Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. október 8., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A hetvenöt éve alapított Tevan-nyomda jubileumán A századforduló körüli években Békés megyében, főként Békéscsabán, egymás után alakultak, létesülték a nyomdamühelyek. A leg­többje nem bizonyult hosszú életűnek és sikeres vállalko­zásnak: szinte mindegyik a napi helyi igények kielégíté­sét szolgálta, s csak egy-két koncepciózus mester, meré­szebb vállalkozó teremtett stabil üzleti kört, honosított meg új termékeket, munkál­kodott üzeme fejlesztésén. A gyomai Kner Nyomda mel­lett a Tevan-műhelynek, meg Gyulán Dobaynak sikerült a nyomdák közötti versenyben megmaradnia. A Teván-offi- cina híre, tevékenysége, ha­tása idővel messze túlnőtt Békéscsaba és a megye hatá­rain. Tevan Andor nyomdász lett, művész és tipográfus. A Tevan Nyomda- és Könyvkiadó Vállalat 1903-ban létesült azzal, hogy Tevan Adolf kiskereskedő megvásá­rolta — stabilabb és jövedel­mezőbb vállalkozás reményé­ben — a viszonylag jól fel­szerelt Lepage Lajos több mint tíz esztendje már jól működő nyomdájának egy kis részét, s egyúttal meg­kapta a várostól bérlemény­ként az addigi üzem- és üz­lethelyiségeket. Ebből nőtt ki azután az az üzem, amely a képzett nyomdász- és iroda­TEVAN KONTVIM KOSZTOLÁNYI DKZSŐ LÁNC, LÁNC, ESZTEKLÁNC... (fmraak) Ára 80 fillér. KUÜDY IIYIIL* A TEGNAPOK KÖT) LOVAGJAI WA a T K VAN-KIADÁS' EGY FALUSI NÓTÁRIUS BUDAI UTAZÁSA * * A ' A Tevan-könyvtár füzetei lompártoló Tevan Andor irá­nyítása mellett kiemelkedő szerepet töltött be évtizede­kig mind Békéscsaba városá­nak kulturális életében és fejlődésében, mind pedig a magyar könyvkultúra meg­újításában. Tevan Adolf, akit a könyv- és papírkereskedés minden­napos gondjai kötöttek le, teljesen fiára hagyta a nyomda irányítását és an­nak sorsát. „A könyv iránti rajongást talán még nagyobb mérték­ben örököltem apámtól, mint amennyi nála megvolt. Bécs- ben a legtöbb szabad időmet a könyvkereskedések kiraka­tai előtt töltöttem, vagy az egyetemi könyvtárba jár­tam. Itt ismerkedtem meg a századforduló feltörő könyv- művészetével, az Insel és a többi modem kiadó új irányt mutató könyvalkotásaival. Hazatérve az én kis szűk odúmba, ahelyett, hogy a kezdetleges felszerelésű kis nyomdával a helybeli ver­senytársak babéraira pályáz­tam volna s meghívót, név­jegyet, plakátot vagy adófő­könyvet nyomtattam volna, mondhatni, egy szent őrület­be fogott vállalkozásba fog­tam. Egy olyan lehetetlennek és megvalósíthatatlannak lát­szó vállalkozásba, amely csak egy húszesztendős, lángoló lelkű, egekbe törő, minden reális mértéket felborító fia­talembertől tellett ki, ami­lyen én voltam akkoriban.” S azt a vidéki kis nyom­dát, amelynek „készlete” ré- ges-régen divatjamúlt, né­hány kiló betűből állott — hazatérve bécsi tanulmányai­ból — új, modem, könyvmű­vészeti elgondolások megva­lósítására alkalmas betűcsa­ládokkal szerelte fel. Ezzel — meg akaraterővel, lelke­sedéssel, koncepcióval kez­dődött kiadói tevékenysége, amelyre rövid időn belül fel­figyelt az ország, s amely a szépen gondozott kiadványok sorozatában fejeződött ki az évtizedek során. Tevan Andor kiadó mun­kássága irodalmi rangot adott Békéscsabának azzal, hogy a Tevan Könyvtár sár­ga füzeteiben egymás után jelentette meg Nyugat íróit, a külföldi haladókat. Tho­mas Mannt, Anatole France-t, Tolsztojt, Balzac-ot, Mau­passant stb. A fordításokban nagy és jó segítője volt vele egykorú, franciás mű­veltségű, széles körű irodal­mi tudású fiatalember: Ara- nyossy Pál, aki a Tevan Könyvtár ügyét felkarolandó, hónapokon keresztül Csabára látogatott, s itt az egyik for­dítás a másik után született meg. A könyvtár borítójának rajzát maga Tevan Andor készítette, de a sorozatszer­kesztője és lektora is ő volt. A sorozat programjának ösz- szeállításában Franyó Zol­tán volt a legnagyobb se­gítője a magyar szerzőket, Révész Andor és Aranyossy Pál pedig a külföldieket il­letően. 1913-ban Tevan Andor ez­zel útjára bocsátotta az amatőr Tevan-könyvek első kötetét: „A Tevan könyv­kiadó vállalat e cím alatt a magyar irodalom mester­munkáit hozza forgalomba csak egy alkalommal megje­lenő kiadásokban : könyvba­rátok, bibliofilek számára. Az e sorozatban megjelenő könyvek művészi kiállítás­ban, az elképzelhető leg­szebb kivitelben, minimális példányszámban készülnek, és számozottan kerülnek ki­adásra. Az amatőr Tevan- könyvek a legszebb magyar könyvek...” Az itt valóra vál­tott program kiadói koncep­ciója már bécsi tanulmányai során megfogalmazódott, megérlelődött, amennyiben a jól képzett nyomdász, az iro­dalmat jól értő, erre fogé­kony kiadó-alkat az angol, a német és a francia példák nyomán a magyar irodalom bibliofil megjelentetését tűz­te ki célul. Harmincöt esztendő alatt e címen megjelent tizennégy kiadvány az egyik bázisa lett a mai könyvművészetünk­nek. Kiadványról kiadványra lemérhető a kiadó és a könyvművész fejlődése, vé­gül a két legutolsóban nyil­vánult meg ez teljesen : 1943 karácsonyára jelent meg az Esopus, amely bámulatba ej­tette a háborús silányságok­hoz szokott közönséget, és 1948-ban a Nyársforgató Ja­kab, amely Hincz Gyula 104 színes mesteri illusztrációjá­val az új ország új könyv- művészeti csúcsa lett. Az 1920-as évek végén a könyvkiadást is sújtotta a gazdasági válság, de a kor­mányzat diszkriminációs ki­adói politikája is arra kény­szerítették a nyomdát, hogy átalakítsa termékszerkezetét. Tevan Andor egy másik el­évülhetetlen érdeme az, hogy a könyvkiadás és a könyv­gyártás gazdaságtalanságá- nak megoldására meghonosí­totta üzemében a csomagoló­anyag-gyártást. A gyógysze­rek, tápszerek, cukorkák, ve­gyészeti termékek csoma­golóanyagainak, valamint az ezekhez kapcsolódó propa­gandaanyagok gyártását. A piac felfedezéséhez szüksé­ges volt a kereskedő, a meg­valósításhoz a művész, az üzem folyamatos működteté­séhez és állandó fejlesztésé­hez pedig q. szervező tech­nikus. „A magam szerepe a nyomda mai kivirágzása kö­rül annyiban jelentős, mert olyan helyen és olyan kö­rülmények között hoztam létre, fejlesztettem ki és tar­tottam fenn a vállalatot, amely hely és amely körül­mények mindennek nevez- • hetők voltak, csak kedvező­nek nem. Az Alföld legmé­lyén kultúrát csinálni és művészi könyveket teremte­ni majdnem olyan fantasz- ,a tikus feladat, mint az Észa­Tevan Andor ki-sarkon narancsligetet ki­tenyészteni. Talán érdemem az, hogy nem Budapestről és nem nagy városokból impor­táltam ide a növekvő nyom­da számára készen betanított személyzetet, hanem a csa­bai és a környékbeli ifjakat tanítottam meg úgy dolgoz­ni, hogy a mi munkánk minden más nyomda mun­kájával felvegye a versenyt. Az első szedőtől és az első gépmestertől kezdve végig a csomagolóig, mindenki az évtizedek alatt kialakult stí­lusban dolgozik. Igen, még a csomagolásba is stílust vittünk be. A Tevan-csomag, ahogyan az a címzett elé kerül, már egymagában is a legfokozottabb bizalmat éb­reszti a vállalattal szem­ben. . •.*? Ez az új termékcso­port lett végül a Tevan Nyomda biztos üzleti bázisa, s ma is ez képezi az időköz­ben nagyvállalattá növeke­dett, békéscsabai központtal államosított üzem: a Kner Nyomda tevékenységének legfőbb összetevőjét. * * * A 75 éves nyomdabázist ünnepük a Kner Nyomda dolgozói. Emlékezzünk itt meg ezúton azokról a régi kollégákról is, akik az el­képzelések valóra váltásán dolgoztak mindig, azokról a tehetséges, jó kritikai ér­zékkel bíró, lelkes szakem­berekről, akiknek segítő és értő munkája szükséges volt a sikerek eléréséhez. Minden vezetői és irányítói elképze­lés, és megvalósításra való törekvés hiábavaló lett vol­na, ha nincsenek készséges, öntudatos, tehetséges segítő­társak. De voltak! Néhányan közülük most velünk együtt emlékeznek a 75 esztendős üzemre, a nagyvállalattá fej­lődött modern nyomdaüzem dolgozói pedig erre az évfor­dulóra elkészítették a „Te­van nyomda- és kiadóválla­lat történetéből” című kis kötetet. Petőcz Károly Varsa Zoltán : Dal Hej, hajladozhatsz, mégis learatlak! Kötlek egykévébe sorsommal: magamnak! Sej, sápadozhatsz, derekad letörve! Hull a fényes könnyed vállamra pörögve. Aj, megőröllek, véremmel dagasztlak! Testem melegével álomba ringatlak. Hej, be is vetlek, füzembe fogadlak! Értem próbát állhatsz: hét éjjel loboghatsz. Asztalomon kenyér, asztalomnál vendég...— Oly hatalmas vagy már, mintha nem is lennék. TÉKA Tájak, emberek, történetek Jékely Zoltán novelláinak szép gyűjteményével lepte meg a szó szerinti széppróza élvezőit a Szépirodalmi az Angyalfia megjelentetésével. Jékely Zoltán úgy ír novel­lát az első, 1939-es évvel jel­zett elbeszélés megalkotásá­tól fogva, mintha Krúdy Gyula unokaöccse lenne. Eb­ben a megállapításban nem egyedül az olvasói örvende­zés fejeződik ki, nem csu­pán a valódi prózaélvezetet konstatálja a recenzens, ha­nem a költő novelláiról rangját, súlyát is. Történe­teiben jó évszázadnyi idő magyar értelmiségi férfiai- nak sorsát vonultatja fel háttérként, maguk a novella­históriák a privát élet, fő­ként a szerelem „csataterén” játszódnak. Kell-é mondani, éppen ezért szívódnak fel oly gyorsan és mámorító erő­vel az olvasó leikébe?! Mindnyájunk által megél­hető, reális történetek Jé­kely sztorijai, mesteri virtuo­zitással megszerkesztetten, rég olvasott szépségű, hajlé­kony nyelvezettel alkotva. És Jékely teremtett egy ala­kot, Gyöngyházyt, egy mai értelmiségi Szindbádot, aki­nek történetei szóbeszéd tár­gyai lesznek fővárosi szebb lelkek körében igen hama­rosan. Ám éppen ezzel az alakkal alkotta meg a kötet legsúlyosabb elbeszélését, a „Két kard, keresztben” cí­műt, s ebben a költő-elbe­szélő oly kemény vonalakkal megrajzolt társadalmi miliőt teremtett, hogy egyszerre ráébred az olvasó: Jékely ben nagyarányú társadalmi mon­danivalók is összesűrűsödtek az elmúlt évtizedekben, s ezek kifejeződésre értek meg. Granasztói Pál megkapta azt a lelkesítést, kiadóktól és olvasóktól egyaránt, hogy A „Pro Arte” éremmel kitüntetett Anatole France-kötet kontúrrajzait Tevan Andor színezte linó nyomódúcokkal egyik oldalpárja, Hincz Gyula megalkossa nemrég megje­lent — utazásait összefoglaló — művét, a Karácsony Mal­lorcán címűt. A kötet fel­építése egyszerű : időrendi­ségben megírta utazásai tör­ténetét az 1924-es ausztriai nyaralástól a 73-as mallorcai tartózkodásáig. Magában annak elbeszélése, ahogyan Nyugat-Európa országait, fő­ként Itáliát és Párizst meg­ismerő utazásait végigvitte, ahogyan Stockholm, London, Leningrád „lelkét” igyeke­zett megérteni — ennyi is izgalmas olvasói kaland le­het. Granasztói Pál azonban — jóllehet számos útját elő­ző könyveiben már elemez­te — ezúttal is többet nyújt: önmaga belső épülésének grádusait is bejáratja olva­sóival. S nem szépelegve, ha­nem az önismeretre törő író éles bonckését használva, hogy eljuttasson az értésig, az igazságig, az emberi mi­volt értelméig. Ezek az új esszék is számtalan gondo­latot adnak, összefüggést lát­tatnak meg, egy őszinte, töp­rengő ember megértését, megszeretését lobbantják fel. A Tankönyvkiadó a Szülő­földünk antológiasorozatá­ban most Merényi József vá­logatásában jelentette meg Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye történelmét, tájait és irodalmát népszerűén feldol­gozó, bemutató Szülőföldünk, Eszak-Magyarország I. cí­mű, több mint harmincíves gyűjteményét. Valódi nép­könyv kell legyen ez a so­rozat, hiszen nem csupán a tanulóifjúságot oktatja-neve- li, de a könyvre kapó, hon­ismeretet szomjazó kétkezi dolgozók tízezreit is. Amit nem nyújt (egyre inkább nem nyújthat) a közoktatás­ban az irodalom- és történe­lemtanítás, azt hivatott pó­tolni ez á kötet és sorozat. A Borsodot bemutató antológia jó kezdeti kézikönyv. Sokat pótol, de tehetne némely dol­got hatásosabban is. Nem kákán csomót keresve írom ide: a tankönyvírásban jeles pedagógus toliforgatók mel­lett többször és jobban sze- melgetve kellett volna idéz­ni Fekete Gyula, Gergely Mihály, Szeberényi Lehel műveit, a borsodi vonatkozá­sú írásaikat. Jóleső érzés volt tapasztalni: milyen si­keresen mutatja be az an­tológia a folkloristák mun­kásságát, egy Erdélyi János múlt századbeli, egy Lajos Árpád mai gyűjtőmunkáját. Ám a szülőföld megszerette­tésének igen hatékony mód­ja lehet a képzőművészet al­kotásainak hasonló súlyú felhasználása is. Amennyire szerencsés volt az észak-ma­gyarországi írók felsorakoz­tatása — az arányokról most ne essék szó! —, annyira esetleges a tájék képzőművé­szeié, színészeié. A remélhe­tően hamarosan sorjázó töb­bi kötetnél minden bizony­nyal erre Is gondolnak majd a sorozat dicséretes szerkesz­tői. Varga Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom