Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

1978, november 5., vasárnap Nem maradnak magukra az idős szarvasi emberek „Országunkban a szocia­lista állam és a család egy­aránt kötelességének tékinti a törődést az idős emberek­kel.” — határozta meg az MSZMP XI. kongresszusa. Szarvason az egészségügyi és társadalmi szervek, a külön­böző gazdasági egységek ve­zetői ennek szellemében tö­rődnek az idős emberekkel. A statisztikai jelentés sze­rint a városban 4104 azok­nak a száma, akik 60 éven felül vannak már, de több­ségük megfelelő nyugdíjat kap, amiből fenn tudja tar­tani magát. Ennek ellenére is sok olyan idős ember él szerte a városban, áki nem tud saját magáról gondos­kodni, állami támogatásra, segélyre szorul. A jelentések szerint összesen 1150-re te­hető az ilyen emberek szá­ma. Egy részük a jól felsze­relt szociális otthonban kap helyet, s a felvételnél a helybeliek részesülnek előny­ben. Jelenleg 144 idős em­bert gondoznak az otthon­ban, ahol megfelelő orvosi ellátást is kapnak. Életkori sajátosságúikat fi­gyelembe véve állítják ösz- sze az étlapot, s a kívánságo­kat is jegyzik, erről gondos­kodik az úgynevezett élelme­zési bizottság. Az épület szé­pen gondozott parkban van, ennek rendben tartását rész­ben a lakók segítségével old­ják meg. Ez egyben bizo­nyos mértékig foglalkozta­tottságot is jelent. A beutal­taik szívesen vesznek részt ilyen munkában, hiszen hasznos időtöltés, de többen kézimunkáznak is. A kultu­rális bizottság önálló műso­rokat állít össze, ezenkívül kirándulásokat szerveznek az ország különböző tájaira. Jó a patronáló mozgalom, a város társadalmi szervei, el­sősorban a Vöröskereszt ak­tívái rendszeresen látogatják az otthont, a különböző ün­nepeken köszöntik az itt la­kókat. Van jól felszerelt bü­fé, rádió, színes és fekete televízió és kihelyezett könyvtár is. A családtagokkal a kap­csolatot az otthon vezetői és dolgozói szervezik, így van­rák olyanok, akiket rend­szeresen látogatnak, sőt ki­mennek a családi körbe, vagy leveleznek. Természetesen az otthon­ban kevesen kaphatnak he­lyet, sokkal több azoknak a száma, akiket gondozni kell, s ezt a célt -szolgálja az úgynevezett területi szociá­lis gondoskodás. Ennek leg­népszerűbb formája az öre­gek napközi otthona. Szarvason a város két pe­remkerületében létesítettek ilyet, s összesen százan kap­nak ellátást. Ezek a napközi otthonok kényelmesek, han­gulatos légkört tudnak te­remteni az itt dolgozók. Ezt segíti a kialakult patronáló­mozgalom, melyben példát mutat a Szirén Ruházati Szö­vetkezet és a műanyagfel­dolgozó ksz Dobó Katica bri­gádja. Ezenkívül a Volán 8- as számú Vállalat és a Ti­szántúli Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat gépjavító üzemének szocialista brigád­jai. Sokan részesülnek házi szociális gondozásban is, el­sősorban azok, akik egyedül élnek, nincs hozzátartozó­juk, s betegség, vagy egyéb okok miatt nem tudnák a napközi otthonba járni. A hivatásos három gondozó összesen 20 idős embert lát el, rajtuk kívül tíz társadal­mi tiszteletdíjas gondozó is van, akik minimális térítés mellett ellátják a házimun­kát, bevásárlást, ebédkihor­dást. A vöröskeresztes aktí­vák közül pedig hatvanki- lencen teljesen térítésmente­sen, társadalmi munkában gondoznak több idős embert. Ezt a nemes feladatot szí­vesen vállalják és ezért min­den elismerést megérdemel­nek. Ebben a munkában a fiatalok is segítenek, nem egy olyan úttörőraj van, amelynek tagjai ifjú vörös­keresztesek, s vállalták egy- egy idős ember patronálá- sát. Távolabbi terv, a gondo­zásnak ezt a formáját to­vább szélesíteni, hogy mi­nél több szocialista brigád, társadalmi aktíva bekapcso­lódjon az öregek gondozásá­ba, s ne maradjon senki sem egyedül. A városi tanács egészségügyi osztályának elképzelése, hogy a társa­dalmi aktívákkal közösen felmérést végez a városban, és a környező tanyavilág­ban, felkutatja azokat, akik gondozásra szorulnak. Ehhez a munkához kéri a tanács­tagok, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szocialista brigá­dok segítségét, hogy a vörös­keresztes aktívák mellett ők is még jobban bekapcsolód­janak e. nemes feladat tel­jesítésébe. A Blastolus Mű­anyagfeldolgozó Ksz brigád­jai máris bizonyították hu­manitásukat, egy nap társa­dalmi munkát vállaltak, ami előreláthatólag 15 ezer fo­rintot jelent, s ezt az össze­get felajánlották a szociális otthon bővítésére, illetve korszerűsítésére. K. J. Gyermekek és a környezet „Resszkessetek szemetek, / Jönnek a jó gyerekek!” — Lehet, hogy költőnek nem válna dicséretére ez a stró­fa. De egy 5. osztályos isko­lai tanulónak bizonyosan. A jelmondatocska nem is stilisztikailag, inkább tar­talmilag értékelendő. Ha­sonlóan kedves, s főleg megszívlelendő a Gyulai Román Általános Iskola 1-es úttörőrajának csatakiáltá­sa: „Almát egyél jó so­kat, / Este, reggel moss Utcarészlet Békéscsabán Fotó: Gál Edit fogat!” A televízióból ügye­sen kimásolt mesefigurák alá írták ezt a megállapí­tást: „Csak Kukori és Kot- koda szereti a szemétdom­bot.” A gyulai egészségnevelési és környezetvédelmi hónap alkalmából rendezett, a művelődési központban megtekinthető, iskolások által készített plakátok bi­zonyítják: a gyerekeket na­gyon is érdekli környeze­tük tisztasága. ' A gyermek éles szemű megfigyelő. Gyakran olyasmit is meg­lát, ami mellett a felnőtt közömbösen megy el. Ugyancsak a környezetvé­delmi versenyre készített, egy hónap alatt gyűjtött feljegyzésekből összeállí­tott napló meglepő észre­vételeket tartalmaz: „Ut­cánkban mély gödrök van­nak. Nem tudom, a tanács miért nem csináltatja meg?” — írja egy hetedikes. „A parkban eldobálják a ciga­rettacsikkeket” — olvashat­juk máshol. Ne higgyük, hogy a gyerekek csak a felnőttek nemtörődömségét veszik észre. Önmagukat is kritizálják: „Az utcán eldobáltuk a csokipapírt.” Az önkritikában már ben­ne van a hibafelismerés, a jobbulás szándéka. Mi, fel­nőttek viszont hajlamosak vagyunk elbagatellizálni egy papírdarab vagy csikk eldobását. Elbújunk a „mindenki ezt csinálja” közhely mögé. A gyermek pedig ott van, figyel, sok­szor észrevétlenül. Aztán eleinte csak a cukorkáspa- pírt dobja el, később sze­méttárolókat borogat. Szo­ros összefüggés van a kör­nyezet tisztasága iránti igény és a személyi higiéné között is. Reméljük — hiszen tör­vényszerű —, hogy a most növekvő nemzedék okosabb, egészségesebb, tisztább lesz nálunk. A mai felnőttek.so­kat tehetnek ezért. Nem szólamokkal, inkább példa- mutatással. — gubucz — Két hír Mezöberénybol A közelmúltban nyugdí­jas-találkozót rendezett a mezőberényi szakmaközi bizottság az ÁFÉSZ étter­mében, amelyen a különbö­ző szakmákból mintegy 120 nyugdíjas vett részt. Az íz­letes ebéd elfogyasztása után a művelődési központ citerazenekara szórakoz­tatta az idős embereket. A már hagyományossá vált találkozón a nagyközség párt- és állami vezetői kö­szöntötték az öregeket és a -megérdemelt munka jutal­mául jó egészséget és pihe­nést kívántak nekik. 1981 októberében beve­zetik a földgázt Mezőberény belterületére. A DÉGÁZ illetékesei közölték: a VI. ötéves terv első évének vé­gére vállalják a fővezeték saját beruházásban történő elkészítését. A lakásokba és a különböző intézmé­nyekbe való bevezetés ter­mészetesen az üzemeltető feladata lesz. Az is bizo- hyos, hogy a költségek fe­dezésére az OTP 2 százalé­kos kamattal kölcsönt ad a lakosságnak. Színes kiállításnak adott otthont a békéscsabai Szigligeti utcai óvoda, amelyen a Békéscsabán dolgozó óvónők fotóit, a hulladékanyagok ügyes felhasználását bizonyító bábfigu­ráit, kézimunkáit mutatták be. A megnyitó után az óvoda Darvas József KISZ-alapszervezete „Ki, minek a mestere?” címmel vetélkedőt rendezett a békéscsabai Városi Tanács, a városi tűzoltóparancsnokság és a városi tanács költségvetési üzeme KISZ-alapszervezeteinek részvételével Fotó: Gál Edit »»wwHTOumtvmvvmwwwwTOWvwwvwwMwvwwwMWMWwmw Segítség közös erővel Nemcsak munkaerő — ember is, aki eltévedhet... A megyében, de talán az országban is egyedülálló a példa, hogy egy termelőszövetkezetben alkoholizmusellenes klub alakult. Vajon hogyan jött létre, és miért van erre szükség? Erről beszélgettünk Gyöngyösi Pálnéval, a kon- dorosi Egyesült Tsz egészségügyi előadójával, aki egyben a Vöröskereszt-alapszervezet elnöke, a nőbizottság elnöke, a községben pedig vöröskeresztes csúcstitkár. — Most már teljes joggal szólhatunk munkánk eredmé­nyéről. Anayi bizonyos, hogy amit elértünk, azt a Vörös- kereszt, a termelőszövetkezet vezetősége és a dolgozók kö­zösen hozták létre. Kezdjük az elején: Az egyesülés előtt az egyik termelőszövetkezet­ben erősen italoztak a dol­gozók. Az egyesüléskor az­után „bandába verődtek”, és maguk köré gyűjtötték ha­sonlóvá vált társaikat. Ez­zel együtt járt az is, hogy klikkek alakultak. Sok gond származott ebből. Az elkese­redett családtagok megke­restek minket. A szövetkezet vezetősége is látta, hogy sú­lyos nehézségek elé néz a gazdaság, ha ezen közös erő­vel nem változtatunk. Ezért először felkerestük dr. Olasz Ernőt, a szarvasi járás alko­holelvonó ambulanciájának vezetőjét, aki készséggel állt rendelkezésünkre. Mindenkivel külön beszél­gettünk, majd a szövetkezet kocsijával elvittük őket al­koholelvonó kezelésre. Igye­keztünk teljes bizalommal és diszkrécióval kezelni az ügyet. Az is megtörtént, hogv egyik dolgozónkat haj­nalban vittük Békésszent- andrásra, s munkakezdésre már vissza is értünk. Senki sem tudta, hol és miért vol­tunk. A családok nagyon so­kat segítettek a betegek meggyógyulásában. Az össze­fogás elérte célját. Az eredmények láttán a gyógyultak egyike szorgal­mazta az alkoholizmuselle­nes bizottság létrehozását, később az alkoholizmuselle­nes klub megalakulásában segített. A klub 1978-ban kezdte meg tevékenységét, amelynek vezetője maga is gyógyult alkoholista. A klub­ba szívesen mennek, hiszen színes programokat alakítot­tak ki a vezetőség tagjai. El­látogattak a pomázi alko­holelvonó intézetbe, s velük tartalmas, jó kapcsolatot alakítottak ki. A nőbizottság és a Vöröskereszt alapszer­vezete közös' helyiségében tartják rendezvényeiket, ol­vasnak, tévét néznek, be­szélgetnek. Ezt az eredményt csak közös összefogással és messzemenő humanitással tudtuk elérni. — A Vöröskereszt-alapszer­vezet ezenkívül is sokrétű tevékenységet fejt ki. Ho­gyan alakult ez a tsz-ben? — Még az alkoholizmus elleni küzdelemhez tartozik, de a munkafegyelem megszi­lárdításában is óriási szere­pe van az alkalmankénti szondáztatásnak. A négy üzemág területén szúrópró­baszerűen végezzük. Nem szankciókat alkalmazunk a hibát vétők ellen, hanem egyszerűen hazaküldjük őket. így igyekszünk érzékeltetni a dolgozókkal, hogy a mun­kafegyelemben a felelősség mindannyiunké. Munkánk sokrétűségéből adódik az is, hogy képzett elsősegélynyújtók tevékeny­kednek a területeken. A balesetek megelőzését szol­gálják az évente szervezett előadások és oktatások is. A mezőgazdaságban alkalma­zott növényvédő szerek ká­ros hatásáról előadásokat hallhatnak a dolgozóink ar­ról, hogyan ismerhetik fel a védőszerek okozta betegsége­ket, hogyan védekezhetnek a fertőzések ellen. Sok időt fordítunk a csa­ládvédelemre, az idősek gon­dozására. Szocialista brigád­jaink patronálják egyedülál­ló idős tagjainkat. Segíte­nek a házi munkák elvégzé­sében, sőt egyik munkatár­sunk minden délben ebédet visz egy idős, járni alig tu­dó asszonynak. Az alapszer­vezet tagjai — különösen a családi felelős — figyelem­mel kísérik a családok gond- ját-baját^ és igyekeznek megfelelő fórumon szóvá tenni, segíteni rajtuk. Jó a kapcsolatunk az általános is­kolával is, ahol a családi életre nevelés kérdésével sokszor foglalkoznak. Ebben mi úgy igyekszünk segíteni, hogy szemléltető anyagokat adunk, előadásokat tartunk. Az iskola és a Vöröskereszt- alapszervezet jó kapcsolatát példázza az is, hogy „A tisz­ta, virágos Kondoros” cím eléréséért plakátkészítési ak­ciót hirdettünk a gyerekek­nek, és a legjobbak között ezer forintot osztottunk szét. Az ifjú vöröskeresztesek ügyes plakátokat készítettek, melyekből majd kiállítást rendezünk. Figyelemre méltó az a kezdeményezés is, hogy min­den évben közösen rendez­zük meg a véradónapot, ahol nagyon sokan adnak életmentő vért. — Tagja-e a tsz vezetősé­gének? — Nálunk a Vöröskereszt elnöke és a nőbizottság el­nöke nem tagja a szövetke­zeti vezetőségnek. Az álta­lunk delegált női vezetőségi taggal továbbítjuk a gazda­sági vezetőkhöz javaslatain­kat. A Vöröskereszt elnöke tehát szavazati joggal nem rendelkezik, de minden fó­rum, rendezvény, tanácsko­zás állandó meghívottja. Ügy gondolom, megfelelően tud­ja érvényesíteni kolléga­nőnk kéréseinket. Minden alkalommal közösen megbe­széljük azt, hogy miben vá­runk a gazdaságtól segítsé­get, amit mindig meg is ka­punk. Ezt a 13 éves mun­kám tapasztalata alapján nyugodtan mondhatom. Azt is hozzá kell tennem, hogy amikor a szövetkezetnek volt szüksége a Vöröskereszt- alapszervezet segítségére, mi is készséggel, igyekvéssel tel­jesítettük kérésüket. Számadó Julianna

Next

/
Oldalképek
Tartalom