Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-13 / 242. szám
1978. október 13., péntek jgHauwad Mátraszentimrén az ország legmagasabban fekvő településén október 7-én szlovák nemzetiségi napot rendeztek. A szlovák nemzetiségi napon részt vettek a Borsod megyei Tardról érkezett matyó népviseletű vendégek is (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Egyszerűsítik a visszafizetést Gondolatok a békéről A tanácsi lakásukat korszerűsítő bérlők az eddigieknél egyszerűbben kaphatják vissza a lakbérbe beszámítható költségeiket — erre a lehetőségre mutat rá az Építésügyi és Városfejlesztési és a Pénzügyminisztérium most megjelent együttes közleménye, amely a tanácsi házkezelési szerveknek ad iránymutatást. Az utóbbi időben ugyanis mind gyakoribbá váltak azok a jelzések, amelyekből kitűnt, hogy a bér- beszámítás havi törlesztésének elszámolása — különösen a kisebb összegű tételek esetében — »ok adminisztrációval terheli a házkezelőségeket. Ugyanakkor — főként az idős bérlők esetében — méltánytalanul hátrányos helyzetet teremt, hogy a lakáskorszerűsítésre fordított kiadásaik túlságosan elaprózódva, a havi bérbeszámítással rendkívül hosszú idő után, esetleg 10—15 év alatt térülnek meg. A két minisztérium közleménye felhívja a figyelmet: az 1971-ben megjelent alap- rendelet kimondja ugyan, hogy a bérlő csak a jogI> gondoskodáshoz nem elég csak az anyagi segítség szabályban meghatározott részletekben történő bérbeszámításra tarthat igényt, de a rendelkezés nem zárja ki annak a lenetíségét »e.u, hogy a bérbeadó ecy ősz- szegben, vagy röviaebb idő alatt térítse meg a bérbe beszámítható összegeket Célszerű tehát, ha az 5000 forintot meg nem haladó bérbeszámítási igényt egy összegben elégíti ki a bérbeadó. Ezt az alapelvet lehetne követni a nagyobb ösz- szegű bérbeszámítási igény esetében is, mégpedig oly módon, hogy a teljes igény egy részét — 5000 forintot meg nem haladóan — egy összegben, a fennmaradó részt pedig ugyancsak évenként és 5000 forintot meg nem haladóan egy összegben elégítse ki a bérbeadó. Abban az esetben, ha a bérlő családjának egy személyre jutó átlagjövedelme nem haladja meg az 1500 forintot, célszerű az 5000 forintnál nagyobb bérbeszámítási igény egy összegű kifizetése is. Indokolt ennek az elvnek az érvényesítése akkor is, ha megszűnik a b° lő lakásbérleti jogviszonya. A közlemény irányelvei tehát lehetőséget nyújtanak méltányos és gyorsabb ügyintézésre, de továbbra is a bérbeadó joga, hogy mindenkori pénzügyi helyzetének megfelelően döntsön a kedvezményes eljárásról. Talán nincs egyetlen olyan település sem megyénkben, ahol annyi idős ember élne, mint Békésen és a város környéki kézségekben. Éppen ezért renkívül fontos a velük való törődés, amelyhez nem elég csupán az anyagi segítség, a szociális segélyek odaítélése. Elengedhetetlen feltétel a különböző társadalmi szervek összefogása az idős emberek érdekében. A városi tanács szociálpolitikai csoportja az anyagi lehetőségek teljes kihasználása, biztosítása mellett arra is törekszik, hogy az idős emberek érezzék a gondoskodást, az emberi kapcsolatok révén is. Természetesen nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy évről évre gyarapítják azt az összeget, amelyet az idősek megsegítésére szántak. Ehhez két számadat is elég bizonyításképpen : 1975-ben 891 ezer forintot használtak fel a szociális segélyekre, 1978-ra viszont már egymillió 464 ezer forintot terveztek. Ez azt jelenti, hogy míg korábban havi 710 forintot tudtak folyósítani segély címén a rászorulóknak, ebben az évben már 940 forintot. Tervezik, hogy a jövő évben ez az összeg már ezer forint fölé emelkedik. Jelenleg a városban 94 idős ember kap ilyen segélyt, ezenkívül 15-en részesülnek úgynevezett kiegészítő segélyezésben. Ennek állaga havonta 420 forint. Természetesen az anyagi segítség mellett gondoskodnak az emberi kapcsolatok megteremtéséről, erősítéséről is. Az idős lakók érezzék, hogy nemcsak a pénzt kapják meg, hanem jó szót, gondos orvosi ellátást, betegség esetén ápolást. Ezt célozza az úgynevezett házi gondozás, amely Békésen már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Kezdetben csupán egy gondozónő látta el ezt a feladatot, s 19 ember ápolását vállalta. Befejeződött a házgyári konferencia Javaslatok az építésmód továbbfejlesztésére Mintegy húsz javaslat elfogadásával zárult csütörtökön Budapesten a Technika Házában a házgyári építésmód továbbfejlesztésének új lehetőségeit tárgyaló háromnapos konferencia. A csaknem 40 előadás alapján kibontakozott vita eredményeit értékelve Jantner Antal és Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettesek megállapították, hogy sok új lehetőséget tártak fel a házgyári építésmód hatékonyságának és minőségének javítására. A tervezésben és kivitelezésben nagy távlatokat nyit a házgyári panelek, szerkezetek méreteinek egységesítése. Az építési rendszer elvű méretegységesítés ugyanis módot nyújt arra, hogy — amint a konferencia javasolta — a lakások megtervezésénél jobban figyelembe vegyék a különböző életvitelű családok eltérő igényeit, a több generációs családok célszerűbb együttélési lehetőségeit. A lakás- és épületválaszték bővítésével pedig az új lakótelepek, városrészek, települések megtervezésében is jobban alkalmazkodjanak a helyi életkörülményekhez, szokásokhoz, társadalmi igényekhez. Ezért javasolták a konferencia részvevői, hogy a házgyári építésmódot jobbat hasznosítsák a szervezett magánlakásépítés fejlesztésében is. Szorgalmazták a paneles építésmód kiterjesztését a szállás jellegű intézmények — diákszállók, munkásszállók, szállodák, kórházak stb. — gazdaságos létrehozására. A tanácskozáson elhangzott javaslatokat az Építőipari Tudományos Egyesület a konferencia előkészítő bizottságának közreműködésével összefoglalja, majd az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelkezésére bocsátja. Az idős emberek örömmel és szeretettel fogadták ezt a „szolgáltatást”, s mivel egyre többen igényelték, szükségessé vált ennek bővítése. Ma már három hivatásos gondozónő vesz részt ebben a munkában, emellett a helyi Vöröskereszt aktívái és több egészségügyi dolgozó társadalmi tiszteletdíjas formában vállalja az öregek gondozását. Jelenleg 27 ilyen aktíva tevékenykedik a városban és a város környéki községekben. És vannak olyanok is, körülbelül 18—20- an, akik ezt az áldozatos munkát minden ellenszolgáltatás nélkül folytatják. így további 40—50 idős ember kap ilyen segítséget, s nincs magára hagyatva. A tanácsnak igen jó a kapcsolata a különböző munkahelyekkel, ahol a szocialista brigádok hasonló tevékenységet vállaltak, patronálnak jó néhány idős embert. Ebben példát mutatnak a cukorkaüzem és a szőnyegszövő szocialista brigádjai. Gondot okoz viszont, hogy Békésen igen sok a mező- gazdasági termelőszövetkezeti tag, akik között természetesen szép számmal van idős, egyedülálló ember, s ezek gondozásra szorulnak. Szükséges lenne tehát, hogy a termelőszövetkezetek is előbbre lépjenek ebben, idős tagjaik gondozására biztosítsanak legalább egy-egy főfoglalkozású gondozót. Ez annál is inkább fontos, mivel a környező tanyavilágban is sok ember él egyedül, ezek látogatása jármű- és egyéb feltétel híján sokszor nehézségbe ütközik. Szép példája s.7- összefogásnak, hogy a tanács együttműködik a Vöröskereszttel, a Hazafias Népfront-bizottságokkal és más társadalmi szervekkel, amelyek többek között patronálják a helyi öregek napközi otthonát, részt vesznek abban a felmérő munkában, amit már korábban elindítottak, hogy megtudják, kik a rászorulók, kik élnek egyedül, milyen segítségre van szükség. Ez további biztosítéka annak, hogy az idősek nem maradnak egyedül, minden segítséget megkapnak, ami hivatalból és hivatalon kívül anyagilag és emberileg lehetséges. Kasnyik Judit Ősz az arborétumban Naponta több százan, hétvégeken pedig ezernél többen keresik fel a világhírű szarvasi arborétumot. Ezen nincs semmi csodálni való, hiszen a természetvédelmi kert felöltötte ezer színű őszi „köntösét”, s a szivárvány minden színében pompázik. A napfényes szép időben meggyorsult a fák, bokrok, cserjék levélszíneződése. Az örökzöld fenyőfélék között jól érvényesül a vérvörös, a rozsdabarna, a sárga megannyi színárnyalata. Különösen szépek, díszesek a juharfélék, a tölgyfák hatalmas tarka lombkoronái. A különböző cserjéken beérett a vérpiros, a hamvaskék és a fekete bogyó. Virágzik a pampasfű, félméteres, ezüstös bugái csillognak a napfényben. A Körös-vidék „gyöngyszemét” ilyenkor ősszel külön érdemes megnézni. A nyáron Auschwitzban jártam, és önkéntelenül eszembe jutott egy békéscsabai tanácskozás. A békéről folyt a szó. — Beszélnünk és tennünk kell a békéért. Az emberiség csak békében valósíthatja meg álmait, csak békében nőhet fel a csillagokig — hangsúlyozta költőien a szónok. A köztudott és sokat ismételt szavak nem valami nagy érdeklődést keltettek. Nem azért, mintha más gondolatok motoszkáltak volna a fejekben. Ami elhangzott, azt mindenki természetesnek és magától értetődőnek találta. A hallgatóság soraiban meglepően sok fiatal foglalt helyet. Érzelmi mélységben az ellenkezőt élmények hiányában nem is tudnák átélni. Hiszen békében nőttek fel, a másik pólust, a háborút csak történelemből ismerik. Jobbadán bennem is csak az idősebbek visszaemlékezései elevenednek meg. Persze tudom, mi a háború. Tanultam róla, filmen is láttam eleget. Fel tudom fogni, fel tudom mérni a pusztulást és a szenvedést is. De a hétköznapok sodrásában a gondolatok nem hatolnak a lélek mélyére, csak megérintik és szétfolynak a tárgyiasult valóságban. Sokat olvastam Auschwitz- ról. Láttam a fényképeket. Könyvekből tudom, hány ember pusztult el. Mindez úgy maradt meg bennem, mint egy elképesztően komor vízió. A tudatom mélyén valami megnevezhetetlen kétkedés motoszkált. Hát megtörténhetett? Talán így voltak ezzel azok a deportáltak, akiket mielőtt beva- goníroztak volna, kételkedtek a híresztelésekben. Csak amikor beléptek a kétszeres drótsövénnyel körülvett lágerba, amelynek kapuján ott díszeleg a cinikus felirat, hogy a munka szabaddá tesz, akkor döbbentek rá a valóságra. Most itt már nem volt és nincs helye a kételkedésnek. Itt tények vannak. Maga a kérlelhetetlen történelem elevenedik meg. Nem szavakban, nem gondolatokban, hanem a tetteket tanúsító épületek és eszközök borzalmával. S úgy nyúl az ember felé ez a tényszerűség, mint egy iszonyatos kéz. Blokk, melyben 'emberi hajak tonnaszámra. Blokk, szemüvegekkel, művégtagokkal, bőröndökkel. Blokk, csonttá soványodott gyermekek, nők, aggastyánok fényképeivel. Birkenauauschwitzi vasúti lámpa, ahol befutottak a deportáltakat szállító vonatok. Üszkösödő fabarakkok végtelenbe nyúló sora, s a felrobbantott krematóriumok. És mindenfele csend. Talán sehol a világon nincs olyan hangos csend, mint itt. Európa 28 országának több mint négymillió megalázott és halálra kínzott állampolgára szól hozzánk, az élőkhöz. Itt, ahol tengernyi volt az embertelenség, itt minden az emberségért és a békéért kiált. Jártam Kurszkban. Gépkocsival mentünk sok-sok kilométert. Utunkat békés táj kísérte. Traktorok dübörögtek, s barázdákat vontak a messzibe nyúló mezőkön. Semmi sem emlékeztetett a háborúra. Pedig itt — monda a kísérőm — a földnek minden röge a szovjet katonák vérével van áztatva. 1943 júliusában a sztálingrádi vereség után, a fasiszta hadvezetés ismét magához próbálta kaparintani a hadászati kezdeményezést. Itt folyt le a történelem egyik legborzalmasabb páncéloscsatája. A szovjet katonák hősiességét egy monumentális emlékmű idézi örök időkre. Közelében van egy földalatti múzeum, ahol a csatáról szóló dokumentumfilmeket vetítik. Ottjártunk- kor egy busszal asszonyok érkeztek Ukrajnából. Valamennyien bementek a múzeumba, csak egy idős szikár asszony nem. Körbejárta az emlékművet, majd nekivágott a mezőnek. Jókora távolságra megállt. Egy csokor virág volt nála. Elszórta a szélrózsa minden irányába. öt fia, meg a férje halt meg a harcokban. Hogy pontosan hol, merre, sohasem fogja megmutatni neki senki. Sokáig állt egymagában. Mikor visszajött, látszott rajta, hogy küszködik, s el akarja fojtani magában a fájdalmakat, de a könnyeinek nem tudott parancsolni. A zóta, ha a fájdalomról hallok, ezekre a néma könnyekre gondolok. Ha békéről hallok, eszembe jut akkor is. Számomra olyan, mint egy intő jel. Mintha nem is a pusztában állna, hanem egy nagy teremben, egy pulpituson. És mintha megszólalna, és mintha azt mondaná: tegyetek meg mindent a békéért! És vigyázzatok, hogy ez a szó sohasem kopjon meg, sohasem veszítsen tündökléséből. Serédi János Szarvason készült a televízió Hét vége című műsora A Hét vége című, csaknem egyórás műsorát rendszerint szombat délután közli a Magyar Televízió. A műsor főszereplője általában egy család, s annak környezetével ismerkedhet meg a néző. A legközelebbi Hét vége műsor — amely 1978 október 14-én, szombaton 17.10 órakor kerül bemutatásra — Szarvason készült. A rendkívül izgalmas Hét vége műsor főszereplője Gulyás Pál rendőr százados, a Szarvas városi-járási rendőrkapitányság vezetője. A műsor vezetője, szerkesztő riporterer Kovalik Károly beszélgetést folytat Gulyás Pállal és családjával. A Gulyás családban ugyanis négy rendőrt tartanak nyilván : Gulyás György nyugalmazott rendőr tisztet, ifjú Gulyás Györgyöt, Gulyás György vejét: Sztankó Pált és a műsor főszereplőjét, Gulyás Pál kapitányságvezetőt. A beszélgetésen ott voltak a családtagok is. A rendőrfeleségek és a nagymama, Gulyás néni arról nyilatkoznak: milyen gyakran töltik egyedül, várakozással, izgalommal tele az éjszakát, miközben a rendőr fiú, vagy férj kötelességét teljesíti, a közrend, közbiztonság felett őrködik, vagy épp bűncselekmények felderítésén fáradozik. A tv-kamerák megörökítették a közelmúltban elkövetett több bűncselekmény színhelyét. Bemutatják a Körösnek azt a szakaszát, ahol annak idején a békéscsabai szatír „meglépett” a rendőrök elől. (Egyébként a békéscsabai szatírt 1978. október 18-án a Kék fényben láthatják az érdeklődők.) A Hét vége műsorban a legutóbbi Békés megyei Tanács V. B.-ülésének alapján Klaukó Mátyás, a megyei tanácselnök nyilatkozik a megye közrendjéről, köz- biztonságáról, különös tekintettel Szarvas és a szarvasi járás helyzetére. A Körös-parti város történelmi múltjáról, természeti szépségeiről Ruzics- kay György Munkácsy- díjas érdemes művész, Szarvas város szülötte és díszpolgára beszél, miközben a tv-kamerák bemutatják a város legszebb pontjait. Szarvas jelenéről és jövőjéről pedig Jansik Tamás, a városi tanács elnöke nyilatkozik. Ary Kovalik Károly szerkesztő riporter Gulyás Pállal, a rendőrkapitányság-vezetővel beszélget Fotó: Geleta Pál
