Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-10 / 265. szám

1978. november 10., péntek ■ Noteszlapok ■ ■ Vajon mihez lehet ha- j sonlítani a felelősségűi- ! datot? Igaz-e, hogy ne- ! hezebb felébreszteni j szunnyadó álmából, mint ! egy malomkövet szóra bírni? Vagy talán olyan, j mint egy kimustrált fel- j öltő, mely egyetlen ma- ! radandó tulajdonsággal bír, hogy foszladozik? Avagy leginkább a köd- ! höz hasonlít, amely j nyomban szétoszlik, ha ! kisüt a nap? Rejtvény, ; amin el lehet meditálni, j Egyetlen egy fixpontom j van, hogy tévedés, vagy j hanyagság miatt kárt \ szenvedett a panaszos, j Több szerv járt el az ! ügyében. Sorra felkere- i sem őket. Az egyik he- j lyen így fogad az ügyin- ] téző. — Rossz helyen kopog- j tat, elvtárs. Aktákban lapozgatunk, i ahol minden precízen és j dátum szerint fel van j tüntetve. Minden, ami • ebben az ügyben történt. \ Még a helytelen döntés j kútfője is. Hát mégis ! csak jó helyen kopogta- | tok. Az írás arcpirítóan j beszél. De az én emberem nem ; zavartatja magát. Komó- ; tosan hátradől a fotel- ; ben. Ügy néz rám, olyan diadallal, mintha harci ; kürtök riongását halla­ná, melyek győztes had- ■ vezérként üdvözlik. — Elismerem, mi té­vedtünk, de nem én. — Hát? — Én csak néhány éve vagyok ebben a beosztás­ban. Aki korábban intéz­te ezeket az ügyeket, az ! már nincs itt. — Hol van? — Ki tudja azt, kérem? Hát igen, volt felelős, nincs felelős. Eltűnt, nyo­ma veszett. És nem is fog előkerülni. Mert az idő, a tér és a felügyele­ti szervek türelme vég- j télén. * * * Szlovák napok a Körös Hotelben November 4-től 13-ig Bé­késcsabán, a Körös Hotelben szlovák napokat rendeznek. Ez idő alatt az étteremben csehszlovák ételkülönlegessé­gekkel fogadják a vendége­ket. A finom falatok mellé ottani zenekar muzsikál. A kapcsolat a Körös Hotel ég az eperjesi Interhotel Dukla között a múlt évben kezdődött. A két szálloda szakácsai, felszolgálói, zené­szei és énekesei már a múlt évben cserelátogatáson vet­tek részt, s ezt — látva az érdeklődést, melyet az eper­jesi és a békéscsabai ínyen­cek tanúsítottak — hagyo­mánnyá szeretnék tenni. A „Körös” dolgozói már az idén is bemutatták tudomá­nyukat a testvérszállodában. Az eredmény : ott-tartózko- dásuk ideje alatt a forgalom háromszorosára növekedett. Most, Békéscsabán is ha­sonló sikerrel mutatja be — nemzetközileg is elismert — tudományát Peter Ulicsni fő­szakács, kollégáival. Képünkön a szakácsokat láthatjuk munka közben Fotó: Demény Gyula Ha ezt a témát riport­ban írnám meg, azt a cí­met adnám, hogy a gyo­mai libák. Mert a civó- dást a libák pattantot- ták ki. Négyszáz, ötszáz liba, valóságos hadsereg végig battyogott Gyoma egyik utcáján, fel a Hár­mas-Körös gátjára, s on­nan le az árterületre. Ám az egyik napon ki­áradt a Körös, s a liba­legelő víz alá került. S nehogy a libák a te­hénlegelőre menjenek, közbeléptek a tehenes- gazdák. A napokban egy asszony súlyos sérülése­ket szenvedett. A liba­tulajdonos pártját fogta. Ezzel a libás üggyel a Szarvasi Járásbíróság is foglalkozott. Két ízben tárgyalta a civódást, hogy ki, kit vert meg. A rend­őrség többször intézke­dett. Eljárt a helyi és a megyei tanács. Sőt, az ügyészség is kivette a ré­szét. Az ügy azonban to­vább gyűrűzik. Névtelen leveleket hoz a posta a libás asszony címére. Fenyegetik. Ez már nem egyszerű libaügy. Itt a felfütött indulatok gyű­lölködéséről, irigységről, kapzsiságról sziszegnek. Olyan mérget okádnak, amely kiöli a nemes ér­zéseket az emberből. Ha hosszabb lélegzetű írásban dolgoznám fel a témát, szólnék egy hatal­mas kutyáról is. Ez a ku­tya állítólag szelíd jó­szág, ám a megjelenése valóságos iszonyatot kelt az emberben. Mintha Co­nan Doyle: A sátán ku­tyája című regényének négylábú réme kelt vol­na életre. De bővebben sem erről, sem másról nem szólok. Titokban ab­ban reménykedek, hogy valamilyen .módoif, véget vetnek ennek a lelket- gyötrő, s egymást kínzó civódásnak. Emberségből, józan belátásból. (Serédi) I Új horgásztanyát építenek ; A Békéscsabai Téglagyá­• rak Sporthorgász Egyesü- : lete a csárdaszállási Petőfi ■ Tsz területén, a Félhalmi • holtág mellett horgásztanya : építését határozta el. A ter­• vet Király János, a válla- ! lat műszaki osztályának az ; építészmérnöke készítette. ; Eszerint négy négyszemé- ! lyes és egy 9 személyes há- : lószoba, társalgó, konyha, : kamra, fürdő, mosdó létesül ■ az épületben. A szükséges ! építőanyagot a horgászok, E akik a Békés megyei Tégla- ; és Cserépipari Vállalat dol- ï gozói, javarészt társadalmi ; munkában termelik meg. ■ Felhasználnak bontásból • származó anyagokat is. Az építési költség vaina- tóan 600 ezer forint, ami­hez a vállalat is hozzájárul. Így, különösen a nehéz fizi­kai munkát végzőknek elő­segíti, hogy amikor az ide­jük engedi, a horgásztanyán pihenjenek, szórakozzanak. Igen szép a táj és a halfo­gásnak jók a feltételei, mert a Félhalmi és a Danzug holtág, valamint a Hármas- Körösnek ez a szakasza or­szágosan is a legjobb hor­gászvizekhez tartozik. Az egyesület számít arra, hogy a horgásztanya építé­séhez a MOHOSZ is anyagi támogatást nyújt. P. B. ! Rókavadászat-a a ­Egy éjszaka, az SC 97—01 • forgalmi rendszámú UAZ » terepjáró gépkocsin ketten ; — a növénytermesztési fő­• ágazatvezető és a gyakornok ! — a szántógépek ellenőrzé- : sére indultak. Ütközben ■ egy rókát vettek észre. • Nagy izgalom támadt. — Utána! — kiáltották. S ï a hév elkapta a gépkocsive- : zetőt is, aki mentem rákap­■ csőit. Hereföldön folytatódott a ■ hajsza. A róka egyszer elő- ! bukkant, másszor eltűnt a ; reflektorfényben. Amikor Î hátrafordult, a szeme egy I pillanatra megcsillant. A S két zöldes színű fénypont ■ igen közelinek látszott, ami • fokozta az üldözők harci » kedvét. Ott volt a vadászpuska, ■ de egyszer sem volt alkal- j műk, hogy lőjjenek. A ra- ! vaszdi hol jobbra, hol bal- ; ra lépett ki a fénycsóvából, ■ï s néha olyan hirtelen vál­toztatott irányt, hogy a gép­kocsivezető nem győzte for­gatni a kormányt. Ám egy hirtelen kanyarodáskor a kocsi, talán valami kis te­repegyenetlenségtől meg­billenve két kerékre állt, az­tán oldalt dőlt. Még csú­szott is egy keveset, jól megdobálta a három em­bert, a puska csöve pedig elgörbült. Róka koma hátra se néz­ve, angolosan meglépett a sötétben és még ma is egészséges, ha meg nem halt. Üldözői azonban az orvosnál kötöttek ki. Sze­rencséjükre az ijedtségen és kisebb sérüléseken kívül más bajuk nem esett. A gépkocsiban viszont annyi kár keletkezett, hogy az fölér jónéhány rókabőr árával. A gépkocsin való éjjeli vadászatból a tanulságot ki­ki . levonhatja magának. Nem érdemes ilyet csinálni, mert valószínű, hogy újra csak a róka kerülne ki be­lőle ép bőrrel. —or Ölvén éve párttag Tagja volt a pártvezetőségnek Nagy József 1900-ban Nagykamaráson született. Már nyolcéves korában dol­gozni küldték, mert a nagy családot a cselédsorban küszködő édesapa nem tudta eltartani. Gyermekkorában vallásos hitre nevelték. De 1916-ban, amikor leszedték a harangot, hogy ágyút öntsenek belőle, a pap egyebek közt azt mondta: „az ágyú lövedékei vágjanak szét az oroszok kö­zött”. Ezen ő elgondolkozott. Az egyház is áldását adja a gyilkolásra? — tette fel a kérdést magának. És ettől kezdve nem járt templomba. Katonának nem hívták be, mert elört az újjá. Ám 1919- ben önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Szolnok környékén vett részt a for­radalom megvédéséért ví­vott harcokban. Az interven­ciós román csapatok elől megszökve érkezett haza, ahol csendőri felügyelet alá helyezték. A Földmunkás Szakszerve­zet helyi csoportja 1925-ben alakult meg a községben. So­kan beléptek, akik munkát, emberibb életet akartak, ö vezetőségi tag lett. A csend­őrök többször őrizetbe vet­ték, és ingyenmunkára bün­tették őket. A szociáldemokrata pártba 1928-ban lépett be. Mint ve­zetőségi tag pénztárosi és szervezői teendőket látott el. A csendőrök másokkal együtt nemegyszer elvitték, és néhány napra elzárták. A párt központjával ké­sőbb összeütközésbe kerül­tek, mert több kérdésben el­térő volt az álláspontjuk. A háború vége előtt hármukat baloldali magatartásuk miatt ki is zárták a pártból, deák­kor már kapcsolatban álltak a kommunista párttal. 1944. március 19. után megszűnt a szociáldemokra­ta párt működése. A pártta­gok javarészt illegálisan folytatták tevékenységüket. Csak ritkán és csak kis cso­portokban találkoztak, mert besúgók is voltak. Ezért mindig úgy kellett szervezni az összejöveteleket, hogy a kertek alatt gyorsan el le­hessen tűnni. Ebben az időben már a kommunista párt instrukció­ja alapján dolgoztak. A ma­gyar katonákat arra igye­keztek rábírni, hogy ne har­coljanak a szovjet hadsereg ellen, amely felszabadítja az országot. A fasiszta német hadsereg az ellenség. A község október 6-án szabadult fel. Hamarosan megalakult a kommunista párt helyi szervezete, amely­nek ő is vezetőségi tagja lett. Feladatul kapta, hogy a vá­rosi lakosságnak élelmet gyűjtsön. Sok volt a szegény, akik már 1945 tavaszán földet kaptak művelésre. A föld­osztás 1945 őszén kezdődött, ö maga is öt hold földet ka­pott. Az új gazdák összefog­va igyekeztek a földjüket megművelni. Végleges meg­oldást az 1948-ban létrejött Ságvári Endre Tsz jelentett, amelynek Nagy József is alapító tagja és egy ideig a pártalapszervezet titkára volt. Az ellenforradalom nagy próbatételt jelentett számá­ra. Ezután ismét párttitkár­nak választották meg, s az is maradt 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig. Sok évtizedes munkásmoz­galmi tevékenységéért meg­kapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Tanácsköz­társasági Emlékérmet és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Pásztor Béla Teljesíti tervét a Berény Áruház Hat évvel ezelőtt nyílt meg Mezőberény központjában a Berény Áruház. A lakosság hamar megszokta, hogy min­dent egy helyen tud besze­rezni, hiszen a szét­szórt üzletek alig-alig tud­ták kielégíteni a vásárlók igényeit. Körösi Ferenc, az áruház igazgatója elmondotta: a hi­ánycikkek ellenére, amely­nek hatása főleg a cipő- és a divatáru osztályon ér­ződik, az idei tervet teljesí­teni tudják, sőt túlszárnyal­ják. A harmadik negyedév­ben 7,5 millió forinttal nőtt a forgalom, az elmúlt év azonos időszakához képest. Fontosnak tartja az igények pontos felmérését, a megfe­lelő készletezést, a forgási sebesség gyorsítását, az el­adók jobb felkészültségét. Példa erre a műszaki osz­tály, amely már októberben teljesítette éves tervét. Természetesen az évente 75 millió forint árut értéke­sítő kiskereskedelmi egység elsősorban a vásárlók érde­keit szolgálja. Ebben az esz­tendőben háromszor került sor engedményes vásárokra. Ezeken a kiárusításokon a lakosság mintegy félmillió forintot takarított meg. Franciák és magyarok o Tokaji és libamáj Szereti-e a tokajit? — kérdeztem egy este a szál­lodában az éjszakai portást. Látszott rajta: borissza em­ber. A tokajit azonban nem issza.' Elzászi, mondta fity- málóan, s megvallotta, hogy inkább a délvidéki tőkék nedvét kedveli. Tokaji és Elzász? Bámultam. De nem az öreg portás földrajzi is­mereteivel volt baj. Párizs­ban valóban árusítanak egy Elzászban termett savanykás fehér bort, palackján a címkével : Toka-y. Tokaj-hegy világhíres aszuborát jobban ismerik a tengeren túl, mint Francia- országban. Minden borivók­nak e Mekkájában a toka­ji elvész a sok száz fajta nedű között. A Pick és a Hertz szalámi — bár a leg­több fűszerüzletben kapha­tó — szintén nem olyan népszerű, mint azt mi itt­hon hisszük. Nagy tételben fogy viszont a libamáj : évente 600 tonnát szállít Magyarország. A híres fran­cia libamájpástétom-készít­mények alapanyagának ja­varésze magyar. A francia—magyar keres­kedelemre és gazdasági kapcsolatokra jellemző ez a libamáj. A számunkra ha­gyományosan kedvezőtlen — jó évben 40—60, gyengébb évben 35—65 százalékos — kereskedelmi mérleg ma­gyar serpenyőjébe csak rit­kán tudunk „kemény” árut tenni. Élelmiszeripari nyersanyagok, könnyűipari termékek szerepelnek ki­viteli listánkon, s csak el­vétve nagy értéket képviselő gép, berendezés. Ezeket in­kább a franciák szállítják nekünk. Lehet-e ezen a történel­mileg is kedvezőtlen mér­legen javítani ? Magyaror­szágnak mindenképpen ez az érdeke. Vajon van-e er­re mód, lehetőség a két ország gazdasági szerkeze­tének, fejlettségének kü­lönbségei mellett? Ezen töprengtem, míg szinte „lépésben” haladtunk a párizsi motorizált tenger közpén. Egyórás döcögés után csak némi szerencsével sikerült a hömpölygő autó­folyamból kiválni, parkoló­helyet találni a PUsine Nouvelle szerkesztősége előtt. A lap 80 éve jelenik meg, a maga nemében egyedül­álló vállalkozás. Üzleti kö­rökben a francia ipar bib­liájának nevezik. 50 ezer ids- és középvállalat van Franciaországban, a l’Usine Nouvelle hozzájuk akar el­jutni, az ő érdekükben szól. Pár éve sok energiát fordí­tanak a kelet—nyugati gaz­dasági kapcsolatok szerte­ágazó, bonyolult kérdései­nek megvilágítására. Christian G. Marmain fő­szerkesztő-helyettes tömö­ren összefoglalja a lap ál­láspontját. A klasszikus ke­reskedelem formái — elad- ni-venni — szerintük ma már elavultak. A technikai, technológiai és kereskedelmi kooperáció sokkal korsze­rűbb módja az együttműkö­désnek. Sok kutatás, a leg­újabb tudományos eredmé­nyek alkalmazása, licenc- és know-how-eladás — ezek a versenyben maradás föl­tételei. De hol adjanak el? Nyu- gat-Európában négy éve tart a gazdasági vissza­esés, csak kevesen keresik a gépeket, technológiákat, beruházási javakat. Nincs vevő. S ez különösen a fran­cia kis- és középvállalato­kat érinti érzékenyen. A tudományos-technikai ha­ladásban még lépést tudnak tartani, de a korszerű ex­porttevékenység már meg­haladja erőiket. Szeretné­nek minél több üzletet tető alá hozni, ugyanakkor még­is tartózkodóak. Többek sze­rint költséges a szocialista országokkal folytatott ke­reskedelem, mert a tárgya­lások a szokásosnál több időt vesznek igénybe. De azt is elismerik, hogy a szocialista üzletfelek meg­bízhatók, és pontosan fizet­nek. Annak sem örülnek, hogy a kapcsolatok fej­lesztésére leginkább az úgynevezett kompenzációs üzletkötések révén lenne mód. Azaz: a szocialista

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom