Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3., vasárnap A közlekedésbiztonság közügy Beszélgetés dr. Kelemen Imre rendőr alezredessel, a megyei rendőr-főkapitányság alosztályvezetőiével — Amikor szirénázó mentő- vagy rendőrautót látunk, hallunk, legtöbbször az jut eszünkbe: balesethez rohan­nak. Sajnos az esetek többségében ez így is van. Az utóbbi években azt mutatják a statisztikák, hogy alapo­san megnövekedett megyénkben a balesetek száma. Az év eddig eltelt időszakában tovább folytatódott, vagy megállt ez a folyamat? tartunk közlekedési ellenőr­Új barkácsműhely Békéscsabán A műhely megnyitása után Novák Pál műhelyvezető tartott bemutatót a gépek, szerszámok használatáról Fotó: Kovács Erzsébet — Sajnos folytatódott — kezdte válaszát dr. Kelemen Imre, majd így folytatta: — 1978 első három negyedévé­ben a sérüléses közúti köz­lekedési balesetek száma az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest 7,4 százalékkal emelkedett. Ezen belül per­sze alapos a szóródás. Je­lentősen csökkent például a motorkerékpár-vezetők által előidézett balesetek száma, az idén még a felét sem ér­te el, mint tavaly. Kedvezőt­len viszont a segédmotor- kerékpárok, a személygépko­csik és a kerékpárok vezetői által okozott balesetek szám­aránya, ugyanis az első cso­port 15,2, a második 11,1, a harmadik pedig 6,3 százalék­kal növekedett. — A baleseteken belül kü­lön is megrázó és szomorú, ha az kisgyermeket ér. Ho­gyan alakult az év első 9 hónapjában a gyermekbal­esetek aránya? — Ezen a téren szeren­csére örvendetes javulásról számolhatok be. A gyermek­balesetek száma több mint 26 százalékkal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Itt mondanám el, hogy a gyalo­gosok által előidézett balese­tek száma is csökkent, csak­nem 30 százalékkal. — Az egyik legnagyobb veszélyforrás az utakon az ittas ember, különösen ak­kor, ha ráadásul gépjármű­vet is vezet. Csökkent vagy nőtt az alkohol okozta bal­esetek száma? — Sajnos nőtt. Háromne­gyed év alatt csaknem 13 százalékkal emelkedett az alkoholos befolyásossággal elkövetett közúti közlekedési balesetek száma. — A megye közlekedés- biztonsági helyzete tehát romlott. Mit tud és mit akar tenni a megyei rendőrkapi­tányság, hogy a jövőben ez a folyamat megálljon és csökkenjen a balesetek szá­ma? — A balesetek számának csökkentésére és a közleke­désbiztonság javítására a rendőri szerveinknek utasí­tást adtunk ki, melynek vég­rehajtását máris megkezdték. Fokozni és szélesíteni kíván­juk a közlekedésbiztonsági propagandamunkát, a lakos­ság tájékoztatását, meggyő­zését, szemléletének formá­lását. A TIT-tel együtt az idén is megszervezzük a közlekedésbiztonsági tovább­képző előadásokat. Tudato­sítani akarjuk az állampol­gárokban a közlekedési sza­bálysértések, illetve bűncse­lekmények elkövetése esetén kilátásba helyezett joghátrá­nyokat. Ilyen joghátrány például az, hogy a gépjár­művezetőktől ittas vezetés esetén hosszabb-rövidebb időre visszavonjuk a jogo­sítványt. Ezzel a lehetőség­gel a jövőben jobban kívá­nunk élni. — A tájékoztató-felmlá- gosító és meggyőző munka nyilván szükséges és hasznos, de azt hiszem, ez nem ele­gendő. Vannak notórius sza­bálysértők, akiket szép szó­val nem lehet jobb belátásra bírni. Velük szemben mit tervez a rendőrség? — Az ittas vezetők, a sza­bálytalanul előzők, az irány- jelzés és kanyarodás szabá­lyainak megszegői, az abszo­lút és a relatív gyorshajtók számíthatnak arra, hogy ve­lük szemben a jogpolitikai Irányelveknek megfelelően, az eddigieknél nagyobb szi­gorral lépünk fel. Hogy a szabálysértőket kiszűrhes­sük, és a baleseteket meg­előzhessük, a legveszélye­sebb helyeken gyakrabban zéseket. Minthogy a közleke­désbiztonságra az ittas ke­rékpárosok és lovaskocsd- hajtók is veszélyt jelenthet­nek, náluk is érvényesíteni kívánjuk a szabályok betar­tását. — Régi tapasztalat, hogy a legvadabb vezető is megsze­lídül, ha meglátja a kék-fe­hér csíkos autót. Sajnos, a hatás csak addig tart, amed­dig rendőr van a közelben. Az ilyen gépjárművezetők felderítésére mit tudnak tenni? — Elsősorban azt, hogy fokozzuk a polgári forgal­mi rendszámú személygép­kocsikkal végzett ellenőrzé­sek számát, és természetesen ilyenkor járőreink is civil ruhát hordanak. Azt talán mondanom sem kell, hogy azért nekik ugyanolyan in­tézkedési joguk van, mintáz egyenruhás rendőröknek. Durva szabályszegés esetén rendszám alapján is történ­het feljelentés. El akarjuk érni, hogy a közutak ámok- futói sohase legyenek bizto­sak abban, hogy az autó, amelyikkel találkoznak, va­lóban civil kocsi-e. „John Anderson, szívem, John, kezdetben, valaha — hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szívem. — Hadd kínáljuk már meg egy kis likőrrel! Erre a nagy napra vettük, az aranylakodalmunkra. A pohárkákat meg annak ide­jén, éppen 50 évvel ezelőtt a barátom hozta nászaján­dékba. Szép készlet volt, de már csak ez a két pohár, meg a kis palack van meg. No, egészségünkre ! Józsi bácsi, azaz Monos­tori József, 72 évét megha­zudtoló frisseséggel térül- fordul a kis szobában, ká­vét főz, előkészíti a csészé­ket. Mire elkezdünk be­szélgetni, Zsusika néni is megérkezik a piacról. — Kivittem eladni, amit előteremtek a ház körül — igazgatja kendőjén a cso­mót. — Nem hagyom el magam, nem is gondolok A Monostori házaspár — Aki az utakon jár, az tudja, milyen veszélyt jelent a szabálytalanul kivilágított, vagy kivilágítatlan jármű. Korlátozott látási viszonyok között néha csak az utolsó pillanatban lehet észrevenni a világítás nélkül, vagy csak helyzetjelző lámpákkal köz­lekedő járműveket. Mit tud tenni a rendőrség a látni és látszani elv gyakorlatba tör­ténő átültetése érdekében? — Ellenőrző járőreink a jövőben fokozott mértékben követelik meg a járműveze­tőktől, hogy éjszaka és kor­látozott látási viszonyok kö­zött a szabályokban előírt módon világítsák ki jármű- yeiket. Ha szükséges, az ál­taluk Okozott veszély súlyá­nak megfelelő mértékben meg is büntetik azokat, akik nem a megfelelő világítást alkalmazzák. Szigorúbban lépünk fel a kivilágítatlan kerékpárosokkal és a lovas- kocsi - h a j tokkal szemben is. — Mit tehetnek a közleke­dés résztvevői a kevesebb balesetért? — Nagyon sokat. Mi bár­mit is teszünk, nem érhe­tünk el eredményt, ha a köz­lekedésben részt vevők több­sége, akik a szabályokat be­tartják, nem támogatnak ben­nünket. A 'közlekedésbiz­tonság közügy, ezért közö­sen, együttműködve kell megelőznünk és visszaszorí­tanunk a közlekedési bal­esetet. betegségre. A népek közt, meg a gyerekekkel, unokák­kal szeretek lenni, hál’ is­tennek nem is érek rá ma­gammal foglalkozni. Szóval a házassági évforduló miatt jöttek?! Várjanak csak! — indul a tisztaszobába. Híres, nevezetes esemény volt Mezőberényben, ami­kor 1928. november 27-én egybekelt Monostori József és Zacharidesz Zsuzsanna, valamint Zacharidesz János és Orosz Judit. Páros la­kodalmat ültek akkor, és együtt ünnepeltek most, 50 év múltán is. — Itt az esküvői képünk — törölgeti az öreg rámát a hajdani kis menyasszony. — Ezek vagyunk mi, itt jobbról meg a bátyámék! Tudja, pont amikor fényké­peztek, lecsúszott a fátylam, de már nem volt idő meg­igazítani. Aztán a fiók mélyére ke­rült a fátyol, a ruha, em­lékké távolodott a lakodal­mi ünnep. Kezdetben a fiatalasszony szüleinél lak­tak, aztán ugyanabban az utcában vettek egy kis vég- gelházat. És jöttek a gyere­kek, két fiú, egy lány — szüleiket becsülő, szerető emberek — majd az uno­kák, heten, ötven év jóban, rosszban, ötvenszer 365 nap, sok munkával, kihar­colt örömökkel. — A három gyerek össze­tartott bennünket. Vesze­kedtünk, hát veszekedtünk, aztán ki is békültünk. Olyan nincs is, hogy min­dig mindenben egyezzen az ember. De sose került sor kenyértörésre, inkább csak gyerekségeken zördültünk össze— meséli szégyenlősen Zsuzsika néni, majd újra az aranylakodalmat hozza szóba. — Ott volt a vendéglő­ben, a szálló emeletén, mint 50 éve is. Szép köszöntőt mondtak a tanácsnál, aztán még én is táncoltam, hú- zatta a fiam a nótámat, azt hogy „Kék nefelejcs virágzik a tóparton.” Ki­csit könnyeztem, ugye az ember ilyenkor csak elgon­dolja: ötven esztendő! ’iszen ez szinte az egész életünk. Árdrágítás A gyulai városi, járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot tartott Gyulán, a Várfürdőben és környékén levő üzletekben a vásárlói érdekvédelem betartásáról, és az ellátás helyzetéről. A vizs­gálat megállapította, hogy a kereskedelmi és vendéglátó egységeknél mind élelmi­szerből, mind hűsítő és sze­szes italokból az áruellátás megfelelő. Az üzemelési fel­tételek már csak részben vol­tak biztosítva. Az éveikkel ez­előtt létrehozott kereskedel­mi és vendéglátó egységeket már túlnőtte a Várfürdő egy­re növekvő bel- és külföldi vendégserege. Az üzletek el­adótere szűk, és a személy­zet is kevés a vásárlók ki­szolgálására. Még mindig elő­fordul — habár elég ritkán —, hogy a vásárlókat árdrá­gítással és súlycsonkítással károsítják meg. Több ven­déglátó egységben lejárt sza­vatosságú árukat találtak, amelyek forgalomból való kivonására intézkedtek. Kí­vánnivalót hagy maga után az egészségügyi követelmé­nyek betartása, különösen szembetűnő volt ez a ven­déglátóipari egységeknél. Több helyen az alapvető kö­vetelményeket sem tartják be, és ez nagy mértékben negatívan hat a korszerű vendéglátásra. A vizsgálat értékelése után a NEB felhívás- és javaslat­jelleggel több határozati ja­vaslatot küldött meg a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vállalat gyulai kirendeltsé­gének, valamint a Békés me­gyei Élelmiszer-kisikereske- delmi Vállalat központjának. Pár házzal odébb, a Ma­darász utca 53. szám. alatt épp ebédhez készülődik a Zacharidesz házaspár, Ja­ni bácsi és Judit néni. Az eltelt öt évtized számukra mindenekelőtt az egyetlen fiút jelenti, aki 16 évi há­zasság után, 1945. május 12-én látta meg a napvilá­got. — A háborús idő nagyon lassan telt, a többi viszont olyan gyorsan elrepült! — Tűnődik el Judit néni a fényképek felett. — Milyen lány volt a fe­lesége, Jani bácsi? — Háát, nekem nagyon szép, takaros, azért lettem szerelmes belé! — Les hun­cutul a párjára. A házunk előtt járt el a varrodába, én meg mindig a gangon szabtam az anyagot, mert hogy asztalos a mestersé­gem, aztán Jucika néni mindig lemaradt a többi lánytól, lassan ballagott el a ház előtt. Hát így kezdő­dött a szerelmünk. — És hogyan folytató­dott? — Míg a gondolkodásom el nem hagy, mindig em­lékszem rá — Judit néni szinte megfiatalodik — mi­kor egyszer a sarkadi vá­sárból kocsival hazahozott Üjabb hasznos időtöltési lehetőséggel gazdagodott a békéscsabai Lencsési úti la­kótelep. Különösen az ügyes János. Persze, az édesanyja is ott volt, másként nem is illett. Hát akkor határoztuk mi el magunkat. — S azt megkérdezhetem, mikor esett az első csók? összenéznek, ahogy csak két, egymást féltve vigyázó, egymást időtlen idő óta is­merő ember nézhet össze. — Az ipartestületben volt egy előadás, meg bál is. Az­tán tánc közben egyszer- csak elaludt a villany, és a sötétben megjött a bátor­ságom. De jól is esett az a friss, meleg csók ! Felesége kezébe rejti az arcát, aztán szeretettel néz a párjára, és bólint. John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lenn együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem.” Bums Tóth Ibolya kezű férfiak örömére tegnap, december 2-án délelőtt 10 órakor, a Rezeda u. 4. számú ház alagsorában barkácsmű­hely nyílt. Papp István, a Békés megyei Művelődési Központ igazgatója köszön­tötte a résztvevőket, majd dr. Virág László, a békéscsabai Városi Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője tartott beszédet. Mint többek között elmondta, a Lencsési úti lakótelepen már hosszú ideje több-kevesebb sikerrel működik egy klubház, s ez a most átadott helyiség más, de legalább olyan hasznos szórakozást biztosít. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a városban még sok ki­használatlan alagsori, illetve pincehelyiség vár hasonló, okos kezdeményezésre. Mizó Ferenc, a Megyei Mű­velődésügyi Központ előadó­ja a barkácsműhely házi­rendjét s berendezését ismer­tette. Az érdeklődők csekély bérleti díj ellenében szomba­ton és vasárnap dolgozhat­nák itt. Fa-, fém- és mű- anyagipari munkálatokat vé­gezhetnék a műhely gépei­vel, szerszámaival, s ameny- nyiben otthon tapétázni, fes­teni szeretnének, ehhez is bérelhetnek itt felszerelést. Aki még maga sem tudja, hogy egy-egy lakberendezési tárgyat hogyan készítsen el, annak a műhelyvezető, No­vák Pál hasznos tanácsai mellett gazdag folyóirat- és szakkönywálaszték áll a rendelkezésére. Hasonló célt szolgál az itt elhelyezett ve­títő is. Szociális gondoskodás Ecsegfalván Ecsegf alván a tanács mint­egy 48 ezer forintot fordít rendszeres szociális segélyre, s ezenkívül 7200 forinttal se­gíti rendkívüli juttatásokkal ebben az évben a rászoruló­kat. Az 1800 lakosú kis köz­ségben öten kapnák rendsze­res szociális segélyt. Nagy figyelmet fordítanak a rá­szoruló iskolás korú gyere­kek támogatására. A tanév megkezdése után négyen kaptak gyámügyi segélyt. Jelentős összeget használnak fel rendszeres nevelési se­gélyre is. A gyermek- és if­júságvédő intézet ebben az évben három nagy család 16 gyermekének 65 ezer forintot folyósított. Judit néni, János bácsi emlékezik Fotó: Veress Erzsi Otvenszer háromszázhatvanöt nap...

Next

/
Oldalképek
Tartalom