Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

1978. november 22., szerda o Békés megyei napok Gödöllőn A Merkúr Személygépkocsi Értékesítő Vállalat csepeli tele­pén az idén már kétezer darab 1600-as Lada személygépko­csit adnak át a megrendelőknek. A képen: Pénzes István egy 1600-as Lada futóművét ellenőrzi (MTI-fotó: — Fehér József felvétele — KS) Nem ritkák az ünnepi rendezvények a gödöllői egyetemvárosban. A leg­újabb, hétfőn kezdődött programsorozat jelentősége túlnő az egyetem falain, cí­me: Békés megyei napok. Hat éve — a hasonló cso­portok között a legrégebben — működik a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem égi­sze alatt a Békés megyei diákok klubja, mint az ala­kulás óta eltelt évek bizo­nyítják — jó eredménnyel. Tevékenységének köszönhe­tő, hogy diplomaszerzés után mind több hallgató tér visz- sza a megyébe, csökkentve a mezőgazdaság szakember- gondjait. Nagy része van eb­ben annak a jól szervezett, jól kialakított kapcsolatnak, amely a megye vezetői és a klub tagsága között fennáll, terv végére megvalósulnak. Ez egyben a tanács előre­látását is dicséri, hogy a vá­rosi követelményt kielégítő általános és részletes rendel­kezési tervvel rendelkeznek 1977. szeptember 15. óta, amely megalapozza a fejlesz­tés tervszerűségét. A helyi párt- és társadalmi szervek a nagyközség várossá fej­lesztése iránt mindig nagy érdeklődést és áldozatkész­séget tánúsítottak, ami a fej­lesztési célok tervszerű meg­valósításával párosult. Jog­gal tették ezt, hiszen me­gyénkben az eddig kialakult városhálózatnak területi el­helyezkedése nem ad lehető­séget — Szeghalmon kívül •— az északi térség lakosságának városi szintű ellátására. E módszeres munka leküzdöt­te a beruházások során je­lentkező sok akadályt — je­lentős társadalmi tevékeny­ség segítségével. Végül is a testület az el­hangzott vita alapján Szeg­halom nagyközség várossá fejlesztésével kapcsolatos je­lentést elfogadta és annak megállapításaival egyetér­tett. Határozatilag kimondta: Szeghalom nagyközség a 23/1974. ÉVM—MT TH együttes közleményében rög­zített irányelvek, valamint az előterjesztésben foglalt indoklás álapján várossá nyilvánításának kezdemé­nyezése indokolt. Ezt követően a testület be­jelentéseket vett tudomásul, majd egyéb ügyeket tár­gyalt. — r. s lehetővé teszi olyan ren­dezvények lebonyolítását, melyek során a diákok job­ban megismerik megyéjük életét. Az így megerősödött egészséges lokálpatriotizmus és helyismeret nagy segítség a megye üzemeiben való el­helyezkedésben, beilleszke­désben. Immár hagyományosan — ez év őszén is megrendezte a megyei tanács, a KISZ megyei bizottsága és a klub tagsága a Békés megyei na­pokat, ennek megnyitója volt hétfőn a gödöllői egye­temen. Az ünnepi megnyitót An­tal József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetőhelyettese tartotta, majd átadta a tanács jutal­mát két, a klub munkájában kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyetemistának. A hallgatók nevében Bogdáni Győző titkár tájékoztatta a megjelenteket az eltelt hat év eredményeiről. Délután érdekes kiállítás nyílt Békés megye termé­szetvédelméről, ennék beve­zetőjében Kmosko András természetvédelmi egységve­zető beszélt a kiállított tár­gyak, dokumentumok jelen­tőségéről. Este előadásra került sor, melyen Kmosko András és Réthy Zsigmond muzeológus ismertette megyénk termé­szeti ritkaságait, a környe­zetvédelem helyzetét, felada­tait. A program további része­ként szerdán a Békés me­gyei diákklub focicsapatot alakít, és más megyék klub­jaival méri össze erejét. Befejező aktusként csütör­tökön megyénkbe látogat a diákok egy csoportja, hogy a megye üzemeinek vendé­geként a helyszínen ismer­kedjen a mezőgazdaság hely­zetével, a megye életével. M. Sz. Ifjú zenebarát hangversenyek November 20-tól 22-ig megyénkben vendégszerepei a Magyar Rádió Gyermek- kórusa, az Országos Filhar­mónia ifjúsági hangver­senysorozata első évfolyamá­nak első bérleti hangverse­nyein. Botka Valéria és Csányi László vezényletével „Az emberi hang” címmel adják elő műsorukat az ifjú zenebarátoknak. A műsorban Almássy László zongorázik. A negyedik évfolyam első bérleti hangversenyének cí­me: ,,Régi magyar muzsi­ka”. A Camerata Hungarica együttes műsorában Csajbók Terézia és Bordás György énekel. Az előadást, amelyen Varga Károly tart ismerte­tőt, november 20- és 23-a között Békésen, Békéscsa­bán, Medgyesegyházán, Gyu­lán, Szarvason, Kondoroson, Nagyszénáson, Orosházán, Mezőkovácsházán, valamint Mezőhegyesen mutatták, il­letve mutatják be az ifjú ze­nebarátoknak. Több mint tizenötezer lepkét gyűjtött hatvanöt év alatt Be- zsilla László nyugdíjas biológus. A képen: Bezsilla László, gyűjteményével (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) R megyei tanács vb kihelyezett ülésén határozott: (Folytatás az 1. oldalról) ban a lakosság döntő több­sége mezőgazdasági foglal­kozású és a keresőképes la­kosság 80 százaléka szak­képzetlen volt. A harmadik ötéves terv végétől kezdve az ipartelepítés eredményeként kezdetét vette a gazdasági, társadalmi szerkezet átala­kulása. Az iparfejlesztés ha­tására megállt a népességel­vándorlás is, sőt hét év alatt 17 százalékkal növekedett a lakosság száma. A sokasodó lakosságnak egyre több mun­kahelyet, lakást és sokoldalú ellátást kellett biztosítani. Ennek eredményeként Szeg­halom állami ipar telepítésé­re kijelölt település' lett. Így a Fővárosi Ruhaipari Válla­lat, majd a Csepel Autógyár települt a községbe. Ezzel kezdetét vette a térségben, főleg szakképzetlen női mun­kaerő ipari foglalkoztatása. Ezeknek az üzemeknek a negyedik és ötödik ötéves tervük fejlesztésével, vala­mint a most folyó új haris­nyagyár építésével eljutnak az alapvető foglalkoztatási gondok megoldásához. Az állami ipar fejlesztése ked­vezően hatott a környező községekre is — ma már több mint 800 dolgozó jár be szeghalmi munkahelyére. Az ipari munkások száma (40,5) ma már lényegesen meghaladja a mezőgazdasá­gi keresők arányát (21,7), így Szeghalom az iparosítás­sal és egyéb fejlesztésekkel a környéknek ipari, kereske­delmi, közlekedési, oktatási és kulturális szervező köz­pontjává vált. A további fejlesztést néz­ve a Csepel Autógyár 260 millió, a harisnyagyár 35 millió forintos beruházásával újabb 600 dolgozónak lesz ipari munkahelye 1980 végé­ig. Az ipari termelés a gaz­■ I»-----n------I------- J— M egyei küzúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő szabályozásokról, mun­kákról : A 47. sz. debrecen—szegedi főúton levő' útkorrekcióval kiiktatott köröstarcsai Ket­tős-Körös híd , bontásával kapcsolatos robbantás miatt 1978. november 22-én, szer­dán 14 órától 10 perces út­lezárásra kell számítani a 47. sz. út köröstarcsai beve­zető szakaszán. dasági szerkezeten belül ma már vezető helyet foglal el. A VI. ötéves terv első évei­ben eljutnak az extenzív jel­legű iparfejlesztés befejezé­séhez, a teljes foglalkozta­táshoz és áttérhetnek az ipari üzemek intenzív fej­lesztéséhez. (Pl. a Ruhaipari Vállalat konfekcióüzemének rekonstrukciójára.) Elérhe­tik, hogy a megye északi tér­ségében 3500 ipari foglalkoz­tatású dolgozójuk lesz. Ezzel Szeghalom a térség középfo­kú foglalkoztatási centrumá­vá fejlődik. A település adottsága azonban lehetővé teszi újabb üzemek fogadá­sát is. Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy a IV. és az V. ötéves tervben a nagyközség fejlesztési célkitűzései a kö­zépfokú ellátás feltételeinek megteremtésére irányultak. A megyei tanács és végre­hajtó bizottsága az anyagi­ak elosztásánál a települést besorolásának megfelelő megkülönböztetésben része­sítette. Ezáltal jutott el a nagyközség oda, hogy a társadalmi, gazdasági fej­lettségi szintjével megközelí­tette, illetőleg a mutatók nagy részét tekintve teljesí­tette a szerepkörére vonat­kozó előírásokat. A várossá nyilvánítás fel­tételeinek alakulását to­vább vizsgálva, a testület megállapította, hogy Szegha­lom fejlettségi szintje a vá­rossá fejlesztés legfontosabb szempontjainak megfelel, né­hányat azonban még nem ért el. így a további feladatok között szerepel többek kö­zött: biztosítani kell az V. ötéves tanácsi és nem taná­csi fejlesztési tervcélok meg­valósítását. Ezen belül nagy figyelmet kell fordítani a Budapesti Harisnyagyár ha­táridőre történő megépítésé­re és a Csepel Autógyár fej­lesztésére. Úgyszintén az ál­lami célcsoportos lakásépí­tés időbeni befejezésére, a telepszerű lakásépítési prog­ram túlteljesítésére. Az ifjú­sági, úttörőház és a 8 tan­termes iskola komplett meg­építésére — hogy csak egy­néhányat említsünk az el­hangzott feladatokból. Mindezt összevetve a tes­tület megállapította, hogy Szeghalom nagyközség gaz­dasági, társadalmi, kulturá­lis, egészségügyi fejlettségi szintje a kormányhatározat­nak megfelelően alakult. A tervszerű munka eredménye­ként a várossá fejlesztés leg­jelentősebb feltételei telje­sültek, illetve a középtávú Szeghalom nagyközség várossá nyilvánításának kezdeményezése indokolt Társulások a mezőgazdaságban E bben az évtizedben jó néhány olyan foga­lom vált közkeletű­vé a mezőgazdasági, agrár- politikai témakörökben, amelyeket korábban nem, vagy csak alig ismertünk, legfeljebb ízlelgettünk. Ilyen például a társulás, az egyszerű gazdasági együtt­működés, a közös vállalko­zás, illetőleg vállalat, a ter­melési rendszer, s az agrár­ipari egyesülés. Mindegyik annak az erős sodrású és nagy horderejű változásnak a terméke, velejárója, ame­lyet a termelőszövetkezetek méreteinek megnövekedé­se és egyidejűleg az iparsze­rű termelés térhódítása je­lentett. A termelőszövetkezetek száma az 1960. évi 4500-ról 1370-re csökkent, átlagos területük pedig csaknem megnégyszereződött, 4200 hektár lett. Az egyesülések üteme és mértéke sok eset­ben túlzott, helyenként ön­célú volt, s ennek nem ma­radtak el a káros következ­ményei. Hiába hoznak létre tíz­ezer hektáros vagy még nagyobb gazdaságot, ha megfelelő gépesítéssel, kor­szerű telepekkel és tech­nológiával, s a gazdaságos nagyüzemi termelés egyéb fontos tényezőivel nem ren­delkeznek. Egy az utóbbiak közül feltétlenül kiemelést kíván : a szakember-ellátot- ság, az a nélkülözhetetlen szellemi erő, amely nélkül a legmodernebb gépek, esz­közök, berendezések sem hasznosulhatnak kellőkép­pen. Vannak egyébként hi­vatalos statisztikák, amelyek tanulságosan bizonyítják, hogy sem az egy hektárra jutó termelési érték, sem az ugyanígy vetített mérleg szerinti eredmény nem a legnagyobb méretű terme­lőszövetkezetek átlagában a legjobb. Vannak persze kiváló, méltán országos hírű, sőt: határainkon túl is elismert, igen nagy területen gazdál­kodó szövetkezetek^ de ugyanez elmondható az át­lagosnál kisebb méretű jó néhány tsz-ről is. Bizonysá­gul arra, hogy nem kizáró­lag és nem is elsősorban a terület nagyságától függ, hol, mennyit, mekkora rá­fordítással termelnek. Sze­rencsére ma már egyre erő­sebb az a szemlélet, amely mentes a hatalmas méretek bűvöletétől és a lényeg vi­lágos megértéséről tanúsko­dik. . Egyebek között arról, hogy helyes törekvésünk fő­irányának az értelmes sza­kosítást, és nem a területek, hanem a tevékenységek gaz­daságos koncentrációját kell tekintenünk. Azzal kiegé­szítve, hogy nem szabad csupán a régi, ma már el­avult értelmezésű mezőgaz­daságot szem előtt tarta­nunk, hanem az élelmiszer- termelés szerves ' egységét kell meghatározónak tekin­tenünk. Ebbe a felfogásba illesz­kednek jól a különféle mező- gazdasági társulások is. Lét- szükséglet ugyanis — még­pedig nemcsak a mezőgaz­daságé —, hogy megteremt­sük az élelmiszertermelés valamennyi fázisának a szerves összekapcsolódását. Kiküszöbölve minden olyan szervezeti, szabályozó rend­szerbeli, érdekeltségi és más akadályt, amely ma még — bár a korábbinál jó­val kisebb mértékben — gátolja vagy lassítja a kívá­natos fejlődést. Korszerűsíteni, hatéko­nyabban termelni, eredmé­nyesebben gazdálkodni csak úgy lehet a mezőgazdaság­ban, ha az azonos célok érdekében együttműködést alakítanak ki a gazdaságok. Természetesen nem az egyetlen eszköz ez, de jelen­tősége- sokkal nagyobb an­nál, amit a mai helyzet mutat. Több száz társulás működik már mezőgazdasá­gunkban, illetőleg élelmi­szertermelésünkben, de nem mindegyik kielégítően. Ami a jövőt illeti, mindent meg­előző követelmény, hogy a társulások, a kooperációk ne csökkentsék a bennük részt vevő üzemek, gyárak stb. gazdasági önállóságát. A közös cselekvés — bármilyen társulásról van szó — az együttműködésben rejlő elő­nyök kiaknázására, megha­tározott, együttes fejleszté­sekre, termelési, feldolgozá­si, értékesítési célokra irá­nyuljon. Súlyos károkat okozna, ha a társulások háttérbe szorítanák, meg­bénítanák a bennük részes gazdálkodó egységek önte­vékenységét, kezdeményező­készségét és ezzel együtt fe­lelősségérzetét. Jellegzetes és gyakori tár­sulási formák a termelési rendszerek, amelyek már a nagyüzemi termelés egy- harmadára terjednek ki. Magukban foglalnak minden lényeges tényezőt, amelytől a hozamok mennyiségének, minőségének, s előállítási költségeinek alakulása függ. örvendetes, hogy ma már nem csupán a növényterme­lés, hanem a kertészkedés, a szőlő- és gyümölcsterme­lés az állattenyésztés több ágazatában is jelen vannak. Eredményeik — a még fel­lelhető hibák, fogyatékossá­gok ellenére — meggyőzőek és biztonságos további fej­lődésre adnak jó reménysé­get. Mindemellett valószí­nűleg rövidesen elérkezik az ideje annak, hogy az illetékesek alaposan mér­legeljék, miképpen lehet kiiktatni a nagy igyekezet­ből fakadó bizonyos ku- száltságokat, felesleges ki­növéseket, átfedéseket. S nem utolsósorban azt az egyik-másik rendszernél már bekövetkezett bajt, hogy a rendszer többé-kevésbé el­különül létrehozóitól és fenntartóitól, s esetenként gyengíti a taggazdaságok he­lyesen értelmezett önálló­ságát. Előremutató és erősítendő az az irányzat, hogy a kü­lönféle termelési rendsze­rekben nem csupán terme­lőszövetkezetek, hanem ál­lami gazdaságok, élelmi- szeripari üzemek és tudomá­nyos intézetek is vannak a tagok között. Sőt: áttételek­kel ugyan, de bekapcsolha­tók a háztáji és kisegítő gazdaságok is, amelyeket a mostaninál erőteljesebben és hatékonyabban integrál­hatnak és segíthetnek a mezőgazdasági nagyüze­mek. Mindössze kétéves múltra tekinthetnek vissza az ag­ráripari egyesülések. Eddi­gi működésük — egyelőre négy van belőlük — még nem teszi lehetővé a min­den lényeges összetevőre kiterjedő értékelést. Annyi azonban már most megál­lapítható, hogy a társulás­nak, az együttműködésnek ez a formája igen fontos szerepet tölthet be a jövő­ben. Megvalósíthatja azt az élemiszertermelési integ­rációt, amelyben mezőgaz­dasági nagyüzemek — tsz-ek és állami gazdaságok — ugyanúgy részt vesznek, mint élelmiszeripari válla­latok, feldolgozó üzemek, sőt, értékesítő vállalatok is. G azdag változatosságot mutatnak a mező- gazdasági, pontosab­ban : élelmiszertermelési társulások. Ez a sokrétűség önmagában nem rossz, ha­nem inkább előnyös. Bár­milyen társulásról van szó azonban, a már érintetteken kívül sarkalatos követel­mény, hogy mindegyik jól igazodjék tényleges lehető­ségeinkhez, adottságaink­hoz. Az elméletileg esetleg helyes, de a magyar való­sághoz képes illuzórikus törekvések legalább annyira veszélyesek és ártalmasak lehetnek, mint az elmara­dás tényleges és megérett lehetőségeinktől. Gulyás Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom