Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

\ 1978. november 25., szombat Földtudományi hét a TIT-ben Emlékezés dr. Veress Endre történészre A TIT Békés megyei Szer­vezetének földrajztudomá­nyi szakosztálya és a Ma­gyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki osztálya no­vember 27-től december 2-ig földtudományi hetet rendez a megyében. A rendezvény- sorozat célja: a földrajz és társtudományainak népsze­rűsítése az érdeklődők kö­rében. November 27-én, hétfőn este Békésen a Color Ifjú­sági Klubban Hollandiai útinapló címmel hallgatnak előadást a fiatalok, míg az alkoholmentes klub tagjai a szomszédos országok érde­kességeivel ismerkednek. Mezőberényben a PATEX művelődési házában az olaszországi tájakról, em­berekről beszélgetnek a résztvevők. A földrengések okairól Mezőhegyesen és Orosházán tartanak elő­adást, Szarvason pedig az agrometeorológia mező- gazdaságban betöltött sze­repét értékelik. Kedden délelőtt fél 10 órai kezdettel a békéscsabai Vá­rosi Tanács nagytermében három érdekes előadásra is sor kerül; a kozmikus be­csapódások földi nyomairól, Az 1918. október 17-i or­szággyűlésen Tisza István kijelentése bombaként rob­bant: „Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mon­dott, hogy ezt a háborút el­vesztettük.” Az első világhá­ború ötödik évében, 1918-ban az Osztrák—Magyar Monar­chia elindult szétbomlásának feltartóztathatatlan útján. A fronton levő katonák — már az életben maradtak — ezt már sokkal korábban látták, s tudták azok is, akik nem egy reakciós, önös érdekű politika szellemében csele­kedtek és gondolkodtak, ha­nem az ország és a nép dol­gában. Az első programot, az el­ső kiáltványt, „Magyarország dolgozó népéhez” az Orosz- országi Kommunista (bolse­vik) Párt Magyar C oportja bocsátotta ki 1918. október 24- én Moszkvában. Ezen a dokumentumon szerepelt elő­ször a Kommunisták Ma­gyarországi Szövetsége elne­vezés. Itthon gyorsan pereg­nek az események: október 25- i tüntetés a béke mellett, október 27-én derül ki, hogy a határozatlan IV. Károly ígéretei ellenére sem nevezte ki új miniszterelnökké Ká­rolyi Mihályt, aztán 1918. ok­tóber 30—31-én a forradalmi tömeg átveszi sorsának irá­nyítását, Károlyi miniszter­elnök lesz ..........A nép maga c sinálta meg a forradalmat, a nép maga vette kezébe a hatalmat és adta át a Nem­zeti Tanácsnak” — írja visz- szaemlékezéseiben Károlyi Mihály. 1918 őszén kezdődik országunk történetében az a~ páratlanul gyors átalaku­lási, majd forradalmi folya­mat, mely végül 1919 már­ciusában a Tanácsköztársa­ság kikiáltásában éri el csú­csát. Ez évben ünnepeljük az őszirózsás forradalom, majd 1979 márciusában a kommu­nisták vezette Magyar Ta­a térképek szerepéről és jelentőségéről, valamint az atomenergia jelenéről és jövőjéről. A TIT békéscsa­bai városi szervezetében a franciaországi élettel is- merkedenek, míg Békésen a Hungaronektár üze­mében a hazai tájakról szól egy előadás, Kondoroson pe­dig az értelmiségi klubban előadói konferenciát, Me­zőhegyesen TIT-előadást rendeznek a földrengések okairól. November 29-én, szerdán Békéscsabán, Békésen, Me­zőberényben, Mezőhegye­sen kerül sor a földtudomá­nyi hét eseményeire. Csü­törtökön a gyulai természet- tudományi teremben, a me- zőberényi Községi Tanácsnál és a sarkadi művelődési házban gyülekeznek a föld- tudomány iránt érdeklődők. A földtudományi hét utolsó rendezvénye decem­ber 1-én, pénteken lesz Mezőhegyesen, az állami gazdaság peregpusztai ke­rületében. November 27-e és december 1-e között Bé­késcsabán, a TIT Értelmisé­gi Klubjában meteorológiai kiállítást is megtekinthet­nek az érdeklődők. nácsköztár saság kikiáltásá­nak 60. évfordulóját. Könyv­kiadóink felkészültek erre az évfordulóra, s jó néhány ní­vós kiadványt tesznek le az olvasók asztalára. Két Ká­rolyi-életrajz is napvilágot látott — a nagy sikerű Ká­rolyi-napló mellett —, az egyik még tavaly (Jemnitz János—Litván György : Sze­rette az igazságot), míg Haj­dú Tibor Károlyi-biográfiája pár hónappal ezelőtt. A Kos­suth Kiadó és a Magyar He­likon közös gondozásban egy kivitelre is nagyon szép kötetet jelentetett meg. Sik­lós András a magyarországi polgári demokratikus forra­dalom és a Tanácsköztársa­ság dokumentumait gyűjtöt­te egybe. Magyarország 1918 —1919 című kötet korabeli fényképek, dokumentumok, képzőművészeti alkotások, térképek, könyvtári és le­véltári adatok segítségével idézi fel a forradalmi kor­szakot. Események, képek, dokumentumok — a kötet al­címe —, ez is kifejezi, hogy a történések marxista érté­kelését rendkívül gazdag il­lusztrációs anyag teszi még szemléletesebbé, szinte izgal­massá. Az ízléses kiállítású kötet újdonságot jelent még azok számára is, akik akár történeti, irodalmi vagy kép­zőművészeti, sőt városképi szempontból hivatásszerűen foglalkoznak e korszakkal, hiszen az értékelés új szem­pontjai mellett olyan doku­mentumokkal is megismer­kedhetnek, melyek jó része könyv alakban most lát elő­ször napvilágot. A Kossuth Kiadó másik új­donsága egy jól ismert soro­zatban kerül a közönség elé. A „Mit kell tudni az 1918— 1919-es magyarországi forra­dalmakról” — a Mit kell tudni... sorozat legújabb kö­tete. A jól szerkesztett tör­ténelmi kalauz végigkíséri az olvasót az első 1918 őszi tüntetésektől a Tanácsköz­társaság bukásáig. E kötetre Zenés irodalmi, politikai műsor A KMP megalakulásának 60. évfordulójára emlékez­tek csütörtökön Békéscsa­bán, a Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói, a szocia­lista brigádklub rendezésé­ben. A József Attila Műve­lődési Házban 13 órai kez­dettel megtartott ünnepsé­gen Gábor Ila és együttese lépett fel. A zenés irodalmi, politikai műsort — amelyet a Barnevál művelődési há­zában mintegy hetvenen hallgattak végig — tegnap este 19 órai kezdettel ismét bemutatták Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban, este 19 órá­tól. Versenytáncbajnolfság Első alkalommal rendezik meg hazánkban a szocialis­ta országok versenytánc­bajnokságát. December 1— 2-án Miskolcon, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió, valamint ha­zánk két-két táncospárja vesz részt. A nemzetközi táncbajnok­sággal párhuzamosan rende­zi meg a miskolci Ady End­re Művelődési Ház az immár hagyományos for- mációs táncbemutatót. A hazai együttesek közül fel­lépnek többek között buda­pesti, balassagyarmati, szombathelyi, békéscsabai és miskolci csoportok. nem az eseménytörténet a jellemző, sokkal inkább a történések rugóinak társa­dalmi, politikai, gazdasági hátterének megvilágítása. Miben rejlett a Károlyi-kor­mány külpolitikai illúziója? Miért és milyen céllal tért vissza IV. Károly? Melyek voltak a szociáldemokrata pártvezetés belső ellentétei­nek okai? Mind olyan kér­dések, melyek ismerete nél­kül nem láthatók világosan a történelmi események. Sok­szor hallunk, mondunk — ma már fogalommá vált — kifejezéseket, mint Vyx- jegyzék, Magyar Nemzeti Tanács, északi hadjárat, Közoktatásügyi Népbiztos­ság. Ezek pontos politikai, történelmi helyét és szere­pét fogalmazza meg Botos János, a kötet szerzője. E kiadvány valóban tartalmaz­za mindazt, amit ma 1918— 1919-ről tudni kell. Felsorol­ja a Magyar Tanácsköztár­saság vezetőit, intézményeit, elemzi azok legfontosabb gazdasági, agrár-, szociál- és művelődéspolitikai intézke­déseit. A két forradalom ve­zetőiről rövid életrajzokat ad a kötet végén, ezt egy ese­ménynaptár követi. A Móra Kiadó népszerű Képes történelem sorozatá­nak legújabb kötetét a Kos­suth Kiadóval közösen jelen­tette meg. Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend a magyar munkásmozgalom történetét dolgozza fel 1918- tól napjainkig. E kiadvány elsősorban az általános -is­kolák felső tagozatos diákjai­nak szól — történelmi, poli­tikai ismereteiket bővítendő, ajánlható azonban azoknak is, akik ugyan kinőtték már az iskolapadot, de történelmi ismereteiket bővíteni kíván­ják. A képanyag gazdagsá­gát külön is ki kell emelni: a társadalmi, politikai, kul­turális élet szinte minden te­rületét bemutatja. Zéef Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. november 24-én Pé­csett, Rét uca 39. szám alat­ti lakásán örökre lehunyta szemét dr. Veress Endre, az európai hírű történész, a Duna menti népek egymás­rautaltságának és együttmű­ködésének szószólója, a Báthori-kérdés kiváló isme­rője. Száztíz évvel ezelőtt, 1868 február 15-én, Békésen született. Apja, aki földmémök, és Kossuth Lajos hadnagya, az emgiráció történetét meg­örökítő író volt, akkor halt meg, amikor Endre fia még csak 17 éves volt. A csa­lád egy ideig Bukarestben lakott, majd Kolozsvárra költözött. Veress Endre ott érettségizett, és ott végezte a tudományegyetemet is földrajz-történelem szakon. Két évig hallgatója volt a bécsi egyetemnek, majd a dévai főreáliskolában volt tanár 7 éven keresztül. 1905-ben Kolozsvárra he­lyezték, ahol az egyetemi levéltárnak a vezetője volt. Tíz év után családjával együtt Budapestre költö­zött. Itt a minisztériumban dolgozott, s a külügyminisz­tériumban sűrűn teljesített futárszolgálatot. Tudomá­nyos munkássága érdekében korán kérte nyugdíjaztatá­sát. A minisztérium szolgála­tában segítette a Duna men­ti népek békés egymás mel­lett élésének előkészítését, sőt 1919-ben, Jászi Oszkár szellemében röpiratot is ké­szített az erdélyi nemzetisé­gek közeledése ügyében. „Jó viszonyban kell élni Er­délyben magyaroknak, ro­mánoknak, szászoknak, mert néprajzi elhelyezkedésük nem olyan, hogy egymástól különválva fejlődhetné­nek ... mert ha egymással viszálykodnak, akkor egy­formán tönkremennek va­lamennyien” — írta dr. Ve­ress Endre. Magáévá tette a román Gheirghe Baritiu történész ama felismerését, hogy „Már 900 éve nem le­het a románok történetét megírni Magyarország tör­ténetének segítsége nélkül és viszont.” Csatáry Dániel, a Buda­pesti Történeti Intézet mun­katársa 1958-ban megjelent: „Román—magyar kapcsola­tok” című művében dr. Ve­ress Endrét így jellemezte: „A román és magyar nép egmásra utaltságának tu­datosítása érdekében sokat tett Bartók Béla és a törté­nész Veress is. A közös múlt tudatosítása érdekében Ve­ress az I. Ferdinánd király alapítvány kiadásában je­lentette meg: „Dokumentu­mok Erdély, Moldva és Ha­vaselve történetéből” című hatalmas okmánygyűjtemé­nyét.” ő indította meg „Az er­délyi és magyarországi tör­ténelem forrásai” című, 50 kötetre tervezett sorozatát. A Báthoriak egyik legkivá­lóbb szakértője volt. Pécsett jelent meg 1948-ban: „Bá- thori István levelezése” cí­mű 3 vaskos kötetének befe­jező része, ö írta : a „Bátho- ■ ri István Habsurg-ellenes politikája” c. tanulmányt. Nevéhez fűződik az: „Olasá egyetemeken járt magyar- országi tanulók anyakönyve és iratai (1221—1864)” c. mű is, amelyben az Árpád-házi korabeli olasz egyetemeken járt magyar hallgatók szá­mát az eddigi 2 helyett 200- ban jelölte meg. Főleg dunántúli adalé­kokat, a Dráva-völgyi har­cokról szóló értékes és érde­kes anyagot tárt fel: „A ti­zenöt éves török—magyar háború” (1593—1608) című kiadatlan okmánytárában, amelyet a Magyar Tudomá­nyos Akadémia őriz. ö adta ki 1931—1935 között: „A román—magyar könyv- vészét” c. munkát (I—III.) amely az 1934. évi Budai krónikától“ 1970-ig magában foglal minden olyan ro­mán, vagy magyar szerző­től származó művet, amely alkalmas volt a kölcsön­hatás igazolására. A Pécsett 1948-ban meg­jelent: „Báthori István le­vélváltása az erdélyi kor­mánnyal” c. műve mellett még több ezer oldalnyi kéz­irata maradt kiadatlan. Szellemi hagyatékát, közel 70 év tudományos levelezé­sét: „Arcélek Erdély viha­ros múltjából” címmel, fia, Veress Endre pécsi ének­művész és tanár, valamint felesége, Abaligeti Zita ren­dezte és dolgozta fel, s jut- . tatta el a Magyar Tudomá­nyos Akadémiához. Ebben 15 kiváló erdélyi férfi éle­tét, vagy egy-egy sorsdöntő eseményt filmszerű villa­násokban örökítette meg az 1530—1701 közötti évekből. Bámulatos az a hangya- szorgalom, amellyel dr. Ve­ress Endre a történelmi ada­lékokat gyűjtötte. Aggkori elgyengüléséig, 85 éves ko­ráig Leningrádtól Rómáig, Európa levéltáraiból nagy mennyiségű okmánygyűjte- ményt hozott fel és számta­lan történelmi tanulmányt írt. Szülővárosában, Békésen emléktáblát helyeztek el azon a házon, ahol született, s ugyanott utcát is neveztek el róla. Huszonöt évvel ez­előtt, 1953. november 2-án dr. Veress Endre örökre le­hunyta a szemét. A pécsi Városi Tanács Palkovics Lajos szobrásszal emlék­táblát készíttetett és az utol­só pécsi lakása, a Rét utca 39. számú ház falán helyez­ték el. Nevét viseli Pécs vá­ros egyik utcája is Űjme- csekalján. Halálának huszonötödik évfordulója alkalmából Ár- vay Árpád, a Bukarestben élő magyar író megírta dr. Veress Endre életrajzát és kivonatosan bibliográfiáját, Pécsett pedig a kiadott és kiadatlan műveiről szóló bibliográfiáját a jövő év tavaszán jelentetik meg a Mecsek-alján élő fia: Veress Endre énekművész és -ta­nár, valamint felesége: Aba­ligeti Zita feldolgozása alap­ján. Pusztai József MOZI A pillanat embere Norman nevet. Gumiar­ca megnyúlik, feszül, kitá­rul, s a vékony ajkak közül fölfakad a nevetés. Először apró kacaj, majd bővül, s elönt mindent. A legnagyobb hullám az arcnak minden izmában ott él. S a nézőben is ; Normannal nevetünk, kacagunk, röhögünk. Most és ekkor. S a pár perces szünet csak arra elég, hogy fölkészülhessünk a követke­zőre. De akkor már csak mi nevetünk. ö komoly, vagy éppen szánalmas. Mégis nevetünk, mert mind­ez olyan szánalmasság, olyan komolyság. Tengernyi tanulmány, ko­molykodó és bugyuta, meg­fontolandó és kevésbé ér­demes mű született már ne­ves és figyelemre sem mél­tó szerzők tollából a humor, a nevetés, a vicc élettaná­ról. S bár mindennapjaink óráiban és perceiben igen­csak sűrűn kísért a mesz- sze földön hírneves „pesti vicc”, egyre ritkábban har­sán föl az utcán, a munka­helyeken, a lakásokban az önfeledt kacagás. Pedig a hasizmaink ugyanolyan fej­lettek, mint eleinké, agyunk is alkalmas az élet „vitriol­rózsáinak” fölismerésére, mégis... Miért? Nincs min nevetni? De van! Csak ép­pen az elengedhetetlen kel­lék hiányzik valahogy, az önfeledtség... Kabos Gyulának apró gombbá csücsörödött a szá­ja, Latabár Kálmáné vég­telen vékonnyá szaladt. Al­fonzé a homlokával, Hofi a szemeivel nevet. A nevette- tők nevetése: groteszk téma. Talán túlélezetten az. Mert nekünk, a nézőknek nem az ő nevetésük a fontos, hanem a miénk. Irigyek vagyunk ilyenkor, s igazunk is lehet. Chaplin csak néha-néha mo- solyodik el. Olyan bájjal, amely csak az övé. Ezért, lehetett, ezért is lett csupa nagybetűs név mindannyi­unk előtt. Ezért lett az Táti, Fernandel, Stan és Pan, Ka­bos Gyula, Latabár és Nor­man Wisdom is. Mert ezek a mosoly-, kacaj-, röhögés- és nevetéscseppek bennünk váltják ki az igazi folyta­tást. Mozdulatok és geggek, cselekmények és történések, mesefolyamok és képtelen­ségek hőseiként, művelői­ként. A dramaturgia régi nagy­jai szerint a néző, a közön­ség nevetni és sírni megy a színházba. De a moziba is! És újabban: elszömyűlködni. A katasztrófafilmeken, az álromantikus kalandokon, a gengszterfilmek üvegsze­mű rémein, a krimik gyil­kosságain. Egyre több az ilyen film? A statisztikák feladata ezt bizonyítani, vagy cáfolni. De egy bizo­nyos: mind kevesebb az a film a mozikban, amelyeken igazán kacaghatunk. Mos­tanra, ősz végére kifulladt a filmforgalmazás is; a nyá­ri közönséget vonzó filmúj­donságok lepergetése után alig maradt valami. A kö­zönség szitáján kevéske él­mény maradhat majd igazán fönt. A többi lepereg, nyom nélkül. így marad fenjt ez a most ismét vetítésre kerülő A pillanat embere című, 24 esztendős* angol filmvígjáték is. Wisdom, akit a közönség Pitkinknét ismer, ezúttal is állta a próbát : telt házat vonzott a nézőtérre. S fi­gyelmeztetett is: nevessünk, kacagjunk többet. Elsősor­ban a magunk gyönyörűsé­gére. Ahogy ő is teszi. (nemesi) B. Zs. Kiadványok az 1918—19-es magyarországi forradalmak / évfordulójára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom