Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-04 / 234. szám

1978. október 4., szerda o Szabolcs aranya Szabolcs-Szatmár megyé­ben megkezdődött a téli al­ma szedése. A közös gazda­ságokban és a háztáji ker­tekben több mint 30 ezer hektáron termett a kiváló jonatán. Az ország almájá­nak több mint a fele terem ebben a megyében. A múlt esztendőben 55 ezer vagon- nyi, az idén kevesebb, 40 ezer vagonra való a termés. Az almaszüret igazi mun­kacsúcsot jelent. A gazdasá­gok dolgozói mellett az idén több mint 10 ezer egyetemis­ta, közép- és általános isko­lás szállta meg a kerteket, hogy minél előbb ládákba kerüljön a zamatos gyümölcs. Az alma szedése, osztályozá­sa nagy figyelmet követel, hiszen az exportra kerülő árunak egyenletes méretű­nek, színűnek és hibátlannak kell lennie. Az igazi nehézség az, hogy a gyümölcs legnagyobb ré­szét kézzel kell leszedni. Kü­lönleges szedővedrek és lá­dák szükségesek a tároláshoz is. Nagy munkát jelent a megtelt ládák szállítása is. Az idén erre jó megoldást találtak, egy olasz gép segí­ti ezt a munkát. A jonatán legnagyobb vevője a Szovjetunió. A ma­gyar határállomásokon kü­lön átvevőhelyeken minősí­tik a gyümölcsöt, majd azon­nal indulnak az „almavona­tok”. A termésből igen sok ke­rül a hűtőtárolókba. A ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok gondos feldolgo­zás után tárolják az almát, hogy egyenletes legyen a hazai piacok ellátása is. A munka sok, az idő sürget. Október végéig végezni kell az alma szedésével, hiszen a szeszélyes időjárás, amely ebben az évben már igen sok gondot, további kellemetlen meglepetéseket hozhat Az idei alma jó minőségű, a szakemberek szerint jobb, mint az elmúlt évben. Ez annak köszönhető, hogy a szokásos tizenöt permetezés helyett tizennyolc—húsz al­kalommal kellett gondoskod­ni a kártevők elleni védeke­zésről. Ez jelentősen megnö­velte a termelés önköltségét, de az alma felvásárlási ára nem követte ezt a drágu­lást. A sikeres szüret érdeké­ben egyre több üzem, gyár, hivatal é6 intézmény jelent­kezik a hét végeken társa­dalmi munkára. Mindenki érzi, hogy a hatalmas kin­cset jelentő alma gyors szü­retelése valamennyiünk ér­deke. Szabolcs aranyának gondos betakarítása, az esz­tendő egyik legnagyobb és nyugodtan mondhatjuk leg­izgalmasabb eseménye mél­tán tarthat számot az or­szág megkülönböztetett fi­gyelmére. (bürget) Címképünkön: gondos kezek szedik az almát Exportra csomagolják Szabolcs aranyát (Elek Emil felvételei — KS) Együttműködés Békésszentandráson A Kiváló Termelőszövet­kezeti Gazdaság címet viselő békésszentandrási Zalka Má­té Tsz-ben igazi őszi csúcs­munkának lehetünk szemta­núi. 42 hektáron elvetették a repcét, 93 hektáron lucernát telepítettek, s megkezdődött az őszi árpa vetése. — Mindössze 2300 hektár földön gazdálkodunk — mondja erről Oláh Géza fő- agronómus. — Legdrágább kincsünk a termőföld. Arra törekszünk, hogy minden talpalatnyi területet a legki­válóbb minőségben megmű­veljünk, hisz erre megvan­nak az eszközeink, korszerű gépek, gépsorok állnak ren­delkezésre. A jó agrotechni­kai munkának köszönhető egyebek között, hogy az 1978. évi kedvezőtlen időjárás el­lenére hektáronként 55,37 mázsa búzatermést takarí­tottunk be. A kenyérgabona terven felül egymillió 200 ezer forintot hozott. Paradicsomot 33 hektáron termeltünk. Eddig 90 vagon­nal adtunk át a konzerv­gyárnak. Az időjárás mellett a hektáronkénti 330 mázsa paradicsom jó termésnek mondható. Arra is nagyon vigyázunk, hogy a vetésre előkészített terület megkapja a szerves és a műtrágyát. A tápanyag-visszapótlás a munkánk egyik legfontosabb láncszeme. A napraforgó csaknem 20 mázsás termést adott hektáronként. Kukoricából 70—75 má­zsát várunk. A kedvezőtlen időjárás miatt késik a kuko­rica érése, így csak október 10—15. között kezdhetjük a betakarítást. Gond nincs, hisz a legkorszerűbb betaka­rítógépek állnak rendelke­zésre, s a békésszentandrási Tessedik Sámuel Termelő- szövetkezettel közösen ter­ményszárítót is építünk, így a felesleges nedvességet el tudjuk vonni a takarmány- gabonából. Hadd mondjam el: Békés­szentandráson igen jó az együttműködés a Zalka Má­té és a Tessedik Sámuel Tsz között. Csak így tudunk minden időszerű munkát a legkiválóbb időben és jó mi­nőségben elvégezni. Együtt oldjuk meg a talajelőkészí­tést, a betakarítást és egyéb munkafolyamatot. Közös a lucernalisztüzemünk is. így sokkal kevesebb drága gé­pet, gépsort kell vásárolni egyik tsz-nek csakúgy, mint a másiknak. Az eszközki­használás az együttműködés következtében maximális. Mindig a két főagronómus egyezteti: melyik termelő­szövetkezetben milyen mun­kafolyamat a legsürgősebb. Ide irányítják a két szövet­kezet gépeit. Az elszámolás év végén történik, akkor lát­juk tisztán, ki mennyit segí­tett a másiknak. Itt nem az a lényeg, melyik adott több segítséget a testvérszövetke­zetnek, hanem az, hogy a békésszentandrási határban idejében és jó minőségben történjék minden időszerű munka, s maximális termés­hozamokat adjanak a földek. A. R. 1 kisüzemi gazdaságokról tanácskoztak a népfrontban Növelni kell a termelési és az értékesítési biztonságot tődő. Az sem elhanyagolan­dó szempont, hogy a bérből és fizetésből élők, akik zöld­ség-, vagy gyümölcstermesz­téssel, vagy kisállattenyész­téssel foglalkoznak, jelen­tős kiegészítő jövedelemhez juthatnak. Ezután a Békés megyei kisüzemi gazdaságok hely­zetét elemezték a munkabi­zottság tagjai. A terület- fejlesztési terv szerint az 1971—75-ös évek átlagához viszonyítva 8—10 százalé­kos termésnövekedésre le­hetett számítani. Ám a gyakorlat most eltérő ké­pet mutat: a növényter­mesztés az előző két évben 11 százalékkal visszaesett. Az elmúlt időben a termelés csak azokban a kisüzemi ágazatokban emelkedett, amelyekben a nagyüzemmel való munkamegosztásban nagyobb részt vállaltak. Megyénkben tavaly például a gyümölcsfélék termesz­tésében 75 százalék volt a kisüzem részaránya. o Az állattenyésztésben elő­állított érték az V. ötéves terv első két évében több mint 5 százalékkal nőtt, ami egyben az 1976-os párt- és kormányhatározatoknak a kisüzemi gazdaságokra gya­korolt kedvező hatását is igazolja. A rendkívül alapos, sok­sok számadattal kiegészített beszámolóból egyértelműen kitűnik, hogy a jövőben — a szarvasmarha-állományt kivéve — a sertés- és a baromfitenyésztésünkben megmarad a magas szint. Itt csupán egyetlen meg­állapítást emelünk ki: „leg­szakemberek nemrégiben Budapesten, a nemzetközi karszthidrológiai szimpo- zionon. Az elméleti tájéko­zódást gyakorlati munka : két tanulmányút követte. Az egyik a Dunántúlra ve­zetett, ahol a hévízi tó víz- utánpótlódásával kapcsola­tos több éves kutatás ered­ményeivel ismerkedtek meg közelebbről, a másik ta­nulmányút Észak-Magyar- országra, a Bükkbe: Aggte­lekre vezetett. A karsztvízhasznosítás gyakorlati jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy már épül a Bala­ton vidéki regionális vízmű, amely a tó környékét látja el kitűnő minőségű ivó­vízzel, abból a karsztvízből, amit a bauxitról „szippan­tanak le”. _ V- j. __ d inamikusabban a libatar­tás fejlődött; 1977. december 31-én több mint háromszor annyit tartottak a kisüzemi gazdaságokban, mint két évvel ezelőtt.” Az előadó rátérve az áru- értékesítés témakörére, is­mertette : miből mennyit vásároltak fel az ÁFÉSZ-ek. Több jó kezdeményezést is megemlített. Például az orosházi ÁFÉSZ a kisállat­tenyésztő szakcsoportoknak tanácsi kezelésű lucerna- földet vett bérbe; vagy Méhkeréken fóliát, vető­magot adnak a termelőknek, és így tovább. Nehézséget okozott vi­szont, hogy sokszor silány naposliba jutott ki a te­nyésztőkhöz. Az is elfordult például Gyulán, hogy az egyes „nagyobb libatartó­kat” indokolatlanul meg­adóztatták. Csak részben tartozik a témához, mégis a jövőben foglalkozni kell a következő jelenséggel : akadnak olyan agrárszak­emberek, akik otthagyva ál­lásukat kisüzemi termelés­re térnek át. Itt vetődik fel a kérdés: vajon milyen veszteség éri az államot, ha az agrármérnök a szakmai tudását, gyakorlati tapasz­talatát nem azon a területen kamatoztatja, ahol a legna­gyobb szükség lenne rá. Problémát okoz továbbá aa is, hogy nem mindegyik ve­zető látja világosan a kis­üzemi gazdaságok célját, jelentőségét. o A szünet után a vitában felszólalt Balogh János, a megyei pártbizottság mun­katársa is. Emlékeztetett ar­ra, hogy az induláskor a kisüzemi termelés fellen­dítése kapott nagyobb hang­súlyt. Most viszont már azt kell megvizsgálni alaposab­ban mikor, miből mennyit érdemes termelni. A lakos­ság jobb tájékoztatására legalkalmasabb rendezvé­nyek a falu- és a részfalu­gyűlések. Az ülés befejező részé­ben Szegfű István, a HNF Békés megyei bizottságának titkárhelyettese megemlí­tette, hogy a falugyűlés a lakossággal való kapcso­lattartás egyik jól bevált eszköze. Mivel a háztáji gazdálkodással összefüggés­ben merül fel a legtöbb gond, további ankétok, tá­jékoztató előadások szerve­zésével ; a termelők, vala­mint a kisállattenyésztők szakmai képzésével ; ta­pasztalatcserék és kiállítá­sok rendezésével segíthetik a helyi népfrontbizottságok a kisgazdaságok tulajdono­sainak munkáját, s erősít­hetik a termelési és az ér­tékesítési biztonságot. Bukovinszky István Miről ír a Magyar Mezőgazdaság? Korábban hírt adtunk ar­ról, hogy a Hazafias Nép­front Békés megyei elnök­ségének gazdaságpolitikai munkabizottsága nemrég megtárgyalta a kisüzemi gazdaságok termeléséről szóló beszámolót. Pásztor Béla közgazdász, a munka- bizottság tagja ismertette azokat a mozgalmi tapasz­talatokat is, amelyeket az V. ötéves tervidőszak első két évében gyűjtöttek. o Szóbeli kiegészítőjében először a következő kérdé­sekre válaszolt : miért kell újra foglalkozni a kisgaz­daságok helyzetével ? Azon túlmenően — mint mondot­ta —, hogy továbbra is a nagyüzemeké marad az el­sődleges szerep, az egyre növekvő társadalmi szük­ségletek miatt sem lehet nélkülözni a kistermelést. A kisüzemek adják ugyanis az egész mezőgazdasági ter­melés közel egyharmadát, az élelmiszerek központi árualapjának 15 százalékát. Ha ennek a lakosság ön­ellátását biztosító jellegét vesszük alapul, akkor ez a termelési mód szintén fon­tos helyet tölt be a népgaz­daság élelmiszeripari ága­zataiban. Az előadó utalt Huszár Istvánnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének azon megállapítására, miszerint a beruházások szempontjából nem kis ösz- szegű megtakarítást jelen­tenek a kisüzemi gazdasá­gok. Nevezetesen ezek ké­pesek felhasználni az olyan hulladékanyagokat is, amelyeknek nagyüzemi fel­dolgozása nem lenne kifize­Nem is olyan régen még szüntelenül napirenden volt a hévízi tó sorsa. Ponto­sabban nem is a tóé, hanem azé az értékes ásványi anyagokban bővelkedő hé­vízforrásé, amely az ottani rádiumos gyógyvizet adja, sok-sok beteg jobbulására. A nem kis riadalom oka — mint emlékezetes — az volt, hogy a gyógyforrás vize apadni kezdett. Ennek okát a Hévízhez nem messze levő nyirádi bauxitmezőkön történő, úgynevezett víz- szintsüllyesztéses bauxit­bányászatban vélték meg­találni a szakemberek. (Ha­talmas térségen szivattyúz­zák ki a földből a vizet, hogy könyebben hozzájus­sanak az értékes nyers­anyaghoz.) A többi szakmai részlet már nem fontos, annál inkáb az, hogy — új kút fúrásával — a hévízi tó „megmenekül”, régi gyógy- hatása nem csökkent. Mind­ez az érdeklődést is fokoz­ta a barlangászat, a karszt­víz és más „íöld alatti” dol­gok iránt. Természetes forrásaink — töbek közt a híres hévízi is — többnyire karsztvízből keletkeznek. A föld alatti mészkőrétegbe — a karszt- ba — kétféleképpen jut be a víz. Vagy szivárgással, esőzés, olvadás során, vagy víznyelőkön keresztül. Így a karsztforrások víz­ellátottsága szoros össze­függésben áll az időjárási viszonyokkal. Például nyá­ron, száraz időben nagyon alacsony a karsztvízszint, csapadékos időszakban vi­szont magas. Nagy tehát az ingadozás, ami a víz hasz­nosításánál nagyon kedve­zőtlen. Ennek az ingadozás­nak a kiegyenlítésére szü­letett egy olyan elképzelés, hogy a forrásnál vízzárógá­tak beépítésével fogják meg a karsztvizet. A karsztvízháztartásról, a karsztvízhasznosításról és a karsztvízvédelemről ta­nácskoztak a hidrológiai A termelőszövetkezetek területi szövetségei immár második éve új szervezeti formában működnek. Az el­telt időszak tapasztalatait elemzi a Magyar Mezőgaz­daság e heti számában Sza- bb József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munka­társa. Az utóbbi időben évi átlagban évi öt százalékkal növekedik élelmiszeriparunk termelése. Győri B. Kovács Sándor miniszterhelyettes sajtótájékoztatója alapján elemzi ennek a nemzeti jö­vedelmünk termelésében egyre nagyobb súlyt kapó iparágnak a helyzetét. Foly­tatódik a vita a termelési rendszerekről, ezúttal dr. Ba- binszky Mihály főiskolai ta­nár vizsgálja a továbbfej­lesztés lehetőségét. Időszerű téma a mezőgaz­dasági termékek szállítása. Az AGRO-Tröszt gazdasági szakmérnöke, dr. Nagy Pé­ter különböző pótkocsik al­kalmazhatóságával foglalko­zik. Tanácskoztak az édesipar szocialista brigádvezetői. A lap részletes beszámolót kö­zöl a tanácskozásról, ahol sok minden egyéb mellett az iparág gondjainak kritikus elemzésére is sor került. Mi lesz a mákkal? Ez a kérdés az utóbbi időben a szakem­bereken kívül a közvéle­ményt is foglalkoztatja. Erre a kérdésre keres választ a lap. Évekkel ezelőtt a para­dicsomról is sokat kérdez­ték ugyanezt: mára a pozi­tív válasz mindenki számára nyilvánvaló. A paradicsomot ma iparszerűen termelik; a Soroksári Paradicsomterme­lési Rendszer például évente százezer tonnát állít elő. Ez a nagyságrend persze új gondokat is felvet. Erről ír részletes elemzést Bóna Zol­tán. II' ’ Hévfz, Aggtelek Megfogjuk a karsztvizet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom