Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-19 / 298. szám
1978. december 19., kedd lavul az áruellátás Dévavánván Ez év májusában nyílt meg Dévaványán az új ABC-áruház, mely a nagyközség lakóinak megnövekedett vásárlási igényeit hivatott kielégíteni. Az eltelt néhány hónap tapasztalatai bizonyítják, hogy eltekintve kisebb hiányosságoktól, az áruház beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A december 31-ig tervezett 18 és fél millió forintos forgalmat időközben 20 millióra módosították. Ezt a tervet még az év vége előtt sikerült teljesíteni. A megnyitáskor mintegy másfél millió forint értékű árukészlettel rendelkeztek, mely főként élelmiszerekből állt. Kisebb hiányosságok elsősorban a húskészítmények beszerzése és szállítása körül adódtak. Ezen az ÁFÉSZ igyekezett helyi beszerzésekkel segíteni. Tavasszal a zöldség-, gyümölcsellátás sem volt zavartalan. Az utóbbi két hónapban azonban már sokat igazodott a kínálat a kereslethez. Jelentős segítséget nyújtottak a kistermelők, akiktől mintegy 150 ezer forint értékű árut, jórészt zöldségféléket vásárolt fel a szövetkezet. Növekedett a tejtermékek fogyasztása. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az új ABC-áruház nagyobb választékot tud biztosítani. A közeljövőben árubemutatót terveznek, ahol az egészséges, korszerű táplálkozást segítő élelmiszerekkel ismerkedhet majd meg a vásárlóközönség. Uj dobozüzemet létesítenek Új dobozüzemet létesítenek a leninvárosi Tiszai Vegyikombinát festékgyárában. Az új üzemben évente mintegy harmincmillió egynegyed és öt liter közötti űrtartalmú dobozt gyártanak majd az egyéni felhasználók által vásárolt kisebb tételek csomagolására. A dobozüzem a tervek szerint a jövő év végén kezdi meg a termelést és megoldja a gyár jelenlegi csomagolási gondjait. Felújították nemrég a gyulai Várpresszót, és alkalmassá tették arra, hogy télen is fogadhasson vendégeket. A hangulatos presszó hamar közkedveltté vált, különösen a városban megforduló idegenek körében. Ezt az is bizonyítja, hogy havi forgalma megközelíti a 200 ezer forintot Fotó: Béla Ottó Leleplezzük a Luca-legendái! Aranyvasárnap Egyszer van egy évben karácsony! — szoktuk mondani. Ilyenkor kiteszünk magunkért. A családi ösz- szejövetel lakomákkal ékesített évszázados szokását tetézi az ajándékvá- rás, ajándékadás öröme. Az ünnepre már hetekkel előtte készülni kezdünk. Óvatosan nézegetjük a kirakatokat, később beljebb merészkedünk. Dönteni nem könnyű! Ha sikerült is kipuhatolni családtagjaink kívánságát, nem biztos, hogy megtaláljuk azt az üzletek választékában. Voltak előrelátók, akik már hetekkel ezelőtt beszerezték ajándékaikat. A döntő szó azonban az aranyvasárnapé. Ezt bizonyítja Békéscsaba három áruházának vasárnapi forgalma. Az Univerzál Áruház bevétele ezen a napon egymillió 700 ezer forint volt. Legkelendőbbnek a méteráru bizonyult, de — meglepetésre — kapósak voltak a szőnyegek és a függönyök is. Szép számmal vásároltak női és férfi készárukat, kiegészítőket. Az illatszer osztályon sok márkás rúzs, parfüm talált gazdára. — Cipőből, csizmából sohasem elég — mondják a cipőosztályon. Nagyobb volt a vásárlási kedv, mint a tavalyi aranyvasárnapon. Ezt bizonyítja a húsz százalékkal nagyobb forgalom. A Centrum Áruházban sem panaszkodhatnak. Egy A nagyfiúk már nem játékról, hanem hangszerekről álmodnak Vajon milyen lesz az otthoni fenyő? — találgatják a gyerekek Melyik tetszene az unokámnak? Nemrég múlt Luca napja, melynek „legendájáról” a nép körében évszázadok óta sok tévhit terjeng. A lapunk munkatársának jutott az az egyedülálló szerencse, hogy véletlenül találkozhatott özv. Csimbumtai Alfonzzal, aki évtizedek óta kutatja e legenda igazi hátterét és most a leleplezés óriási szenzációjával tárhatjuk olvasóink elé a hamisítatlan valóságot. — Hát kérem — kezdte tájékoztatását a neves tévhitkutató — először is Lucának nem volt széke! Tehát nem is dolgozhatott rajta, mint egyes előttem élő kutatók mutatták ki, 13 napig a szegény nő, amiről aztán kitalálták, hogy minden lassú munka a Luca széke módjára készül. Sőt — emelte fel hangját özv. Csimbumtai — éppen az volt a baja, hogy nem volt széke! Ettől a közléstől úgy meghökkentem, hogy kiújult akut légcsőhurutom, s csak halkan tudtam rákérdezni: —- Biztos, hogy Luca né- némről van szó? — Ehhez nem férhet kétség! — hangolt le tovább a tévhitkutató. Aztán tudományos magyarázatából elém tűnt a sztori: — Éppen kutatómunkát végeztem a dobozi erdő, s a Körös holtága ősi avarán. Gombát kerestem, mert karácsony jön és jó otthon egy kis csemege, amikor belebotlott a jobb. ■. nem a bal lábam, hogy pontos legyek, valami őskagylókból készült vaskazettába. Rögtön tudtam, ez valami középkori tanúságokat rejtő tulipános láda lehet,- erősen álcázva. Feltörtem, és mit tesz isten! Elsárgult papirusztekercsekre bukkantam, sajnos, gomba helyett... Bár az igazat megvallva, volt a ládában egykét penészgomba is, de hát azokat félretoltam és elkezdtem olvasni az írást. Nem ment. Először azt hittem, a régiek lóvá akarnak tenni, merthogy sehogyse tudtam kisilabizálni a betűket. Aztán tudományosan kezdtem figyelni, és rájöttem, e: azért nem sikerül, mert igen apróak a betűk. Nosza, aztán fáradságot nem kímélve elsiettem a bizományiba, hogy pénzzé tegyem a kazettát. Ám a becsüs annyira leértékelt, hogy majdnem kialudt belőlem a tudományos kíváncsiság tüze. De már ezzel sem törődtem. Vettem egy második világháborúból itt maradt kukkert, és azzal kezdtem olvasni a papiruszt... Fogódzzon meg! A Luca-legen- da hiteles története tárult elém. Ha megveszi az újságnak, eladom... Megegyeztünk, hogy annak a felét kapja tőlem, ameny- nyit én adnék érte. Félreértett és belement a cserébe. — Nahát, kapaszkodjon a farába! Ez a szegény Luca már csikarást kapott attól, hogy nem volt széke. December 13-án jött rája a baj, ahogy ezt rögzítik a tekercsek. Ment fűhöz-fához, hogy valami gyógyírt kapjon a bajára. De mintha csak ma élne, ide-oda küldözgették, újabb és újabb papiruszokkal. Mintha csak szemüvegért járna manapság, úgy rohant egyik körzeti javas- asszonytól a másikig, míg végül az egyik körzetben megszánták: — Ihol néném, fogja ezt a kiutalást, azt szerezze be a hashajtót. Ne érje szó a középkort, hogy még ilyen füvekben is szegények voltunk. Szégyenkezzen majd a XX. század a kamillateahiányért! Ez éppen karácsony táján történt abban az időben. Luca fogta az újabb papiruszt és elindult egyenesen bele az illetékesekbe. Ám a halász céhnél aznap nem volt kapás, nem tudtak neki adni csukamájolajat. Futott a gyógyfűcéhhez, de az anyagkiutaló éppen szabad szombatos volt, a portás meg nem merte őt kisegíteni önkényesen. Futott a pusztai alkimistákhoz, akikről az a hír járta, hogy arany helyett véletlenül Darmolt állítottak elő. Ám azok is mély letargiában voltak, mert mindegyikük megkóstolta az új készítményt és nagyüzemben termelték annak eredményét arany helyett. Szóba se álltak szegény Lucával, aki azonban... talán a sok futástól, talán az asszociáció miatt egyszerre csak régen észlelt nyomást érzett a hasában! Most fogódzzon meg! Odakapott, aztán... aztán két hét óta először felszabadult vigyorral újra futni kezdett. Egyenesen a középkori fák közé. A papiruszok igazolják, hogy ez két hétre az első görcsei után történt. Futott, futott, mint aki feltalálta az aranyat. Pedig csak a széke lett meg. — Még szerencséje — mondom együttérzőn —, hogy kezében volt a kiutalás. Igaz, hogy pergamentből... de hát, papír az is. — No, akkor eladja ezt a Luca-legendát? — kérdezte mohón a neves gombakutató. — Megpróbálom, de őszintén megvallva, én semmit sem adnék érte. Persze annak a fele a magáé lesz... özv. Csimbumtai megnyugodva távozott, homlokán a kutatók nyűhetetlen redői- vel. Varga Dezső Milyen szépen csillog! Es még magamat is látom benne nap alatt 550 ezer forint értékű ajándékot vittek haza a vásárlók, értékben 25 százalékkal többet, mint az előző évben. Itt ugyancsak sláger volt a szőnyeg, de igen sok bundát is eladtak. Sokan vásároltak táskát, bőrövet, kesztyűt. Nagy «ikere volt a nemrég érkezett import dísztárgyaknak. Az Ifjúsági Áruházban legkelendőbbek a pulóverek, sapkák, sálak voltak. Itt is népszerűek a bőráruk. Az aranyvasárnapon 150 ezer forintot forgalmaztak. Volt, aki csomagokkal megrakottan távozott, mások üres kézzel. Sokan csak nézelődni jöttek. A gyerekek megcsodálták a játékokat, a feldíszített fát. A felnőttek örültek a kicsik örömének, s végül mindnyájan fáradtan, de a közelgő ünnep hangulatával tértek haza. —gubucz— Lassan kiürül az áruház, csak a meleg, karácsonyi fények vonzzák az esti járókelőket Fotó: Veress Erzsi
