Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

1918. november péntek o Vita az ifjúsági klubmozgalomról Mit kell tenni? Elolvasva B. Sajti Emese vitaindító cikkét a Népúj­ság október 26-i számában, csak bólogatni tudtam. Pe­dig jobban esett volna, ha fejcsóválva gondolom, vagy magam elé dünnyögöm. dwgy ez azért mégsem így van. A klubmozgalom kibonta­kozása megyénkben az 1970-es évek elejére tehető. A kezdetek óta azonban alapvető változás követke­zett be a lakosság életszín­vonalában. Így a fiatalok is korszerű lakásokban, élet- körülmények között élnek, dolgozhatnak, s természetes, hogy igényeik is megnöve­kedtek. Ugyanakkor a városiaso­dás következtében a lakó­telepeken új életforma bon­takozott ki. Az itt élő fia­talok inkább befeléforduló, zárkózottabb életet élnek. Az új lakásokhoz jutó fiatalok viselkedésében ele­inte bezárkózás, egyeseknél a szélsőséges túlzás, néha magamutogató magatartás tapasztalható, aztán, ha „egyenesbe” jöttek, már szí­vesen nyitnának, nyitnak ajtót a barátok, a régi és új ismerősök, a munkatársak előtt, társaság és közösség­teremtő céllal. Többnyire ilyen szándék­kal nyitottak aj ót az ifjú­sági klubok annak idején, amikor még tömegesen ke­resték fel a fiatalok. A kezdetben néha még „gyanúsnak” is ítélt közös­ségek egyéni kezdeményezé­séből létrejövő művészeti együttesek, klubok munká­jára, vitathatatlan eredmé­nyire az illetékesek is fel­figyeltek; a Népművelési Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium, majd a KISZ, a megalakuló ÁIB, a társa­dalmi és tömegszervezetek is. Egyre szervezettebbé vált az elismerés, kialakultak a módszervásárok, megindult a kiválasztódás, nagyobb súlyt kapott a szubjektív megítélés. Továbbképzéseket tartottak a nagyteremtől eltávolodva, és klubcentri­kussá vált a közművelődés is. Bár a feltételek egyes helyeken javultak, még most is sok a mostoha kö­rülmények között dolgozó klub. A fenntartók, akik eleinte örültek az öntevé­kenységnek, a költségvetés tételévé tették a klub mű­ködési költségét. Munka­tervekben rögzítették a klubmunkát, a klubot be­nevezték pályázatokra, há­ziversenyeket rendeztek, bí­ráltak, jutalmaztak, tovább­képeztek, s közben eltűnt a tagság döntő többsége. Cse­rélődtek a klubvezetők, a tagok, s az új vezetőktől esetenként olyat követeltek — adminisztrálás, tervké­szítés, gazdálkodás, rend­szeresség, tervszerűség, fel­tételteljesítés —, hogy en­nek a főállású klubvezető, népművelő is csak nehezen, a megkötöttség érzésével tudott, s tud ma is eleget tenni. A társadalomban bekö- betkezett anyagi fejlődés az egyén számára több lehető­ség, egyéni cél elérésének feltételét téremtette meg. A klubközösségek irányított­sága, a sokoldalú elvárások viszont elbizonytalanították a klubokat, s ezzel azok ko­rábbi varázsukból veszítet­tek. A fiatalok közösséghez tartozási igénye ma is je­lentős. Igaz, más formában, mint jó pár évvel ezelőtt. Szívesen jönnek ma is a klubokba, de nem elsődle­gesen a programok, hanem egymás kedvéért. A klub­vezetőknek, fenntartóknak, népművelőknek a közmű­velődési munkába kapcso­lódóknak tehát arra kell törekedni, hogy a kis, majd nagyobb, de áttekinthető létszámú közösségekkel szót értsenek. Annak a fel­tételét kell megteremte­nünk, hogy a fiatalok önte­vékenysége minél jobban kibontakozhasson. Kezde­ményezésüket felkarolni, támogatni, s közös csoport- munkájuk feltételeit bizto­sítani. Hiszen az igazi klub­élet pezsgését, sokarcúságát, színességét csak a közössé­get igénylő fiatalok öntevé­kenysége tudja ismét meg­teremteni. Ettől a kezdemé­nyező készségtől, sokarcú- ságtól pedig nem szabad a klubmozgalmat félteni. Hevesi József, a békéscsabai Tízek Ifjúsági Klub vezetője A Magyar Állami Operaházban Csajkovszkij: „Hattyúk ta­va” c. balett Odette — Odilia szerepét Szőnyi Nóra, a her­ceg szerepét Mészáros László, az udvari bolond szerepét Eré­nyi Béla táncolja az új szereposztásban. A képen: Szőnyi Nóra, Bihal István (MTI-fotó, Horvát Éva felvétele — KS) SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 87. Mint egy három falból ál­ló, beomlott öreg ház. Mint ásatásnál előkerült nagyon- nagyon régi cserepek, s lám, összeáll belőlük egy korsó, a lélek friss italával teli. Még egyszer megismételte boldogságában, és mellére bökött. Durva, erős ujjal, más halandó feljajdulna. — Rozumiem" — bólintott Anyicska, vagyis hogy érti. Ezt is meg azt is. S az ér­tés, a megértés, a női szív átélése ott csillogott nedve­sen a szemében is. Nem tudott semmit az emberről, de valamit sejtett nagyon mélyen, ahol a fél­álmok tanyáznak, a lélekben. Vagy ha a sejtés majdnem tudás, a lélek még tudatta­lan moccanását „érzésnek” mondhatnánk inkább. De rá­nézett a takaróra, s rajta a koronás monogram ismerős­nek tűnt. Átlebbent tudatán a kérdés: „Hol láttam?” A férfi felfogta a szláv szót, ha nem is csengett egy­be teljesen az övével, s mintha zsilip nyílt volna lel­kében, iszonyú zokogásba tört. A lány sohase látott így zokogni férfit. A félvadak ősjajgatása ilyen halottaik felett. Leroskadt a férfi a földre, úgy zokogott. Feje a takarór ra hullott, a lány elé. — Árva ... vagyok én, ár­va ... — nyöszörögte a ma­ga szláv nyelvén. S ekkor a lány a férfi fe­jére tette kezét, egyszerűen és természetesen. Az anyák és szeretők ősi gyöngédségé­vel. Az erdő lánya volt. Ogy hajolt a karja, mint az erdő virága. S úgy hajolt a lelke a tiszta érzelemre. S mily különös erő a gyöngében, a törékenyben — vele, általa hajolt at sírásból gyógyító álomba a természet fészekmelegében gyermek­nek maradt félvad ember­lény, noha az Erő jelképes és valódi díszeivel őt ruház­ta fel a természet. Tévesen tudta a falu, hogy a boszorkányok Anyicska el­tűnését követő második éj­jelen szállták meg Teréza házát. Mindjárt az elsőn tették ezt. De Teréza se vette ész­re mindjárt. Mert nem mindjárt kereste a nagy kenyérvágó kést, kenyér is volt megkezdett, s ahhoz se nyúltak, csak délben, mert enni se volt kedvük. Jócskán délután volt, amikor Teréza feltekintett roskasztó bánatá­ból, és észrevette a nyomo­kat: az eltűnt javak hűlt he­lyét, s valami megbontottsá- got a szokott, már-már kí­nos rendben. De ha roskasztó bánatából fel is tekintett, a bénító ret­tegés most fogta el csak igazán. Még Matejnak se mert szólni, s Herminának is csak késő este suttogta el- tapasztalásait. Ezután kezdett csak az értesülés szájról -szájra száll­ni. S ha tekintetbe vesszük, mennyi változást szenvedhet a szájak girbegurba útjain egy értesülés még közönsé­ges időben is, hát még olyan világnapokon, amikor éj­szakák és nappalok egybe­mosódnak — nincs mit cso­dálkoznunk. A dolog pedig így történt: Anyicska óvatosan elvon­ta kezét az alvó főről. Az uj- jai alól kiszabadult vad gön- dörületek az arcra omlottak. Hogy maradhattak meg ilyennek, ily aranyba játszó­nak és puhának a mostoha viszonyok közt? — gondolta. De nem sokat időzött a gon­dolatnál, kibújt a monogra- mos takaró alól, macska­ügyességgel, macskaóvatos­sággal. Fejét is oly vigyázat­tal fordítgatta, hogy körül­tekintsen kissé, mintha a nyakcsigolyák moccanása is zajjal járna. A magasból' lehulló fény most kis gellert kapott, s vékony csíkja, mielőtt szét- porlott volna, egy kőpárká­nyon játszadozott. „Termé­Mezőgazdasági szakképzés és az idei párthatározatok OKTÓBER ELSEJÉN je­lent meg lapunkban „A me­zőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésének feladatai Bé­kés megyében” című megyei PB-határozat, mely az MSZMP KB ez évi márciusi állásfoglalása alapján, tudo­mányos rendszerességgel fog­lalja össze és tárja elénk megyénk mezőgazdaságának fejlesztési irányát. Ezen be­lül nyomatékos hangsúlyt kap a szakképzés és a tudo­mány szerepe is. A szarvasi felsőfokú mezőgazdasági képzéstől a következőket vár­ja a megyei pártbizottság : A főiskola a szakképzés köré­ben a talajművelés, növény- termelés, gyepgazdálkodás, ’ melioráció terén munkálkod­jon hatásosabban a növekvő társadalmi-gazdasági igények megvalósításáért. Ez a jogos követelmény a KB ez évi korábbi határoza­taira épül. Az áprilisiban ugyanis a következő felhívás utal a szakképzés szakmai­ideológiai tartalmasságának fokozására: „A színvonal emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy az elméleti alapok meggyőző kifejtése párosuljon a szaktárgyak marxiste—'leninista szellemű oktatásával és a hallgatókat foglalkoztató aktuális kérdé­sek megválaszolásával.” A szakmai ismeretek átadása mellett tehát erősítsük a ne­velési vonatkozásokat, fo­kozzuk a mezőgazdasági szakember tudásának szocia­lista irányú meggyőződését, tudati teherbíró képességét. A márciusi KB-határozat a mezőgazdasági szakképzés fejlesztésének konkrét tartal­mi elemeit hangsúlyozza. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar jelenlegi álla­potának részletes elemzése mellett a komplexfeladatot így foglalja össze: „A jelen­legi üzemi méretekben rejlő termelési lehetőségek minél teljesebb kiaknázása; a sza­kosítás és a koncentráció elő­nyeinek fokozott hasznosítá­sa, az anyagi és szellemi erők ésszerű egyesítése a gazdasági együttműködés út­ján.” AZ IDÉZETT PARTHA­TÁROZATOK szelleméiből származtatva a mezőgazdasá­gi szakemberképzés módosult szetes polc” — mondta ma­gában Anyicska. A kőpárká­nyon néhány használati tár­gyat látott. Legérdekesebbek a kőeszközök voltak. Kőkés. kőbalta s más effélék. Min: az ősembernek. Fanyelükho/. rostszálakkal erősítve. Mi­lyen különös — a durván formált faedénykét nézte mellettük, kivájt fadarab, készítője csak némileg töre­kedett csínra, célszerűségre inkább. Minden bizonnyal a kőpengékkel készült. „Hát a kések? — jutott eszébe a le­genda. — A kések? Melyeket a katona áldozataitól elra­gad?...” Vállalat vont, in­kább csak gondolatban, minthogy minden mozdulat­tól óvakodott, ami nem ok­vetlenül szükséges. Nem tu­dott a legendával mit kezde­ni, noha tudta már, hogy nem a képzelet teremtette, legfeljebb toldott hozzá. S mintha csak feleletet kapna: meglátta a katona­sapkát is, ott a kőeszközök mellett. Ilyen sapkát sehol se látott: tányérja háromszö­get alkotott, mint a sátor. Mikor lehetett ez divatban? S már ment tovább, járt a szeme. Szorongó izgalommal „Lehetetlen — mondta —, ha behozott ide, ki is leh' • menni... De hol?” Csak az a parányi nyílás mutatkozott, a szikla kürtő- szerű hasadékán, a feje fö­lött, ahonnan a fény vékony szálú kötélzete aláereszke­dett. És ekkor a sötét sziklafal­hoz ért a válla, s valami pu­hát is érintett. Ez a valami halk surranással lehullott.- (Folytatjuk) feladatait, több fontos tevé­kenységi területre irányul figyelmünk. Azt az alapvető szocialista politikai szemléle­tet valljuk, miszerint a ter­melés fejlesztésének egyik legfontosabb tényezője a dol­gozó ember, aki képességei­vel, felkészültségével, szor­galmával, szaktudásával a termelési eszközöket haszno­sítja a társadalom javára. S bár a szakképzésről nagy ál­talánosságban elismerően szól a határozat, tartalmaz útmutató megállapításokat is. Ezek közül a leglényegesebb, hogy „A felsőfokú szakkép­zés szakmai összetétele és színvonala nem igazodott megfelelően a szükségletek­hez.” Noha a szakemberkép­zés tervezése, a felvehető hallgatói létszám megállapí­tása, a szakosodás belső ará­nyainak kialakítása országos főhatóságok intézkedési kö­rébe tartozik, a szarvasi fő­iskolai kar képzési tevé- , kenységének tartalmát, pers­pektíváját is megjelöli a párthatározat. Eszerint a szakemberképzésnek és -to­vábbképzésnek jobban kell igazodnia az iparszerű ter­melés, a nagyobb üzemi mé­retek, a gazdaságok szako­sodásának követelményeihez. Erősíteni kell a hallgatók közgazdasági szemléletét, jobban felkészíteni őket a korszerű gyakorlati terme­lésre, üzemszervezésre, ve­zetésre. A mezőgazdaság komplex ágazati fejlesztése ugyanis megköveteli az al­kalmazott szakember tech­nikai, technológiai intelli- gencinájának minőségileg magasabb szintre emelését. Ezt segíti, ha a mezőgazda- sági üzemmémökképzésbe még kiterjedtebben bevon­juk a kiváló állami gazdasá­gokat, termelőszövetkezete­ket és termelési rendszere­ket. A fokozódó társadalmi­gazdasági igényeknek úgy felel meg képzésünk, ha fel­készítjük hallgatóinkat a korszerű növénytermesztés (öntözéses) technológiájának alkalmazására, ha kifejleszt­jük az új iránti fogékonysá­gukat, megszilárdítjuk kész­ségüket a tudományos ered­mények befogadására és al­kalmazására. Ilyenek pl. a folyton megújuló gépi tech­nika, az újabb és hatéko- i nyabb kémiai anyagok, á : nagyhozamú fajták gyors ■ térhódításának előmozdítá- ; sa. A pedagógiai-pszicholó- j gia nyelvén szólva a transz- : ferképesség kialakítása se­Bélmegyeren az idei őszön a helyi Űj Barázda Terme­lőszövetkezetben bajai ka­tonák segítenek a cukorré­pa-betakarításban. A katonafiatalok kérésé­re és közreműködésével élénk klubélet folyik a községben. A KlSZ-szerve- zet minden taggyűlésre meghívja őket. A művelő­dési ház és a KlSZ-szerve­Mai tévéajánlatunk: Fiatalok órája A televízió ifjúsági adása 21 óra 45 perctől a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára lá­togat el vendégségbe. „Ez az első ilyen jellegű kezde­ményezésünk — mondja a műsor szerkesztője, Pome- zanski György. — A mű­sor egy részét itthonról visszük magunkkal, de a főiskolások saját produk­cióikkal is bemutatkoznak, hiszen országszerte ismer­tek rangos ének- és zene­oktatásukról. Érthető, hogy diákkórusok és népitánc­együttesek is közreműköd­gíti elő, hogy az egyik tech­nológiai megvalósítása köz­ben elsajátított készségek másik hasonló esetben is si­keresen alkalmazható elmé­leti-gyakorlati felkészültsé­get jelentsenek. Mindez kor­szerű szakmai hozzáértést, állandó önképzési igény fel­keltését és fegyelmezett vég­rehajtási magatartást igé­nyel hallgatóinktól, a leendő mezőgazdasági üzemmérnök­től. Tisztában kell lenniük azzal, hogy a komplex ága­zati fejlődés fókuszában az élő szervezet és termelési feltételeinek szerves egysé­ge, illetve ennek bővített új­ratermelése áll. A LEGÚJABB TUDOMÁ­NYOS szakismeretekkel ren­delkező, szocialista politikai­erkölcsi magatartású, tudo­mányos világnézetű mező- gazdasági üzemmérnökök képzésekor elengedhetetlen, hogy hallgatóinkat olyan szellemben neveljük, hogy azok szívesen vállaljanak munkát a kedvezőtlenebb adottságú mezőgazdasági üzemekben, városoktól tá­volabb fekvő gazdaságokban, és ezáltal az aránytalanságok leküzdését segítjük elő. Ter­melőszövetkezetünkben pél­dául még jelenleg is csak 290 hektárra jjit egy felső­fokú végzettségű szakember. Az aránytalanságok megvál­toztatását segíti az a felis­merés, hogy a szakképzés, a szakirányítás erősítése a leg­gyorsabban megtérülő beru­házás — tehát a termelés- szervezés színvonalas emelé­sének elengedhetetlen felté­tele. Hasonló értelemben kell látnunk a kar továbbképzé­si funkcióját is. A már gya­korló szakemberek, a vég­zett üzemrhérnökök tovább­képzése népgazdasági célja­ink és feladataink meggyor­sulását szolgálja. Intenzitá­sának növelésével és kiter­jesztésével számolnunk kell a következő években. FŐISKOLAI MEZŐGAZ­DASÁGI szakemberképző munkánk egészére vonatkoz­tatva az idézett párthatáro­zat szellemét úgy kell dol­goznunk, hogy közvetlenül és közvetve, sokoldalúan és gazdaságosabban hasznosul­janak szellemi és anyagi, tudományos és erkölcsi erő­forrásaink. Ennek következ­tében a Szarvason végzett üzemmérnökök által is emel­kedjen a munka termelé­kenysége; csökkenjenek a termelés költségei, és lénye­gesen javuljon a magyar mezőgazdaság (illetve az adekvát üzem) jövedelmező­sége. Mindez alapvető nép- gazdasági érdek, amely szerves összefüggésben, köl­csönösségi viszonyban van a főiskolai kar szocialista szakembernevelő tevékeny­ségével. zet asztalitenisz- és kispá­lyás labdarúgó-bajnokságot, valamint lövészversenyt szervezett, ahol a helyt és a katonafiatalok közösen vet­tek részt. Legutóbb játékos vetélkedőt rendezett a könyvtár és a művelődési ház. A művelődési intézmé­nyek legutóbbi programja egy előadás volt, amelyet a műszaki könyvnapok kere­tében tartottak meg. nek ebben a műsorban. Ezenkívül humorukból, a diákhumorból is kapunk majd némi ízelítőt. A fia­talok órájának külföldi ven­dége Nanána Szaladze grúz költő- és műfordítónő. Be szeretnénk őt mutatni az egész országnak. Meghívtuk még a Kaláka együttest is legújabb Weöres—Arany János összeállításukkal. Természetesen szó lesz még a sportról is. Végül Besse­nyei György egyik idézete alapján kívánunk vitát ren­dezni a vidéken élő magyar értelmiségiek, főleg a peda­gógusok jó közérzetéről”. Dr. Tóth Lajos Élénkebb a klubélet Bélmegyeren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom