Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

lüNilUfcfiTcl 1978. november 25., szombat Hűtőházi körkép Hosszú az út a fagyasztótól a fogyasztóig Felújították, bővítették a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyárát. A re­konstrukció folyamatos termelés mellett valósult meg. A kapacitás jelentősen bővült. Éven­te mintegy huszonötmillió darab különféle golyóscsapágy készül ott. A képen: a gyár új szerelőcsarnoka (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Kell és lehet is jobban szervezni Egy építkezés tanulságai — Műszaki, technikai Ajdnnságnk Nyersanyagokban és ás­ványkincsekben nem túlzot­tan bővelkedő ország va­gyunk, ám ennek ellenére — vagy éppen ezért — bányá­szatunk rangos a világban. A magyar bányagépgyártás­nak például igen tiszteletre­méltó hagyományai vannak: az Országos Bányagépgyártó Vállalat ma is jelentős mér­tékben az első világháború előtti Ganz-gyári és a BA- MERT-tradíciókra támasz­kodik. Ez indokolt is, hi­szen például Petrozsényban még ma is üzemszerűen mű­ködnek a Ganz által a szá­zad elején készített akna­szállító gépek. Az utódok is méltók azonban az elődök­höz. Ezt bizonyítja, hogy számos magyar aknaszállító berendezés dolgozik jelenleg Csehszlovákiában, Eszak- Koreában, Jugoszláviában, Romániában, sőt Cipruson is. 30 tnnna érc másndpercenként De ma már — ezekre a hagyományokra támaszkodva — tovább kell lépni ezen a téren is. A recski bányászati kombinátban például az 1980-as években már olyan berendezésekre lesz szükség, amelyek az 1200 méteres mélységből a 8 méter átmé­rőjű aknán keresztül egy- egy szállítóbödönben má­sodpercenként 16—17 méte­res sebességgel 15 köbmé­ternyi, tehát 30 tonna ércet hoznak a felszínre, mégpe­dig automatikusan. Ilyen teljesítményű akna­szállító gép eddig hazánk­ban még nem működött. Ezért az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek a napokban a Magyar Tudományos Aka­démia várbeli jubileumi elő­adótermében megkezdődött II. bányászati anyagmozgatá­si konferenciája középponti témájául az aknaszállító gé­pek tervezésével, gyártásá­val és üzemeltetésével 'kap­csolatos kérdéseket válasz­totta. A csaknem másfél száz magyar, illetve külföldi — csehszlovák, lengyel és szov­jet — részvevőn kívül jelen voltak olyan nagy világcé­gek képviselői is, mint ami­lyen például a nyugatnémet DEMAG, a SIEMAG, a Sie­mens, a svéd ASEA és a Linden—Alimak A. G. A konferencia bő lehetőséget nyújtott az itthon és külföl­dön beszerezhető vagy eset­leg még csak kifejlesztés alatt álló berendezések ösz- szehasonlítására, illetve azoknak a követélményeknek a körvonalazására, amelye­ket Recákerr az aknaszállító gépeknek ki kell majd elé­gíteniük. Jövő szeptemberben a Ma­gyar Iparjogvédelmi Egye­sület széles körű nemzetközi konferenciát rendez Buda­pesten az innováció (az újí­tások) és az iparjogvédelem kapcsolatáról. Részben en­nek a konferenciának egyik előkészítője lesz az a tanács­kozás, amit november 27— 29-én tart Budapesten, a Technika Házában a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület „Innováció és hatékonyság” címmel. Az „ilyen gazdagok va­gyunk?” téma jelenleg ha­zánkban az egyik legneural­gikusabb pontja a szellemi és a gazdasági életnek egy­aránt, hosszú ideje áll a köz- érdeklődés előterében. A rá­dió, a televízió, a napi sajtó, a szaklapok, sőt a műszaki élettől elvileg tisztes távol­ban levő irodalmi folyóirat is a részletes riportok, tudó­sítások, hozzászólások, elem­ző cikkek sorát közölte az utóbbi időben arról, mi ne­hezíti Magyarországon a ta­lálmányok, újítások, az új gondolatok érvényesülését, gyors, hatékony értékesíté­sét a gyakorlati életben. A téma valóban „simára lerá­gott csont”, mégis mindig adódnak új szempontok, új vonások, amelyek felől vá­laszt lehet keresni a kér­désre. Szellemi termék = anyagi érték A november végi megbe­szélésen például arról folyik majd széles körű eszmecse­re, milyen módon segítheti a maga sajátos eszközeivel az iparjogvédelem a szellemi termékek anyagi értékké vá­lását. Ezért lesz szó például a közreműködők érdekeltsé­gének szabályozásáról, a sza­badalmák, találmányok, újí­tások, know-ihow-ok felhasz­nálásáról, az ipari titok vé­delméről, a tisztességtelen versenyről. A rendező egyesület min­denesetre ehhez a nagy cél­hoz igazodva igyekszik a konferencián fórumot terem­teni azoknak a szakembe­reknek, akiknek tevékenysé­ge befolyásolhatja — még­pedig lehetőleg kedvező irányban — az innovációk hatékonyságát. Ezen a fóru­mon a szakemberek széles köre vitathatja meg az egyes részkérdésekre vonatkozó nézeteket, és keresheti azo­kat a módszereket, amelyek esetleg segíthetik az újítások gyors hasznosítását a gya­korlatban. A Mártírok útja és a Mar- git-híd korszerűsítése során gyorsított ütemben kellett az építkezéssel haladni, hiszen ez alatt az idő alatt ez a fontos útvonal kiesett a for­galomból. Tekintettel arra, hogy jövőre a Petőfi-híd kor­szerűsítését kezdik meg, ér­demes a szerzett tapasztala­tokat összegyűjteni és ele­mezni. Erre kerül sor november 28-án a Közlekedéstudomá­nyi Egyesület rendezésében. Dr. Dalmy Tibor és Kozma László az újjáépítés fázisait ismertetik előadásukban, el­mondják, hogy 1977 október 4-én határozták el a 12 hó­napra tervezett munkálat meggyorsítását. Az előkészí­tési munkák azonban nem haladtak a terv szerint, 1977 végére 5-6 hetes volt a ké­sés. Ennek a jelentős mun­kaerőhiány mellett a nagy­fokú bürokrácia is oka volt. A tervek jóváhagyása a gyor­sított eljárás ellenére is el­húzódott, 183 (!) engedélyt kellett az építkezéshez be­szerezni. 1978. március 20-ra sike­rült a lemaradást bepótolni, és az előkészítést befejezni. Januártól a közreműködő vállalatok kijelölt felelős munkahelyi vezetői hetente tartottak kooperációs érte­kezletet, így szorosabb kap­csolat alakulhatott ki az egyes vállalatok között, ér­vényesülhetett az egyes ve­zetők döntési és engedélye­zési jogköre. A munkaerő- hiányt vidékről felhozott munkásokkal igyekeztek pó­tolni, azonban szociális ellá­tásukról nem tudtak kellően gondoskodni. Ez különösen a téli időszak miatt okozott sok nehézséget a munkások­nak. „QldSzéses” versenyben A fő építési munkákat már­cius 20-án lehetett megkez­deni. Februártól a résztelje­sítések tervét napra, kényes időszakokban órákra bon­tották le. A március 20-án megkezdődött forgalomelte­relés és a munkák megindí­tása igen jól sikerült. Az első hónapban látványos ered­mények születtek, azonban a második hónapban vissza­esett az ütem, sőt a munka- fegyelem is lazult, ezért szi­gorú intézkedéseket kellett hozni. Utólag elmondható, hogy a munkaintenzitás és a munkafegyelem általában az átlagos feletti szinten volt, csak a kisebb vagy aláren­delt munkáknál lehetett fe­gyelmezetlenséget tapasztal­ni. A fő építési munka másfél hónapja után a vezetőség át­szervezte az építkezés üte­mezését. A különböző építési fázisokat úgy ütemezték, hogy a következő „üldözze”, hajtsa az előző ütemét. Az átértékelés konkrét eredmé­nye volt, hogy a Margit-híd északi oldalát két héttel a tervezett idő előtt befejez­ték, szeptember 2-án forga­lomba helyezték a Mártírok útja nagyobb részét, a köz­úti és villamosforgalom kor­látozását pedig szeptember 30-án fel lehetett oldani. A munka gyorsítása nem ment a minőség rovására.- v. j. ­Három éve nem volt akj termessze. Most annyi a sár­garépa, hogy a feldolgozó üzemekben sem tudják, mi lesz a sorsa. Egyszer sok, másszor kevés... — Ebben az évben 170 hektárral kisebb területen termeltettünk sárgarépát, mint az elmúlt évben, még­is hétszáz vagonnal termett több — mondja Márton Pál, a Békéscsabai Hűtőház igaz­gatója. — A gyár területén csaknem 200 vagon répát he­lyezhettünk el. A leszerző­dött nyersanyagot ennek el­lenére folyamatosan átvesz- szük, de ami azon felül ter­mett, azt az üzemeknek kel­lene tárolniuk. Hiába fizet azonban a gyár felárat, erre csák kevesen vállalkoznak. Gyenge év volt Ráadásul az utóbbi hóna­pokban csökkent a sárgaré­pa utáni kereslet egész Euró­pában, hiszen ott is az itte­nihez hasonlóan nagy ter­mésátlagok születtek. De va­jon mi váltotta ki a sárga­répatermelés fellendülését az utóbbi években. Ennek megértéséhez elég elmondanunk, hogy az új fajták elterjedésével a ter­mésátlagok megduplázódtak. Ma már 60—80 tonna terem hektáronként. Így a sárgaré­pa-termesztés jó üzletnek számít. Ez derül ki abból is, hogy a gazdaságok nagyobb területen vetették el ezt a zöldségfélét, mint amennyit a szerződésekben vállaltak. Az eddigiekből világosan kirajzolódik, milyen gondok­kal küzd a feldolgozóipar. Teljesebbé azonban akkor válik a kép, ha azt is meg­tudjuk, hogy míg a sárgaré­pából a tervezettnél több, ugyanakkor néhány zöldség­féléből kevesebb termett, mint amit a hűtőház érté­kesíteni és feldolgozni tud­na. Azt is megkockáztathat­juk, az idei év zöldségter­mesztés eredményeit tekint­ve gyenge volt, s ez rá­nyomta bélyegét a feldolgo­zó iparra is. Mik bizonyítják ezt? Tavaly a fagyasztott zöld­borsó csaknem 48 százalékát szállították exportra, az idén alig 25 százaléka felelt meg a rendkívül szigorú előírá­soknak. A tavaszi fagyok megtizedelték a gyümölcs- termést, a leszerződött kar­fiol 80 hektáron nem érett be. Mindezek az okok közre­játszottak abban, hogy a hűtőház exportra tervezett árumennyiségének csak mint­egy ötven százalékát vették meg a külföldi partnerek. Eyiittmflködés a FIHDUS-sal Pedig a gyár műszaki fel- készültsége lehetővé tenné jobb minőségű fagyasztott termékek előállítását. A piac könyörtelen farkastörvényei alól azonban nem vonhatja ki magát senki. Ha mondjuk az időjárás tönkreteszi a termést, ha valahol mulasz­tás történik a technológiai folyamatban, ha nem megfe­lelő a csomagolás — és még folytathatnánk a felsorolást —, ákkor már a termék nem lehet versenyképes, s egy­szerre megszaporodnak az értékesítési gondok. Ez tör­tént most is, s várhatóan a gyár fennállásának egyik leg­nehezebb esztendejeként tartják számon az ideit. A Békéscsabai Hűtőház eddigi fejlődése elválasztha­tatlan a FINDUS-céggel 16 éve kötött együttműködéstől. Ez a svéd konszern az egyike a legnevesebb fagyasztott termékek előállításával fog­lalkozó külföldi vállalkozá­soknak. A sokoldalúan ki­bontakozó kooperáció magá­ban foglalja a technológiák cseréjét, az intenzív szapo­rítóanyagok elterjesztését, a munka- és üzemszervezési módszerek átvételét. A gyár­ban az elmúlt 16 évben szin­te minden munkaterületen bevezették a 3—M üzem- szervezési rendszert. Az első gyorsfagyasztó berendezést is a FINDUS-cég szállította. Ezt követően az eredmé­nyek sem maradtak el. Ti­zenöt éve, 1963-ban a hűtő­ház 200 dolgozója 200 vagon terméket állított elő. Tavaly a 650 munkás már 2000 va­gon fagyasztott terméket ad­hatott át a kereskedelemnek. A gyár késztermékeinek ^je­lentős részét az előbb emlí­tett cég vásárolja meg. A FINDUS-nák szállítani egy­ben rangot és elismerést je­lent a világpiacon. Igaz ugyan ma már vannak job­ban fizető partnerek is, de a FINDUS márkanév még min­dig sokat mond a vásárlók­nak. Miért éppen Demecserrűl? A legnagyobb hajtóerő mégis, s ez érthető, verseny­ben maradni a nagy kon­szernekkel. Ennek feltételeit idehaza kell megteremteni. — Nem kevés múlik azon, milyen kapcsolatot sikerül kialakítani a mezőgazdasági üzemekkel. Egyébként ezen a területen sok minden meg­változott. Néhány éve még 48 gazdasággal álltunk szer­ződéses viszonyban, ma már csak tizenkettővel. Ez nemcsak a termeltetés szer­vezését egyszerűsítette, ha­nem a mezőgazdasági üze­mek is szakosodhattak. En­nék ellenére nemegyszer kel­lett már rájönnünk; saját hazájában senki sem lehet próféta — hallottuk Márton Páltól. Hogy mire alapozta az utóbbi kijelentését a gyár igazgatója, azt megtudhat­juk a következő mondatok­ból. Az írás elején már em­lítettük, néhány éve nem volt aki sárgarépát termesz- szen Békés megyében. Még akkor sem, amikor új, inten­zív termőfajtákat hoztak be. Mit volt mit tenni, a hűtő­ház vezetői más megyék gaz­daságaival termeltették meg a nyersanyagot. Több száz kilométerre Békéscsabától, Budapest vonzáskörzetéhez tartozó Üllőről és a Sza- bolcs-Szatmár megyei De- mecsetről szállították a sár­garépát. Csak a többszöri üzemlátogatás győzte meg a gazdaságok vezetőit: az új­fajták termesztése gazdasá­gos. A ivábbi fejleményék már ismertek. Érzékeltetésül csak egyet­len példát említettünk, de hasonló okok miatt ide so­rolhatjuk a karfiolt, a ce­ruzababot, a földiepret és a meggyet. E zöldség- és gyümölcsfélékből kevesebb terem, mint amennyit érté­kesíteni lehetne. Pedig a versenyképesség egyik felté­tele, hogy mindig olyan ter­mékkel jelenjen meg az ipar a piacon, amelyet éppen ke­resnek a vásárlók. Óriási szerepe van annak is, ho­gyan sikerül kihasználni a hazai kooperációs lehetősé­geket. Az utóbbi években ilyen együttműködés bonta­kozott ki többek között a hűtőház és a medgyesegyházi ÁFÉSZ előfeldolgozó üzeme között. Vásárdíjas termékek S ha már a versenyről esett szó, azt is elmondhat­juk, hogy létezik egyfajta fogyasztói „divat” is, melyet mindig időben, gyorsan kell kiszolgálni. Egyes termékeket a vásárlók megunnak, máso­kat beépítik étrendjükbe. — Fontos, hogy állandóan megújítsuk termékeinket. Aki időben rugalmasain tud vál­tani, az : szinte behozhatatlan előnyre tehet szert. A fel­dolgozó üzemeknek szorosan együtt kell működniük ebben a kérdésben a piackutatók­kal. Egyetlen termék sem örök életű. Aki nem tud ele­get tenni ezeknek a feltéte- léknék, az lemarad, időza­varba kerül — magyarázza » az igazgató. A Békéscsabai Hűtőház ilyen szempontból nem egy hazai hasonló profilú üzem előtt jár. Szinte minden év­ben meglepik a fogyasztókat egy-egy új termékkel. Gon­doljunk csak azokra a vá­sárdíjas termékekre, amelyek igen kedveltek a vásárlók körében. Ilyenek az apró burgonya, a halászlé, a de- relye, a gombóc, hogy csak néhányat említsünk. Üj ter­méknek számít az öt kom- ponensű sárgarépából, zöld­borsóból, zöldbabból, karfi­olból, burgonyából álló fa­gyasztott zöldségkeverék, a pikleshagyma és a fagyasz­tott alma. Egyre több szó esik a fagyasztott csemege- kukorica gyártásáról is. Ezeknek az új termékek­nek a bevezetése azonban nem kis kockázatvállalással jár. Bukni is lehet, de nyer­ni is. Márton Pálnak, a gyár igazgatójának nem egy kel­lemetlensége származott már ebből. Végül is azonban mindig beigazolódott: állan­dó újra törekvés nélkül ma már nem lehet üzemet irá­nyítani. Hosszú az út a termelők­től a fagyasztóig, és innen a fogyasztóig. Sok buktatót kell leküzdeni, míg a nyers­anyagból áru lesz. Kepenyes János új gyomirtó szer Űj kukorica gyomirtó szer gyártását kezdték meg Sa- jóbábonyban, az Észak-Ma­gyarországi Vegyiművek­ben. Az Eptám nevű szer előnye a korábbi gyártmá­nyokkal szemben, hogy szá­raz időben is hatásos. A gyártás előtti kísérletek azt igazolják, hogy az új, nagyhatású kukorica gyom­irtó szer hatóanyaga más növényi kultúráknál, pél­dául a cukorrépánál és a rizsnél is felhasználható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom