Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
1978. október 29., vasárnap 60 éves a Komszomol Több ezer fiatal kapott meghívást, hogy vegyen részt a Komszomol-védnökséggel épülő kalinyini atomerőmű építésében 1918. október 29-én a munkás- és parasztifjúság szövetségeinek első összorosz- országi kongresszusán megalakították az Orosz Kommunista Ifjúsági Szövetséget Csaknem hat évvel 'később a szövetség Vlagyimir Iljics Lenin nevét vette fed, s a Komszomol hamarosan megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet tagjainak helytállásáért a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták elleni küzdelemben. Ma csaknem 38 millió tagot számlád a lenini Komszomol, tizennégy és huszonnyolc év a Komszomol- tagság alsó és felső határa. A mai 38 millió fiatal nagyszerű hagyományokra tekint vissza. A komszomolis- ták élenjáró szerepet vállaltak az iparosításban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és az első ötéves terv teljesítésében. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a lenini Komszomol között gyümölcsöző, testvéri kapcsolatok fejlődnek. Ennek talán leglátványosabb megnyilvánulása az 1975-ös magyarországi magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál, és a leningrádi szovjet— magyar ifjúsági barátságfesztivál híven reprezentálta a két nép, Illetve a két ország fiataljai között fennálló barátságot. „0 művészetek vándorútján Az utóbbi években az úttörőmozgalom próbarendszere jelentős változáson ment keresztül. A több évre szóló tudományos-technikai, kulturális, közművelődési programok a kis és nagy úttörőközösségeket, s ezen belül az egyéneket is tartalmas erőpróbákra késztetik. Az úttörőélet változatos feladatai hozzájárulnak ahhoz, hogy a pajtások egymás erejére támaszkodva alkotó módon szerezhessenek újabb és újabb ismereteket. Az egyik legszínesebben, legvonzóbban megvalósítható program „A művészetek vándorútján” kulturális, közösségi játék. Az úttörővezetők és úttörőközösségek mögött e játék megvalósításában már kétéves tapasztalat áll. A világos programterv, a vállalások hűséges teljesítése sem hozott azonban mindenütt tartós élményeken alapuló új ismereteket. A hogyan továbbra nehéz volna receptet adni. Minden település iskolája sajátos történelmi, gazdasági, kulturális örökségek, adottságok között él és dolgozik. Célszerű tehát az előbb felsoroltakhoz igazítani vállalt feladataikat. Az új mozgalmi év munkájához megpróbálunk segítséget nyújtani azzal, hogy a művészetek vándorútján kulturális játékban eredményesen dolgozó rajvezetők „műhelytitkaiba” bepillantást engedünk. Új színt hozott a napközi életibe Fürj Gáborné Szeghalmon, a 2-es számú Általános Iskolában tanít. Tapasztalatai, eredményei a napközis munkához kapcsolódnak. — Mikor két évvel ezelőtt „A művészetek vándorútján” feladatait beépítettem a napközis munkatervbe, magam sem hittem, hogy a vállalt tíz feladatot ilyen lelkesen teljesítik a gyerekek. Ebben talán annak is szerepe van, hogy nem kapaszkodtunk elérhetetlen dolgok után. Tudomásul vettük a helyi adottságokat, s ezekre építettünk. Időnk volt. A munkafoglalkozások során sok mindent megvalósíthattunk. Ekkor jöttem rá, hogy a fiúk legalább olyan lelkesen vesznek részt az összegyűjtött népi hímzések rajzolásában, mint magában a hímzésben. A gyerekek nagyon kedvelik a gyűjtőmunkát. A régi gyermekjátékok, dallamok, a népi fazekasság emlékei után kutatva romantikus „padlásportyák”, beszélgetések fűszerezték á megtalált „kincsek” történetét. Tapasztalataim szerint a gyerekek szeretik, ha a szokásostól eltérő feladatokat vállalhatnak. Így volt ez akkor is, mikor maguk ötlötték ki, hogy a kicsiket a Télapó ünnepségen ci- pős dobozokból kivágott mézeskalácsfigura-utánzatok- kal lepik meg. Elsőnek kellett volna mondanom az érdeklődés-felkeltés szerepét. Közös gyűjtés, vetítés, nézz már utána!, olvasd már el!, kérések hangzanak el eleinte. A siker titka, úgy érzem, az önkéntességen alapul. Maga válasz- szón a gyerek, de arra már mi vigyázzunk, hogy csak annyit, amennyit meg is tud valósítani. Sokat jelent a leleményesség. össze kell fogni a kollégákkal, hiszen egy képzeletbeli táj növény-, vagy állatvilágát természetesen a biológus és földrajz szakos ismeri jobban. Mi messze vagyunk a várostól. így sok segítséget várunk és kapunk a nagyközség közművelődési intézményeitől, s talán a kelleténél is többet kényszerülünk képzeletbeli portyákra. De ezt is ki lehet használni, mert ez jó alkalom a gyerekek fantáziájának fejlesztésére. Sokat nyertünk ezzel a játékkal. Színesebbé vált a napközisek élete, észrevétlenül új szokásokat sikerült belopni, és az együtt végzett munka által egységesebbé váltak a kis közösségek. Az igaz, hogy az eredményhez nem lehet könnyen hozzájutni. Böngészni kell a szakirodalmat, új és újabb ötletekkel előállni, állandóan értékelni, levelezni távoli üzemekkel, gyárakkal; de megéri. Azt hiszem, a siker a jó összmunkán, s talán még inkább: az akaráson múlik. Nézzük, kiben mi lakozik? Az Endrődön tanító Ricsei Balázs, az örökké siető Balázs bácsi érkezésünkkor éppen kerékpártúrára indult ötödik osztályos rajával. Programjaikról a talpraesett rajtitkár, Bacsa Hedvig számolt be. — Az őrsök megalakulásakor a kiserdőben kerékpár- túrát és szalonnasütést rendeztünk. Voltunk már éjszakai túrán is! A fiúk töklámpással ijesztgettek bennünket. Nagyon izgalmas volt! A Winnetou és a Kossuth őrs pedig már lejátszotta a pákozdi csatát is. Az élményeket, emlékeket ekkor már szinte egyszerre sorolták a raj tagjai. A hangzavart Balázs bácsi törte meg. — Mielőtt a „Művészetek vándorútján” játékhoz a feladatokat kiválasztottuk volna, előtte sok-sok lehetőséget teremtettünk egymás- megismerésére. Erre szolgált a kitűnően sikerült Ki-mit- tud? vetélkedőnk is. Akkor tudtuk meg, hogy közöttünk „író” is van. A szeptemberi tábortűznél pedig mindenki azzal kezdte, hogy bemutatkozott egy-egy produkcióval. Azt vallom: az ötödikeseknél először vidám túrákat, kötetlen hangulatot segítő játékokat kell szervezni, mert csak felszabadult légkörben tudják igazán önmagukat adni a gyerekek. Először tehát meg kell nézni: kiben, mi lakozik? Aztán jöhet csak a komolyabb munka. De ekkor már könnyebb dolgunk lesz. Azt pedig sose felejtsük el: a gyerek lényéhez hozzátartozik a játékosság. A feladatok megoldásában ez mindennél többet segít. b. Sajti Emese „Gém egyszerű” avagy: hogyan edz az ifjúság? Egy barátom — aki ma már csekély hajmennyiséget visel fején — legújabbkori történetét kívánom elmesélni az olvasóknak, vagyis azt, hogyan találkozott egyik nemes fehér sportunkkal, a klottgatyát, trikót, ütőt kívánó tenisszel. Nehezen lélegzett. Beesett melle fölött két alig látható csúcsosodás volt, váll gyanánt Orvosi javaslatra hosszú sétás délutánokat tartott. Addig-addig rótta a végeláthatatlan sorokat, mígnem egy teniszlabda, megcsúszva fényese- dő fejebúbján, az orra előtt pattog'.’'» begurult a veres salaikra. Ö utána. Am e naptól úgy vélte, felül kell vizsgálnia a több tucat eltelt esztendő értelmetlenségét. Ottragadt a salakmezőkön. Amikor először nyújtotta kezét egy teniszütő után, s azt a jobb, majd bal kezében tartva vizsgálgatta, azt hitte, hogy ez egy különleges leveses- kanál. Különlegességét abban vélte: ha netán a májgombóc galuskákkal teli levesesfazékba meríti, így lehet a husikákat kiemelni. De amikor körülnézett, csupán a végtelen vörös salakot látta maga körül. Leves, s különösen májgombócok sehol. Mivel fantáziája igen élénk volt, szakállát simogatva azon töprengett, hogy tán azt a töménytelen salakot kellene átszitálni, az ütő megannyi lyijica között. A harmadik lapát szórása után vette észre, hogy a talpa alatt recsegő salakot valaki már megszitálta. A közvélemény mindig éles eszűnek ismerte, Addig keresgélt könyvespolcain, mígnem egy könyvre búkA Color azL ABBA hazájában Debrecenből indult, és a városhoz mindmáig hű az országos népszerűséget kivívott Color együttes, amely Svédországban vendégszerepeit az idei nyáron. A sajátos, egyéni hangvételű popzenét játszó együttes számára az első, igazán emlékezetes sikert a legutóbbi Ki Mit Tud? jelentette, majd újabb elismerésként több hazai, rangosnak mondott fesztiválon, koncerten bizonyíthatták tehetségüket. Svédországi útjukról, a legközelebbi feladatokról dr. Bokor Gyula, a poptársulás vezetője adott tájékoztatást. — Hogyan kerülhetett sor a svédországi turnéra? — Még a Ki Mit Tud? idején — 1977-ben — Budapesten tartózkodott Rudolf Jansky, a Raphsody nevű vezető svéd rockegyüttes népszerű zenésze. Meghallgatta együttesünk vetélkedőben koncertjét, és kije'gn_ tette, hogy amenn;;:;oen 'mód adódik egy t^etleges svédországi meghívásra, szívesen ±at bennünket, Később, a magyarországi Metronom fesztiválon is ott ült Rudolf Jansky a nézők között, és még itt-tartózködása idején felvetette a góndol»*öí: ezen a nyáron egyhónapos kon- cert.°órozatot adhatunk Svédország nagyvárosaiban. — Kérem, beszéljen részletesebben is az északi útról! — Július 23-án indultunk mikrobuszunkkal Debrecenből, és egy hónap elteltével, augusztus 27-én tértünk vissza. Mint említettem, Svédország nagyobb városaiban kaptunk bemutatkozási lehetőséget: jártunk a főváros, Stockholm jelentősebb egyetemi klubjaiban, felléptünk egy-két szabadtéri színpadon is. Ellátogattunk több egyetemi városba is, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket a fiatalok. Tíznél több koncertet adtunk, és külön öröm számunkra, hogy Nássjőben lemezajánlatot is kaptunk, és megcsillant egy újabb út lehetősége. — Hogy fogadták a Color együttes zenéjét, é^ ezen keresztül — hisz^n hazánk követei vo'»a'k " _ a m agyar po~zenét? . Erre kicsit részletesebben kell válaszolnom. Köztudott, hogy a svéd fiatalok a világ csaknem összes jelentős lemezeihez, könnyűzenei, popzenei újdonságaihoz hozzájuthatnak. Mondhatom ay* is, hogy a svéd fialok zenei ízlése ie»7, kifinomult, nerr! najlandók akármilyen produkciót elfogadni. Koncertjeink során az első két- három szám után kezdett feloldódni a közönség. Ügy éreztük, hogy valami újat, eddig még nem tapasztaltat tudtunk adni nekik X műsorunk felét saját szerzeményeinket is — angolul énekeltük, és a magyarul előadott számokat is tetszéssel fogadták. A fiatalok érdeklődését bizonyította az is, hogy néhány fellépésünk után szívesen leültek velünk beszélgetni a magyar zenéről, az újabb kelet-európai irányzatokról. Ezeken a találkozókon kerülhettünk igazán közel az északi fiatalokhoz. — Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatni a svédországi ABBA együttes világhírét. Mit tapasztaltak az együttes hazájában: elfogult-e velük a közönség, csillaguk nincs-e’ hanya'-Ji0_ ban? — A Volyó ^ az abba Svédországban, mondhatni ílukségleti cikk, semmi különös nincs bennük. A svédek természetesnek tartják, hogy autómárkájuk és együttesük világhírű. Egyhónapos programunkban szerepelt az ABBA-stúdió felkeresésé is. Óriási apparátussal, nagy technikai háttérrei dolgozik az együtt^, a stúdió meglátogatása mindnyájunk számára örök élmény. A kérdésre pedig csak annyit mondhatok, hogy népszerűségük töretlen, nem lehet beszélni semmiféle visszaesésről. — Hazatérve, a jelenről szólva: milyen feladatok várták és várják az együttest? — A teendők sokasága. A televízió elkészítette velün^ az Egymillió fontos hojigjegy című műsort, amelyben az egész műsoridőt betöltő produkcióra adódik lehetőség. A Zene, zene című műsorba^ [S fellépünk. Ugyancsak a televízió jóvoltából alkalom a/lŐaik arra is, hogy a rn megjelent — az évités életében mérföldkövet jelentő — napylemezünk képi megjelenítésére is sor kerülhet, Szitányi András rendezésében. Terveink között szerepel egy csehszjövákiai és egyl szovivXunióbeli turné, és talán megvalósulhat rég-j e{_ képzelésünk is. Szeretnénk az ország nagyvarosaiban is felsírni, főként a megyeszékhelyeken, hiszen eredendően egy vidéki együttesről van szó, és szeretnénk, ha megismernének bennünket az ország más tájain is. Kiss Dezső Pé'(er| kamt, melynek címe: Tenisz. Most már tudta mitévő legyen, ha kezébe jut egy nyeles szita: „Gém egyszerű” — mondotta, s fogyatékosságait és. ügyetlenségét leplezve az éjszaka sötétjében kísérletezni kezdett nökedliszaggatójával. De hiba csúszott a számításaiba, mert a sötétben feléje zúgó szőröst még szemüvegén keresztül sem észlelte. Így megesett, hogy egy ilyen eltévedt bogyó kiverte parázsló pipáját a szájából. „Gém egyszerű” — mormogta ismételten az orra alá, s következő alkalommal már világosban húzta lábára lúdtalpbetétes tornacipőjét. Aztán a betétet hosszas gyakorlás után — s a konzílium javaslatára — elhagyhatta. Sőt, az orvo^ szakvéleménye alapjáéi a teniszpályával va^ 'első te_ lálkozása ófey szervezete egy jottányi sem öregedett. ?edig sok esztendő eltelt azóta. Szakmailag olyany- nyira fejlődött, hogy 7^. róczy megöli már ismerősen cseng előtte Borg, Connors, Nastase neve is. De technikai fejlődésére a legbüszkébb, ugyanis évente egykét skalpot most már ha^a- vihet. S hogy jg röondta Cou- bei1,jLn báró: „Nem az ered- Őnény, a részvétel a fontos.” — jávor —
