Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ï N E PUJSAG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1978. OKTOBER 7., SZOMBAT Ara: 80 fillér XXXIII. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM II kutatások eredménye Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Taoácsa Társadalmunkban a szakszervezetek önálló politikai tényezőkké váltak Az utóbbi időben megélén­kült a közvélemény érdeklő­dése a találmányok, újítások sorsa, haszna iránt. Jól pél­dázza ezt az a széles körű vita, mely hetilapunk, az Élet- és Irodalom hasábjain folyik már több hónapja, de különböző országos hatáskö­rű szervek is napirendre tűzték a kérdés vizsgálatát. Ezek a vizsgálatok jórészt igazolták azt a képet, amely a közvéleményben kialakult, nevezetesen azt, hogy nincs minden rendben ezen a té­ren. Elég csak néhány köz­ismert példára, mint az el- ronthatatlan liftre, a Heller —Forgó hűtőtoronyra, vagy a sokszög esztergára hivat­kozni, máris nyilvánvaló, hogy mire gondolunk. A műszaki újdonságok mi­nél nagyobb mértékű hasz­nosítása terén nemcsak a találmányokkal van baj. Mi­közben erről országos vita folyik, mintha elfeledkez­nénk egy — az előbbinél ta­lán még fontosabb — kér­désről, a hivatásos kutatók és kutatóintézetek munkájá­ról. Amikor a hazai tudomá­nyos kutatás helyzetéről be­szélünk, általában örömmel állapítjuk meg, hogy az egy dolgozóra jutó kutatók szá­mában megelőzzük a fejlett tőkés országokat, hogy a nemzeti jövedelem hány szá­zalékát fordítjuk kutatási cé­lokra, és hogy tudományos munkásaink hány külföldi és hazai kongresszuson, szimpó- zionon, előadássorozaton vesznek részt. De nem be­szélünk — mert nem nagyon beszélhetünk — arról, hogy ezek a nagy költséggel mű­ködő kutatóintézetek milyen konkrét hasznot hoznak a népgazdaságnak... Sajnos, a rájuk fordított költségekhez képest elég keveset. Mindez arra vezethető vissza, hogy jelenlegi kutatási rendsze­rünk papírízű és publikáció­orientált. Ezen az értendő, hogy az számít komoly ku­tatónak, aki hamar doktori, kandidátusi, vagy még ma­gasabb tudományos fokozatot szerez, sokat publikál és mi­nél több tudományos tanács­kozáson vesz részt. Ezt pedig el lehet érni lényegtelen részkérdések mélyreható vizsgálatával is, csakhogy eb­ből a népgazdaság vajmi ke­veset profitál. Ennek az áldatlan állapot­nak az okai többé-kevésbé világosak. A kutatóintézetek jórészt költségvetésből gaz­dálkodnak, nem érdekük te­hát, hogy az ipar megvegye kutatási termékeiket. Tulaj­donképpen a kutatók sem érdekeltek abban, hogy gaz­daságilag hasznosítható, mű­szaki újdonságökat fejlesz- szenek ki. így tehát az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a hazai tudomá­nyos kutatóink jó része ma­gáért a kutatásért kutat. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság tudomány- politikai bizottsága is felis­merte ennek az állapotnak a tarthatatlanságát. Olyan ha­tározati javaslatokat dolgo­zott ki, melynék elfogadása esetén a kutatóintézetek ér­dekeltek lesznek abban, hogy azt kutassák, amiért létre­hozták őket. Konkrét, a ma­gyar ipar fejlődését elősegí­tő, termékeink exportképes­ségét javító újdonságokat. Csak így nem lesz ablakon kidobott pénz a kutatási cé­lokra szánt sok milliárd fo­rint. Lónyai László A magyar szakszervezetek legutóbbi kongresszusa óta végzett munkát összegezte és a további feladatokat szabta meg pénteki ülésén a Szak- szervezetek Országos Taná­csa. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára is. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára, az el­nökség írásos beszámolóját kiegészítve hangsúlyozta : A magyar szakszervezeti mozgalom helyzete alapvető­en jó, s tevékenységének erő­sítése nem kíván sem politi­kai, sem jogi rendezést. A szocialista viszonyoknak megfelelő jogkörrel, hatás­körrel és önállósággal ren­delkezik. A párt tudatos és következetes politikájának jegyében társadalmunkban a magyar szakszervezetek ön­álló politikai tényezőikké vál­tak. Minden alapvető cél meghatározásában érvénye­sül a szakszervezeti mozga­lom véleménye: részese te­hát minden döntésnek, s ez növeli társadalmi felelőssé­gét is. Gáspár Sándor aláhúzta, hogy a munkáshatalom erő­sítése mindig alapvető fel­adata volt és marad a moz­galomnak. Fontos feladat, hogy a szakszervezetek pontosan kö­vessék és befolyásolják az üzemekben a gazdálkodás minden folyamatát, s a kö­zös célok érdekében lépje­nek föl a munka hatékony­ságának javításáért, mozgó­sításának gyorsabb előreha­ladására, s a fegyelmezett, felelősségteljes munkára. Hangoztatta, hogy a szak- szervezetek termelést segítő érdekvédelmi munkája szo­ros egységet alkot. Az utób­biról szólva rámutatott, hogy a szakszervezeti mozgalom osztályalapon védelmezi az egyes dolgozók érdekeit. A következő időszakban erősí­teni kell az egyéni érdekvé­delmet, még többet kell tö­rődni a dolgozókkal, s egy­ben erőteljesen szorgalmaz­ni kell a munkaügyi hiá­Befejeződött a nemzetközi sebészkongresszus — Legkorszerűbb sebésze­ti eljárások elterjesztéséhez nyújtott segítséget a Magyar Sebész Társaság háromna­pos kongresszusa — mondot­ta Stefanies János profesz- szor, a társasáig elnöke pén­teken, a tanácskozás záró­napján. — Nagy gyakorlatú, nemzetközileg is ismert ha­zai és külföldi szakemberek számoltak be elsősorban a hasnyálmirigy-betegségek gyógyításában alkalmazott újabb sebészeti eljárásokról, a korszerű tápcsatorna-var­ratokról és a használatukból nyert tapasztalatokról, vala­mint a hasi ütő- és verő­eres megbetegedések sebé­szi kezelési lehetőségeiről. Mintegy 80 szakember vett részt kongresszusunkon Al­gériából, Finnországból, Franciaországból, Hollandiá­ból, az NSZK-ból, Svájcból, Svédországból, a Szovjet­unióból és az USA-ból. Őszi csúcsforgalom a vasútnál Az előző szeptemberrel csaknem egyező, az idei tervnél valamivel több, 11,8 millió tonna árut szállított el szeptemberben, az igé­nyeket azonban korántsem tudta hiánytalanul kielégí­teni a vasút. Ezt tükrözi a MÁV vezérigazgatóság most elkészült értékelése az el­múlt havi teljesítményről. A különféle intézkedések ellenére a hazai fuvarpiacon igen feszült helyzet alakult ki, a magas igényeket nem győzte a vasút kapacitása, változatlanul nagy a kocsi­hiány. A határállomások körzetében rendszeresen százszámra várakoztak a vagonok a fogadókészség hiányában, de sok volt a felesleges ácsorgás a hazai vasútállomásokon, vonala­kon is, így nem tudta a követelményeknek megfe­lelően elég gyorsan „for­gatni” a vagonokat a MÁV. Kiemelték a feladatok kö­zül a szénszállítást, amely azonban csak a hónap má­sodik felében javult. Több fontos tömegáruból, pél­dául kavicsból, cementből és cementgyártmányokból, téglából és cserépből, mű­trágyából sokkal keveseb­bet fuvaroztak a szükséges­nél. A vasút három negyedévi összesített teljesítményei — ha nem lennének nyo- masztóak az elmaradt szál­lítások — végső soron ked­vezőek, az évi feladatokkal időarányosak. Nehéz lesz az utolsó ne­gyedév a vasútnak, s külö­nösen az* lesz az október. A jelzések szerint ugyanis a napi tennivalók csökkené­se nélkül pótolniuk kell az elmaradt szállításoknak legalább egy részét. Az év végéig 34,5—35 millió ton­na áru szállítása vár a vas­útra, amelynek októberben is legalább 11,8 millió ton­nás teljesítményt kell pro­dukálnia. A nagyobb feladatok vég­rehajtásához a MÁV vezetői elsősorban a legfontosabb tartalékkal, a jobb szerve­zettséggel, a rendelkezésre álló fuvareszközök optimá­lis hasznosításával szá­molnak. Belső üzemi intéz­kedéseket hoztak mindenek­előtt az oktalan vonatácsor- gások csökkentésére, a for­galom jobb megszervezé­sére. Ehhez várják a fuva­roztatók együttműködését az egyenletes és a késede­lem nélküli rakodásokkal. Társadalmi összefogással: új iskola Orosházán nyosságok megszüntetését, a munkafegyelem erősítését. Kitért arra, hogy a tapaszta­latok szerint sok még az ügyintézésben a bürokrácia és a nemtörődömség. A bü­rokratizmus, a lélektelenség olyan, társadalmunktól ide­gen jelenség, amely nagy kárt okoz. Határozottabban kell tehát fellépni az efféle káros jelenségek ellen. A szakszervezetek munkáját is meg kell tisztítani a bürok­ratikus vonásoktól. Gáspár Sándor végezetül beszélt arról, hogy a kong­resszus óta eltelt időszakban a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai to­vább bővültek, erősödtek. Ezután vita következett, amelyben felszólalt Németh Károly is. A szakszervezetek orszá­gunkban aktív részesei a politika alakításának és vég­rehajtásának — mondotta. A párt nagy bizalommal viseltetik a szakszervezeti mozgalom iránt, épít a szak- szervezetekre; ezért is kéri vezetőitől és tagjaitól, kom­munistáktól és pártonikívü- liektől, hogy fejlesszék to­vább munkájukat, s minden eszközzel segítsék elő gazda­sági terveink valóra váltá­sát, a hatékonyság növelé­sét, a minőség javítását. A vitában elhangzott ész­revételekre Gáspár Sándor válaszolt. Az ülésen végeze­tül személyi kérdésekről tár­gyaltak. A megye és Orosháza anya­gi lehetőségei csak 1980-ra engedték volna új iskola épí­tését a városban, de ezúttal is az összefogás segített. Az üveggyár, a város KlSZ-esei- nek védnökségével, az üze­mek, gyárak segítségével, a város lakóinak munkájával sikerült elérni, hogy az egy évvel ezelőtt lerakott alapkő felett tegnap, a város fel- szabadulásának 34. évfordu­lóján, 8 tantermes új iskolát avassanak. Czina Sándor, az Orosházi Üveggyár igazgató­ja, az iskola építésére ala­kult társadalmi operatív bi­zottság elnöke helyezte el annak idején az alapkövet, s most az avatáskor is ő köszöntötte a vendégeket, köztük a megnyitóra érkező oktatási államtitkárt, dr. Gosztonyi Jánost. Az államtitkár ünnepi be­szédében érzékeltette, hogy milyen égetően nagy szük­ség volt már Orosházán az új oktatási intézményre. Az óvodákban 100 helyett álta­lában 130 gyereket vesznek fel, az alsó tagozatos osztá­lyokban 40, sőt 50 gyerekkel is foglalkoznak a pedagógu­sok, s a napközi otthonos el­látás is igen nagy gondot je­lent. Orosházán ebben a tanévben 60 gyereket befo­gadó bölcsődét, 150 aprósá­got foglalkoztató óvodát és 132 szakmunkástanulónak otthont adó kollégiumot avattak már. A 8 tantermes általános is­kola az üveggyári lakótelep 410 kisdiákjának jelent könnyebbséget, hiszen nem kell már a város távoli is­koláiba eljárniuk. Hárommillió forint értékű munkát végeztek a KISZ-es fiatalok, diákok, több mint egymillió forint értékkel az üzemek, másfél millióval pe­dig a város lakói járultak az iskolateremtő munkához. Dr. Gosztonyi János átnyújtotta az iskola jelképes kulcsát az igazgatónőnek, Gulyás And- rásnénak, majd az Oktatási Minisztérium Kiváló Mun­káért kitüntetését nyújtotta át Dimák Emilnek, az ope­ratív bizottság titkárának, aki az üveggyár dolgozója. Hasonló kitüntetést kapott Helbert József építésvezető és Varga István, az állami gazdaság kőművese. A város üzemeinek dolgozói és veze­tői közül többen kapták meg munkájuk elismeréséül a KISZ KB kitüntetését, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága és Orosháza város Tanácsának jutalmát. Képünkön dr. Gosztonyi János ünnepi beszédét mond­ja az iskolaavatón. B. Zs. Fotó: Gál Edit Kétegyháza határőrközség Tegnap a hűvös idő elle­nére is több százan vettek részt Kétegyházán azon az ünnepi programon, amelyet a határőrközség cím felvéte­le alkalmából rendeztek a község felszabadulásának 34. évfordulóján. A művelődési házban meg­nyitották azt a kiállítást, amely tablókon, dokumentu­mokon, fotókon keresztül mutatta be a határőrség éle­tét, megalakulásától napjain­kig. Ezt követően a művelő­dési ház előtt gyülekezett a határőrség fúvószenekara és díszegysége, ahol ünnepi nagygyűlést rendeztek. Az el­nökségben foglalt helyet Dr. Csentes Mihály alezredes átadja Csóka Vazulnak, a köz­ségi tanács elnökének az emléklapot Fotó: Béla Ottó Arany Tóth Lajos, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Sebesi László- né országgyűlési képviselő, Szirmai László ezredes, a ha­tárőrség országos parancs­nokságának képviseletében, dr. Csentes Mihály alezredes, az orosházi határőrkerület parancsnoka, valamint a nagyközség és a szomszédos községek párt-, állami, tár­sadalmi vezetői. Ünnepi beszédet Szilágyi Péter, a Magyarországi Ro­mánok Demokratikus Szövet­ségének főtitkára mondott. Szólt arról, hogy a nagyköz­ség és lakossága méltán ér­demelte ki a megtisztelő Határőrközség címet, hiszen régóta eredményesen együtt munkálkodnak a határőrök­kel. Az ünnepi beszéd után pa­rancskihirdetés következett, és dr. Csentes Mihály átad­ta Csóka Vazul tanácselnök­nek azt az emléklapot, amely a Határőrközség cím felvételét igazolta, majd Szirmai László ezredes ki­tüntetéseket adott át. A Ha­za Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát Sárkány Pálnak, a Közbiztonsági Érem arany fokozatát Zöldi Lászlónak, ezüst fokozatát Bodorló Tivadarnak. Kiváló Határőr jelvényt kapott Pál- fi György, Kovács Sándor, Garzó Mária, Várdai Bálint és Kovács András. A község lakossága után sportműsoron, dig a művelődési kultúrműsoron szórakö

Next

/
Oldalképek
Tartalom