Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Ára: 80 fillér XXXIII. .ÉVFOLYAM, 300. SZÁM Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Szerdán délelőtt 11-kor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára,. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Ká­roly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai. Jelen voltak a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a buda­pesti diplomáciai képviseletek számos vezető­je és tagja. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett dr. Orbán Lász­lóról, az őszi ülésszak óta elhunyt országgyű­lési képviselőről, akinek élete már ifjú korá­tól összeforrt a szocializmusért, az emberek boldogulásáért vívott küzdelemmel. Apró An­tal javaslatára az országgyűlés néma felállás­sal adózott dr. Orbán László emlékének, ér­demeit pedig jegyzőkönyvben örökítette meg. Apró Antal ezt követően bejelentette, hogy az Elnöki Tanács — az alkotmány rendelke­zésének megfelelően — bemutatta az or­szággyűlésnek a legutóbbi ülésszak óta alko­tott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentést. A jelentést az országgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. Törvényhozásunk elnöke ar­ról is tájékoztatta a képviselőket, hogy a Mi­nisztertanács megbízásából Faluvégi Lajos pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Nép- köztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazság­ügy-miniszter pedig a büntető törvénykönyv­ről szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. O A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat ; O A büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslat ; Interpellációk. Ezután, a napirendnek megfelelően, meg­kezdődött a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Elsőként Faluvégi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt Országgyűlés! Az 1979. évi állami költ­ségvetés benyújtása előtt részletesen és kritikusan megvizsgáltuk gazdaságunk helyzetét, az V. ötéves terv­időszak már eltelt három évében lezajlott gazdasági folyamatokat. Ebben a mun­kában és feladataink kijelö­lésében mindenekelőtt az MSZMP Központi Bizottsá­gának ez év december 6-i és korábbi határozataira tá­maszkodhattunk. Gondosan mérlegeltük azókat az aján­lásokat, amelyeket az or­szággyűlés terv és költségve­tési bizottsága tett. Megálla­pításaink és költségvetési előirányzataink összhangban vannak ezekkel és természe­tesen ,a jövő évre vonatkozó népgazdasági tervvel is. Az 1979. évi népgazdasagi terv fő célja a népgazdaság egyensúlyának javítása. A gazdasági egyensúly fo­kozatos elérésének útjá­ra csakis úgy léphetünk, ha mérséklődik a növekedés üteme, mindamellett erőtel­jesebben kibontakoznak az intenzív gazdasági fejlődés jegyei; ha a hatékonyság és ,a növekedési ütem új, köl­csönös egymásra hatása ala­kul ki. A termelésnek és a nemze­ti jövedelemnek az 1978. évi­nél mérsékeltebb, 3—4 száza­lékos — ezen belül az ipar termelésének mintegy 4, a mezőgazdaságénak 3—3,5, az építési-szerelési teljesítmény­nek pedig 1 százalékos — növekedésével számolunk. A gazdasági egyensúly akkor javulhat, ha a mérsékeltebb növékedés mellett a gazdasá­gos kivitel erősen bővül, egyszersmind a behozatal növekedésének üteme csök­ken, vagyis kevesebb külső forrást veszünk igénybe. Ezen belül a KGST-orszá- gokkal -folytatott külkeres­kedelmi forgalmat a hosszú távú államközi szerződések­ben foglaltaknak megfelelő­en irányoztuk elő úgy, hogy a kivitel a behozatal növelé­sének lehetőségeihez igazod­jon. A belföldi felhasználásnak erőnkön felüli fokozását nem folytathatjuk. Ezért a jövő évben a fogyasztás csak ke­véssel növekedhet, s a fel­halmozásnak csökkennie kell. A lakosság fogyasztása 2,5— 3 százalékkal bővülhet, az életszínvonal emelésében tehát a folyamatosság — ha szerényen is, és nem minden réteg számára, de megvaló­sítható. Az egy lakosra jutó nominál jövedelem átlagosan 7 százalékkal, a fogyasztói árszínvonal 4,7—4,9 százalék­kal lesz magasabb. A fo­gyasztói árszínvonal emelke­désében — mint ,a korábbi években — hatósági áremelé­sek és piaci tényezők egy­aránt szerepet játszanak. Az egy főre jutó reáljövede­lem végül is mintegy 2 szá­zalékkal nő. Az életkörül­mények alakulásának egyik meghatározója a jó áruellá­tás, a szélesebb áruválaszték lehet. Föltesszük : társadalmunk minden rétegének egyetérté­sével találkozik az a költ­ségvetési előirányzat, ameiy lehetővé teszi, hogy fölemel­jük a régen megállapított, alacsony nyugdíjakat, s ez­által enyhítsük egy társadal­mi gondunkat. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsának javaslatait is figyelembe vé­ve, január elsejétől havi 400 forinttal emeljük az 1954 előtt 300 forinttal, az 1954 és 59 között, valamint 100 fo­rinttal az 1960—1971 között megállapított — 1700 forint alatti — saját jogú nyugdí­jakat. Kiegészítjük az özve­gyi ellátást is. 100 forinttal emeljük a nyugdíjak alsó határát, ,a mezőgazdasági termelőszövetkezeti járadé­kot és a szociális ellátást. Havi 500 forintra egészítjük ki a házastársi pótlékot. Ezek az intézkedések 1 mil­lió 300 ezer nyugdíjasnak a jövedelmét növelik, együtte­sen 1 milliárd 800 millió fo­rinttal. Ezen kívül ebben az évben is emeljük a szokásos arányban, de legalább 70 fo­rinttal mindenkinek a nyug­díját, az előbbiekben már említettekét is. Ez átlagosan 4,8 százalékos emelést jelent, és további 1 milliárd 700 millió forintot. Meggyőződé­sünk, hogy az e célra fordít­ható eszközöket jól használ­juk fel, hiszen nyugdíjasaink erre a gondoskodásra, meg­becsülésre munkájukkal már rászolgáltak, és azt megala­pozták. A végső felhasználás má­sik tág köre,' a felhalmozás az elmúlt években nagyon gyorsan bővült, jócskán túl­lépve az V. ötéves terv első három évére számítottat. A növekedést átmenetileg meg kell állítani. Beruházásra ilyenformán összesen 204— 206 milliárd forintot fordít­hatunk. Beruházásunk 1979- ben — s bár az ez évinél alig nagyobb — így is kere­ken 20 milliárd forinttal meghaladja a középtávú terv időarányos előirányza­tát. Ez pénzügyi szempont­ból lehetővé teszi, hogy a már megkezdett beruházáso­kat tervszerűen megvalósít­suk. Az új kezdések elé azonban korlátokat állít. A felhalmozás egésze ak­kor csökkenhet, ha a kész­letnövekedés az ez évinél sokkal kisebb lesz. Míg 1978- ban a nettó nemzeti terme­lés minden 100 forintjához 6—7 forint készletfelhalmo­zás tartozott, jövőre ennek 3—4 forintra kell csökken­nie. A népgazdasági tervben és az előterjesztett állami költ­ségvetésben arra töreked­tünk, 'hogy az irányítás első­sorban közgazdasági eszkö­zökkel befolyásolja, de ahol szükséges, ott határozott és egyértelmű fellépéssel kiiga­zítsa a gazdasági folyamato­kat. Amellett, hogy módosítot­tuk a vállalati tevékenységet befolyásoló gazdasági sza­bályozó eszközöket, a köz­vetlen állami döntéseket is szigorítottuk. A vállalatok kiegészítő be­ruházási forrásként a terv­ben megjelölt célokra össze­sen az ez évivel megegyező mértékű állami támogatást vehetnék igénybe, de a jö­vőben az erre szánt össze­geket szigorúbb gazdaságos- sági követelményekkel kí­vánjuk kihelyezni. A mezőgazdaságban is szükség van a beruházási vásárlóerő mérséklésére, mind az állami gazdaságok­ban, mind a termelőszövet­kezetékben. Itt is növekedik a kötelező tartalék- és a forgóalapnak saját eszközök­ből való képzése. Továbbra is támogatjuk az ültetvény- telepítést, és a sertésférőhe­lyek bővítését, de csak ék­kor, ha az üzemek az eddi­ginél nagyobb arányban já­rulnak hozzá saját forrásaik­kal. A kedvezőtlen adottsá­gú mezőgazdasági szövetke­zetek a jövőben is számít­hatnak az eddigi támogatá­sokra. A bérek és a keresetek nö­velésének szabályai szintén szigorodnak. Egyfelől el kí­vánjuk érni, hogy az átla­gos bérnövelés ne haladja meg a tervezettet, másfelől, hogy a növekedés jobban igazodjon a vállalatok ered­ményeihez. Szőkébb körben termelői árintézkedéseket is hozunk, folytatva a nemzetközi ár­viszonyokhoz való fokozatos alkalmazkodást. Bizonyos fé-, meknek, vegyipari alapanya­goknak, félkész termékeiknek és építési célú anyagoknak az ára emelkedni fog avé­gett, hogy a termelői érde­keltséget erősítsük, és a fel­használókat reálisan tájé­koztassuk a költségekről. Az importtermékekkel ta­karékosabban gazdálkodnak a vállalatók, ha reális áron, nem pedig olcsóbban kapják azokat. Most már nélkülözhetet­len, hogy a vállalatok belső gazdálkodási rendje arra ösztönözze a gyáregységeket, telephelyéket és ezek dolgo­zóit, hogy a termelésnek a szükséglethez és főleg az igényes exportpiacokhoz va­ló szigorú igazodása, a költ­ségek csökkentése révén nö­veljék a jövedelmeiket. Fő­leg ezekkel tudják ellensú­lyozni azt, hogy a támogatá­sok csökkennék, bizonyos árak, az adók és a tartaléko­lási kötelezettségek pedig növekednek. A központi gaz-) daságirányítás nem tud föl- mentést adni, mert a költ­ségvetésben nincs előirány­zat a szabályozómódosítások vállalati hatásainak a ki- egyenlítésére ! Ki kell. mondanunk, hogy a vállalatoknak a gazdaság- talan tevékenységet gazda­ságossal kell fölcserélniük. Azokban a vállalatokban, ahol belátható időn belül nem sikerül ésszerű megol­(Folytatás a 2. oldalon) A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi növényházában évente három búzanemzedéket nevelnek fel, hogy lerövi­dítsék az új fajták előállítási idejét. Jelenleg 15 000 (tizenöt­ezer) búzaegyedet nevelnek, közülük már sok kalászöl. A klimaházban télen is nyári hőmérsékletet és elegendő fényt kapnak a gabonák. A képen: Bük Józsefné ollóval „aratja” *» IralácTfilf üf (MTI Fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Felemelik a nyugdíjakat 1979. január 1-től — a rendszeres évi nyugdíjkiegé­szítésen túl — felemelik az alacsony összegű nyugdíja­kat és járadékok alsó hatá­rát — erről hozott határoza­tot a Minisztertanács, a SZOT pedig kidolgozta az emelés végrehajtásának rész­letes szabályait. Az intézke­dés több mint 1 millió 300 ezer nyugdíjast érint, szá­mukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd forint több­letbevételt jelent. Különböző mértékű emelés azoknak jár, akiknek a nyugdíját 1959. ja­nuár 1-e előtt állapították meg, az 1959. január 1. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak kö­zül pedig azokat emelik, amelyeknek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1-e előtti jogszabá­lyok alapján megállapított sajátjogú öregségi, rokkant­sági és baleseti rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forint­tal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt legalább ha­vi 470 forinttal emelik, tekin­tet nélkül a nyugdíjösszeg nagyságára. Azok pedig, akiknek a nyugdíját az 1954. október 1-e és 1958. decem­ber 31-e közötti jogszabályok szerint állapították meg — ugyancsak a jelenlegi összeg­től függetlenül — havi 300 forinttal, az évenkénti rend­szeres emeléssel együtt leg­alább havi 370 forinttal töb­bet kapnák. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. kö­zött megállapított nyugdíjak közül azokat emelik, ame­lyek nem érik el az 1800 fo­rintot. Ezek a nyugdíjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 fo­rintnál. Ehhez jár még a ha­vi 70 forint rendszeres eme­lési összeg. Az a nyugdíjas tehát, akinek a járandósága jelenleg a havi 1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjától függetlenül havi 100 forint­tal — a havi 70 forint rend­szeres emeléssel együtt havi 170 forinttal — emelkednek a nyugdíjak legkisebb össze­gei. Ennek megfelelően a minimális nyugdíjak a kö­vetkezők: öregségi nyugdíj: havi 1310 forint; rokkantsági nyugdíj a I11- rokkantsági csoportban havi 1310, a II. csoportban 1340, az I. rok­kantsági csoportban pedig havi 1370 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj a III. rokkantsági csoportban havi 1350, ,a II. csoportban 1400, az első csoportban pedig ha­vi 1450 forint. összegre való tekintet nél­kül havi 100 forinttal, illet­ve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal emelked­nek az 1959. január 1-e előtt megállapított özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az e jogszabályok alapján megállapított Öreg­ségi, rokkantsági és baleseti­rokkantsági nyugdíjban ré­szesült nyugdíjas 1958. de­cember 31-ét követő elhalá­lozása esetén járó özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellá­tások. Havi 80 forinttal, legfel­jebb azonban 1800 forintra emelkednek az 1959. január 1-től érvényben volt jogsza­bályok alapján az 1971. előtt megállapított, 1800 forintnál kisebb özvegyi, szülői nyug­díjak és árvaellátások. Az így felemelt összeghez itt is jár ,a rendszeres 70 forintos emelés.. 100 forinttal emel­kednek — a megállapítás időpontjától függetlenül — a hozzátartozói nyugellátások legkisebb összegei, s ehhez is jár további 70 forint. Ennek megfelelően a legkisebb ösz- szegék a következők: az öz­vegyi, a szülői nyugdíj és a szülődén árvát megillető árvaellátás havi 1110 forint, az árvaellátás havi 910 fo­rint. A mezőgazdasági szövetke­zeti sajátjogú öregségi és rokkantsági nyugdíjak közül azókat, amelyeket 1967. ja­nuár 1-e előtt állapítottak meg, havi 300, ,a rendszeres emeléssel együtt tehát leg­alább havi 370 forinttal emelik; 100 forinttal nőnek azok a mezőgazdasági szö­vetkezeti öregségi, rokkant­sági és baleseti-rokkantsági nyugdíjak, amelyeket 1967. január 1. ég 1970. december 31. között állapítottak meg és nem érik el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti túl az 1800 forintot, de a további havi 70 forint itt is jár. A mezőgazdasági szövetke­zeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíja is 100 forinttal il­letve a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal nőnek, így a legalacsonyabb öregsé­gi nyugdíj havi 1210, a rok­kantsági nyugdíí a III. cso­portban havi 1210, a második csoportban 1240, az első cso­portban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és rokkant­sági nyugdíjak legkisebb összege azonos a munkás- alkalmazotti legkisebb ösz- szeggel, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt (például az öregségi nyug­díjhoz legalább 10 évet — munkásként vagy alkalma­zottként szerezte meg. A jogszabály intézkedik a mezőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinak nyug­ellátásáról, a mezőgazdasági szövetkezeti járadék, a kis­ipari, a magánkereskedői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyugdíj jellegű) szociális se- gélvek emeléséről is. Intéz­kedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal — növelni kell azt az ösz- szeghatárt, ameddig ,a saját­jogú nyugdíj és az özvegvi nyugdíja együttesen folyósít­ható. Ennek megfelelően 1979. január 1-től a sajátjogú és az özvegyi nyugdíi együt­tesen havi 1600 forintig fo­lyósítható. Eddig ez az ösz- szeghatár havi 1430 forint volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom