Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Világ proletárjai,, egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI TANáCS LAPJA 1978. DECEMBER 24., VASÁRNAP Ára: 1,50 forint XXXIII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM BÉKÉS MEGYEI lövőnkért, gyermekünkért irta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országns Tanácsának elnöke Emelik a rendszeres szociális ellátások összegét is B december különös hónap, nem olyan, mint a többi. S nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, melyek elsősorban családi körben melegítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságút ad. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköznapokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igyekszünk emlékezetessé tenni. Ajándékokkal marasztalj ük az ünnep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mosolyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk karácsonyi, nyugodt boldogságát a nem piros betűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban béke van. Könnyű kimondani, leírni ezt a szót, de nem könnyű kivívni, megtartani. Európában immár több mint 33 esztendje béke van. Népünk mintegy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelme- zéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista országban — nincsenek olyan erők, amelyeknek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ el- puszítása. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. magyar békekongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki záróokmány valamennyi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak magának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyermekeink, unokáink, akiket elhalmozunk szeretetünkkel és mindennel, amiben nekünk szülőknek nem volt, nem lehetett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevelkedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő élet- színvonalnak megfelelően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, leányaink megfelelő gondozása, nevelése, személyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt társadalompolitikájának alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Természetesnek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészség- ügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Mindennapjainkat áthatja az alkotni, teremteni vágyó szándék. Gyermekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkülönböztetésben, testilelki kínzásokban van részük. A gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959-ben, a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényre juttatására. Hazánk, híven a szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához, magáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottsága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyermekszeretetet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy gyermekeink képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat. Neveljük - őket alkotó munkára, a munka szeretetére, neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját. Alapvető törekvésünk, hogy gyermekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. a Magyar Nők Országos Tanácsa magáévá tette a gyermekév nemzeti és nemzetközi programját. A nemzeti bizottsággal és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséggel aktívan együttműködve dolgozik a célók, a programok megvalósításáért, annak a meggyőződésnek az alapján, hogy ez a tevékenység is hozzájárul az egész világon a gyermekek sorsának javulásához, ahhoz, hogy földünkön mindenütt nyugodt, békés, boldog ünnepek és hétköznapok legyenek. A Minisztertanács határozata értelmében az alacsony összegű nyugdíjakkal egy időben 1979. január 1-től növelni kell havi 100 forinttal egyes szociális ellátások összegét is. Emelkedik a hadirokkantak járadéka, a hadiözvegyek,, a hadiárvák, a hadigondozott családtagok járadéka, a hadigyámoltak nevelési pótléka, a tanácsok által megállapított rendszeres szociális segély, a vakok rendszeres szociális segélye, a központi szociális segély, a csökkent munkaképességűek átmeneti segélyének legkisebb összege és a rendszeres szociális járadék. (Az intézkedés nem vonatkozik a tanácsok által megállapítható sorkatonai családi segélyre és a vakok személyi járadékára.) A rendezés 106 ezer embert érint, akik összességében 137 millió forint többletbevételhez jutnak. A 100 forinttal emelt ösz- szeghez kell hozzászámítani a szokásos évenkénti 70 forintos kiegészítést is. Az emelést nem kell külön kérni, azt az illetékesek, a nyugdíjfolyósító igazgatóság, illetve a tanácsok — hivatalból hajtják végre. A 100 forintos emelésnél is szabály, hogy azt csak egy jogcímen kaphatják az érintettek. Ha például valakinek mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadékot ad a nyugdíjfolyósító igazgatóság és a tanácstól rendszeres szociális segélyt is kap, 100 forinttal csak a termelőszövetkezeti járadék összege emelkedik, a segélyt változatlan ösz- szegben folyósítja tovább a tanács. Hasonló a helyzet azoknál a hadigondozottaknál is, akik járadékuk mellett például nyugdíjban is részesüljek. A Minisztertanács határozata alapján kidolgozott részletes szabályok pontosan megjelölik a különböző szociális juttatások 1979. január 1-től adható összegeit, valamint azokat az értékhatárokat, amelyek mellett az egyes ellátások folyósíthatok. A 100 forintos és az évenként 70 forintos emeléssel együtt például 1260 forintra nő a csökkent munkaképességűek részére folyósított átmeneti segély legkisebb összege; illetve a rendszeres szociális járadék. A teljes összegű rendszeres szociális segély ösz- szege 1110 forint lesz, 720 forintra nő a vak személyi járadékkal együtt folyósított rendszeres szociális segély. Az átmeneti segély, vagy rendszeres szociális járadék és az özvegyi nyugdíj együttes összegének felső határa 1600 forint lesz. A rendszeres szociális segélyt igénylők tartásra kötelezett hozzátartozója tartási képességének vizsgálatánál mérvadó értékhatár is magasabb, 1510 forint lesz. A Minisztertanács döntése értelmében növelni kell a tanácsok segélyezésére fordítható kereteit, a rászorulók szélesebb körű támogatásának biztosítása érdekében. (MTI) Békés meavei sikerek II vasutas újítók versenyében A MÁV Szegedi Igazgatóság területén dolgozó újítók, újítási ügyintézők, szakvéleményezők, elbírálók és szocialista brigádok tagjai az újítómozgalom eredményeiről és a további lehetőségekről tanácskoztak a napokban Szegeden, a Technika Házában. A vasutas újítók idei eredményeiről Sajtos Péter vasút- igazgató-helyettes elmondotta, hogy januártól szeptember végéig 581 újítási javaslatot nyújtottak be az igazgatóság területén, ebből elfogadtak 285-öt, s valamennyit be is vezették. Az újítások eredménye együttesen elérte a 4 és fél millió forintot. A kezdeményező vasutasoknak 320 ezer forintot fizettek ki munkájuk elismeréseként. A mozgalom eredményességét jól szolgálták a különböző ankétok, kiállítások, és tapasztalatcserék. A közelmúltban megtartott ötletnapoknak szintén nagy sikere volt, s különösen Vésztőn születtek igen jó eredmények. Hasznosnak bizonyult az igazgatóság által év elején kiadott újítá si feladatterv, erre uta hogy a benne szereplő mini egy 120 témához a benyúj tott javaslatok 35%-a kap csolódott. Kedvező az i: hogy a javaslattevők 74%- a szocialista brigádok tag jai közül került ki. A tanácskozás végén Saj tos Péter vasúti-igazgatóhe lyettes az újítómozgalor legeredményesebb résztve vői között 80 ezer forint ju talmat osztott szét, mely bői a Békés megyei vasuta sok is szép összeggel része sültek. A tanácskozáson Ki váló Dolgozó kitüntetés kapott Csüllög Bálint, vésztői vontatási főnöksé újítója. Az újítómozgalom 30 éve évfordulójának tiszteletér meghirdetett főnöksége közötti versenyben igen szé pen szerepeltek a Béke megyei vasutasok. A ver seny győztese a Békéscsabc Villamos Vonalfelügyelc ség, a második a Veszte Vontatási Főnökség, a ható dik a Mezőhegyesi Vontatás Főnökség lett. Gellért Józse kívánunk, kedvet oévatóinknak! Fotó: Veress Erzsi ■■««■•■■■■■■«■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■if Kenyér és kalács — és akik készítik A kenyér, az ünnepi kalács a családi otthon melege, a szeretet és béke szimbóluma. „Legfőbb a földön a kenyér; / s hittem, hogy aki kenyeret süt, / az 'különb mindenkinél.” — mondja a költő. Milyen a valóságban az az ember, aki a kenyeret süti. Lehet-e ezt a kevésbé divatos mesterséget szeretni? Miért? Erről szól írásunk lapunk 4. oldalán, bemutatva a szakma szépségét is. 451 Fahrenheit ... Sötétzöld védőszemüveggel a kezemben a tüzes kemence réséhez óvakodok. Odaérve ösztönösen kapom a védőeszközt a szemem elé. A résen át látom, hogy odabent kékesfehéren izzó gázcsóva kóvályog a folyékony üveg sárgás masszája födött. Olyan ez, mint a nap felszínéről készült fotókon a gázkitörések, a protuberanciák. Ulrich József samottkőműves zsákszerű köpenyt: azbesztruhát ölt magára, fejére sisakot, kezére azbeszt- kesztyűt húz... („Forró” riportunk az 5. oldalon.) Fenyő a ház előtt Kicsit havas-darás a föli, amin odalépkedünk a tizenkét évvel ezelőtti kis karácsonyfához. Azóta legalább nyolcméteresre nőtt, túlemelkedik a szomszédos ház gerincén is, és átnéz az udvarra... A házigazda megsimogatja örökzöld ágait. „Ki gondolta volna, hogy így megnő? A tetején csillag volt, és hol van már a teteje?’’ — hunyorog fel a magasba, ahol valamikor a csillagos dísz fénylett... Riportunk a 6. oldalon. Dévaványa Az első írott emlék — amelyben a községet még Vá- nyának említi a krónikás — az 1330-as esztendődén keltezett. Csak a múlt század utolsó éveiben vált hivatalos névvé: Dévaványa. A valaha nádassal, mocsárvilággal körülvett település sokat szenvedett töröktől, Habsburgtól egyaránt. Ha el is kergették a falu lakóit, mindig visszatértek, s újra felépítették házaikat, vágyaikat. A föld régen csak sovány kenyeret adott. Igaz, a nagyközség határa ma is a megye legvizesebb területei közé tartozik, de az ott élők - szorgalma, akarata mindig, és ma is legyőzte a nehézségeket. (Erről szól írásunk lapunk 7. oldalán.)
