Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

^ 1978. december 31., vasárnap rrrîmTTtTs 1------------------------------------------- -------------------------------------------­A múlt zenéi kazettába zárva Szenvedélye: a zenegyűjtés — Ha lemezgyűjtőt keres, nálam rossz helyen jár! Én zeneszámokat, slágereket va­dászok, s csak addig őrzöm a lemezeket, amíg magnóra rögzítem róluk a dalokat. Egy MK—25-ös magnó, egy régi rádió és egy ódon le­mezjátszó (amelyen 78-as fordulatszám is van) elég a boldoguláshoz, ha valaki en­nek a szenvedélynek hódol. Egyre lelkesebben magya­ráz, mutat körül szobasarki birodalmában vendéglátónk : Wolf Mihály békéscsabai vasúti tiszt. — Amíg a féleségem tele­fonközpontos volt a postán, elege volt az itthoni zajok­ból is. A kislányom állandó­an zongorázik, a fiam beat­zene rajongó és az én kedv­telésem sem valami csendes. Három esztendeje hódolok ennek a zenegyűjtő, magnós szenvedélynek. Ügy kezdő­dött, hogy a családunkban sok az idős ember, s az ő hangjukat szerettem volna megörökíteni, fgy kaptam rá a magnózásra. Majd a gye­rekkorom slágereit próbál­tam felkutatni, nagyrészt si­került. Két vastag ábécés füzetet tesz elém az asztalra, a fel­vett számok katalógusát. Da­lok és előadók szerint pon­tosan visszakereshető a ka­zettákban rögzített kétezer szám, 600 dalt pedig lemez őriz. Egy teljes szalagon a nagy „vamp”, Karády Kata­lin búgó hangja. Amikor hallgatjuk, olyan tisztán szól, mintha mellettünk éne­kelne. A harmincas évek slágerkirályának, Kazal Lászlónak előadásában is egyedi felvételek vannak a birtokában, ezeket a rádió archív felvételeiről sem hallotta talán még senki. — Ilyenkor kiélhetem ma­gam, ha a feleségem dél- utános, a lányom pedig ze­neiskolában van. Kéthavon­ta le kell játszani a szala­gokat ahhoz, hogy a por­szemcsék ne tapadjanak rá­juk, ne romoljon el a felvé­tel minősége. Nekem min­dig öröm újra hallani a kincseimet. — Hallotta már azt a régi dalt, hogy „Ancsa, Ancsa, Ancsa vigyázz, öltözz fel az útra, ne fázz”? De azt biz­tosan nem tudja, hogy szlo­vák dalból lett slágerré. Az én felvételemen Hollós Ilo­na énekli. Csodálatos érzés, A zenegyűjtő otthonában ha valami számomra ked­veset sikerül megszereznem, ilyen volt a Sorrentói em­lék, vagy az Indián szerel­mi dal Ákos Stefi előadásá­ban. Figyelje csak ezt a ré­gi szép francia keringőt ! Akkor is a Montmartre-on érzi magát az ember, ha so­se járt Párizsban. Világré­szeket, korokat, divatokat röpülök, élek át, amikor a zenéimet hallgatom. Hol vannak már ezek az éneke­sek, eltűntek, elfelejtették őket, de én őrzöm a hang­jukat. Kevés lemezem van, de közöttük néhány igazán múzeális darab, például 1920-ból Király Ernő szólal meg a Zsuzsi kisasszony cí­mű operettben. Tessék a fény felé fordítani a le­mezt, még az előadó- autog­ramját is látni. Roppant törékeny becses jószágok ezek a korongok. Pillanat, rögtön kikeresem Darabos Lajos és zenekarának le­mezét, ez sem fiatalabb az Fotó: Gál Edit előzőnél. Ök az aradi síkról énekelnek. Egyik dal szól a másik után; az első világháború­ról, kávéházi dalok, kupiék, inasfüttyöket idéző sláge­rek, székelyföldi népdalok, s Wolf Mihály száján látom, együtt mormol az énekes­sel. Elmesélte azt is, miért nem énekel hangosan : — Még a tiszti iskolába jártam, amikor egy tanárom beteglátogatóba érkezett hozzám. Fekvés helyett az ablakpárkányon ülve har­sányan nótáztam. A látoga­tóm bánatosan figyelmezte­tett: „Miska, maga a Him­nuszt is csak akkor ismeri meg, ha az emberek feláll­nak. Ne énekeljen. Gyó­gyuljon.” Azóta kerülöm a nyilvánosság előtti szerep­lést, de a zenét nagyon szeretem, akkor is, ha bot­fülűnek tartanak. — Egyre nehezebb ma már régi lemezeket találni, olyan dalokkal, amelyeket szeretek és még nincsenek meg a gyűjteményemben. Sok ember megfordul a vas­útnál, ha valakitől azt hal­lom: „Van negyven régi le­mezem, mit kezdjek vele?”, azonnal lecsapok a zsák­mányra, hazaviszem. Ilyen­kor munka után, nap mint nap lemezt hallgatok, válo­gatok, felveszem a számo­kat. Sok időbe kerül, mire elégedetten visszaadhatom a lemezeket a tulajdonosok­nak. A legnagyobb fogásom tavaly volt a Szeged mellet­ti Mihályfalván. Háromszáz lemeztől roskadozott a Tra­bantom, mire hazaértem, de megérte! Kár, hogy nem tudok a környéken hasonló érdeklődésű emberekről, akikkel zenét cserélhetnénk. A mai zenét nem annyira szeretem, lehet, hogy a fia­talságom romantikája miatt vonz a múlt. Érdekes, hogy­ha ezeket a régi dalokat mai zenekarok, mai éneke­sek szólaltatják meg, nem olyanok, mint a „nemes rozsdával” bevont régi fel­vételeken. — Azt hiszem, hogy a fe­leségem is megbékélt már ezzel a szenvedéllyel, ked­venc dalait együtt hallgat­juk ezután. Bede Zsóka Felújítások, új berendezések a mozikban Moziban ülve általában a filmre figyelünk, s látszólag másodlagos szerepe van az épület állagának, a vetítés minőségének, vagy éppen a szék mélységének. De csak általában, mert ha netán nyakunkba hullik a vakolat, recseg-ropog alattunk a szék, vagy nem értjük jól a film dialógusait, bizony nincs az az izgalmas történet, amely feledtetné bosszankodásun- kat. Hogy az előbb felsorol­tak ne történjenek meg, erről a Békés megyei Moziüzemi Vállalat műszaki osztályának dolgozói gondoskodnak, ahol Végii Tibor osztályvezető ezeket mondotta: a forgal­mazási eredmények a vártnál rosszabbak voltak, így sajnos több filmszínházunk felújí­tási terve elmaradt. Beszá­molni azért van miről, hi­szen a békési Bástya mozi május 15-e óta újjászületve fogadja látogatóit. Teljes bel­ső burkolást kapott, kicserél­ték a gépeket, felújították az elektromos hálózatot, s új székeket állítottak be. Mind­erre több mint kétmillió fo­rintot fordított a vállalat. A födémszerkezet megerősítését a városi tanács vállalta, ez mintegy 800 ezer forintba került. A vállalat tervezi, hogy jövőre a szellőző- és fűtőberendezéseket is fel­újítja, a külső tatarozás költ­ségeit pedig a tanács fedezi majd. Befejeződtek szeptem­berben az orosházi Partizán mozi felújítási munkálatai is. Az eredmény olyan belső át­alakítás, amely újszerűségé­vel, szépségével egyedülálló megyénkben. Az erre költött 1 millió 100 ezer forintot a filmfőigazgatóság biztosította. Az ülőhelyeket is hamarosan kicserélik. Hozzáfogtak még a békésszentandrási mozi fel­újításához, ez a tervek sze­rint 1979-ben készül el. Kisebb felújításokat, vetí­tőernyők, hangszórók cseré­jét csaknem mindenhol vé­geztek. öt helyen a korábbi­nál jobb fény- és hangtelje­sítmény jelzi, hogy a vetítő­gépet kicserélték. A békés­csabai Szabadság filmszín­házban nyár végén állították be a légkondicionáló beren­dezést. Végh Tibor végül az 1979. évi tervekről beszélt. Na­gyobb felújításokat — amennyiben a filmfőigazga­tóságtól segítséget kapnak — a gyulai filmszínházakban, az eleki November 7., valamint a mezőkovácsházi Vörös Ok­tóber filmszínházakban vé­geznek. Előreláthatóan ezer darab széket cserélnek ki és négy, 35 milliméteres új ve­títőgépet helyeznek majd üzembe. N. Á. Halló, 79? Végiglapoztuk a telefonkönyvet, és kiderült, több tucat telefonszám végződik 79-cel. Kézenfekvő volt az ötlet: fel­hívni tízet, és megkérdezni: ki hogyan búcsúztatja az óesz­tendőt, és mit vár az újtól, az éjfélkor bekopogtató 1979- től? A hangulat, melyet akkor érzünk, amikor szeretteinkre emeljük poharunkat, a Himnusz felcsendülő akkordjai és a harangzúgás odakint újra meg nem ismételhetők; más volt a tavalyi, és más lesz az elkövetkező. Ezek a telefonbeszélgetések is csak most és soha több­ször történhettek úgy, ahogy megtörténtek. OROSHÁZA, ÁLLAMI GAZDASÁG, 379 A telefonnál dr. Násztor Sándor igazgató: — Az 1978-as év nagy évünk volt. Áprilisban meg­kaptuk a „Kiváló Vállalat” címet, ezért már sok éven át tettünk erőfeszítéseket. Fogtuk is egynéhányszor az oklevél szélét, de megszerez­ni csak most sikerült. — Mit kíván 79-re? — Azt, hogy tovább tartr hassuk a növénytermesztési­ben és az állattenyésztésben azokat a rekordszámokat, melyeket 1978-ban is elér­tünk. Különösen a szarvas­marha-ágazatban vannak még nagy tartalékaink. El kell még mondanom, hogy dolgozóink karácsonya na­gyon szép volt: egynegyed millió forint jutalmat oszt­hattunk ki a MÉM és a Munkaügyi Minisztérium jó­voltából. ORTOPÉDIA, BÉKÉSCSABA 12-079 — Halló, Mogyorósi End- réné asszisztens beszél. Hogy mi volt számomra az 1978- as év legfontosabb esemé­nye? December 2-án volt az esküvőm. A férjem a GEL- KÁ-ban dolgozik. Esküvő után Budapestre mentünk nászúira, a Dániel úti nyom­dászüdülőbe. Szakszervezeti beutalóval ! Gyönyörű volt. — Hol lesznek szilveszter­kor? — Kettesben, otthon. A harmadik lesz a televízió. — Ha lehetne három kí­vánsága 1979-re, mit kíván­na? — Először is egy lakást, mert a szüleimnél lakunk. Másodszor: itt a munkahe­lyemen minden jót, harmad­szor, hogy olyan boldogok legyünk, mint most, egyhó­napos házasán ... SIKLÖDI JENÖNÉ, BÉKÉSCSABA 12-679 — Mi volt az év legna­gyobb eseménye? — Nyugdíjas lettem. Év végével megváltam a gabo­naforgalmi vállalat labor­vezetésétől. Befejeztem az aktív munkát... — Készült-e tudatosan a pihenés éveire? — Hogyne. Jó előre felké­szítettem magam a válto­zásra. Szinte egész évben, mert tudtam, nehéz lesz ab­bahagyni azt, amit a leg­jobban szerettem. — Tervei az új esztendő­re? — Hosszú távra szólnak. Az intenzív munkát a hasz­nos pihenés követi. Ország­járás, több idő a családdal, sok olvasás. És két nyelv­ben — angol, német — a tudásom tökéletesítése. MÉNESI GYÖRGY, OROSHÁZA 779 — Volt-e izgalmas esemé­nye az évnek? — A növényvédő pilóta •életében akad ilyesmi, mert a szakma az alacsony repü­lés miatt eleve veszélyes. Júliusban kukoricapermete­zés közben motorhibából kényszerleszállást csináltam. De olyan gyorsan — pillana­tok alatt — zajlott le, hogy már csak örülni tudtam, amikor baj nélkül földet ér­tünk. — Ha hármat kívánhatna, mint a mesében? — Eggyel is megelégszem. Kitűnő bizonyítvánnyal nem vették föl a lányomat az or­vosi egyetemre. Az új évben több szerencséje legyen és sikerüljön. TUSJAK GYÖRGYNÉ, SZARVAS 279 — Szeretem a munkám. Könyvtáros vagyok. És öröm­mel mondhatom, hogy 1978- ban már 4200 olvasónk volt. Ez a város lakosságának mintegy 22 százaléka. Ma­gasan az országos átlag fe­lett. Az is nagy esemény, hogy ez évben a könyvtár épületét szépen rendbehoz­ták. És ha most kívánhat­nék valamit 79-re, azt kí­vánnám, hogy belül is hoz­zák rendbe. Igencsak ráfér. — És a második kívánság mi lenne? — Az, hogy észrevennék a vállalatok, gyárak, szövetke­zetek : nagyon kevés a vá­rosi könyvtár egy évre szóló 80 ezer forintos vásárlási kerete. Máshol — úgy tu­dom — a maradék pénzek­ből a könyvtáraknak is jut­tatnak. Jó szokás lehetne Szarvason is. — Szilveszterkor? Otthon leszünk, ketten, a férjem­mel ... LUTHER UTCAI ÓVODA, BÉKÉSCSABA 12-779 — Itt Csicsely Márta kö­zépső csoportos óvónő. — Mire gondolnak legszí­vesebben a gyerekek az év eseményeiből ? — Sok mindenre. De ket­tő különösen emlékezetes számukra. A nyári kirándu­lás a bélmegyeri erdőben, amikor lesték a vaddisznót, de csak egy madár repült fel a bokorból; fáradtságig járták az erdőt, s játszottak a friss levegőn, majd virág­koszorút fontak. És persze kint ebédelt az egész társa­ság. De a házi KRESZ-ver- seny is nagy szenzáció volt. — Mit várnak a kicsinyek a jövő évtől a legjobban? — Hasonló kirándulást, minél többet, mert ez az él­mény felejthetetlen. TISZA CIPÖBOLT, GYULA 179 — Változik-e minden év­ben a divat? — Igencsak — felel gon­dolkodás nélkül Fekete Im­re, a martfűi gyár minta­boltjából. — Hetvennyolc­ban újból megjelent a he­gyes orr és a magas sarok. Ilyen a legkapósabb Western férficsizma is. A női meg — csizmában most először — a tűsarkú. — Volt-e sok reklamáció? — Egész évben összesen hat, fele a tavalyinak. Re­méljük, jövőre még keve­sebb lesz. — Személy szerint mit vár az új esztendőtől? — Fiam mellé egy kis­lányt, februárban. ÉPÍTŐIPARI szövetke­zet, SARKAD 79 — A legnagyobb esemény? A férjem sikeresen megvéd­te doktori disszertációját — mondja Szolnoki Imréné, fő­könyvelő. — A szövetkezet­ben is jobban alakultak a dolgok, mint egy év előtt. A 79-es szerződések egy részét már megkötöttük, a munka biztosítva van. — Szilveszterkor? — Otthon, családi körben. Televízió és rádió ... Éjfél­kor természetesen pezsgő és friss virsli. — Három kívánságom? Csak egy : egészséget a mun­kához, az élethez, nekünk is és mindenkinek ... HÜSBOLT, BATTONYA 79 — Mit kedveltek 1978-ban a vásárlók? — Változatlanul a sertés­hús vezet — feleli Berki Sándor boltvezető-helyettes —, magam is mellette sza­vazok. — Mit .hozott önnek az elmúlt év?' — Egy kisfiút. Most nyolc hónapos. — Mit vár 1979-től? — Legyünk olyan boldo­gok, mint most vagyunk. És sikerüljön felépíteni a két­szobás, összkomfortos csalá­di házat. — Mi kell hozzá? — Jó egészség, jó idő. MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR, BÉKÉS 179 — Lipcsei Éva, titkárnő vagyok. Hogy mi volt a leg­emlékezetesebb 1978-ban? A parádsasvári üdülésem, szep­temberben. És az, hogy meg­ismerhettem ott valakit, akivel szívesen találkoznék most, sziveszterkor is ... — Ezen kívül ? — Július 1. óta vagyok titkárnő. Nagyon jó itt, és ne higgye, hogy csak finom kávét tudok főzni. Különben is, éppen a névnapomon rob­bant fel az egyik főző. Jól összeégetett. — Van-e kívánságlista? — További minden jót kí­vánnék magamnak a munka­helyemen, megtanulni néme­tül — tudja, rengeteg né­met ügyfelünk van —, vé­gül találkozni Vele is, ha lehet... Vass Márta — Sass Ervin Fotó: Gál Edit Békéscsabai írók a zrenjanini Ulaznica című folyóirat legújabb számában A zrenjanini Ulaznica leg­újabb, kettős száma a na­pokban került ki a nyomdá­ból. Az októberi keltezésű 62—63-as szám legfőbb ér­dekessége az, hogy Stojan Knezevicnek az oktatás és nevelés marxista Megalapo­zottságát vizsgáló időszerű cikke után tizenegy békés­csabai író és költő mutatko­zik be a szerbhorvát' nyelven megjelenő művészeti és tár­sadalomtudományi folyóirat olvasóinak. A válogatást az Üj Auróra szerkesztősége vé­gezte el, a kiválasztott verse­ket és novellákat ped!g Seja és Sava Babic fordította. Az Ulaznica Simonyi Imre, Fodor András, Filadelfi Mi­hály, Sass Ervin, Varsa Zol­tán, Tomka Mihály, Ménesi György és Újházi László ver­seit közli. A két szerkesztőség közti együttműködés tehát ezúttal is gyümölcsöző volt, s azt igazolta, hogy egymás megis­merése, megbecsülése egy­szerre jelenti a hídépítés nagy munkájának a testvéri megosztását is. S hogy ez va­lóban így van, arra viszont az Űj Auróra legközelebbi számában kell bizonyítékot keresni —, mert abban meg a zrenjanini írók, költők mű­vei lesznek olvashatók, ma­gyar nyelven. A hírt — az Ulaznica meg­jelentéséről és az Uj Auróra készülő számáról — az Újvi­déki Rádió is közölte „Szem­pont” című műsorában, de­cember 19-én. Sz. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom