Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
1978. november 19., vasárnap o (Nem) „zengjük a dalt...” Ünnepi a dekoráció, ünnepélyes komolysággal hallgat a közönség —, fiatalok és idősebbek, valamennyien az alkalomhoz illő öltözetben. Most rövid sercegés, kattogás hallatszik a hangszórókból. Mindenki feláll. Van aki egyenes derékkal, emelt fővel tiszteleg a Himnusznak, az Internacionálénak, a KISZ-indulónak. De van, aki csak ácsorog, egyik lábáról a másikra áll, támaszkodik. Mintha a vigyázzállás, a tiszteletadás, netán a megil- letődöttség szégyelnivaló dolog lenne. Az énekléssel együtt. Mert a Himnuszt, az Internacionálét, a mozgalmi indulókat, munkásdalokat manapság — tisztelet a kivételnek — csak hanglemezről, magnetofonszalagról hallgatjuk. Ünnepi ifjúsági rendezvényen tapasztaltam a közelmúltban: a KISZ-indulót lemezről hallgatták a résztvevők. Csak a figyelmesebb szemlélő vehette észre a mozgó ajkakat: néhányan csendesen, szemérmesen énekeltek. Mintha rösstellnivaló dolog lenne ezeket a dallamokat együtt énekelni! Az, hogy „nekem nincs hangom!” gyenge ellenvetés, arra pedig gondolni sem merek, hogy esetleg a fiatalok nem ismerik az ilyen ünnepi alkalmakkor elhangzott dal, megzenésített költemény szövegét. Persze, lezajlik ez az ünnepség gépzene „közreműködésével” is, csakhogy — aki tapasztalta, érzi, tudja — mennyi pluszt adhat a közös éneklés! Ancsel Éva írja „Gondolatok az ünnepről” cimmel, az Ifjúkommunista legfrissebb számában: „Ahogy nincs jó politikai rendezvény hangulat nélkül, úgy nincs jó hangulat sem ének nélkül... Ügy érzem, nincs kultusza nálunk a tömegéneklésnek. Pedig fontos eszköz lehetne ahhoz, hogy ki-ki érezze a dal erejénél fogva, hogy igenis szükség van rá az összejövetelen, mert hangja nélkül szegényebb, de legalább is halkabb lenne a találkozó.” Nos, ma is aktuális az ifjúsági mozgalmi dal: „Zengjük a dalt...” Folyik a kolbásztöltő versey Elkészülni, vigyázz, indulj! —hangzott fel a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ színpadán a hangszórókból Vajek Róbert játékvezető hangja. A kolbásztöltő gépeknél egyszerre indult meg a nagy hozzáértést igénylő munka Gyulán, Szegeden és Kaposvárott. Ugyanis a Mesterségünk címere rádiós pályaválasztási vetélkedő területi döntőjén Csongrád, .Somogy és Békés megye a hús- feldolgozó szakmát legjobban ismerő három-három őrse versenyzett a múlt héten, immár az országos döntőbe jutásért. A mezőhegyesi Delfin őrs egyik tagja olyan sebesen forgatta a töltőgép karját, hogy észre sem vette: a közönség közben hatalmas hahotával kíséri túlbuzgalmá- nak eredményét. A kolbászbél ugyanis elszakadt, s a versenytárs apró markából szép csendesen folydogált a finom kolbásztöltelék a tálcára. No, de rádiós vetélkedőről lévén szó, az ellenfelek nem láthatták a balsikerrel végződött eseményt. A gyulai Partizán őrs szakszerűen, tömörre töltött kolbásza viszont kígyóként fonta körbe a hatalmas tálcát. Az első forduló nekik sikerült a legjobban. Pihenésre nem jutott idő. A Partizán őrs tagját, Kurta Zsoltot már „mikrofonvégre” is kapta a gyulai játékvezető, Filippinyi Éva riporter. Zsolt arról számolt be, hogy mit látott a Gyulai Húskombinát látogatásakor. A három megye versenyzői közül az ő talpraesetten előadott, szakszerű kiselőadását jutalmazta a legmagasabb pontszámmal a budapesti zsűri. Aztán jött az írásbeli feladat. Nehézségét bizonyította, hogy mind a három helyszínen hosszabbítottak a felkészülési időn. Míg a helyi, megyei zsűrik értékeltek, a versenyzők vidáman falatoztak. A pályaválasztási vetélkedő “ egyik legérdekesebb fejadata a Budapestről bejátszott állathangok felismerése volt. A versenyzők csak a fogyasztásra használható vágóállatok és baromfifélék nevét jegyezhették fel. De beugratásként felhangzott az oroszlán, a farkas és az elefánt hangja is. A Békés megyei versenyzők nem hibáztak. A feladat azzal végződött, hogy minden csapat egy-egy állathangot utánzott. A produkciót a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. A terülj, terülj asztalkám elnevezésű feladat döntött végül. Tizenhatféle húsárut kellett szortírozni a csapatoknak. A nagy izgalomban a Békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola Mazsola őrsének legapróbb tagja, földig érő fehér köpenyét alaposan félre gombolta. Végül megszületett az eredmény. Az országos döntőbe — biztos tudásával — a Gyulai 3-as számú Általános Iskola Partizán őrse került. Az igazi nyertes mégis — ahogyan Vajek Róbert szerkesztő riporter megfogalmazta -— a húsfeldolgozó szakma lett. Hiszen a hosz- szú ideje folyó versenyben sok-sok versenyző és rádió- hallgató fiatal ismerkedett meg e szép, régi hagyományokra visszatekintő szakmával. Aki kíváncsi az izgalmas versenyre, az kapcsolja be rádióját december 27-én, 15 óra 50-kor a Kossuth adón, amikor is 40 perces műsoridőben sugározzák a három megye vetélkedőjét. B. S. E. Filippinyi Éva riporter éppen Kurta Zsoltot, az egyik legjobban szereplő pajtást szólaltatja meg Fotó: Gál Sándor „Mindent bele, adj neki” AZAZ: SEGÍTSÉGET KÉRNEK A GO-KARTOSOK Fotó: Gál Edit Motorzúgás zaja veri fel szombatonként a Békéscsabai 10-es számú Általános Iskola udvarának csendjét. Szabad a „pálya”, s a srácok a csípős hidegre fittyet hányva go-kartba ülnek, s mindent bele, adj neki. Vagy mégsem mindent? Nos, a fegyelem teljes, hisz aki a szigorú szabályokat megszegi, a kitiltás veszélyével játszik. Erre mondják, nem babra megy a játék, s aki itt a játékszabályokkal nem törődik, komoly bajt okozhat. Szabad szombaton délelőtt 9-kor, más heteken délután 1-től tartják foglalkozásaikat ők, 120-an, akik az ifjúsági és úttörőház kihelyezett szakkörének tagjai. Közös ismertetőjegyük is van: imádják a benzinszagot, mindent megtesznek azért, hogy beülhessenek a zúgó masinába, még a KRESZ-t is megtanulják a nagy cél érdekében: Meszlényi Gyuri — képünkön — a gép minden porci- káját ismeri már, hisz ötödik osztályos volt, amikor elkezdte, s most 8.-ba jár. ö az egyik szakköri titkár, s tisztjét büszkén viseli. Most előtte is, mint évfolyamtársai előtt, nagy feladat áll: a nyolcadikosok a segédmotor- kerékpár-vezetés tudományát is megízlelhetik, sőt, év végén a KPM-nél vizsgát tehetnek. A múlt évben több mint 50 motoros úttörőnek sikerült így bizonyítania, nem hiába járt a szakkörbe. Amikor aztán „kinőnek” innen, vissza-visszajámak segíteni, a gépeket rendbehozni, vagy részt vesznek a különböző versenyek szervezésében. Persze a fiúkkal másak is törődnek, így az építőipari vállalat Oláh Sándor Szocialista Brigádja. A szakkör most mégis segítségre szorul. Fel kellene újítani a gépparkot, a go-kartok különösen rászorulnának egy kis „kezelésre”, ám nincs aki megcsinálja. Segítsünk nekik! Biztosan van olyan ifjúsági brigád, vagy KISZ- alapszervezet, amely vállalná ezt a munkát. Megérdemlik, hiszen a lelkes kollektíva — mint Sebők Mihálytól, a szakkör vezetőjétől megtudtuk — háromszor lett aranyérmes, és az elmúlt évben elnyerte a kiváló szakkör címet is. N. Á. Vizek mélyén, sötétben Hétévesen tanult meg úszni Regele Péter, a Békés megyei Növényvédő és Agrokémiai Állomás növényvédő technikusa, a gyulai MHSZ könnyűbúvár klub tagja, merülőbúvár. 1970-ben került kapcsolatba a búvárkodással, mint sorköteles. A néphadsereg szervezésében könnyűbúvár-tanfolyamot végzett. — Mi volt a követelmény? — Az úgynevezett ABC- felszerelés ismerete és használata, valamint a légzőkészülékek megismerése. — Mi az az ABC-felszerelés? — Az uszony, a légzőpipa, a búvárszemüveg tartozik az ABC-felszereléshez. — Milyen súlyú ez a felszerelés? — A szárazföldön megközelítőleg 25 kilogrammos, amelynek 90 százalékát a palack nyomja, s ehhez jön még a merüléshez szükséges ólomöv, amely általában a testsúly 10 százalékát teszi ki. — Mi tartozik még az öltözékhez? — Többek között egy tőr a lábszárra erősítve, erre szükség is van: ha netán sűrűn benőtt nádasba beakadnánk, ki tudjuk szabadítani magunkat. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki merülőbúvár legyen? — Elsősorban jó úszástudás, vízbiztonság, s természetesen lélekjelenlét. — Lélekjelenlét? — Mondok egy példát, öt évvel ezelőtt az esti órákban megkeresett a rendőrség, azzal, hogy a békéscsabai téglagyári gödrökbe belefulladt valaki. Két napig kerestük hárman, míg megtaláltuk. Itt történt, hogy az egyik merülésnél függőleges helyzetben süllyedtem a víz alá, s a hátamra szerelt palack és a lapockám közé szűrődött a víz alatt, a gödör fenekéből kiálló vas sín, amely át is szúrta a ruhámat. Először csak azt vettem észre, hogy valami nagyon hideg. Itt kelle' lélekjelenlét, hogy kiszabadítsam magam. — Mit tesztek az ilyen meglepetések ellen? — Először is merülésveze- tőnek mindig ott kell lennie a parton. Csak párosával mehetünk le, az egyik dolgozik, a másik biztosít. Harmadsorban pedig egy kötél van a derekunkon, amely megrántásával jelzéseket küldhetünk a felszínre. — Mikor a legveszélyesebb a merülés? — Akkor, amikor soha nem járt helyeken kell leereszkednünk, mert kiszámíthatatlan, hogy mi van a víz alatt. Különösen, ha sötét a víz. Ilyenkor nem is a szemünkre, hanem a ta- pogatásra vagyunk utalva. — Legnagyobb merülési mélységed? — 1972 nyarán Várna mellett, a Fekete-tengerben 22 fnéter mélyre ereszkedtem palackkal. — Mi a legfontosabb tudnivaló a merülésnél? — Merülési szinteket kell tartani, amely körülbelül 2-3 méter. Felfelé lassabban kell jönni, akár a keszonban, ugyanis a nitrogén felgyülemlik a vérerekben, s ha túl gyorsan merülünk, vagy jövünk föl, keszon-betegsé- get okoz. — Ki jelentkezhet búvárnak? — Aki úszni tud, s elmúlt 16 éves. De sok tanulásra és gyakorlásra van szükség. Mi is minimum hetente egyszer komoly edzést tartunk, amely az úszás mellett merülésből, vízbőlmentésből és a kötéljelzések gyakorlásából áll. — jávor — Fotó: Veress Erzsi Disco + műsor Az Országos Szórakoztatózenei Központ kirendeltségének vezetőjétől, Matyuc Gyulától kaptuk a következő levelet, amelynek szívesen adunk helyt a Minimagazinban: „A Népújság egyik vasárnapi számában (1978. október 15-én, ugyanezen az oldalon. A szerk.) megjelent egy cikk, melynek írója tanácsokat ad, hogy a disco műsorokat mivel lehetne színessé t°nni. Az ötlet hasznos voltai csak dicsérni lehet, de amikor ez a cikk megjelent, megyénkben ez már valósággá vált. Dányi Pálné, a Vasutas Klubkönyvtár igazgatónője és az OSZK Békés megyei kirendeltsége a nyáron egyezséget kötött, melynek az volt a lényege, hogy a disco műsorokat színesebbé tegyük. Létrehoztunk egy csoportot, és kialakítottunk egy zsonglőr-, pol- beat- és humoros jelenetekből álló műsort. Műsorunkat előadtuk a Vasutas Klubkönyvtár és a megye különböző helyein. Esetenként például Békefi István discós szellemi vetélkedővel is bővítette ezt a műsort. Több discóban fellépett Nemes G. Zsuzsa, aki a szovjet fiatalok életéről beszélt. Észrevételünk ezekkel a műsorokkal kapcsolatosan az, hogy elsősorban a fiataloknak csak az értelmesebb rétegét köti le. Jelenleg meghívást kaptunk három megyébe, és várjuk a megyei művelődési házak és klubok érdeklődését is.” Szívesen halljuk, várjuk az új kezdeményezésekről szóló híreket, s az igényes szórakozásra vágyó fiatalokkal együtt bízunk abban, hogy az elképzelések valóra váltása az első lépések után nem marad félbe. Még akkor sem, ha kezdetben esetleg a vártnál kisebb az érdeklődés a műsorral „fűszerezett” disco iránt.
