Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

1978. október 29., vasárnap 60 éves a Komszomol Több ezer fiatal kapott meghívást, hogy vegyen részt a Komszomol-védnökséggel épülő kalinyini atomerőmű épí­tésében 1918. október 29-én a mun­kás- és parasztifjúság szö­vetségeinek első összorosz- országi kongresszusán megalakították az Orosz Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget Csaknem hat év­vel 'később a szövetség Vla­gyimir Iljics Lenin nevét vette fed, s a Komszomol hamarosan megkapta a leg­magasabb kitüntetést, a Vö­rös Zászló Érdemrendet tagjainak helytállásáért a külföldi intervenciósok és a fehérgárdisták elleni küz­delemben. Ma csaknem 38 millió ta­got számlád a lenini Kom­szomol, tizennégy és hu­szonnyolc év a Komszomol- tagság alsó és felső határa. A mai 38 millió fiatal nagy­szerű hagyományokra te­kint vissza. A komszomolis- ták élenjáró szerepet vál­laltak az iparosításban, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében és az első ötéves terv teljesítésében. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a leni­ni Komszomol között gyü­mölcsöző, testvéri kapcsola­tok fejlődnek. Ennek talán leglátványosabb megnyil­vánulása az 1975-ös ma­gyarországi magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál, és a leningrádi szovjet— magyar ifjúsági barátság­fesztivál híven reprezentál­ta a két nép, Illetve a két ország fiataljai között fenn­álló barátságot. „0 művészetek vándorútján Az utóbbi években az úttö­rőmozgalom próbarendszere jelentős változáson ment ke­resztül. A több évre szóló tudományos-technikai, kultu­rális, közművelődési progra­mok a kis és nagy úttörő­közösségeket, s ezen belül az egyéneket is tartalmas erő­próbákra késztetik. Az úttö­rőélet változatos feladatai hozzájárulnak ahhoz, hogy a pajtások egymás erejére tá­maszkodva alkotó módon szerezhessenek újabb és újabb ismereteket. Az egyik legszínesebben, legvonzóbban megvalósítható program „A művészetek vándorútján” kulturális, kö­zösségi játék. Az úttörőveze­tők és úttörőközösségek mö­gött e játék megvalósításá­ban már kétéves tapasztalat áll. A világos programterv, a vállalások hűséges teljesí­tése sem hozott azonban mindenütt tartós élménye­ken alapuló új ismereteket. A hogyan továbbra nehéz volna receptet adni. Minden település iskolája sajátos tör­ténelmi, gazdasági, kulturális örökségek, adottságok között él és dolgozik. Célszerű tehát az előbb felsoroltakhoz iga­zítani vállalt feladataikat. Az új mozgalmi év mun­kájához megpróbálunk segít­séget nyújtani azzal, hogy a művészetek vándorútján kul­turális játékban eredménye­sen dolgozó rajvezetők „mű­helytitkaiba” bepillantást en­gedünk. Új színt hozott a napközi életibe Fürj Gáborné Szeghalmon, a 2-es számú Általános Isko­lában tanít. Tapasztalatai, eredményei a napközis mun­kához kapcsolódnak. — Mikor két évvel ezelőtt „A művészetek vándorútján” feladatait beépítettem a nap­közis munkatervbe, magam sem hittem, hogy a vállalt tíz feladatot ilyen lelkesen teljesítik a gyerekek. Ebben talán annak is szerepe van, hogy nem kapaszkodtunk el­érhetetlen dolgok után. Tu­domásul vettük a helyi adott­ságokat, s ezekre építettünk. Időnk volt. A munkafoglal­kozások során sok mindent megvalósíthattunk. Ekkor jöttem rá, hogy a fiúk leg­alább olyan lelkesen vesznek részt az összegyűjtött népi hímzések rajzolásában, mint magában a hímzésben. A gyerekek nagyon kedve­lik a gyűjtőmunkát. A régi gyermekjátékok, dallamok, a népi fazekasság emlékei után kutatva romantikus „padlás­portyák”, beszélgetések fű­szerezték á megtalált „kin­csek” történetét. Tapasztala­taim szerint a gyerekek sze­retik, ha a szokásostól eltérő feladatokat vállalhatnak. Így volt ez akkor is, mikor ma­guk ötlötték ki, hogy a kicsi­ket a Télapó ünnepségen ci- pős dobozokból kivágott mé­zeskalácsfigura-utánzatok- kal lepik meg. Elsőnek kellett volna mon­danom az érdeklődés-felkel­tés szerepét. Közös gyűjtés, vetítés, nézz már utána!, ol­vasd már el!, kérések hang­zanak el eleinte. A siker tit­ka, úgy érzem, az önkéntes­ségen alapul. Maga válasz- szón a gyerek, de arra már mi vigyázzunk, hogy csak annyit, amennyit meg is tud valósítani. Sokat jelent a leleményes­ség. össze kell fogni a kol­légákkal, hiszen egy képze­letbeli táj növény-, vagy ál­latvilágát természetesen a biológus és földrajz szakos ismeri jobban. Mi messze vagyunk a várostól. így sok segítséget várunk és kapunk a nagyközség közművelődési intézményeitől, s talán a kel­leténél is többet kényszerü­lünk képzeletbeli portyákra. De ezt is ki lehet használni, mert ez jó alkalom a gyere­kek fantáziájának fejleszté­sére. Sokat nyertünk ezzel a já­tékkal. Színesebbé vált a napközisek élete, észrevétle­nül új szokásokat sikerült belopni, és az együtt végzett munka által egységesebbé váltak a kis közösségek. Az igaz, hogy az eredményhez nem lehet könnyen hozzájut­ni. Böngészni kell a szakiro­dalmat, új és újabb ötletek­kel előállni, állandóan érté­kelni, levelezni távoli üze­mekkel, gyárakkal; de meg­éri. Azt hiszem, a siker a jó összmunkán, s talán még in­kább: az akaráson múlik. Nézzük, kiben mi lakozik? Az Endrődön tanító Ricsei Balázs, az örökké siető Ba­lázs bácsi érkezésünkkor ép­pen kerékpártúrára indult ötödik osztályos rajával. Programjaikról a talpraesett rajtitkár, Bacsa Hedvig szá­molt be. — Az őrsök megalakulása­kor a kiserdőben kerékpár- túrát és szalonnasütést ren­deztünk. Voltunk már éjsza­kai túrán is! A fiúk tök­lámpással ijesztgettek ben­nünket. Nagyon izgalmas volt! A Winnetou és a Kos­suth őrs pedig már lejátszot­ta a pákozdi csatát is. Az élményeket, emlékeket ekkor már szinte egyszerre sorolták a raj tagjai. A hang­zavart Balázs bácsi törte meg. — Mielőtt a „Művészetek vándorútján” játékhoz a fel­adatokat kiválasztottuk vol­na, előtte sok-sok lehetősé­get teremtettünk egymás- megismerésére. Erre szolgált a kitűnően sikerült Ki-mit- tud? vetélkedőnk is. Akkor tudtuk meg, hogy közöttünk „író” is van. A szeptemberi tábortűznél pedig mindenki azzal kezdte, hogy bemutat­kozott egy-egy produkcióval. Azt vallom: az ötödikesek­nél először vidám túrákat, kötetlen hangulatot segítő játékokat kell szervezni, mert csak felszabadult lég­körben tudják igazán önma­gukat adni a gyerekek. Elő­ször tehát meg kell nézni: kiben, mi lakozik? Aztán jö­het csak a komolyabb mun­ka. De ekkor már könnyebb dolgunk lesz. Azt pedig so­se felejtsük el: a gyerek lé­nyéhez hozzátartozik a játé­kosság. A feladatok megol­dásában ez mindennél többet segít. b. Sajti Emese „Gém egyszerű” avagy: hogyan edz az ifjúság? Egy barátom — aki ma már csekély hajmennyiséget visel fején — legújabbkori történetét kívánom elme­sélni az olvasóknak, vagyis azt, hogyan találkozott egyik nemes fehér sportunk­kal, a klottgatyát, trikót, ütőt kívánó tenisszel. Nehezen lélegzett. Be­esett melle fölött két alig látható csúcsosodás volt, váll gyanánt Orvosi javas­latra hosszú sétás délutá­nokat tartott. Addig-addig rótta a végeláthatatlan so­rokat, mígnem egy tenisz­labda, megcsúszva fényese- dő fejebúbján, az orra előtt pattog'.’'» begurult a veres salaikra. Ö utána. Am e naptól úgy vélte, felül kell vizsgálnia a több tucat eltelt esztendő értel­metlenségét. Ottragadt a salakmezőkön. Amikor elő­ször nyújtotta kezét egy teniszütő után, s azt a jobb, majd bal kezében tartva vizsgálgatta, azt hitte, hogy ez egy különleges leveses- kanál. Különlegességét ab­ban vélte: ha netán a máj­gombóc galuskákkal teli levesesfazékba meríti, így lehet a husikákat kiemelni. De amikor körülnézett, csu­pán a végtelen vörös sala­kot látta maga körül. Leves, s különösen májgombócok sehol. Mivel fantáziája igen élénk volt, szakállát simo­gatva azon töprengett, hogy tán azt a töménytelen sala­kot kellene átszitálni, az ütő megannyi lyijica között. A harmadik lapát szórása után vette észre, hogy a talpa alatt recsegő salakot valaki már megszitálta. A közvélemény mindig éles eszűnek ismerte, Addig keresgélt könyvespolcain, mígnem egy könyvre búk­A Color azL ABBA hazájában Debrecenből indult, és a városhoz mindmáig hű az országos népszerűséget ki­vívott Color együttes, amely Svédországban ven­dégszerepeit az idei nyáron. A sajátos, egyéni hangvételű popzenét játszó együttes szá­mára az első, igazán emléke­zetes sikert a legutóbbi Ki Mit Tud? jelentette, majd újabb elismerésként több ha­zai, rangosnak mondott fesz­tiválon, koncerten bizonyít­hatták tehetségüket. Svédországi útjukról, a legközelebbi feladatokról dr. Bokor Gyula, a poptársulás vezetője adott tájékoztatást. — Hogyan kerülhetett sor a svédországi turnéra? — Még a Ki Mit Tud? idején — 1977-ben — Buda­pesten tartózkodott Rudolf Jansky, a Raphsody nevű vezető svéd rockegyüttes népszerű zenésze. Meghall­gatta együttesünk vetélkedő­ben koncertjét, és kije'gn_ tette, hogy amenn;;:;oen 'mód adódik egy t^etleges svédor­szági meghívásra, szívesen ±at bennünket, Később, a magyarországi Metronom fesztiválon is ott ült Rudolf Jansky a nézők között, és még itt-tartózködása idején felvetette a góndol»*öí: ezen a nyáron egyhónapos kon- cert.°órozatot adhatunk Svéd­ország nagyvárosaiban. — Kérem, beszéljen rész­letesebben is az északi út­ról! — Július 23-án indultunk mikrobuszunkkal Debrecen­ből, és egy hónap elteltével, augusztus 27-én tértünk vissza. Mint említettem, Svédország nagyobb városai­ban kaptunk bemutatkozási lehetőséget: jártunk a fővá­ros, Stockholm jelentősebb egyetemi klubjaiban, fellép­tünk egy-két szabadtéri szín­padon is. Ellátogattunk több egyete­mi városba is, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennün­ket a fiatalok. Tíznél több koncertet adtunk, és külön öröm számunkra, hogy Nássjőben lemezajánlatot is kaptunk, és megcsillant egy újabb út lehetősége. — Hogy fogadták a Co­lor együttes zenéjét, é^ ezen keresztül — hisz^n ha­zánk követei vo'»a'k " _ a m agyar po~zenét? . Erre kicsit részleteseb­ben kell válaszolnom. Köztu­dott, hogy a svéd fiatalok a világ csaknem összes jelentős lemezeihez, könnyűzenei, popzenei újdonságaihoz hoz­zájuthatnak. Mondhatom ay* is, hogy a svéd fialok ze­nei ízlése ie»7, kifinomult, nerr! najlandók akármilyen produkciót elfogadni. Kon­certjeink során az első két- három szám után kezdett feloldódni a közönség. Ügy éreztük, hogy valami újat, eddig még nem tapasztaltat tudtunk adni nekik X mű­sorunk felét saját szerze­ményeinket is — angolul énekeltük, és a magyarul elő­adott számokat is tetszéssel fogadták. A fiatalok érdeklő­dését bizonyította az is, hogy néhány fellépésünk után szí­vesen leültek velünk beszél­getni a magyar zenéről, az újabb kelet-európai irányza­tokról. Ezeken a találkozó­kon kerülhettünk igazán kö­zel az északi fiatalokhoz. — Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatni a svédországi ABBA együttes világhírét. Mit tapasztaltak az együttes hazájában: elfo­gult-e velük a közönség, csillaguk nincs-e’ hanya'-Ji0_ ban? — A Volyó ^ az abba Svédországban, mondhatni ílukségleti cikk, semmi kü­lönös nincs bennük. A své­dek természetesnek tartják, hogy autómárkájuk és együt­tesük világhírű. Egyhónapos programunkban szerepelt az ABBA-stúdió felkeresésé is. Óriási apparátussal, nagy technikai háttérrei dolgozik az együtt^, a stúdió meglá­togatása mindnyájunk szá­mára örök élmény. A kér­désre pedig csak annyit mondhatok, hogy népszerűsé­gük töretlen, nem lehet be­szélni semmiféle visszaesés­ről. — Hazatérve, a jelenről szólva: milyen feladatok vár­ták és várják az együttest? — A teendők sokasága. A televízió elkészítette velün^ az Egymillió fontos hojigjegy című műsort, amelyben az egész műsoridőt betöltő pro­dukcióra adódik lehetőség. A Zene, zene című műsorba^ [S fellépünk. Ugyancsak a te­levízió jóvoltából alkalom a/lŐaik arra is, hogy a rn megjelent — az évités éle­tében mérföldkövet jelentő — napylemezünk képi meg­jelenítésére is sor kerülhet, Szitányi András rendezésé­ben. Terveink között szerepel egy csehszjövákiai és egyl szovivXunióbeli turné, és ta­lán megvalósulhat rég-j e{_ képzelésünk is. Szeretnénk az ország nagyvarosaiban is fel­sírni, főként a megyeszék­helyeken, hiszen eredendően egy vidéki együttesről van szó, és szeretnénk, ha megis­mernének bennünket az or­szág más tájain is. Kiss Dezső Pé'(er| kamt, melynek címe: Tenisz. Most már tudta mitévő le­gyen, ha kezébe jut egy nyeles szita: „Gém egysze­rű” — mondotta, s fogyaté­kosságait és. ügyetlenségét leplezve az éjszaka sötét­jében kísérletezni kezdett nökedliszaggatójával. De hiba csúszott a számításai­ba, mert a sötétben feléje zúgó szőröst még szemüve­gén keresztül sem észlelte. Így megesett, hogy egy ilyen eltévedt bogyó kiverte parázsló pipáját a szájából. „Gém egyszerű” — mor­mogta ismételten az orra alá, s következő alkalom­mal már világosban húzta lábára lúdtalpbetétes tor­nacipőjét. Aztán a betétet hosszas gyakorlás után — s a konzílium javaslatára — elhagyhatta. Sőt, az orvo^ szakvéleménye alapjáéi a teniszpályával va^ 'első te_ lálkozása ófey szervezete egy jottányi sem öregedett. ?edig sok esztendő eltelt azóta. Szakmailag olyany- nyira fejlődött, hogy 7^. róczy megöli már ismerősen cseng előtte Borg, Connors, Nastase neve is. De techni­kai fejlődésére a legbüsz­kébb, ugyanis évente egy­két skalpot most már ha^a- vihet. S hogy jg röondta Cou- bei1,jLn báró: „Nem az ered- Őnény, a részvétel a fontos.” — jávor —

Next

/
Oldalképek
Tartalom