Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-23 / 302. szám
1978. december 23., szombat Fontos állomásához érkezett Szeged új Tisza-hídjának építése. Elkészült a mederpillér és a folyó bal partján, a hídszerkezet elérte a vízi pillért. A csaknem ezerméteresre tervezett, négy forgalmi sávos hídon 1979 végén indul meg a forgalom (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? Az élelmiszeripar többre képes. Ez a felirat díszítette annak a tanácskozóteremnek a falát, ahol az élelmiszeripar vezetői beszélték meg következő évi teendőiket. A Magyar Mező- gazdaság e heti számában részletes beszámolót közöl a tanácskozáson elhangzottakról: Romány Pál miniszter, Kovács Sándor miniszterhelyettes és Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese hozzászólásában számos olyan gondolat kerül az olvasók elé, amely nemcsak az élelmiszeripar vezetői számára megszívlelendő. Ezekben a napokban ' egyébként is — üzemekben és irányító szervezetekben — többet foglalkoznak a gazdaságirányítás különböző kérdéseivel, hiszen most folyik a következő év gazdasági tevékenységének előkészítése. Gönczi Iván egyetemi tanár a műszaki fejlesztés és a gazdasági hatékonyság mezőgazdasági összefüggését elemzi írásában, amelyben többek között megállapítja: ha fenn akarjuk tartani vállalataink nyereségérdekeltségét, akkor fel kell emelni a termelői árakat. Merre tart a két éllovas? Győri Béla, a Nádudvari KITE-hez és a Bábolnai IKR-hez látogatott el, hogy részt vegyen két termelési rendszer igazgatósági ülésén. A szerző így foglalja össze tapasztalatait: nem arról tárgyaltak, hogy mi lesz lehetetlen, hanem arról, hogy az igen nehéznek tűnő feladatokat miként kell megoldani. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer integráló szerepkörében elsőrendű fontosságúnak tekinti a különböző szolgáltatások színvonalemelését. Gyökér András arról számol be írásában, hogy a szolgáltatásfejlesztés gátját az anyagi-pénzügyi háttér je- jenti. Ennek áthidalása a BKR igazgatója szerint olyan közös vállalkozás volna, amelyben például az AGROTRÖSZT vagy a gépgyárak a termelési rendszerek integrálásával az eddigieknél eredményesebben vehetnének részt a szolgáltatásfejlesztésben. Madridban tartották a közelmúltban az első etológiái világkongresszust. Cza- kó József, a mezőgazdasági tudományok doktora ad áttekintést a kongresszuson elhangzottakról. Csak néhány jellemző megállapítás: a takarmányfogyasztás napfelkelte előtt a legélénkebb, a ketreces baromfitartás sok kritikát kapott. Javuló beiskolázási arányok A megyei tanács mező- gazdasági osztályán, Murányi Miklós osztályvezető, a tanács dolgozói és a megye szakmunkásképző intézeteinek képviselői előtt a minap számolt be éves tevékenységükről, dr. Kincses László, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója. A beszámolóból kiderül, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmákba 1 százalékkal több szakmunkástanulót sikerült beiskolázni, mint tavaly. Ez a tervezett beiskolázási keret 86 százalékát jelenti. Ezen belül még mindig alacsony a beiskolázott lányok száma, arányuk a tervezettnek csalll felét érte el. Még mindig vannak olyan szakmák, amelyekre alig akad jelentkező. Ilyen a baromfifeldolgozó, a húsfeldolgozó, az állattenyésztő és a kertész. Hátráltatják a hasonló, hiányszakmák megszűnését, hogy sokan nem, vagy rosszul ismerik az egyes pályákat, megriadnak a szakmák nehézségeitől, a mezőgazdaságra jellemző munkakörülményektől. Ezért a PTI eddig is és a jövőben is jelentős propaganda- tevékenységet fejt ki az egyes szakmák bemutatására, azok vonzóvá tételére. Jól sikerült az idén a szakközépiskolákba a beiskolázás, így a szakmunkáscélú baromfitenyésztő-képzésnél 110 százalékos eredményt értek el, jók a tapasztalatok egy ez évben indult szakma, az állattartó telepi gépész beiskolázásánál is. A beszámoló után dr. Kincses László ismertette az intézet 1979. évi tervét, amelyben jelentős szerepet szánnak a propaganda további növelésének, s a megyei tanács mezőgazdasági osztályával karöltve folytatják tevékenységüket. A terv ismertetése után az egyes intézetek képviselői és a tanács dolgozói vitatták meg az elhangzottakat, értékes javaslatokkal kiegészítve azokat. —m. szabó— tönzés éri abban az irányban, hogy új dolgokat tanuljon, próbáljon ki, mint azt, aki rendszeresen kereső munkát végez és egy dolgozó kollektíva tagja. Természetesen nagy különbségek vannak az egyes munkák és munkahelyek között. Számít az is, hogy mennyire serkentők, mennyiben támasztanak olyan igényeket a dolgozókkal szemben, amelyhez új dolgokat kell tanulniuk. Ma még nagy számmal vannak hazánkban olyan betanított és segédmunkás munkakörök, amelyek nem sok ösztönzést adnak a fejlődésre. Az otthon élő, háztartást vezető anyák nagy többsége gyermeke nevelésekor a tradicionális gyakorlatot követi. Ügy nevel, ahogy őt nevelték, arra az életre készíti fel gyermekét, amelyre őt felkészítették. Ez ma már teljesen elégtelen. A családi nevelés norma- és követelményrendszerének változnia kell és erre a módosításra a szülőket a mindennapi életből szerzett tapasztalataik késztetik. E tekintetben azok az anyák vannak előnyben, akik maguk is rendszeres kereső munkát végeznek. De vajon nem károsul-e a gyermek érzelmi téren, ha anyja nincs állandóan mellette? Nem lényegesebb-e ez, mint az a nyereség, amelyhez értelmi síkon jut, azzal, hogy anyja modernebbül tudja nevelni? Az anya és gyermek kettős szoros összetartozása annyira beivódott valamennyiünk tudatába, hogy önkéntelenül is idegenkedünk minden olyan megoldástól, amely ezt a kettőst megbontaná. E kérdés érdemi megválaszolásához szükséges, hogy kettéválasszuk a gyermek kötődését anyjához, apjához, valamint az állandó együtt- létet. Egyre több vizsgálat bizonygatja: a gyermek zavartalan fejlődéséhez szükséges, hogy megkülönböztetett módon ragaszkodjék egykét személyhez, és azok megkülönböztetett szereteté- ben is biztos legyen. Ugyanakkor ez nem tételezi fel a személyek állandó, megszakítás nélküli jelenlétét. A nap egyes szakaszaiban helyettesíthető a szülő anélkül, hogy ez a gyermek fejlődésében zavart okozna. További megállapítása a vizsgálatnak az, hogy nemcsak az anya lehet fontos személy, hanem az apa is, vagy más valaki, például nagyszülő, aki a gyermekkel rendszeresen foglalkozik, és azt mélyen szereti. Nem helytálló tehát az az érvelés, mely az anyákat a gyermekek érdekére hivatkozva vissza akarja szorítani a családba. Egy ilyen kényszerítés pontosan az ellenkező hatást érheti el. Megállapították, hogy az állandó intézeti elhelyezésnél is kedvezőtlenebb hatást válthat ki a gyermekre annak az anyának a magatartása, aki fogolyként érzi magát otthon és visszavágyódik a munkahelyére. Gyermekében pedig, akarva-akaratla- nul vágyai valóra váltásának akadályát látja. A társadalom a bölcsődével, óvodával, napközi otthonokkal lényeges segítséget nyújt a kétkeresős családnak ahhoz, hogy a gyermeküket el tudják látni, fel tudják nevelni. Mindenki tudja azonban, hogy e társadalmi segítség ellenére p nagy terhek hárulnak a szülőkre, részben anyagi, de % még inkább energia és idő tekintetében. A munkából hazatérő szülő miután a bölcsődéből-óvodából-nap- köziből elhozza gyermekét, s sűrítetten kell, hogy elvé- ’ gézzé a gyermek ellátásával kapcsolatos munkákat és alkalmat kell találnia arra is, ;; hogy gyermeke érzelmi szükségleteit is kielégítse. Erre egy szülő ideje és energiája általában nem elegendő, és ezért a kétkeresős családtípus másik jellegze- 1 tessége kell, hogy legyen — a kereső munka mellett — | a háztartási és gyermekgondozási, nevelési feladatok megosztása. Ez is a társadalmi fejlődés szükségszerű kö- , vetkezménye. A társadalom egészének is tudomásul kell : vennie, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a család intézményét, úgy nagyobb lehetőséget kell biztosítania az apáknak a családi munkamegosztásban való részvételre. A munkahelyi és családi feladatok összehangolása, nemcsak a nők esetében szükséges, hanem a férfiakéban is. Cseh-Szombathy László Több tonnás kazánok és néhány grammos alkatrészek Orosháza határában, a 47-es út mentén új ipari objektum magasodik. A főépület homlokzatán a KAZÉP felirat olvasható. Az elmúlt év novemberében költözött új helyére, az új telephelyre a szövetkezet. Ezzel nemcsak a munkafeltételek javultak, hanem fölszámolták a városban levő kilenc, szétszórt telephelyet is. Az elmúlt év novemberében adták át az új központi telepet, amelyre bizony nagyon régen várt már a tagság. — Szövetkezetünk két jogelőd szövetkezete: a mező- gazdasági és faipari szövetkezet, valamint az Orosházi Épületszerelő Szövetkezet néhány kisiparos összefogásával 1951-ben alakult meg. Mindkét szövetkezet 1975-ig önállóan dolgozott, s bizony mostoha körülmények között. Alapítótagjai saját szerszámait hozták a közösbe, és nemegyszer fizetésüket sem vették fel, hogy anyagot tudjanak vásárolni, hogy tudjanak dolgozni — emlékszik vissza Lővey László, az Orosházi KAZÉP Szövetkezet elnöke. — 1975 októberében a két szövetkezet vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy 1976. január 1-é- vel egyesítik szellemi és anyagi erőiket, ötéves tervünk elkészítésénél már figyelembe vettük, most már együttes adottságainkat. A KAZÉP termelését négy részleg adja. Ezek közül legnagyobb a 'kazángyártás, évente 60 millió forint árbevételhez juttatja a szövetkezetei. A szerelési üzem 30 millió forint, az építőipari üzem 20 millió forint, az alumíniumoxid-kerámia üzem 4,5 millió forint árbevételt hoz. Hogy ez együttesen mennyi? Több mint másfélszerese a két szövetkezet 1975-ben elért árbevételének. ♦ Az elmúlt években a kazángyártást növelték, s hazánk egyik legjobb, a számottevőbb kazángyártóik között tartják számon a szövetkezetét. — Többféle kazáncsaládot gyártunk, termékeink megtalálhatók az ország minden részében, sőt jutott belőlük Algériába is — magyarázza Surányi András főmérnök. — Ezek között van ipari gőzkazán, központi fűtésű meleg- és forróvizes kazán. Ezeken belül megkülönböztetünk gáztüzelésű és olajtüzelésű hőközpontokat. Egyszóval: 12 alaptípus 54 változatát állítjuk elő. A szövetkezet fennállása óta több mint ezer nagy kazánt gyártott, s helyezett üzembe, ebből mindössze kilencnél jelentkezet kisebb hiba. A KAZÉP-szövetkezet termelése az elmúlt években jól fejlődött. 1976-ban, vagyis az egyesülést követő első évben már 113,7 millió forint árbevételhez jutott a szövetkezet, s akkor az átlagos létszám 341 tag volt. Tavalyi árbevételük meghaladta a 122 millió forintot. Ennek nagyságát csak növeli, hogy időközben 43-mal csökkent a létszám. A távozók közül sokan nem titkolták: a rossz munkakörülmények miatt mentek el. Hogy milyen is volt a múlt? A kazángyártás egy olyan kis telephelyen folyt, ahol a rendelkezésre álló terület az udvarral együtt mindössze 600 négyzetméter volt. Ebből 300 négyzetméternyi műhelyterület szolgált kazángyártásra, továbbá itt kapott helyet a tmk, a forgácsoló, a csőhajlító, és egyéb kiegészítő üzem. A régi műhelyek építési adottságuknál fogva nem feleltek meg a kazángyártásban a szükségszerűen alkalmazandó technológiai követelményéknek. A gondokat csak fokozta, hogy a régi központi telephely a városnak olyan pontján volt, ahol ipari üzem fejlesztését, bővítését nem lehetett megvalósítani, mert minden irányból lakóházak határolták. Az egyre növekvő igények miatt a szövetkezet vezetősége új központi telep építését határozta el. — Az igények felmérése alapján úgy határoztunk, hogy legkevesebb kettőszáz Thermopress típusú kazán gyártására alkalmas központot hozunk létre. Ugyancsak fő célnak tartottuk, hogy a jelenlegi 20—24 hónapos vállalási időt 12—15 hónapra csökkentsük. Továbbá, hogy a gyártmányók műszaki színvonalához méltó és gazdaságos gyártást valósítsunk meg annak bővítésével, létszámnövelés nélkül. Erre a beruházásra 37,6 millió forintot költöttünk. A felépült műhelyek alapterülete együttesen « meghaladja a 3500 négyzetmétert — sorolja az elnök, s invitál, hogy nézzem meg az új központot. ♦ A hatalmas előkészítő műhelycsarnokban fülsiketítő zaj fogad. Kazánelemek, kiszállításra váró kazánok sorakoznak katonás rendben. A nehéz terhek emelését daruk segítik, az alkatrészeket emelővillás targoncák viszik. A szomszédos épületben lelt új otthonra a forgácsolóüzem. A szövetkezet saját részére szükséges forgácsolási munkát is folytat, de egyelőre még nem tud valamennyi feladatot megoldani. Erre utalnak a még üresen tátongó gépalapok. — Építőipari beruházásunk befejeződött. Ehhez a beruházáshoz tartozó gépparkunk viszont elavult, életkora 15— 20 évre tehető. Az új telephelyre szervezett szakosított gyártáshoz sem mennyiségben, sem minőségben nem felel meg. Akadályozója a régi gépparkunk annak a törekvésünknek, hogy létszámnövekedés nélkül valósítsuk meg nagyobb termelésünket — mondja a szövetkezet elnöke, majd így folytatja; — Szövetkezetünk gépi beruházásra támogatási kérelemmel fordult a Nehézipari Minisztérium Országos Energiagazdálkodási Hatóságához, hogy részünkre 12,7 millió forintot az energia- gazdálkodás ipari hátterének fejlesztésére biztosítson. Kérelmünket elfogadták, s rövid időn belül hozzálátunk új gépek vásárlásához, beszereléséhez, majd üzembe helyezéséhez. A kazángyártásban a KAZÉP-szövetkezet jó partnerre talált a Pest vidéki Gépgyárban. Korábban a kazánokhoz szükséges égőfejek nagyobb hányadát importból, valutáért vásárolta a szövetkezet. Most viszont az égőfejek 90-92 százaléka hazai gyártmányú, a Pest vidéki gyár készíti és szállítja. — Mennyire keresettek az Önök kazánjai? A főmérnök elmosolyodik, majd sorolja a számokat: — Három éve 129 kazánt értékesítettünk, 1978-ban 332 került piacra, 1979-re pedig 414-et rendeltek tőlünk. Hogy ez sok, vagy kevés? Legyártani sok, viszont a hazai igényeknek csupán egynegyede. ♦ A szövetkezet másik, igen keresett termékei kerámia- oxidból készülnek. Évekkel ezelőtt megvásároltak egy magyar szabadalmat, azt kikísérletezték, majd kidolgozták. Az eredmény: évente négymillió forintos termelés, melynek csaknem 80 százaléka devizát hoz a népgazdaságnak. Hogy mik ezék a termékek? Alapjában véve egyszerű dolgok. Timföldből — melynek a beszerzési ára kilogrammonként 7-8 forint — értékes, sajtolt elemeket készítenek, mint például a textilgépeikhez szálvezetőt, elektromos berendezésekhez szigetelőt. S talán amit a horgászok ismernek a legjobban : horgászbotokhoz zsinórvezetőt. Egyszóval: a parányi, olykor néhány grammos kerámiaoxid termékből egy mokkacukros dobozban 10—30 ezer forint értékű alkatrészt küldenék exportra — a tőkés országokba. A KAZÉP-től is vásárolnak a nagy textilgépgyárak szálvezetöket. Közülük csak a legszámottevőbbek : a svájci RÜTI, Sweiter, Mett- ler, Honegger, Hebeirlen cégek. A közelmúltban újabb partnerek jelentkeztek: jugoszláv, indiai és NSZK-beli textilgyárak ajánlatkéréssel keresték fel a szövetkezetét. Ebből is látszik, hogy a kis, úgymond manufakturális üzem termékei igen kereset-, tek. Éppen ezért, a szövetkezet vezetői úgy tervezik, hogy 1981-re kerámiaoxid- termékekből a jelenlegi termelést ötszörösére növelik, egyben célul tűzték ki 600 kazán gyártását, az export fellendítését. A szövetkezet ugyanis gazdaságosan, 24-25 forintból állít elő egy dollárt. Mi tagadás, a KAZÉP árbevételének nagyobb hányadát a kazángyártás adja. A rajzasztalokon már a legújabb típusok gyártási tervei készülnek. Ezeknek a hatásfoka 15—20 százalékkal jobb lesz, és kevesebb anyag felhasználásával készülnek A fejlesztésre és a termet- növelésére szükség is v mert hazánkban a kazán’ • lepek átlagos életkora napi inkban eléri a „nyugdíjko határt”. Szekeres András Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az Egri Finomszerelvény- gyárral közösen különleges robotberendezést készített. A nehéz fizikai munkát elvégző gépeket a Szovjetunióban tv- képcsövek gyártásánál alkalmazzák. A képen: a robotokat összeszerelés után kipróbálják, bejáratják (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS)
