Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
1978. november 4., szombat 0 Kukoricakombájnon — Romániába Hatvan vagon csabai Csabáról Békés megyében a kis- és nagyüzeme^ tavaly 780 ezer hízott sertést értékesítettek. Az idén az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint a feldolgozó üzemek 800 ezernél is több sertés felvásárlására számítanak. A termelők azonban ennél jóval több sertést hizlalnak, s évente csaknem kétszázezer darabot vágnak le a háztartásokban, a gazdaságok üzemi konyháin. Az arányok érzékeltetésére megemlítjük, hogy a Gyulai Húskombinátban tavaly 168 ezer, a békéscsabai ZÖLDÉRT húsüzemében 30 ezer hízott sertést dolgoztak fel. A szarvasi és a Mezőhegyesi Állami Gazdaság vágóhídjaira ugyancsak 30 ezer sertést szállítottak. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Angelo. Micu- lescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese ez év kora tavaszán magyar—román növénytermelési technológiák cseréjéről írt alá megállapodást. Ennek értelmében magyar részről a Nádudvari Kukorica- és Iparinövénytermelési Együttműködés (KITE) kapta a megbízatást, román részről pedig az Arad közelében levő pécs- kai állami gazdaságot érte a megtiszteltetés az együttműködésre. A szerződés értelmében Battonyán, a Május 1., a Petőfi és a Dózsa Tsz határában 600 hektáron román fajtából, román technológiával termeltek napraforgót, Pécskán pedig ugyancsak 600 hektáron a batto- nyaiak vetettek magyar fajta hibrid kukoricát. Most, hogy elérkezett a kukoricabetakarítás ideje, dr. Tóth Gábor, a KITE termelési és termelésfejlesztési igazgatóhelyettese, valamint Gábel István, a KITE békéscsabai alközpontjának vezetője társaságában ellátogattunk Pécskára, ahol Tir- lea Joan igazgató meleg barátsággal fogadott. — Gazdaságunk évente 2-3 ezer hektáron termel kukoricát, nem kis eredménynyel. Azért esett ránk a választás, hogy kicseréljük a tapasztalatokat a magyar technológiával: lássuk: mit tud a magyar teöhnológia, a 600 hektárból 200 hektár kiváló termőtalajon adtunk vetésre lehetőséget, száraz művelésre, 200 hektár öntözésre alkalmas volt, 200 hektár pedig a gazdaság leggyengébben termő, szikes területe. Az eredmények meglepőek. A legrosszabb talajainkon is elértük az 55— 60 mázsás termést, de vannak táblák, amelyek 80 mázsa felett adnak. Átlagban 70 mázsa felett várunk, ami a mi viszonyaink között igen jó eredménynek számít. Elmondotta az igazgató azt is, hogy a nagytáblákon kívül fajta-összehasonlításra is berendezkedtek. A magyar kukoricafajták állják a próbát. Ebben az esztendőben az ő éghajlati és talaj- viszonyaik között elsősorban a szarvasi 363, a szegedi MSC—565 és a pionier 3780 adott kimagasló terméshozamot. A vetéstől a betakarításig nemcsak Pécska környékéről, de Románia különböző tájairól érkeztek mezőgazdasági szakemberek, akik megnézték és megvitatták a KITE kukoricatermelési technológiáját. Egyöntetű volt a vélemény: ezt az együttműködést folytatni kell, mert mindkét fél számára jó eredményeket hoz. — Mi nagyon komolyan vettük az együttműködést — magyarázza Tirlea Joan. — A legjobb traktorosainkat küldtük Battonyára, hogy minden munkafolyamatot kifogástalan minőségben végezzenek. Ugyanezt tapasztaltuk a magyar munkásoktól is. A legsürgősebb munkák idején dolgoztak éjjelnappal, hétköznap, vasárnap. Kifogástalan minőségben vetettek, és nagyon jól szervezett az őszi betakarítás is. A KITE a battonyai Május 1., és az orosházi Béke Tsz-ből négy John Deer kukoricabetakarító kombájnt küldött Pécskára. A kombájnok nyomában ott haladnak a tehergépkocsik, és ahogy megtelik a tartály, ürítenek, és szállítják a „sárga aranyat” a szárító üzemekbe. — Az együttműködés sikeréért legtöbbet magyar részről Tóth Ádám, a KITE szaktanácsadó mérnöke, román részről Ciohann Viec- tor, a pécskai állami gazdaság termelést irányító igazgatóhelyettese tett — hangsúlyozta vendéglátó házigazdánk. — ök a tavaszi időszerű munkák, és az őszi betakarítás idején állandóan Pécskán, illetve Battonyán tartózkodtak, de a nyári időszakban is gyakran meglátogatták az együttműködésre kijelölt területeket, szakmai tanácsaikkal segítettek. Eredményeket csakis úgy lehet elérni, ha mindkét fél komolyan veszi a tennivalókat. Ez esetben szerencsés volt a választás. A jó eredmények láttán felmerül a kérdés: hogyan tovább ? — Mi már kijelöltük azokat a területeket, ahol 1979- ben magyar technológiával szeretnénk kukoricát termelni — mondja erről Tirlea Joan. — Csak akkor érhetünk el jó eredményeket, ha már a talajelőkészítést a partnerek kérésének megfelelően végeztük. A napokban vásároltunk hat új, nagy teljesítményű román traktort, s ezzel a KITE igényeinek megfelelően negyven centi mélyen meg tudjuk forgatni a talajt. Szeretném, ha néha-néha menet közben is ellátogatnának hozzánk a magyar szakemberek, kicserélnénk tapasztalatainkat, hogy 1979-ben még gyümölcsözőbb legyen az együttműködés. Ez nem a mi gazdaságunk érdeke: ebben az évben is Románia minden tájáról jöttek hozzánk mezőgazdasági szakemberek, akik megnézték a magyar technológiával termesztett kukoricatáblákat és a kísérleti parcellákat. Ezután arról beszélt az igazgató, hogy minisztériumi delegációval volt szerencséje a közelmúltban Magyar- országon járni: — Tetszik nekem, hogy a magyarok a gépesítésre és a kemizálásra igen nagy gondot fordítanak. Sok szép kukoricatáblát láttam, főleg Békés megyében. Annak örültem a legjobban, hogy elmondták a gazdaságvezetők őszintén az eredményeket, de a gondokat is. Nem rejtették vékát alá a problémákat. Ügy láttam, kiemelt növény a kukorica, s így sok jó tapasztalatot hoztunk magunkkal. Búcsúzóul a vendéglátó házigazda társaságában kinn a határban felkerestük a battonyai és az orosházi kombájnosokat, akik nagy szorgalommal igyekeznek a bő kukoricatermést betakarítani. A kombájnok nyomában ott haladnak a tehergépkocsik, amint megtelik a tartály, azonnal ürítenek, és máris indul a szemes termény a szárítóba. Jól szervezett kukoricabetakarításnak lehettünk szemtanúi a pécskai határban. Időközben azonban átadták a Gyulai Húskombinátot, amely már évente 550 ezer sertés feldolgozására képes. A ZÖLDÉRT új húsüzeme pedig megduplázta a termelést. Így a megyében értékesített hízott sertés több mint kétharmadát az említett üzemekben dolgozzák fel. A húskombinát és a békéscsabai húsüzem termékei a gyulai és csabai kolbász külföldön és idehaza is rangot, elismerést . vívott ki a fogyasztók körében. A csabai azonban az üzletek nagy részében hiánycikknek számít. Miért? Keveset gyártanak belőle, exportra szállítják? Erre kerestünk választ az üzemben tett látogatás során. Hatvanezer vagy százezer? A ZÖLDÉRT üzemét évente 60 ezer sertés feldolgozására tervezték. Ennek ellenére jó néhányan százezres nagyságrendről beszéltek. A félreértés okáról Rozek László, a ZÖLDÉRT igazgatóhelyettese adott felvilágosítást. — Valóban félreértésről van szó. A feldolgozást nézve a 60 ezer a valós szám. Az is igaz azonban, hogy két műszakiban százezer sertést tudunk levágni és ezt meg is tesszük, amennyiben szükség van a kereskedelemnek hasított félsertésre. Az új húsüzem életében ez az első teljes termelési év. De már kezdetben is sok nehézséggel kellett szembenézni. A helyzetet tovább bonyolította, hogy egy évig nem találtak olyan üzemvezetőt, aki elmondhatta, ismeri a szakma minden fogását, nem érhetik meglepetések. Átmeneti megoldásként Kraskó Mátyást, a nagykereskedelmi osztály vezetőjét bízták meg az üzem irányításával. — Mivel átmeneti megoldásról volt szó, Kraskó Mátyást ez év augusztusában visszahelyeztük eredeti beosztásába. Vezetői munkáját A tervek szerint a Hajtómű- és Festőberendezések- 3-as számú gyára az idén x380 millió forint értékben készít különböző felületvédelmi berendezéseket és hajtóműveket. A békéscsabai gyár termelésének zömét 1978-ban már a különböző felületvédelmi berendezések vezérlőszerkezeteinek gyártása és az ezekhez szükséges kiegészítő szerkezetek készítése adja. Legnagyobb partnerük már évek óta a Szovjetunió, ahová a különböző nagyberuházásokhoz és rekonstrukciókhoz számos magas értékű vezérlőberendezést szállítanak. A vezérlőberendezés gyártásánál a magas importhányad miatt az a gyakorlat alakult ki, hogy évközben egyszerre több berendezést szerelnek, mintegy 85— 90 százalékos készültségi fokúra, majd az utolsó importműszerek beérkezése után közvetlenül az év vége előtt szerelik készre őket, s adják át a megrendelőknek. Így történt ez ebben az évben is és most az utolsó negyedév megkezdése után jól látta el ugyan, de szakmai kérdésekben már kevésbé volt járatos. Az üzem irányításával vállalatunk vezetése Paraszt Lászlót bízta meg — mondta Rozek László. Nemcsak szóból értenek Paraszt László több mint másfél évtizede Gyulán kezdett ismerkedni a szakma fogásaival, majd mérnöki diplomát szerzett. Legutóbb Cegléden egy kétszáz vago- nos hűtőház munkáját, azt megelőzően pedig Mongóliában magyar segítséggel épült húskombinát beüzemelését irányította. Hosszú kitérő után tért vissza tehát Békés megyébe. — Kellemesen csalódtam, amikor először láttam az üzemet. Felszereltségében minden téren állja a versenyt. Az első benyomások kedvezően hatottak rám. Több volt munkatársamat, tanítómesteremet találtam az üzemben dolgozók között. Az ő szakmai tudásukra, segítségükre is számítottam, amikor végül is elvállaltam a húsüzem vezetését — magyarázza Paraszt László. Csányi Mihály csoportvezető szakmunkás a vágóvonal vezetője, a változást követően* kialakult helyzetről így vélekedik: „Kellett valaki, aki úgy nyúl a dolgokhoz, hogy érti, amit csinál. Ma már gördülékenyebben megy a munka, kialakult az a szakmunkás- gárda, amely képes megoldani az előtte tornyosuló feladatokat.” Az első intézkedések persze nem mindenkiben váltottak ki egyetértést. Fegyelmezni is kellett szép számmal. Igaz, nagyobb baj korábban sem volt a termeléssel, de egy-egy részterület munkáját összhangba kellett hozni. — Az üzemben járva sokszor elég egyetlen mozdulat és a tapasztaltabb szakmunkások tudják, valami nincs indultak meg a nagyobb méretű exportszállítások. A csebokszári traktorgyárba is nemrég indult útnak egy hatalmas vezérlő- berendezés. A szükséges egységeknek mintegy 80 százalékát adták eddig át, s ebbben az évben még 12 millió forint értékű vezérlőszekrényt szállítanak a traktorgyárba. A szverd- lovszki EMA-gyár képviselőinek hétfőn adtak át egy 10 millió forint értékű festősorvezérlő-egységet. Ez azonban még nem a szállítás teljes értéke, mert az év végéig további másfél millió forint értékben szállítanak műszereket Szverd- lovszkba. Közreműködik a békéscsabai gyár a cseljabinszki traktorgyár bővítésének harmadik ütemében is. Ez az egyik legnagyobb értékű megrendelésük, összességében 35 millió forintot tesz ki. A munka zömével már végeztek a 3-as számú gyár dolgozói, kiszállították a festöde vezérlését tartalmazó szekrényeket, melyek egy hatalmas termet töltenek meg. Most a kornvejor irányítását végrendben, valami nincs a helyén, vagy éppen a munkavédelmi előírást nem tartották be. Ügy érzem, eny- nyit már sikerült elérni. A terveket ez idáig teljesítettük, s több új termék gyártását kezdtük meg — magyarázza az üzemvezető. Módosították a programot Űj terméknek számít a gépsonka, a véreshurka, a párizsi. A húsüzem fő profilja azonban változatlanul a kolbászgyártás. A csabai vastagkolbász termelése az év első háromnegyedévében 31, a sütőkolbász gyártása 74 százalékkal nőtt. így sem tudják azonban az igényeket kielégíteni. Ennek ellenére a vásárlók többször találkozhatnak majd az üzletekben csabai kolbásszal, mint korábban. A teljességhez hozzátartozik; a húsüzemben a termelést még akkor sem növelhetnék, ha átállnának a két műszakra, ha lenne elegendő betanított és szakmunkás. A mennyiségi növelés akadálya a füstölő és az érlelő kis teljesítménye. Az üzem így is szinte állandóan 8—10 va- gonos készlettel rendelkezik. Ebben az évben 60 vagon csabai kolbászt készítenek. A nagy mennyiségű termék huzamosabb tárolását az érlelés teszi szükségessé. Ez a művelet 6-8 hétig tart, lerövidítése a kolbász fogyaszthatóságát veszélyeztetné. • • • Mindent egybevetve is igaz, hogy a ZÖLDÉRT húsüzemében Békéscsabán ösz- szehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozhatnak a munkások. Az idén már 53-féle terméket gyártanak. Naponta 250 mázsa árut adnak ki a kereskedelmi és ellátóegységeknek. A számok mögött azonban fárasztó, nehéz fizikai munka húzódik, s ez még akkor is így van, ha sok könnyítő eszköz áll a hentesek rendelkezésére. A húsüzem termelése elsősorban a hazai, ezen belül is a megyei ellátásban játszik fontos szerepet. Exportra nem szállítanak termékeikből. A termelés gazdaságosabbá tétele azonban így is elsőrendű követelmény. Ebben az üzem új vezetője partnerekre talált az irányítók és a dolgozók között. Kepenyes János ző műszereket szerelik és még az idén befejezik a munkát. Hasonlóképpen vesznek részt a ZIL Autógyár bővítésében is. Itt tíz millió forintos megrendelésük van, melyből eddig 7 milliónyit teljesítettek, a maradékot decemberben szállítják a Szovjetunióba. Apró alkatrészek festését és felületkezelését kell megoldani az Optika gyár bővítése és rekonstrukciója során. Itt a sokféle alkatrész más és más technológiát igényel, emiatt több különböző vezérlő- és szabályozóegységet kell kiépíteni. Ennek ellenére valamennyi berendezés december I5-ig elhagyja az országot. Nemcsak elektromos vezérlésekkel, hanem a festősorok gépészeti berendezéseinek festésével is foglalkozik a HAFE 3-as gyára. A Harkovi Kerékpárgyár Joskar Ola-i üzemének építéséhez az idén és jövőre 15 millió forint értékben szállítanak léghevítőket, szórófülkéket és szárítószekrényeket. December második felében kapja meg a szovjet partner a kért eszközöket, és azok a jövő év elején megkezdik a munkát. Függőpályákat és a hozzájuk szükséges tartozékokat szállítanak Alexandrijba, Jerecbe és Belgorodba. E munkák összértéke meghaladja a 17 millió forintot. L. L. Ary Róza Tirlea Joan igazgató (jobb szélen) a KITE szakembereivel megszemléli a kukoricatáblát Fotó: Veress Erzsi A HAFE legnagyobb partnere: a Szovjetunió
