Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
O 1978. november 29., szerda ■KHUlJKTlld Szövetkezeti mozgalom Békéscsabai) es kornyékén November 1-től számitógéppel végzik a lottószelvények tárgy- nyereményeinek sorsolását az OTP számítóközpontjában. Első ízben a 13. heti lottószelvények nyereményeit sorsolták számítógéppel (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) A közelmúltban a Hazafias Népfront városi bizottsága ülést tartott Békéscsabán. Ezen Blahut Lajos osztályvezető a megyeszékhely, valamint a város környéki • községek szövetkezeti moz- ! galmáról tájékoztatta az összejövetel résztvevőit. . Ha csak az ipari, a fo- j gyasztási és a mezőgazdasági ágazatokban létrehozott több milliárd forintos termelési értéket, valamint a különféle termékek előállításában érdekelt dolgozók, illetve családtagjaik számát (mintegy 30 ezer ember) vesszük alapul, akkor világosan kitűnik, hogy a megye és az ország gazdasági életében fontos szerepet töltenek be ezek a szövetkezetek. Sajátosságaik közé tartozik többek között a foglalkoztatás és az életszínvonal biztosítása. Az 1972-es alkotmány- módosítás lehetővé tette jogi szabályozásukat. Eszerint: a szövetkezeti tulajSziktértől a tizedik emeletig Valaki találóan jegyezte meg a békéscsabai veteránoknak a napokban megtartott gyűlésén, melyet a városi pártbizottság a KMP megalakulásának 60. évfordulója ünnepén rendezett: „Ha egy szocialista brigád tagjai kiöregszenek, helyükbe fiatalok lépnek, s a brigád a régi néven, de új lendülettel dolgozik tovább. A mi brigádunkban nem alakíthatunk KISZ-csoportot, lassan elgyengülünk. De azért a zászlót viszik tovább a fiataljaink. ..” öreg, beteg harcosok, mint amilyen a 84 éves Kovács Sándor, és a többiek is eljöttek azért, segítséggel, e találkozóra, hogy meghallgassák dr. Fekete Antalnak, a városi pártbizottság titkárának, Aradszki Jánosnak, a városi tanács elnökének a szavait, beszámolóját: hogyan áll városunk, hogyan sáfárkodtunk a ránk bízott összegekkel, milyen terveink vannak a továbbiakban Békéscsaba felsőfokú szerepkörbe emelt város fejlesztésére. S a beszámolókat a tanács autóbuszán városnézés követte, amikor is a látottakkal egybekapcsolva tovább folyt a tájékoztatás. A volt vöröskatonákat, a párt régi illegális harcosait emelkedett hangulat töltötte el, ahogy a busz elhaladt a város különböző részein és el kell mondani: sokan őszintén csodálkoztak az olyanok közül, akiket hosszú évek óta ágyhoz kötött a betegség — s azóta talán még a szomszéd utcában sem jártak —, azon a változáson, amelynek most tanúi lehettek. A volt Vásár tér, a Lencsési út környéke, a város déli széle, de még a Bartók Béla út térsége is emlékezetükben a régi mocsaras, nádas, szikes térségekkel asszociálódott. Jó néhány an nem jártak még a József Attila-lakótelepen, s a város újjá, modernné alakult részein. — Emlékszel, Janó? Itt a nádasban bújtunk meg 31- ben a sztrájk után, mikor a rendőrség keresett... — Aztán odább mentünk a Kvasz-tanyára. De már az sincs és a nádas sincs már... Nahát! Mekkora egy városrész! Milyen óriási épületek! Aradszki János szavai pontos választ adtak az érdeklődésekre, a látottakra: — Csak az előző ötéves tervben kezdtük építeni a József Attila-lakótelepet... Egy-, kettő-, négy- és tízemeletes házak épülnek itt és 16 ezer lakosával 1980 után ez lesz a város legnagyobb lakótelepe. A város gyorsan fejlődik. Emlékezhetnek: a felszabadulás előtt mindösz- sze ötezer ipari munkás dolgozott Békéscsabán. Ma 65 ezer lakosból 32 ezer a munkás. Négyezer lakás felépítését terveztük az ötéves tervben és eddig háromezret adhattunk át, illetve adunk át az év végéig. Ennek 65 százalékába fizikai munkások költöztek. — Az ott óvoda, ugye? Mikor a Vörös Október Tsz-t megalakítottuk — ennek már vagy 25 éve —, akkor még fiatal voltam, az asszony magával hozta a földre a gyereket, mert nem volt kire hagyni. Fordultunk is petícióval a tanácshoz: csináljanak valami napközit. — Aztán lett is, nem emlékszel, Mihály?! Az egyik rozzant tanyát rendeztük be, és Mariska néni vigyázott a gyerekekre, öreg volt, kapálni nem tudott már... — 1980-ig 250 óvodai hely fejlesztésére kaptunk lehetőséget — folytatja a tanácselnök. — Amit itt látnak a lakótelepen, ez is nemrég épült, és készül a további is a Körös-parton. De társadalmi hozzájárulással, a dolgozók önkéntes segítségével 470 kisgyerek elhelyezését tudjuk majd biztosítani 1980-ig. 170 férőhely kivételével már megépültek az óvodák. A Gyulai úti új és épülő iskolacentrum, s a környékén gabonatermesztési múzeum, sportpályák, erdősítés és közötte gyermekjátszóterek, kirándulóhelyek, büfék, kis vidám park, valamint állatkert lesz majd; a most épülő 320 ágyas uj kórház, melyet a további tervidőszakokban egészen a Dobozi úti elágazásig fejlesztenek tovább — elismerést váltottak ki a veteránokból. Az elnök, ahogy a Bartók Béla úton haladt a busz, elmondta: itt, a volt közraktár helyén épül a város új, modern buszállomása, még ebben az ötéves tervben. A Kétegyházi út nemrégiben épült ipari telephelyeit is sorra bemutatta, s elmondta: a hűtőház ugyancsak tovább fejlődik a közeljövőben, mintegy ezer vago- nos kapacitással bővül. Szembe vele végre felépül a fiatalok régi kívánságára a műjégpálya, melynek fenntartását a hűtőház biztosítja majd. — Emlékszek, komám, itt azelőtt is jégpálya volt, de milyen vigasztalan volt akkor a környéke! Csak szeméthegyek magasodtak mindenfelé. .. — Meg mindenhol magasan állt a szennyvíz, ha nem fagyott meg... Szó volt még arról, hogy milyen mértékben korszerűsíti a város az utcákat (a Szarvasi úti víztoronytól például a Békési úti elágazásig sugárutat nyitnak, hogy gyorsulhasson a forgalom), hogyan áll a posta műszaki palotájának építése; hogyan és mikorra épül fel a Bartók Béla út jobb oldala stb. A Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veteránok, akik 1919-ben, majd az azt követő nehéz években, s a felszabadulás pillanatától nyílt szívvel, minden energiájukkal harcoltak az ország, a városuk életkörülményeinek jobbá változtatásáért, elégedetten hallgatták a tájékoztatást. Volt, aki köny- nyet morzsolt szét szemében, aztán mentegetőzve mondta a mellette ülőnek : az ember szeme is belefájdul ennyi ' változás látásába... Varga Dezső dont olyan társadalmi tulajdonnak kell tekintenünk, amelynek távlati szempontból is létjogosultsága van. A szövetkezeti demokrácia gyakorlati megvalósításában nagy előrelépést jelentett a küldöttgyűlések, valamint a munkahelyi kollektívák fórumainak bevezetése. Ügy is lehetne fogalmazni, hogy a szövetkezeti törvény rendszer módosítása után több mezőgazdasági termelőszövetkezetünk nemcsak országos, hanem nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét. Egyik legstabilabban gazdálkodó egységnek tekinthető a Lenin Termelőszövetkezet. Sőt, néhány üzemben a szakemberek már nemesítéssel is foglalkoznak. A növénytermesztés ugyan dinamikusan fejlődött, de bizonyos kultúrák — részben munkaerő- hiány miatt — leszűkültek. Békéscsaba és a városkörnyék kilenc termelőszövetkezete összesen 40 ezer hektáron gazdálkodik, és ennek 55 százaléka jó minőségű termőterületnek számít. A többin további meliorációs munkák elvégzésére, öntö- zőcsatomák építésére lesz szükség a jövőben azért, hogy szövetkezeteink a termésnövelés céljából az adottságokat még jobban kihasználhassák. Az előadó utalt a mező- gazdagi integráció bonyolultságára. Itt elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítésekor nő a konkur- rencia. Ezért ajánlatos ösz- szehangolni a termelést. A kooperációra jó példa: a Május 1. Termelőszövetkezet, amely zöldbabot termel, nem tudja megvenni a betakarítógépet. A hűtőház, amely nagy mennyiségű babot dolgoz fel évente, már be tudja szerezni, hiszen anyagi eszközei ezt lehetővé teszik... A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ tevékenységét, valamint az egyes szakcsoportok feladatait csak részben érintette a tájékoztató. A hangsúly főként a piachoz való alkalmazkodás gyorsaságán, rugalmasságán és a jó minőségen van. Szóba került még a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet helyzete. Ott az 1974-hez viszonyítva sajnos 30 százalékkal csökkent a dolgozók létszáma. Ugyancsak hiba, hogy a kiváló, modern gépek egy része kihasználatlan. Hiányzik ugyanis az a termék, amely úgymond profilmeghatározóként szerepelne a többi között. Az ipar túlkoncentrálása miatt a kisebb üzemeket nem fejlesztették. Pedig ezek munkájára is szükség van, hiszen részben a gyors alkalmazkodás hiánya okozta, hogy szögeket, csavarokat, hidraulikákat és más alkatrészeket nem lehet beszerezni. A kiváló végtermék túlhangsúlyozása idézte elő azt az állapotot, amely — mint többen is hangoztatták — a mellékes üzemek leépüléséhez, visszafejlesztéséhez vezetett. A szünet után a hozzászólók a kisiparosok munkájáról, jövedelmükkel összefüggő kérdésekről, valamint a szövetkezetek káderhelyzetéről és szakember-utánpótlásáról tanácskoztak. A bizottsági ülés befejező részében Banadics Antalné, a HNF városi titkára a nép* frontmozgalom októberi és novemberi eseményeivel, s az egyes munkabizottságok tevékenységével foglalkozott. —y—n VésztB Tanácsi testületek munkaterve A vésztői Nagyközségi Tanács elkészítette a végrehajtó bizottság, a tanácsülés, valamint a különböző bizottságok 1979. évi munkatervét. Ezek szerint a vb-tago^ meg. tárgyalják — többek között — a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat helyi üzemvezetőségének munkáját, s jóváhagyják a község közművelődési tervét. Jelentést hallgat meg a testület a felnőttoktatásról, a foglalkoztatottságról. Márciusban kerül sor az Állami Biztosító tevékenységének, a társadalmi munka teljesítésének az értékelésére. Nagy érdeklődésre tarthat számot a táppénzfegyelemről, a tanács népességnyilvántartásáról szóló beszámoló. A Békéscsabai Ruházati Ipari Szövetkezet kirendeltségének eredményeit az üzemvezető, a MÁV csomópontét pedig a főnökség vezetői ismertetik. A második félév a posta- hivatal munkájának a kiértékelésével kezdődik, majd a sütőipari vállalat vésztői üzemének helyzetéről számol be a telepvezető. Októberben fontos napirendről tárgyalnak : megtudják, hogy milyen a tanácsnál és intézményeinél a munkavédelem. A szakigazgatási szerv család- védelemmel összefüggő feladatairól a végrehajtó bizottság titkára tájékoztatja a testület tagjait, míg a szennyvízcsatorna építésének a lehetőségeiről a tanácselnök készít jelentést. A nagyközségi tanács négyszer ülésezik. A bizottságokat, albizottságokat 34-szer hívják össze, s az ellenőrzések száma eléri a hetet. Legújabban a fővárosban nagy teljesítményű, NDK gyártmányú speciális gépkocsikkal szedik össze a lehullott falevelet (MTI-fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Fecske, dupla, féldeci... — ÜZLET. A pinceborozó a városban is megállná a helyét! rend és tisztaság, figyelmes kiszolgálás. A ballonkabátos férfi megáll a forgatható italtartó előtt és zsebében kotorászva megszólal: — Egy doboz debreceni Fecskét kérek! A csapos szó nélkül elébe teszi a cigarettát, s tekintete máris a következő vendéget keresi. Emberünk azonban csak néz, mint aki nem akar hinni a szemének. — Tudja mit? — mondja rekedten —, én bejártam a fél megyét, de sehol sem kap- tam ilyen füstölnivalót. Árulja már el: mennyibe került ez magának? A kocsmáros elmosolyodik. — Nekem csak egy lakodalomba. A fiam ugyanis a dohányelosztó vezetőjét vette el feleségül. De azt már ne kérdezze, hogy neki mennyiben van ez az „üzlet”. * INJEKCIÓ. A harmadosztályú cukrászdában csak a tömény ital fogy. Ë:: nem is akárkik isszák: a gyengébb nem képviselői, öregek és fiatalasszonyok, fejkendősek és modern frizurásak. — Isten éltesse! — emeli poharát a rózsaszín kendős és egy szuszra lehajtja a féldecit. A sarokban egy öregasz- szony magában motyog valamit. Közben nyílik az ajtó és nagy kucsmás parasztember lép be komótosan. — Egy kávét injekcióval! — rendel az öreg és megdörzsöli a tenyerét. A presszós asszony érti a „mókát”. Kikészíti a gőzölgő fekete mellé az „injekciót”: a három cent cseresznye- pálinkát. * IGAZSÁG. A presszónak csúfolt tágas kocsmában egy tűt nem lehetne leejteni. Zsong a munkaruhás, gumicsizmás tömeg, pedig még csak délelőtt 11 óra van. Az egyik asztalnál három ellenőr dolgozik. — Valami baj van? — kérdezi botladozó nyelvvel a bőrsapkás vasutas, aki előtt jócskán felgyülemlett a sörösüveg. — Mérik a konyakot — vetem oda félvállról, mire hirtelen beszédes lesz. — Na, látja: gyakrabban kellene ezt csinálni, folyton becsapják az embert, és még a borravalót is elvárják. — Nem kötelező a borravaló, hiszen maga is megdolgozik a pénzért, gondolom, most szabadságon van — vetem közbe. A fiatalember elfordul, makacsul bámulja a sárga fényű villanykörtét, és az istennek sem tudom szóra bírni. .. — s. s. —
