Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

1978. október 14., szombat III. országos amatőr pop-, dzsessz-, rocknapok — Győr A Békés megyét képviselő Dzsuvox együttes bronzdiplomát kapott Hét vége a múzeumokban Gazdag program várja az érdeklődőket a hét végén a múzeumi és műemléki hónap keretében. Békéscsabán hét közben csaknem naponta gyűltek össze a vendégek a Munká­csy Mihály Múzeumban, ahol érdekesebbnél érdekesebb előadásokon ismerhették meg a megyénkben folyó ásatá­sok eredményeit, a békés­csabai cselédbérek XIX. szá­zadi történetét, valamint a két világháború közötti munkásmozgalommal, s nemzetiségekkel kapcsolatos kérdéseket. Október 13-án 18.00 órától Sisa Béla Békés megye műemlékeiről beszélt. Vasárnap 53-an utaznak a megyeszékhelyről dr. Grin Igor vezetésével Tótkomlós­ra. A múzeumbarátok köré­nek tagjai a néprajzi kirán­duláson a szlovák tájházat és Koppány János magán- gyűjteményét nézik meg, majd a délutáni órákban ér­keznek haza. A gyulai múzeumban két esemény is lesz a hét végén. Október 14-én délután 17.00 órakor nyílik kiállítás Kátai Mihály tűzzománcaiból, ame­lyet dr. Lódy György, a deb­receni Déry Múzeum tudo­mányos főmunkatársa nyit meg. Ugyanezen a napon 18.00 órai kezdettel dr. Uj- váry Zoltán „Nemzetiségi interetnikus kapcsolatok a folklórban” címmel tart elő­adást. Takács Győző szabad­téri kisplasztikái kiállítása szintén október 14-én nyílik, délután 16 órakor. Megnyi­tót dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója mond. Földrajzi szabadegyetem A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Békés megyei szervezete föld­rajzi szabadegyetemet in­dít. Az előadássoi'ozat té­máit, amelyeknek neves utazók és kutatók az elő­adói, a TIT József Attila szabadegyetemének prog­ramjából állítják össze. Szó lesz többek között Ja­pánról, Kanadáról, Indo­néziáról, és Jugoszláviáról. Dr. Dövényi Zoltán és dr. Rakonczai János tudomá­nyos munkatársak a Bé­kés megyei földrengésekről beszélnek. A nyolc előadás­ból álló sorozat október vé­gén kezdődik. 70. Szeme csillogott, ajka ne­vetett izgalmában. És köz­ben így sóhajtozott: — Hogy mért nem szól­tatok nekem is?! — Otthon majd elverik rajtatok a port — mondta Martin. — Tudjátok, hogy soha senki se járt odalenn? Marci vállat vont. — Hát akkor mi most jártunk. Martin azzal lépett be a kocsmába : — A fiúk a szurdokban voltak. Nézte a hatást, a halálsá­padt arcokat. Holub Ciprián tért magá­hoz elsőnek, szétnyílott aj­Az 1974-ben Orosházáról elindult amatőr könnyűzenei találkozók idei sorozata ért véget a közelmúltban Győr­ben, a Petőfi Sándor Ifjúsá­gi Házban megrendezett or­szágos találkozón. A Tamá­siban, Orosházán és Buda­pesten megtartott területi vetélkedők legjobb 16 együt­tese mutatkozott be a zsűri — Gonda János, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakis­kola dzsessztanszakának ve­zetője — a zsűri elnöke, Szentkuti Pál, az MR Szóra­koztatózenei Osztályának ve­zetője, Berki Tamás, a Nép­művelési Intézet munkatár­sa, Deák Tamás és Viktor Máté zeneszerzők — és az érdeklődő közönség előtt. A háromnapos program el­ső rendezvényeként az együt­tesek tagjai, a rendező intéz­mények képviselői tanácsko­záson foglalkoztak a műfaj helyzetével, fejlődésének tendenciáival, lehetőségeivel. A résztvevők üdvözölték a találkozót, mint a jelenlegi egyetlen olyan fórumot, ahol alkalom nyílik tapasztalat- szerzésre. A szakértő zsűri véleménye, megjegyzései nagyban hozzájárulnak az együttesek színvonalának emeléséhez. Este három együttes kon­certjére került sor. A békés­csabai Hat Szív együttes nyitotta a sort. Az együttes — Szaniszló János (zongora), Köles István (szaxofon), Ke­gye János (szaxofon), Győri Kiss Tamás (fuvola), Göttr- ler Vilmos (basszus), Szamo­si Viktor (dob) — jó» meg­formált programja nagy si­kert aratott. A másodiknak Lakatos Antal fellépő Lakatos-együttes improvizatív játékával a dzsessz másik vonalával mu­tatkozott be. Az est legjobb teljesítményét és a három nap legemlékezetesebb per­ceit a 76-os találkozó nagy­díjasa, a debreceni Panta kát összezárva, majd újra megnyitva. — És visszajöttek? — Vissza — mondta Mar­tin, mint képtelen és hihe­tetlen tettet. Ezt meg kellett emészteni az asztaloknál. Ez feje tete­jére állított mindent. Végül Ondrej kivette a pipát a szájából, és csettin- tett. — A mindenit! Martin pedig olyasvalamit mondott komoly pofával, hogy már a pokol kapuja sem olyan patent, mint ré­gen, nem zár jól. És Ondrej ekkor balla­gott át a tanácshoz, és ek­kor említette fel az elnök­Rhei együttes nyújtotta. A trió nagy fejlődésen ment keresztül. Klasszikus ala­pokra épülő, sok elektroni­kát felhasználó zenéjük — érzésünk szerint — önálló stílust teremtett. Bartókot úgy játszanak, hogy az ma Bartók! Grieg Peer Gynt- jének szvitfeldolgozása hanghatásaival, a magával ragadó előadással talán a nagy sikerű koncert legjobb darabja volt. Az együttessel Ács Enikő lépett fel nagy sikerrel. Másnap, a késő délutánba nyúló bemutatók alapján a zsűri a következő döntést hozta. Aranydiplomát ka­pott és a találkozó fődíját is elnyerte a debreceni Lux együttes. A két szólógitárral, két billentyűssel fellépő együttes Tikász Sándor ve­zetésével, pontos játékával nagy sikert aratott. Ugyancsak aranydiplomát kapott a nyíregyházi Pókhá­ló és a győri Mr. Wagner együttes. Ezüstdiplomával jutalmazták a miskolci MB Jazz Combó, a kecskeméti Mozaik, a tatai PSP Dotis és a szombathelyi Folkstop együttest. Bronzdiplomás lett a Békés megyét képviselő Dzsuvox — Putnoki István, Geéb Lajos, Csizmadia Béla, Deák Tibor, Falusi László —, az egri Pótkerék, a bonyhá­di Animátó és a budapesti Qwicks együttes. A háromnapos találkozón kiegyenlített mezőny gyűlt össze. Nem voltak nagy ní­vóbeli különbségek, melyet az is bizonyít, hogy a Ma­gyar Rádió által rögzített felvételek nagy része jól sí­nek, ami már egy ideje rendeletben is megjött: a mezőőrnek esedékes szolgá­lati ruházatot, meg sörétes puskát. Ugyanazon éjjel a moz­gósított boszorkányok meg­szállták Matejék házát, és nagy tivornyát rendeztek. Elfogyasztottak egy egész kenyeret, megdézsmálták a szalonnát és kolbászt, sőt ruhadarabokat is eltüntet­tek. De máshová nem mentek el. « * * Lonci az első busszal ér­kezett, reggel ötkor. Midőn leugrott róla, kö­rül se nézett. Futva loholt végig a köves utcán, amely a tér folytatása volt. Vállá­ra vetett dzsekije, s hosszú fekete haja együtt lobogott, mintha úgy húzná maga után. Felrohant, bomlottan Ma­tejék friss betonlépcsőjén, gyulladt, piros szemmel. — Az istenért, mi tör­tént?! Teréza fejét ingatta és zokogott. Képtelen volt egyetlen épkézláb szóra. került. A találkozó anyaga, Salánki Hédi szerkesztésé­ben a közeljövőben kerül adásba. Vasárnap két szak­mai jellegű program került Szaniszló János, a Hat Szív együttes fenderzonnyitója sorra. Deák Tamás zeneszer­ző a felvett anyagok alapján példákkal illusztrált értéke­lést tartott, segítve ezzel az együttesek további munká­ját. A találkozót meghirdető szervek — a Népművelési Intézet, a tamási, orosházi, győri művelődési intézmé­nyek —.valamint a Magyar Rádió képviselői tanácskoz­tak a következő évi rendez­vénysorozat kiírásáról. Még ez évben kiírásra ke­rült az 1979. évi országos ta­lálkozó, melynek rendezésé­be bekapcsolódik a Magyar Lonci keserűen, feddőn csóválta fejét. — Mire vártak? Mért nem jelentették azonnal? Teréza nem válaszolt. Rázta a zokogás. — Babicska hol van? — A templomban... — volt az elcsukló válasz. Lonci csak nyelt, nyelt, _ csóválta loboncos fejét. Ma- tejt nézte az ágyon. Ruhás- ‘ túl feküdt ott Matej, és túlvilági ragyogás ült a pla­fonnak szegezett borostái közt. S hogy Teréza elcsende­sült, hallani lehetett a dünnyögését: — Lagzi kifut abból... Takarékba tízezer forint, parketta ráér... Lonci szomorú döbbe­nettel nézte Matej t, és ügyetlenül megsimogatta Teréza fejét, a puha, még alig törött haját, mely csak­nem olyan üde volt, mint lánykorában. — Minden jóra fordul — mondta, vigasztalta. — Most már mi itt vagyunk. És meg fogjuk őt találni... (Folytatjuk) Rádió, az Országos Szóra­koztatózenei Központ és né­hány más országos szerv is. A felmenő rendszerű talál­kozóról "a megyei művelődé­si központok nyújtanak tájé­koztatást, a kiírást közli majd a Magyar Ifjúság és a rádió is. Az elhangzott ja­vaslatok szerint szó van ar­ról, hogy a találkozón túl néhány város lehetőséget nyújt a kiemelkedő együtte­seknek. Így például Miskol­con amatőr dzsesszhétvégét terveznek, Debrecen pedig a fiatal dalosokat kívánja fo­gadni. Szó van arról is, hogy a jó dzsesszegyüttesek meg­hívást kaphatnak a Magyar Rádió által rendezett dzsessz- találkozókra (Szeged, Nagy­kanizsa, Debrecen). Szó esett az együttesek munkájának segítéséről, a táborok mód­szertani anyagainak kidolgo­zásáról. Javaslat hangzott el, hogy más országokhoz ha­sonlóan nálunk is teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy a legjobbak műsorából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat jelentessen meg egy lemezt. Ez nagyban elősegí­tené az együttesek további munkáját. A találkozó matinéval ért véget. Örömmel állapíthat­tuk meg, hogy a kelet-ma­gyarországi együttesek nagy­szerűen helytálltak az orszá­gos mezőnyben. Benkő Benedek Mai tévéajánlatunk : A háborúnak vége Jorge Semprun, a világ­hírű spanyol származású író a „Nagy utazás” című regé­nyével szerzett magának irodalmi rangot és elisme­rést. A most 22.30-kor be­mutatásra kerülő film is az ő kisregényéből készült, és azokról az illegalitásban élő spanyol kommunistákról szól, akik Franciaországban tevékenykednek Spanyol- országért. Áz illegális, for­radalmi harc többé kevésbé felőrli idegeiket, hiszen nevüket és énjüket is le­vetve vállalják a rendkívül kockázatos utazásokat szü­lőföldjükre, ahol napirenden vannak a lebukások. Ez a történet is egy spanyolorszá­gi küdetésről szól. Diegónak, a főszereplőnek jut osztály­részül, hogy megakadályoz­zon egy lebukást, mivel a hírek szerint Franco rend­őrsége nyomra bukkant. Diegó szerepében Yves Montand, tehát elindul Madridba, hogy idejében fi­gyelmeztesse társát, aki már a spanyol fővárosban jár... A kitűnő filmet Alan Resnais rendezte. SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény MOZI Legato Jó néhány évvel ezelőtt Sámuel Beckett: Ó, azok a szép napok! című színművé­nek főszerepét játszotta Tol- nay Klári. Aki látta, nem mondhatott mást: az abszurd Beckett igazi becketti hősnő­je Tolnay. És most sem mondhatunk mást a Legato című színes új magyar film láttán: Gáli István rendező igazi Gáli István-i hősnője ő. Stílust magyarázó jelző nélkül. Vagy talán csak any- nyit: a világtól elzártság, az elefántcsonttoronyság kicsit apokaliptikus figurája az övé. Talán. Amikor Gáli István 1963- ban elkészítette első filmjét, a Sodrásban címűt, s a kö­vetkező években fesztiváldí­jak sorát nyerte el vele, tudtuk: az európai filmmű­vészetet fölfrissítő „új hul­lám” elérte a magyar filme­seket is. Aztán jött a Zöld­ár, a Keresztelő, a Magasis­kola, a Holtvidék, és néhány tv-film. A választott út igaz­ságának bizonyítékai, egy művészi hitvallás mementói. És most a legutóbbi, a Lega­to, a címben előjelzett ka­marajellegű tömörséggel. A film meséje éppen ezért elmondhatatlan, hiszen ak­kor elveszíti azt az értékét, amiért Szász Imre színmű­véből négy alkotó forgató- könyvet készített belőle. És: talán a film egészéhez mér­ten laposabb forgatókönyvet. A film művészegyüttese töb­bet kért, többet akart, többet tudott volna. S a játéktól, a képektől valahogy mindunta­lan lemarad a történet, bár a rendező, a szereplők, s Illés György operatőr művé­szi kelléktáruk minden kész­letét föláldozva vitték volna tovább. Hogy kerek, hogy tökéletes egész lehessen. A cselekmény szálát az új­házas, nyaralni induló egye­temistapár hivatott vinni. Hegedűs D. Géza és Kovács Nóra alakítása kapcsán azonban csak annyi derül ki, hogy fiatal, alkotásra kész színészek, bájosak, kedvesek. Az ellenpont Tolnay Klári, Dayka Margit, Orosz Lujza és Szabó Sándor képviselte aggnégyszög. Az életkor ad­ta lehetőségek sokszínű ér­tékesítésével, felhasználásá­val. A zártság, a társadalmi kötelezettségek vállalása, az erkölcsi szolgaság változata­in keresztül. Életízű realiz­mussal, és hatalmas szere­tettel. De egyetlen mikrovi­lág sem maradhat sérthetet­len. Ez a status quo már magában hordozza születése pillanatában a pusztulás csí­ráját is. Még akkor is, ha az agyembólia katasztrófá­jának nyomai látszólag vé­delmet adnak. A pusztulás csak pusztulást, s nem éle­tet szül. A Zorkóczy-nővé- rek villaházát is fölemészti a törvényszerű fejlődés. La­kóival együtt, észrevétlenül, kötelezően. S ezt a végzetes beteljese­dést — amelyet nem sajnál­hatunk, legfeljebb szánako­zással vehetünk tudomásul ábrázolja a művészet tökéle­tességével Gáli István és al­kotó együttese: Színészi já­tékban, operatőri munkában, rendezésben. A forgatókönyv hibái ellenére oly módon, hogy a nézőt esetleges kö­zömbössége ellenére is meg­fogja, fantáziáját és gondo­latait jó időre a maga olda­lára állítja. S mi lehet egy film igazi célja, ha nem ép­pen ez? (neme >i)

Next

/
Oldalképek
Tartalom