Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
1918. november 2., csütörtök Mentsük meg népi műemlékeinket! Reflexiók egy tanácskozás margójára December elején Nyit az új békéscsabai könyvesbolt Korábban hírt adtunk már arról, hogy Békéscsabán, a vasútállomás közelében, a Tanácsköztársaság úti új könyvesbolt építése rendkívül lassan halad. Megírtuk azt is, hogy anyaghiány, és számos más objektív akadálya volt az építkezés meggyorsításának. Most, amikor végre megtörtént az új létesítmény műszaki átadása, s átadták a területet a belső berendezőknek, ismét kíváncsiak voltunk: mikor számíthat Békés megye székhelye az új létesítmény átadására. Felkerestük dr. Mogyorósi Rajmundot, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat főosztályvezetőjét, aki a következőket mondotta el erről: — Sok gondot, problémát okozott nekünk a békéscsabai bolt építkezése. De abban a pillanatban elfelejtettük, ahogy az építők átadták a létesítményt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat mindent elkövet azért, hogy december első napjaiban megnyithassuk a boltot, s a téli nagy könyvvásárt már itt bonyolíthassák a vevők. A belső berendezések elkészültek, s ezek felszerelése heteket vesz igénybe. Az sem lesz kis munka, hogy a hárommillió forint értékű könyvet, lemezt elhelyezzük a boltban és a raktárban. A nagy-nagy iparkodás ellenére sem mondunk le arroi, hogy a berendezés és az áruelhelyezés minden igényt kielégítsen, esztétikailag szép legyen. Az új boltunkban természetesen az egyéni vevőknek is rendelkezésre állunk, de elsősorban a munkahelyi könyvterjesztők megrendeléseit vesszük figyelembe. Békéscsabán és konyákén igen szép eredménnyel dolgoznak a' munkahelyi könyvterjesztők, akik társadalmi munkában végzik ezt a közművelődést elősegítő tevékenységet. Az ő munkájukat szeretnénk megkönnyíteni. Egyébként a bolt építésére másfél millió forintot költöttünk. Ahogy végiggondolom a hátralevő munkát, a rendelkezésre álló időt, úgy érzem: a december meghozza a bolt megnyitását. a. Alig néhány esztendeje, hogy észbe kaptunk; nyom nélkül tűnnek el régi szép paraszti házaink, bontják a tanyákat, omladoznak a búboskemencék. Néhány évtized múltán már csak ritkán elővett könyvek lapjairól ismerheti meg a jövő század embere a közeli ősök életkörülményeit. Éppen a huszonnegyedik órában találkozott hát anyagi segítséggel a néprajzosok, muzeológusok unos-üntalan hajtogatott terve: mentsük meg, ami menthető népi műemlékeinkből! A mi megyénk nem olyan' gazdag a múlt emlékeiben, mint Nyugat-Magyarország. Az épületek anyaga romlandóbb, s a történelmi események vihara elsöprőbb volt, mint más vidékeken. Néhány posztyénás ház, néhány: mentésre érdemes tanya, templomok, magtárak, s a nem népi emlék, de történelmi jelentőségű gyulai vár megmentése emésztene fel temérdek pénzt az örökké szűkös keretből. Úgy mondják, hogy helyi sajátosság az is, hogy nálunk főként a művelődésügyi osztályok és a múzeumok törik ,a fejüket a mentési munkálatokon. A szarvasi szárazmalommal kezdődött a helyreállítások sora, majd a többi tájházzal folytatódott: a békéscsabaival, a szarvasival. a tótkomlósival, s a rekonstrukciók újabb és újabb terveivel. Az Országos Műemléki Felügyelőség már közel egymillióval társult az elmúlt időben a tanácsi lehetőségekhez. 1977 októberében megállapodás is született a szorosabb együttműködésről: az Országos Műemléki Felügyelőség területi előadója negyedévenként számoljon be a megyei tanács elnökhelyettesének a műemléki munka helyzetéről. A helyréállított épületek legnagyobb részét a közművelődés különböző céljaira használnák fel. Természetesen a gondokról is szóltak: A gyulai vár 1961-es átadása óta nagyon elhasználódott. A várszínház előadásait össze kellene hangolni a műemléki érdekekkel, mert a kellékek tovább ronthatják az épület állagát. A korábbi helyreállítást irányító építész, Erdei Ferenc programjavaslatot készít majd a javítás későbbi teendőiről is. A gyulai Apor- téren műemlékegyüttest védenek, amelyben vízügyi múzeumot, német-gyulai tájházat szeretnének kialakítani. Jövőre kezdenék meg a békéscsabai evangélikus SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 86. „Igaz hát — gondolta a lány; az idegenszerű katonainget nézte, az inget, az ösz- szefércelt szakadásókat, az ingen. — Minden igaz”. Csak valami mégSem. Az erdő rémének emberi arca volt. A félvadság bo- zontján átsugárzott. Megint az a kedvesség, az a szomorkás szelídség, ami az első rápillantás élménye volt, s ami annyira elütött a vadság stigmáitól: a cserzettség- től,- a bozontosságtól, hogy tán fel is nagyítódott éppen ezért. S a mozdulatai is — úgy lehet, a képzelet toldásától — határozottan hálás igyekezetnek hatottak. Ahogy a mézet esetlen kézzel csorgatta, s a fatálkát odanyújtotta. Az az erős kéz remegni látszott. Az erős kéz, ha könnyű dologgal bibéi. Megint elindult, s megint hozott valamit. Megint és megint. Gombát és füstön szárított húst, gyökereket, gumókat és aszalt gyümölcsöt, melyek vadon teremnek az erdőn. Végül rozskalászból készült bodagot kotort ki a hamuból. Anyicska foga csaknem beletört. És ez volt az igyekezetében: lásd, mindenemet odaadom. S a szemében a boldogság fényeiből szőtt reszkető aggodalom: el ne illanj, csalfa nagytemplom helyreállítását. Egyedülálló létesítmény; iskolamúzeum talál otthonra Békésen, a Petőfi utca 41. számú épületben. Nincs még gazdája, mecénása a geszti Tisza-kastély rekonstrukciójának, pedig sok pénz és sok fantázia kellene hozzá (de az eredmény megérné a befektetést és a fáradságot). Megyénk büszkesége lesz a születőben levő Darvas-emlékház, amely nemcsak múzeumként fogadja a látogatókat, de a megyei irodalom- történeti kutatás bázisközpontjaként is működik majd. Hogy mennyire komolyan vesszük a műemlékvédelmet, arra bizonyság volt a tavalyi békési tanácskozás, amely tünemény; tíz körömmel ragaszkodom hozzád. Nézte, ahogy a lány eszeget, bár inkább csak gyümölcsöt. A beteget nézik így, ily bátorító, biztató mosoly- lyal, ily boldog megköny- rryebbüléssel, ha végre ételhez nyúl. Asztalforma kő állt ott és tuskó mellette. Arra ült az ember. És csak nézte a lányt, nézte. Itta be magába szomjasan a látomást. Nem tudott betelni. A lány pedig fel-felmo- solygott, de inkább csak lesütötte szemét, hogy szabaduljon a szüntelen nézéstől. Nem félt, nem tudott félni valahogy ezektől a szemektől, tudja isten miért. Egyszer felpillantott, és látta a könny patakját a szakállban csörgedezni. S ekkor az ember bújt a lány tágra nyílt tekintete elől, nagy, durva tenyerébe temetve arcát. Válla rázkódott. Sír! — csodálkozott a lány. — Miért sír? Tán meg se tudja mondaa tájházak sorsáról döntött. Ezen a héten szűkebb körben ugyan, de újra találkoztak az Országos Műemléki Felügyelőség vezető munkatársai, a megyei tanács, és Békés város Tanácsának képviselői, valamint a néprajzzal, műemlékmentéssel foglalkozó megyei szakemberek. A békési tanácselnökhelyettes, Vámos László, dr. Román András, a magyar ICOMOS titkára és Dér László,, a megyei múzeumok igazgatójának irányításával folyt a beszélgetés. Már a kezdeteknél eldöntötték, hogy az otthont adó Békésen, országos jelentőségű tanácskozássorozatot kell tervezni. ni — gondolta, hiszen szavát még egyet se vette, s úgy « lehet, el is vesztette szavát a magányban. Mert bizonynyal nagyon régen él magában az erdőn. S az ember, mintha csak meghallotta, megértette volna a lányt, felnézett, köny- nyes szemmel, és azt mondta érdekes szláv nyelven, amely nem egészen olyan volt, mint amit Anyicska beszélt, de azért meg lehetett érteni : — Semmi... Vagyok boldog. Nagyon boldog. Látszott, hogy birkózik a szóképzéssel. A nyelv láthatatlan kerekeiről mintha évtizedes rozsda pattogna. Látszott, minden szóért meg kell küzdenie, amit végül is nagyon mélyről, verítékes munkával az idő rátelepedett, vastag rétegei alól kibányász. De lám, a megbontott rétegek ! Valahonnan három magyar szó is felbukkant. S mennyire örült neki. — Én... vagyok... magam — mondta magyarul, furcsán, töredezetten. (Folytatjuk) A műemlékvédelem manapság igen népszerű az emberek szemében. A leg- pusztulóbb állomány, a népi műemlékek védelme azonban csupán a városokban népszerű, de a falvakban nem egészen az. Békés megyében a tájházhálózat mozgalma terjedt el, olyan színvonalon, amelyet a szakmai közvélemény is elismer. Az évenként megrendezendő békési tanácskozásokon a meghívottak körét bővítik majd építészekkel, történészekkel, a népi építészet kutatóival, tanácsi vezetőkkel, társadalmi szervek képviselőivel. Megtudtuk azt is, hogy a műemléki felügyelőség munkatársainak tanácsát mennyire tiszteli például Szeghalmon. A tsz-ben úgy rendezték el az udvart, ahogyan a műemlékvédők javasolták, sőt helyreállítják a régi magtárakat, a gémes kutat is. A tanácsok, az építészek felelőssége vitathatatlan a városképek kialakításánál, , amikor az építésre kerülő házak tervét úgy fogadják el, hogy a környezetet nem veszik figyelembe. Mindent megóvni persze a régi szép építészeti emlékekből sem lehet, de ami arra érdemes, az legyen valóban védett. A helyreállítási munkálatok hétköznapi, de szinte megoldhatatlan ellentmondásairól is szó esett a találkozón. Békéscsabán a Gajdács-tanya helyreállításánál nád tetőfedőre volt szükség. Hosz- I szas keresgélés után találtak egy bácsira, aki vállalta a munkát. A bökkenő csak ezután következett; nem lehetett kifizetni ,a munkadíjat, mert a vállalkozónak nem volt iparengedélye. Hosszú hónapom teltek el az engedély megérkezéséig, s .emiatt még hosszabb hónapokig, talán évekig csúszik az átadási határidő. A megye másik helységében hasonló gondokkal birkóznak most, mert ott a búboskemence tapasztásához keresnek embert. Márpedig a kihalófélben levő, régi mesterségek képviselői közül kevésnek van iparengedélye! A műemlékvédő, alkotó eszmecsere sorozat megrendezése eldöntött tény Békésen, s talán az előbb említett gondokra is találnak gyógymódot. Sok még a menteni való az országban, s a mi megyénkben is. A társadalmi összefogás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak a múzeumok, holt kiállító termek számát gyarapít- suk, hanem könyvtárak, klubszobák, öregek napközi otthonai, régi mesterségeket őrző alkotóházak legyenek a helyreállított régi épületekből. így azután a haszon valóban lemérhetett en lesz. Bede Zsóka Ez is — az is Igazán nem mondhatjuk, hogy a rádió nem törekszik a maga megújítására. Időnként — így most is az új műsorszerkezezettel — változtatásokat újdonságokat vezet be, s a régi kitartó hallgatók mellé újakat is meg akarnak nyerni. Ügy tesz, mintha a konkurrencia taposná a sarkát, s ha nem szedi elég szaporán a lábát, akkor egy másik rádiótársa- ságh'oz pártol át a közönség. De hát ilyen nfnes. Éppen azért dicséretes a szándék, mert saját jószántából teszi, s valljuk be, önmagát fbr- málni senkinek sem könnyű, valójában a legnehezebb a saját gyönge pontunkra lelni. Van egy üres órája? — kérdi Vértes Éva és Lipo- vecz Iván ezután havonta egyszer, hétfőn este, kilenckor, és invitálja úgy mint most, vendégnek tekintve a hallgatót, hogy egy kicsit csevegésnek tekintse a következő egy órát. Tegyen úgy, mint baráti társaságban szoktunk, figyeljen, s beszélgetés helyett — mert itt nincs beleszólás — gondolatokkal vegyen részt a képletes eszmecserében. Erkölcsről, politikáról, gazdaságról, társadalomról elmélkedjen együtt velük. így szól a hí- vogatás. De lássuk a medvét. A műsor négy blokkból állt. Az elsőt a visszavágyódás jellemezte, a nosztalgia, mint ezt többször hangoztatták is. Nem először és nem első helyen itt, mert valóban divat lett a régi, a századvég, századelő hangulatának utánérzése. Újra sláger Offenbach Kánkán-ja, szinte látni a repülő, s föl- kapdosott szoknyák világát. A frizurák is ezt a kort utánozzák, mondta a fodrász — a göndör, kócos, természetes hullámok —, s a kikészítés akkor igazi, ha az arc bágyadt fáradtságot sugall. A történelmi párhuzamot pedig történész húzta meg, az összefüggésekről beszélve. A második negyedóra a forradalomé, amit az életrajz-irodalom felől indítottak. Majd a Lukács uszodában felvett riportban az őszirózsás időkre emlékezett az akkor volt egyetemista és középiskolás. A lényeg: aki az eseményekben részt vesz, igazán nem is látja, hogy történelmet csinál, ez csak később derül ki. A harmadik világ forradalmi helyzetéről Salgó László és Hajdú János nyilatkozott. Nehéz, de kell az internacionalista segítség, amely jórészt gazdasági jellegű. És hosszú távú program. Ezek után kissé meglepő téma következett. Érdekessége és aktualitása ellenére is hangulatilag kilógott a sorból, inkább önálló műsornak lett volna jó. Temetési szokások: ma. Hagyományos és polgári, hantolás és ham- vasztás. Magas állami hozzájárulás, és sok egyéni borravaló, amit a halál pillanatától kezdve adni és adni kell, már ha valaki ad magára és mindenből szépet akar És később is állandóan, mert a sírgondozás se a hivatalos összegért lesz megfelelő. Szomorú téma, szomorú dolgok. A szentendrei Arany Sárkány kisvendéglő annál vidámabb. Hogyan került tető alá, mit segített a tanács, jó lenne-e ha több ilyen lenne? — került szóba. Hozzá kell tenni, mert kimaradt a beszélgetésből : a kedves, szép, hangulatos kis étteremben kitűnő a koszt. És csak üdítő italt szolgálnak ki! összegezve a műsort: a cím találó. Ha nem is nyújtott szenzációt az adás, egy üres órát kitöltött. Vass Márta A békéscsabai Hunyadi téri magtárépület felújítását és hasznosítását is tervezik Fotó: Gál Edit Talán újjászületik megyénkben még a monori csárda is
