszöntik a legidő­sebbeket. nunk kellene, és egységeseb­ben a szabályzatokhoz is, melyek kimondják: ezt így, ezt úgy szükséges csinálni, nem pedig másképp. Mikor a gyárba érkezett friss diplomával, s az egye­tem KISZ-szervezetében ta­nult aktivitással, szókimon­dással és tervekkel tarsolyá­ban, az új körülmények szo­katlanok voltak. Azt a „pat­togó”, fiatalosan kemény stí­lust, amit addig megszokott, nem lehetett folytatni a ná­la idősebb, munkában ta­pasztaltabb asszonyok között. Erre hamarosan ráébresztet­ték, segítettek a beilleszke­désébe. „Ügy kell közölni a dolgozókkal a feladatokat, hogy egyben meg is értsék azok fontosságát.” Attól kezdve nem mint gazdasági vezető, vagy legalábbis nem­csak mint gazdasági vezető, hanem mint az új közeggel is együtt élő jóbarát érteke­zett a munkatársaival. — Itt kimondják, amit gondolnak, bírálták az én stílusomat is, s azt hiszem, ez sokat segített rajtam. Az én szülőföldem környékével összehasonlítva : itt igénye­sebbek, szigorúbbak az em­berek, és többet tesznek azért, hogy változzanak élet- körülményeik. Amióta Kristoff Istvánné a gyárban dolgozik, az az öt év is sokat hozott a gyár fej­lődésében. És ebben az elő­rehaladásban a fiatalok munkája is sokat jelentett, a KISZ-é, mely védnökséget, és személyenként húsz tár­sadalmi munkaórát vállalt az új üzemrész megindításában. A még nagyobb perspektíva előtt álló gyár a jövőben is számíthat a dolgozók, köztük a fiatalok segítségére, akik társadalmi területen, s a pártvonalon is tudatosan vállalják a jövő építését. Varga Dezső Novák Mátyás átadta Szerb Józsefnek a „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvényt Fotó: Béla Ottó Falugyűlés a grófi kastélyban Aki a 60. évfordulón lett párttag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom