Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

1978. november 24., péntek o Pártunk hat évtizede T örténelmünk aranybe­tűs évfordulójára emlékezünk. A szo­cialista forradalmak hajnalán, a lenini eszme ih­letésére, ma hatvan eszten­deje, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Létre­jötte korszakos jelentőségű népünk életében. Olyan erő született, amely magasra emelte a marxizmus—leni- nizmus zászlaját, s hatvan esztendőn keresztül vezette és vezeti munkásosztályunk, dolgozó népünk nehéz, küz­delmes harcát az igazságo­sabb társadalmi rendért, a szebb, boldogabb holnapért, a szocialista Magyarország megteremtéséért. Olyan párt alakult akkor, november vé­gén, amelyre illettek Marx­nak és Engelsnek „A Kom­munista Párt kiáltványá”- ban, a tudományos szocia­lizmus alapokmányában megfogalmazottak : „az osz­tálypártban . kommunisták tömörültek, akik a gyakor­latban minden ország mun­káspártjának leghatározot­tabb, szüntelen továbbhala­dásra ösztökélő részét al­kotják: az elmélet terén a proletariátus többi tömegei­vel szemben az az előnyük, hogy tisztában vannak a pro- letármózgalom feltételeivel, menetével és általános ered­ményeivel”. Pártunk 1918 őszén forra­dalmi helyzetben alakult meg. 1918. Október 31-én győzött a polgári demokrati­kus forradalom, amely meg­döntötte az Osztrák—Magyar Monarchiát és kivívta Ma­gyarország állami önállósá­gát. S november közepén ki­kiáltották az akkori idők legdemokratikusabb köztár­saságát. Az őszirózsás forra­dalom véget vetett a hábo­rúnak, megteremtette a pol­gári szabadságjogokat, s ez­zel lehetőség nyílt a szaba­dabb gazdasági-társadalmi fejlődésre. Azonban a pol­gári demokratikus program 1918 végén és 1919 elején már nem volt elégséges. Na­pirendre került a szocialista forradalom. Ahhoz azonban, hogy a munkásosztály ki­vívja a hatalmat, új, nem szociáldemokrata pártra -volt szükség. Ma, hatvan év távlatából tisztelettel emlékezünk azok­ra, akik a forradalom ügyét továbbvivő erőt, a munkás- osztály forradalmi élcsapa­tát, a kommunista pártot létrehozták: a baloldali szo­ciáldemokratákra, a forra­dalmi szocialistákra, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett és Szovjet-Oroszországból haza­tért magyar internacionalis­tákra. A budapesti Városmajor utca 42-es számú házban összegyűlt három forradalmi csoportba tartozók, akik lét­rehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját, a szocialista forradalom meg­vívásának szükségességét hirdették meg. A Vörös Üj- ságban ezt írták: „Az egyet­len kiút a szocializmus. A szocializmus, amely nemeseik a termelés anarchiáját szün­tetné meg, de azt a lelki anarchiát is, amelybe a ka­pitalizmus az emberiséget süllyesztette. A termelés köz­tulajdonba vételével vissza­adná elvesztett hitét, de el­vesztett munkakedvét is az emberiségnek. Elérkezett te­hát az ideje a szocializmus megvalósításának. És a pro­letariátus érzi az erőt, s az akartot is magában ezért a megvalósításért síkraszállni”. Ritkán adódik a történe­lemben, hogy egy párt for­radalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon, mint a KMP-é. Négy hónappal a kommunista párt megalaku­lása után a két munkáspárt — az MSZDP és a KMP — egyesülésével győzött a pro­letárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársasá­got. A Tanácsköztársaság a munkásosztály, a dolgozó nép küzdelmének eredményeként, fegyveres felkelés nélkül jött létre, elsőként igazolva ez­zel a gyakorlatban azt a marxi—lenini felfogást, hogy a polgárháború nem egye­düli útja a szocialista forra­dalmaknak. A KMP tevékenységét, a gazdaságszervezési, állam­építési, szociális és kulturális erőfeszítéseket, a Tanács- köztársaság 133 napjának tet­teit, eredményeit nehéz vol­na mind felsorolni. A Ta­nácsköztársaság a kommu­nista párt segítségével — melynek ebben az időben a fővároson kívül erős szer­vezetei voltak Debrecenben, Nagyváradon, Szegeden, Sal­gótarjánban, Sátoraljaújhe­lyen, Pápán stb. — köztulaj­donba vette a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzeme­ket. kisajátította a 100 hold­nál nagyobb földbirtokokat, és intézkedéseket tett az élet­viszonyok megjavítására, a nép kulturális színvonalának emelésére, s megteremtette a magyar Vörös Hadsereget. Nagy lendülettel kezdtek hozzá az új típusú szocialis­ta állam létrehozásához. A magyar munkásosztály tette — pártja vezetésével — egybep nagy jelentőségű internacionalista tett is volt. Segített terjeszteni a szocia­lista forradalom lángját az európai országokban, támo­gatást nyújtott az élethalál­harcát vívó Szovjet-Oroszor- szágnak. Lenin szavaival szólva „a vakot is látóvá tette”,, s bebizonyította, hogy a proletariátus diktatúrájá­nak megteremtése a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerű­sége. A fiatal Tanácsköztársa­ságnak úgy kellett léteznie, hogy szinte az első perctől fegyveresen is meg kellett védelmeznie a magyar pro­letárdiktatúrát. Az imperia­lista hatalmak nem tűrték, hogy a Szovjet-Oroszország mellett még egy munkásál­lam legyen, és felhasználva a román, a csehszlovák és a jugoszláv burzsoá kormányt, katonai intervencióba kezd­tek. A Tanácsköztársaság igen nehéz helyzetbe került, a Vörös Hadsereget több mint háromszoros túlerő tá­madta. És ez a hadsereg, melyet sebtében mozgósítot­tak a proletárdiktatúra, az ország függetlensége védel­mében, sikereket tudott el­érni. Dicső hadjáratot veze­tett északon, ahol a felsza­badított területen a cseh és a szlovák kommunisták ki­kiáltották a Szlovák Tanács- köztársaságot. Hogy miből táplálkozott a Vörös Hadsereg sikeres had­járata? Abból, hogy a Ta­nácsköztársaság háborúja igazságos, forradalmi háború volt. Egyidejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a proletárforradalom vívmá­nyainak megvédéséért. „A háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész vilá­gon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti párto­tokon áll” — üzente Lenin 1919. május 29-én. A túlerőben levő ellenség és a belső ellenforradalom azonban visszavonulásra kényszerítette a Vörös Had­sereget. Magyarországra igen nehéz idők következ­tek. A fehérterror, a 25 éves Horthy-rendszer. A magyar proletariátus szívéből azon­ban még a féktelen fehér­terror sem tudta kitépni a felejthetetlen 133 napot. Jel­lemző, hogy a proletárdikta­túra leverése utáni időszak­ban a párt illegális sejtjei rövid időn belül kiépültek, s 1920 tavaszán már megje­lentek az országban az első kommunista propaganda- anyagok, hírül adva: él, dol­gozik a párt. A húszas évek közepén még legális fedő­szervet, a gyorsan népszerű­vé váló, s ezért hamar a ha­tóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárnyra tud­ta bocsátani. A mély illega­litásban működő kommu­nista párt tevékenységének kiemelkedő aktusa volt az 1930. szeptemberi budapesti megmozdulás, ahol újra százezreket tudtak az utcá­ra vinni a burzsoázia ellen. És a Párt — vezetőinek so­rozatos letartóztatása és ki­végzése ellenére — hallatta hangját, a totális fasiszta diktatúra kiépítésének kí­sérlete, majd a fokozott há­borús kizsákmányolás ellen, a fasiszta szövetséges blokk­ból való kilépés, a szovjet­ellenes háború haladéktalan befejezése érdekében, a füg­getlen, szabad, demokratikus Magyarország megteremtése mellett, az antifasiszta egy­ségfrontért. Amiért a kommunisták küzdöttek a fehérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadításával kö­vetkezett be. A szovjet had­sereg elhozta a várva-várt felszabadulást, népünk előtt megnyílt a felemelkedés, a szebb, boldogabb élet lehet- sége. A kis létszámú illegá­lis kommunista pártból né­hány hónap alatt több tízez­res, számottevő politikai erőt képviselő, szervezetileg egy­séges marxista—leninista párt lett. Az MKP volt ,az egyetlen erő, amely a fel- szabadulás kezdetétől mutat­ni tudta a magyar népnek a háború okozta összeomlásból a kivezető utat, s meghir­dette: lesz magyar újjászüle­tés! A KMP 1945. májusi or­szágos értekezlete határoza­tainak megfelelően küzdött a gazdasági stabilitásért, az infláció megszüntetéséért, a bányák, a bankok államosí­tásáért. A kommunisták ja­vasolták a 3 éves tervet, ők voltak, akik kidolgozták a szocialista átalakulás prog­ramját, megteremtették a jó forintot, leleplezték a reak­ciót. És élen haladt a párt a munkás egységfront, az egységes munkáspárt meg­teremtésében, az új államha­talom kiépítésében, a szocia­lizmus alapjainak lerakásá­ban, a proletárdiktatúra megszilárdításában. Az ered­mények mellett azonban pártunk hibákat is elköve­tett, melyekért drágán fize­tett. A személyi kultuszból eredő elméleti és politikai hibákat az ellenség kihasz­nálta, s 1956-ban ellenforra­dalom tört ki. A magyar munkásosztály és a magyar nép legjobbjai, a szocialista rendszer hívei a Szovjetunió testvéri, in­ternacionalista segítségével leverték az ellenforradal­mat, s országunk, népünk újra elindulhatott a felemel­kedés útján. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendkívül nehéz körülmé­nyek között kezdte meg a te­vékenységét. Az ellenforra­dalom hallatlan anyagi és politikai károkat okozott. A Magyar Szocialista Munkás­párt azonban megmutatta a kivezető utat a nehézségek­ből. „A párt összes egészsé­ges erőire támaszkodva hely­reállítjuk és új életre kelt­jük a párt szervezeteit” — adta hírül az Ideiglenes Központi Bizottság felhívá­sában. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az MSZMP létrejötte és világos programja gyökeres fordulatot hozott. A párt új­jáalakult tevékenységét olyan sikerek fémjelezték, mint a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének befeje­zése, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, az élet- színvonal állandó emelése, a kulturális forradalom teljes kibontakoztatása, a gazda­ságirányítási rendszer re­formja, a fejlett szocialista társadalom építésének kez­dete. A felszabadulást követő évtizedekben tehát hazánk — pártja vezetésével — nagy utat tett meg. Népünk áldo­zatos munkájának eredmé­nyeképpen a háború előtti­hez képest öt és félszeresé­re nőtt a nemzeti jövedelem, több mint tizenkétszeresére az ipar termelése. A mező- gazdaság kisebb területen lényegesen kevesebb ember munkájával csaknem 80 szá­zalékkal ad többet. Az or­szág állóeszköz-állománya majdnem négyszeresére emelkedett, s körülbelül 70 százalékát 1950 óta helyez­tük üzembe. 1977-ben 3 hét alatt termeltünk annyi vil­lamosenergiát, mint 1938-ban egész évben. A lakosság egy főre jutó fogyasztása több mint háromszorosára nőtt. Az országépítő munka ered­ményei nyomán gyökeresen megváltoztak a lakosság életkörülményei. Sikeresen munkálkodunk a kulturális felemelkedés feladatainak megoldásán. Eddig elért eredményein­ket "húzta alá a Központi Bizottság 1978. áprilisi ülé­se, megállapítva: az élet minden fő területén, a poli­tikai, a gazdasági, a kulturá­lis életben eredményes mun­ka folyik. Alapjában sikere­sen oldjuk meg gazdasági életünkben az intenzív fej­lődésre való áttérés és a szá­munkra nehezebbé vált nem­zetközi gazdasági körülmé­nyekhez történő alkalmazko­dás nagy erőpróbát jelentő és összetett feladatát. Ötö­dik ötéves népgazdasági ter­vünk eddigi teljesítése azt bizonyítja, hogy egységes akarással úrrá tudtunk lenni gondjainkon, nehézségein­ken. 1979-ben és a következő években a gazdasági építő- munka sikeres folytatásának kulcskérdése, hogy fejlődé­sünk minőségi tényezőit, el­sősorban a gazdasági egyen­súlyt javítsuk. Minden más feladatot ennek kell aláren­delni. Ha erőinket célirányo­san összefogjuk, ,akkor meg­teremtjük annak feltételét, hogy közös erőfeszítéssel megőrizzük népünk elért életszínvonalát és a jövőben is gazdálkodásunk, termelé­sünk eredményeivel össz­hangban javítsuk rendszere­sen tovább. Jó munkával teremtettük meg országunk nemzetközi megbecsülésének, tekintélyé­nek alapjait is. Népünk és munkásosztályunk a fejlett szocialista társadalom építé­sében tanúsított magatartá­sával, igazi szocialista haza- fiságával, eredményeivel já­rul hozzá a proletár interna­cionalizmus eszméjének és gyakorlatának gazdagodásá­hoz, erősíti szövetségét, ba­rátságát és együttműködését a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaival, a szocia­lista közösség országaival. Ezzel járul hozzá a haladás erőinek világméretű előretö­réséhez, szolgálja a béke és a társadalmi haladás ügyét. Pártunk hat évtizedes fennállása során következe­tes és legyőzhetetlen erőnek bizonyult, olyan forradalmi erőnek, amely üldöztetéssel, káros befolyásokkal, hibák­kal és tévedésekkel megbir­kózva, szervezeti formáit a konkrét helyzetnek megfe­lelően változtatva, egy pil­lanatig sem szüntette be a nemzet felemelkedéséért, a szocialista társadalom meg­teremtéséért vívott küzdel­mét. S hogy ez így lehetett, annak is köszönhető: pár­tunk a nép szolgálatában lett a nép vezetője. A párt 60 éves története során mindig küzdött a tömegek megnye­réséért, úgy hatott a dolgo­zók eszére és szívére, hogy tanult is a tömegektől. Ezért van pártunknak tekintélye, ezért építi napjainkban a magyar nép tettekkel szocia­lista hazáját. Ezért van az, hogy pártunk tagsága, né­pünk a KMP megalakulásá­nak 60. évfordulóját az ügy­höz méltóan köszönti, s e történelmi napok emlékét megőrzi, az 1919-ben kezdett ügy büszke örökösének és folytatójának érzi magát. P ártunk születésnapján büszkén tekinthe­tünk vissza a meg­tett útra, s meghajt­juk a kegyelet zászlaját az előző kommunista nemzedé­kek előtt, akik a maguk idejében igen sokat tettek a kommunista eszmék győzel­mes elterjesztéséért. Kádár János elvtársnak, a párt megalakulásának 50. évfor­dulóján mondott szavait idézzük: „Érdemes volt küz­deni! Magasan leng a zász­ló, amelyet ők bontottak ki”. Fodor László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője Történelmi események emlékei Ebben a budapesti Városmajor utcai házban, Kelen József lakásán állapodtak meg a forradalmi irányzatok a párt ha­zai zászlóbontásában A KMP első Központi Bizottságának tagjai VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KOMMUNISTÁK HMTARORSZAtt aoptrt. «‘Aktja ' A «W tagság! Jegy Máma-.------­B elépési nyilatkozat. belépek a kommunisták magyarországi Pártjába és annak SZERVEZETI SZABÁLYAIT MAGAMRA NÉZVE KÖTELEZOLEG VÁLLALOM Meg/egyzések : X A KMP belépési nyilatkozata. A Ganz Danubius Hajógyár egyébként a Párt egyik fellegvára volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom