Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
O 1918. december 22., péntek Egyesültek a vízgazdálkodási társulatok A mezőgazdaság fejlesztésének egyik fontos feltétele a termelés biztonságának megteremtése. Ezt szolgálják Békés megyében a meliorációs beruházások, amelyek során a belvíz elvezetésére, az öntözés feltételeinek megteremtésére új csatornahálózatot építenek., A közhasznú csatornák fenntartásában, újak létrehozásában már eddig is jelentős szerepet vállalt a megye négy vízgazdálkodási társulata. Ezek a társulatok azonban csak igen szerény fejlesztési alappal és eszközállománnyal rendelkeznek, a rájuk háruló vízgazdálkodási szakfeladatok csak egy részének megoldására vállalkozhatnak. A kis termelési értéket előállító társulatok fejlődése, versenyképessége nem biztosítható. Nincsenek ugyanis olyan erőforrások birtokában, amelyek lehetővé tennék az igényeknek megfelelő technikai fejlesztést. Az előirányzott jelentős nagyságú meliorációs feladatok hatékony és gyors végrehajtása a felépített műveik folyamatos karbantartása gazdaságilag erős társulásokat kíván. Az Országos Vízügyi Hivatal már korábban véleményezte Békés megye vízgaz- dálkodásáíiak hosszú távú fejlesztési tervét. Eszerint a társulatok fokozott ütemű fejlesztését a szákmai és technikai színvonal emelését a társulatok ésszerű összevonásával, egyesítésével kell megoldani. Az utóbbi években az országban több társulat egyesült, s ma már nagyobb részük 20 millió forint feletti termelési érték előállítására képes, és 100 ezer hektárt meghaladó területen gazdálkodik. Békés megyében a Dél- Körösi és Körösvidéki Vízgazdálkodási Társulatok egyesülését jóváhagyó taggyűléseket december 20-án tartották Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. A társulathoz a jövőben 48 taggazdaság, termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, tanácsok tartoznak 175 ezer hektár földterülettel. Nehéz év jé zárással Beszélgetés a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz elnökével n Sok mindenről híres a 3655 hektáron gazdálkodó, Ki váló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet viselő nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz. Többek között arról, hogy itt készül a finom paranyica füstölt sajt és sok más tejtermék. A szövetkezet fennállása óta igen jelentős mennyiségű aprómagot: vöröshagyma-, sárgarépa-, petrezselyem-, paprika-, paradicsom-, dinnyemagot ad a népgazdaságnak. Horváth Endre termelőszövetkezeti elnököt kérdezzük: mi jellemzi az 1978-as esztendőt. — Elsősorban a szélsőséges időjárásról kell szólnom. Nekünk rendkívül sok kárt okozott a jég, a vihar és a belvíz. Csupán a jég- és viharkárunk elérte a 20 millió forintot. Belvíz miatt több száz hektáron kipusztult a kukorica, pedig a mi határunkban 70—79 mázsás szemes kukorica átlagtermést lehet betakarítani. Búzából 51,30 mázsa volt a hektáronkénti átlag, a korábbi években ennél jóval többet takarítottunk be. Jól sikerült viszont a kertészetünk: ez az ágazat terven felül másfél millió forintot hozott. Különösen jó volt a dinnyemag termelésünk. Sokat hozott a paprika- és a paradicsommag. Rendkívül sok gondot okozott viszont — és okoz még ma is — a vöröshagyma értékesítése. Ezzel szemben jó volt a maghozó répánk. Az állattenyésztés az idén kiemelkedően jó volt. A tejtermelés — 460 tehénnel — meghaladja a 4300 liter átlagot, ami 16 százalékkal magasabb a tavalyinál. Hízómarhát terven felül 50-et adtunk el a feldolgozó iparnak. A baromfiágazat is • kitűnőre vizsgázott 1978-ban. Pecsenyecsirkéből 120 ezret értékesítettünk, és terven felül 400 ezer forintot kaptunk. A magyarbánhegyesi BARTÖV-nek kiváló szülőpároktól termelünk te- nyésztojást. Itt másfél millió forintot nyertünk terven felül. Természetesen a kiemelkedő ágazatok nem győznek annyit hozni, hogy a sok veszteséget pótolják. Mi mégis azzal „dicsekedhetünk” — joggal —, hogy teljesítjük 1978-ra a tervet. Elérjük a 100 millió forintos bruttó árbevételt. A tagok jövedelme négy százalékai növekedtt, s eléri a havi 3700 forintot, amit a közösben végzett munka után kapnak. A mi tagságunk évek óta megszokta a jó keresetet. Hiába a sok természeti csapás, nem tudnánk megmagyarázni, ha kevesebb lenne a jövedelmük. A tejüzemünk terven felül egymilliót hoz, a szárítóüzemben félmillió a plusz. Mindezt a tagság rendkívüli szorgalmával, fegyelmezett, jó munkájával, a szocialista brigádok kezdeményezésével, és példamutatásával értük el. Hogy mit várunk az újesztendőtől? Elsősorban a szerkezetben nem történik változás. Továbbra is a búza-, az aprómag- és a takarmánytermelés áll a középpontban. Aprómagot 60 hektárral nagyobb területen, összesen 490 hektáron termelünk. Természetesen rendszerben, illetve társulásos alapon termelünk mindent, így a legkorszerűbb gépekkel, gépsorokkal dolgozunk és a legfejlettebb technológiát alkalmazzuk. Az állattenyésztés hasonló szinten marad. 1977-hez képest 5—6 százalékos növekedést terveztünk. A megkezdett beruházást szeretnénk 1979-ben befejezni. Bővítjük a tejfeldolgozót és egy zöldmagtárolót szeretnénk tető alá hozni. Ez a beruházás 1978 , decemberében kezdődött. 1979—80-ban viszont a sertéstenyésztési ágazat fejlesztését szeretnénk elősegíteni komoly rekonstrukciós munkával. Ezt a beruházást 1979 nyarán kezdjük megvalósítani, A népgazdaság és a termelőszövetkezet teherbíró képességét mesz- szemenően figyelembe vesz- szük, amikor a szövetkezet fejlesztésére gondolunk. Mi vezetők, nagyon bízunk a rendkívül szorgalmasan dolgozó tagság helytállásában. Ezért merünk bátran tervezni. Jól tudjuk, hogy amit célul tűzünk, azt a tagság szorgalmas munkájával megvalósítja. Ary Róza Napirenden a Volán jövő évi tervjavaslata kutatások folynak, hogy az egyes ágazatokban, vagy vállalatoknál végzett kutatások eredményei szűk körben maradnak, hogy a kutatások szétszórtak és az eredmények nem szintetizálhatok. Ezzel a kérdéssel a Minisztertanács mellett megalakult a Szervezési Kutatásokat Koordináló Tanács. A Társadalom- tudományi Koordinációs Bizottság javaslatára az MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportja vállalta az ipargazdasági kutatások összehangolását. Sürgető igényként merült fel a szövetkezeti kutatások fejlesztése. Erre vonatkozólag még 1969-ben született egy határozat, amelynek megvalósítása azonban csak részben történt meg, szemléleti okok miatt, de azért is, mert ezen a területen csekély és szétszórt bázissal rendelkezünk. Pedig a vizsgálódás azt mutatja, hogy ki kell terjeszteni a kutatásokat és nemcsak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kell foglalkozni, hanem egyéb típusokkal is. Vitákra van szükség bizonyos elméleti kérdések tisztázása érdekében, amelyek a szövetkezeti tulajdon jellegével függnek össze és kihatnak a gyakorlatra is. Ezzel a néhány példával nemcsak a szemléleti változást akartam jelezni, hanem azt is, hogy a kutatás milyen nehézségekkel találja magát szembe. Minden egyes esetben megállapítható, hogy nemcsak közgazdasági, hanem jogi, szociológiai, történeti, sőt gyakran pszichológiai kutatásokat is kell végezni a problémák megismerése és megoldása érdekében. Ugyanakkor a mi egész kutatási rendszerünk diszciplináris jellegű, tehát egy- egy tudományágban jöttek létre meglehetősen zárt profillal intézetek és tanszékek. A közöttük kialakítandó együttműködés nem pusztán szervezési kérdés, hanem tartalmi is, hiszen a tudományos kutatásban kell kialakulni a sokat emlegetett interdiszciplináris szemléletnek. Nem kevésbé izgalmas az sem, hogy hogyan történik a témák kiválogatása, ki a megrendelő és ki a felhasználó. A témák kiválogatásában legtöbbször valóságos igények játszanak szerepet, ezeket azonban nem mindig ott fogalmazzák meg, ahol a kutatási eredményeket fel is használják. Gyakran előfordul, hogy helyes politikai döntések alapján kialakítjuk a megfelelő tervet, de már az eredmények fogadásához nem látjuk a partnereket. Az sem ritka persze, hogy a kutatóhelyek ragaszkodnak régi témákhoz, vagy ahhoz, hogy egy egész tudományterületet átfogjanak, s ilyen esetekben éppen az új témákra nem marad elegendő kapacitás, az elért eredmények nem lehetnek átütök. Problémát jelent az is, hogy a kutatás és a gyakorlat szemlélete nemcsak a szubjektív, hanem objektív okok miatt is eltér egymástól; és ezt sem a célkitűzésnél, sem a felhasználásnál nem veszik kellően tekintetbe. Mindezek a nehézségek azonban a jó irányú fejlődés nehézségei, hiszen arra hívják fel a figyelmet, hogy az érdeklődés a valóságos társadalmi problémák iránt a kutatásban megnőtt, és hogy a gyakorlat igényli az új kutatási eredményeket. A fő kérdés ma a helyes módszerek megtalálása a kutatás és a gyakorlat kapcsolatainak kialakításában. Az év utolsó szakszervezeti tanácskozását tartották a napokban a Volán 8. sz. Vállalatnál, amelyen megjelent Dömény Ferenc, az SZMT osztályvezetője. A tanácskozáson a vállalat 1979. évi tervjavaslatát tárgyalta meg a testület. Az írásos előterjesztést Vándor Pál igazgató szóban is kiegészítette : — A jövő évre a vállalat alapvető feladata az egyre növekvő személy- és áru- szállítás igényeinek magasabb fokú kielégítése, a termelékenység, az _ eszközkihasználás fokozása, a műszaki színvonal emelése, az anyagtakarékosság, a biztonság, az üzemi technológia és a munkaszervezés tökéletesítése. Ezek figyelembevételével dolgoztuk ki az 1979. évi tervünket. A kialakult kedvező gazdasági eredmények lehetőséget biztosítanak arra, hogy a vállalat a tervezettet meghaladó mértékű bérszínvonal- és személyi jövedelem növekményt érjen el. Ez azt jelenti, hogy az 1979-es évre 5,7 százalékos bérfejlesztést irányoztunk elő. A korrigálatlan átlagbérek nagyobb mértékben növekednek a fizikai munkások körében, mint a nem fizikaiaknál. Kiemelten kezeljük a közvetlen gépjárműre dolgozó karbantartó munkások átlagbérét. Az 1979. évi tervben 95,6 millió forint beruházást tervezünk. Állóeszköz-gazdálkodásunk alapelgondolása: fejleszteni kell -a vállalat gépjárműállományát, lehetőség szerint a fuvarpiaci igényekkel összhangban ; folytatni kell az autóbuszgépkocsik rekonstrukciós váltását ; befejezni a szeghalmi forgalmi-műszaki telep munkálatait, biztosítva a szükséges technológiai berendezéseket, eleget tenni a korábban vállalt kötelezettségeinknek. A vállalat igazgatójának előterjesztése után • Palcsek Mihály politikai munkatárs beszélt a vállalati jövedelemszabályozás előírásainak változtatásáról. Elmondta, hogy 1979-ben a keresetszabályozási rendszerben 4,5—5 százalékkal emelkednek az átlagbérek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha az átlagosnál gazdaságosabban termelnek, ennél magasabb nem lehet a béremelés mértéke. Palcsek Mihály előterjesztése után Bácskai László vszt-titkár köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a szakszervezeti bi- zotság megtárgyalta a gazdasági vezetés éves tevékenységét. Örömmel állapította meg, hogy az 1978. évi gazdasági terv jó és megalapozott volt. A tervben foglaltakat a vállalat teljesítette, sőt túlteljesítette. A tervben rögzített személyi jövedelem mértéke a gazdasági eredmények arányában megvalósult, sőt 5,8 százalékról év végére mintegy 8,3 százalékra növekedett. Az üzemi demokrácia fórumrendszerei jól működnek, betöltik ■ hivatásukat. A testület nemcsak a jó eredményeket vette figyelembe, hanem a jövőre nézve javaslatot is tett az eszközhatékonyság javítására, a vállalaton belüli tartalékok feltárására, jobb kihasználására. Határozott intézkedést kell tenni a közúti és üzemi balesetek megelőzésére, a MÁV—Volán-kapcsolatok még jobb kialakítására, a gépjárművezetők rendszeres oktatására, a társadalmi tulajdon védelmének fokozottabb ellenőrzésére. Dömény Ferenc, az SZMT osztályvezetője a következőket mondta: — El kell mondanom Önöknek, hogy a megyében kevés olyan vállalat van, amelyik jövő évi bérfejlesztését ilyen magas százalékban határozta meg. A Volán vállalat nem véletlenül kapta meg ez évben a Kiváló Vállalat címet, munkájukat, becsülettel, jól látták el. Az elkövetkezendő munkájukhoz további sikert és jó eredményeket kívánok. A vállalati szakszervezeti tanács ezután egyhangúan szavazta meg és hagyta jóvá a vállalat 1979. évi terv- javaslatát. B. V. Mit rejt a főid? Egy kiállítás bányagépei Még igen alapos vizsgálódás után sem állíthatja senki, hogy Békés megyében valami nagyon sok bánya lenne. Ha a téglának való agyagot és ,a — nem végtelen bőséggel fellelhető — földgázt és kőolajat nem számítjuk, nincs is. Mégis — vagy épp ezért — több, mint érdekes: nagyon tanulságos a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítása, amely szerdán délután nyílt meg a megyeszékhelyen, az intézmény új kiállítótermében. azt tudniillik, hogy a kincsnek valót megtalálni a geológusok, kifejteni a munkások, felszínre hozni pedig a munkások és az eleinte kezdetleges, később azonban mind hatékonyabbá váló bányagépek közös feladata. Azt mondhatnánk: ebben az értelemben a kiállítás a bá- nyagépesítés története a kőbaltától és a legegyszerűbb, kerekeskútszerű emelőktől a mai hatalmas, nagy erejű gépekig: a dömperekig, bá- nyavasutakig és baggerekig. Kép a kiállítóteremből „A csehszlovák bányászat műszaki fejlődésének' története” — ez ,a tárlat tudományosan pontos címe. Kérdés: miért éppen a csehszlovák bányászatot mutatjuk be? Többek közt például azért, mert a tőlünk északra fekvő hegyekben — ki ne hallott volna már Selmecbányáról, körmöci aranyakról? — a bányászat: az ipar alapja, bölcsője korábban, s gyorsabban kifejlődött, mint a hazánkbeli — zömmel — sík vidéken, ahol csak később kezdtünk nyersanyagok után kutatni. Amott viszont —- mint a kiállítás egyik eligazí- tóján olvasható — ,a bányászkodás már a korai kőkorszakban, tehát időszámításunk kezdete előtt mintegy 45 ezer esztendővel meghonosodott. Kitűnik a látnivalókból az is, hogy e vidéken már az ezerkétszázas évektől aknákkal, mélyműveléssel dolgoztak. Nem eredménytelenül, hiszen — hiteles adatok szerint — akadt olyan bányakerület is, ahol alig több, mint ötven év alatt 1,2 millió kilogramm ezüstöt termeltek ki. Később sem szűnik meg ez a terület rekorddkkal dicsekedni : 1875-ben egy cseh városka, Pribram közelében a világon először termeltek ki bányakincset ezer méter mélységből. Jól szemlélteti a kiállítás az érckereső és -kitermelő munka három alapelemét, Fotó: Veress Erzsi A bányászat valóban az ipar bölcsője — ám ez fordítva is igaz. Mintegy két- háromszáz év ót,a ugyanis az ipar a mind nagyobb teljesítményű, mind „okosabbá” váló bányagépekben szolgáltatja vissza a föld vallatóinak mindazt, amit egykor — érc formájában — kapott tőlük. Mindebből következik, hogy a kiállítás egyformán érdekes tanulóknak (történelem, földrajz, fizika ... ), tanároknak, a technika és a műszaki ismeretek iránt érdeklődő szakembereknek, de a nem szakembernek és a gyermekeknek is. A megértést és áttekinthetőséget nemcsak tablók, tárlók és feliratok szolgálják, hanem sok-sok makett is: bányák és gépék, berendezések kicsinyített másai. A néznivalók egyébként a Prágai Nemzeti Műszaki Múzeum kincsei, s a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum gondozásában, segítségével kerültek Békéscsabára. Elismerés illeti a Munkácsy Múzeumot is, mert az ilyen tárlatokkal — mint már a korábbi írógép-kiállítással is — nemcsak általános művelődésünket szolgálja, hanem előmozdítja műszaki kultúránk fejlődését is- A tárlat ünnepélyes megnyitóján egyébként Czotner Sándor, nyugalmazott nehézipari miniszter és Bics István köszöntötte az érdeklődőket. V. Ï. Építik a záhonyi vasúti átrakót Akár két labdarúgópálya is elférne abban a fedett átrakóban, amelynek építését az óesztendő heteiben kezdte meg Záhony és Eper- jeske között a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkáskollektívája. A MÁV záhonyi átrakókörzete fejlesztésének 4. ütemében megvalósuló beruházás 250 millió forintba kerül, s várhatóan 1980 végére készül el. A létesítmény megjavítja az átrakás munkakörülményeit, lehetőség nyílik az időjárásra érzékeny, kényes áruk átrakására, s meggyorsul a szállítmányok továbbítása is.
