Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

O

1978. október 29., vasárnap

KNslUHL-tiXd

Egyre több fiatal ismerkedik az idián eredetű kötélcsomózás művészetével, a makraméval. Karkötők, nyakbavalók, övék, faliképek készíthetők ezzel a módszerrel. Bittó Ferenc festőművész is szívesen foglalkozik makramézással a szabad idejében. Képünkön a mesterfogásokat tanítja a békéscsabai fiataloknak Fotó: Gál Edit

• •

Ülésezett a megyei közművelődési bizottság

Pénteken ülésezett Békéscsabán, a Békés megyei Tanács közművelődési bizottsága. Napirendjük első pontjaként Murányi Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője számolt be a Békés megyei állami gazdaságok és me- 'zőgazdasági tsz-ek szocialista brigádjainak köz- művelődési munkájáról. Ezt követően . Lipták Pál, a megyei könyvtár igazgatója beszélt a zárt tanyai települések, a külterületi és a kisközségi könyvtárak tevékenységéről, személyi és tárgyi ellátottságáról.

A közművelődési bizottság Szabolcs-Szatmár megyei tapasztalatcsere-látogatásáról Nyári Sándor, a

bizottság tagja tájékoztatta a jelenlevőket. Az ülésen intézkedési terv született a legfontosabb munkásművelődési feladatok összehangolására. Ismertették a megyei könyvtár könyvtárfejlesztési alapjának ez évi felhasználását, majd elfogadták a jövő évi támogatás felosztására vonatkozó javaslatot. A tanácskozáson megvitatták még a bizottság jövő évi munkatervét is.

A megyei közművelődési bizottság értekezletén jelen voltak az Országos Köz- művelődési Tanács és a Kulturális Minisztérium képviselői, részt vettek a bizottság vitájában, amelynek témája főként az első napirendi ponthoz kapcsolódott.

SZEBERÉNYI LEHEL:

A RÉM

Regény

83.

— Fantasztikus — szólott megrendültén.

Maigret bólintott rá.

— Ki tudja, miféle körözött alak bujkál az erdőn? ... És ha belegondol az ember, mióta garázdálkodhat háborítatlan, égnek áll a haja.

— Csak nevettünk a meséken. A babonák szövevénye jobban takarta, mint a legsűrűbb bozót.

Maigret elkomorult.

— Ez az, látja. Fején találta a szöget. Egy falu, amelyik babonás rettegésében a saját ellenségét fedezte! Mondhatnám, túlzás nélkül: szövetséges volt vele. Fonák, mi? Pedig így van, ha végiggondoljuk. Röhögni kell: az áldozatok mint bűnpártolók! Ezek a derék késtulajdonosok itt mögöttünk. Ma is hallgatnának, ha nem borul fel a serbli. Hagynának a sötétben tapogatózni. Látja, ez,-ez a fantasztikus!

Pipáját kiemelte a foga közül, s a levegőbe csapkodott vele.

— A bűnpártolás bíróság elé tartozik ! Ad ’ abszurdum véve a dolgot, ez is oda lenne állítható. De mit állítsunk a bíróság elé; Az ostobaságot? A sötétséget?

— A történelmet — ajánlotta Buda tanító keserű szájjal.

Ballagtak hallgatva.

Kisvártatva Maigret megint kiszólt pipája füstjének, s tűnődéseinek élénk go- molygásából :

— Nem mondom, ami a trófeákat illeti, fura hobbija van az ipsének. S még ahová gyűjti ! Eredeti ötlet... Játékos figura lehet, annyi, szent... De hogy az istenbe került oda a kenyérvágó kés? Persze, biztos a lánynál volt... Fene érti... S még egy: a humánuma. Az ábra szerint ebben elég következetes. Reménykedjünk, hogy a lánnyal is... Talán.

Sötétig járták a sziklás vidéket. Az ismeretlen támadónak, s a lánynak nyomára sem leltek.

Még két napig keresték őket. S akkor a munkások hazamentek. A rendőrök is elhagyták a falut.

Maigret kezet rázott a tanácselnökkel. Csüggedt volt, s e szókkal búcsúzott:

Az egész társadalom ügye

Beszélgetés pedagógusokkal és szülőkkel az általános iskolák tizenegy napos munkarendjéről, a nevelés korszerűsítéséről

A növekvő társadalmi igények kielégítésére, a pedagógusok életkörülményeinek javításáért az oktatási miniszter utasítására 1978 szeptemberében az alsó tagozat után kiterjesztették a 11 napos munkarendet az általános iskolák felső tagozataira is.

Az általános iskolai tantervi-nevelési reform, a 11 napos oktatási rend bevezetése nemcsak a pedagógusokat, de a szülőket is új helyzet, feladatok elé állította. A változásnak még nagyon az elején vagyunk, de e két hónap alatt is felszínre került már jó néhány kedvező, esetleg aggodalomra okot adó jelenség. Időszerűnek találtuk tehát, hogy az első lépéseket megörökítsük, hangot adjunk a szülők és pedagógusok észrevételeinek, s különösen bizakodó akarásának. A szerkesztőségi beszélgetésen a pedagógusokat Szelényi Pálné, a békéscsabai testnevelés, ének-zene tagozatos 2-es számú általános iskola igazgatónője, Bokor József, a Békéscsabai 1-es számú Általános Iskola igazgatója képviselte, a szülőket pedig Botta Mi- hályné takarítónő, Beke Istvánné adminisztrátor és Va- lentinyi Márton, az SZMT munkavédelmi felügyelője.

Nem törekedtünk általános következtetések levonására, hiszen hatan a sokak nevében ezt nem is tehettük. De nem is ez volt a célunk. Beszélgetésünket gondolatébresztőnek szánjuk, s egy kicsit figyelmeztetőnek is. Hiszen az ifjúság eddigieknél eredményesebb nevelésében nemcsak a családnak, a pedagógusoknak, hanem az egész felnőtt társadalomnak felelősségteljesebben kell részt vennie.

— Felmérték-e időben azt, hogy a szülők hány százalékának esik egybe a szabad szombatja az iskolák páros hetekre eső szabad szombatjával?

Bokor József: — Két éve vezették be a szabad szombatot az alsó tagozaton. Már akkor felmértük az igényeket. A mai gyakorlat is azt bizonyítja, hogy helyesen választottuk meg iskolánkban a szabad szombatot. Nálunk mindössze 8—10-en veszik igénybe a páros hét szombatján a napközit. Sőt! Hirdettünk mi az iskolai szabad szombatokra kulturális, sporttevékenységet is, de alig vették igénybe. Kíváncsiak voltunk, mit csinálnak ilyenkor a gyerekek? A 600 kiosztott kérdőívből 550 érkezett vissza. Ebből kide— Természetesen még nem zártuk le az ügyet.

Amikor Anyicska fényben aranyló fürtjei fenn a kőbánya peremén, az erdő árnyékának éles vonalán ellobbantak, s láthatatlanná lett azoknak, kik odaletről a röstellkedés és aggodalom tekintetével követték, nemcsak a szemmel érzékelés szála szakadt meg.

Anyicska is érzett szálszakadást. Szívdobbanás jelezte.

A földtől elszakadok jutottak eszébe, az űrutazók, kikről annyit írnak, és beszélnek mostanában.

Mintha eddig az árnyékvonalig tartott volna valamiféle vonzás. A földé, amit oly otthonosan tapodunk belőle való hús-vér lábbal. „Röghöz ragadt” — mondjuk. Ö, drága rög: realitás, te ismerős, a biztonság illúzióját adó fészkünk sárta- pasztéka. Hogy le tudod kötni szárnyainkat! S ím, ha elszakadunk tőled, mily rio- dalommal vágyunk vissza. Az űrben lebegésnek, a súlytalanság kellemetességének a szívre szakadó súly az ára : a magány alig viselhető szo- szorongatása.

Anyicska ezt érezte, az erdő árnyékába, majd magába az erdőbe olvadván. Érezte csak, értelemmel nem járta be így az érzés kusza rétegeit.

Azt érezte csak tisztán, hogy mindentől elszakadt, amihez kötődött. S magára maradt egészen.

Az erdő hűvös félhomálya, leskelődő, alattomos csendje, az ismeretlenség, idegenség

rült, hogy a gyerekek 85 százaléka a szülőkkel és nagyszülőkkel tölti a hét végét. Ez helyes és jó dolog, de izgatott bennünket a 15 százalék sorsa is. Lakótelepi iskola lettünk. S ez érezhető a válaszokból is. Ez a 15 százalék az egész, vagy fél napját a játszótéren tölti. Sajnos, sokuk bandákba verődve rontják a lakótelepi gyerekek szellemét. Ezöknél a gyerekeknél inkább kívánatos lenne, ha az iskolában, szervezett szabad szombatos programokon vennének

részt. Most már odáig jutottunk, hogy mindössze egykét gyerek lézeng ezen a napon a napiköziben.

Szelényi Pálné: — Mi tavaly májusban végeztük el a felmérést. Az eredmény kedvező. Gyakorlatilag intézményesen nem kellett szabad szombatos programot szervezni. Szeptemberben összevont szülői értekezletet tartottunk. Ennék kettős célja volt: tájékoztatni a szülőket az új tanévvel kapcsolatos változásokról, másrészt felhívni a figyelmüket az új nevelési feladatokra, s az abból eredő, családokra háruló elvárásokra. Mire gondolunk mi az értelmes szabad idő éltöltése alatt? A közös munkában, közös csa•I

lelket ölelő ellenséges karja j — ilyen lehet az űr fojto- ! gatása, amint a földgolyótól : elszakadt magányos ember- ; származékra tekeredik. A • négy fal védettségében nőtt • lényre rászakad a falánk- ■ nélküliség világa, a Határta- ; lanság, a Végtelen minden ■ bizonyosságot, biztonságot : elnyelő, ijesztő és sivár réme. ;

Egyedül, a mély erdőkön • így érez az ember, hol nem : kapaszkodhat a szem hatá- ■ rokha, és bizonyosat se tud ■ róluk, hogy vannak-e egyál- : talán.

Maga az út, ez a remény- • fonal is eltűnt a járatlan : fűbe, kúszók, sarjnövények ; és sáfrányok alá. A harang- ; virágok üzengettek csak, • mint kék csillagok a lét me- : legebb tájairól.

Anyicska haragosan intet- : te csendre szívét:

„Mitől félsz? Hiszen nem • is létezik... Be kell bizo- : nyítanod, hogy nem léte- ■ zik.”

Dacosan vágta a sűrűség- : ben a sejtelme, az ösztöne ; szerint a csapást.

Magában beszélgetett, csip- ■ kelődve a gyengeség sarjai- • val, melyek felütötték fejű- : két az erősnek hitt lélekben. : „Hiszen az erdő lánya vagy. • Lonci mondta.” „Téged, : megvéd az erdő.” „Igen, de | ezt az erdőt itt nem ismerem” — felelt egy mélyebbről való hang. „Majd most megismered” — szólt újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve magának, elűzze a szorongást.

(Folyta.*£k)

ládi gondokban életkorának megfelelően legyen benne a gyerek. A szabad szombat ne délig tartó heverészés- ből, vagy külön programokból álljon. Az eltelt három szabad szambáit után, úgy látszik, előzetes aggodalmaink alaptalannak bizonyultak.

Sikerült a szülőkkel megértetni, hogy a szabad szombatinak a gyermekek regenerálódásában nagy szerepe van, s különösen most, a megnövekedett iskolai megterhelés mellett.

— Mi a pedagógusok tapasztalata: hogyan bírják a gyerekek a 11 napra szűkített, fokozott iskolai megterhelést?

Szelényi Pálné: — Hihetetlenül ki vannak fáradva a gyerekek. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert reggeltől estig szoros program szerint dolgoznak. Tanulás, sport, úttörőtevékenység, s változatos közművelődési feladatok. A kéthetes ciklus végén teljesítőképességük lényegesen alacsonyabb, mint a szabad szombatot követő hétfőn. S ez legjobban a kisebbeknél érezhető, ök még nem tudnak alakoskod- ni. Elfárad, kikapcsol, s egyszerűen nem 'képes tovább dolgozni. Nehéz az új matematika, az anyanyelvi órákon pedig egyszerre két-há- rom betűt is tanulnak. A nagyobbaknál pedig — különösen a mi iskolánkban —, több lett a nulladik, azaz a reggel hétkor kezdődő óra.

— Hogyan készült fel az új munkarendre a szülői ház? Êrtesültek-e a tantervi reformról?

Valentinyi Márton: — Ez a kérdés az első szülői értekezleten szóba került. Mi nagyon örültünk a szabad szombatnak. Igaz, szerencsénk van, mert mindkettőnknek egybeesik a gyerekével. A korábbi időszakban nagyon kevés idő jutott a nevelésre. Reggel korán indulás, és csak úgy este fél hat körül találkoztunk újra. De akkor is megvan mindenkinek az otthoni feladata. Este 8 óra után pedig a gyereknek mindenképpen ágyban a helye. Mi is észrevettük, hogy most a gyerek valamivel fáradtabb. A szabad szombatokon jóval tovább alszik, vasárnap aztán már pihentebben ébred. Ez a hangulatváltozásán is észrevehető. Igyekszünk a szabad szombatokat jól kihasználni. Szeretünk kirándulni, s ebben a kötetlen együttlét- ben sokkal többet beszélgetünk. Jó idő ez arra, hogy közelebb kerüljünk gyermekeinkhez.

Beke Istvánné: — Két alsó tagozatba járó fiam van. Bevallom, az új tantervi reform lényegét inkább abban érzékeltük, hogy az iskolaév előkészítése, s az azt követő hetek elég kacifántosak voltak. Rajzolni, ragasztani, kivágni kellett, újabb és újabb füzeteket beszerezni és egyéb iskolai eszközöket. A szabad szombat a mi családunkban nem sok változást hozott. A férjem ugyanis három műszakban dolgozik, s neki nem esik egybe áz én és a gyerekek szabad szombatjával a munkarendje. Szombatonként továbbra is a házi munka a fő tevékenységem, de az a szerencsém, hogy a nagyszülők kertes házban laknak, s ott végre kiugrálhatják magukat a gyerekek. Én is észrevettem, s különösen a nagyobbik fiamnál, hogy a megszokottnál is fáradtabb. Lakótelepi lakásban lakunk. A gyerekek reggeltől estig iskoi n vannak. Előre esős id* . felunk az

— -éjszaktól, mert nem mdom, hogyan vezessem le á gyerekek nagy mozgásigényét

Botta Mihály né: — Két felső tagozatos lányom van. Nekem nincs szabad szombatom, a férjemnek pedig ellenkező időbe esik. Közös programot szombaton nem tudunk csinálni. Inkább vasárnap vagyunk együtt. Keveset tudunk foglalkozni a gyerekekkel. Érzem én, hogy nem jól van ez, mert mondják is a lányaim: anyu, keveset vagy velünk!

— És valóban szabad-e a szabad szombat a pedagógusoknak? Hiszen a nevelési tényezők összefogása végül is az iskolára vár...

Szelényi Pálné: — Éppen az utóbbi miatt kell egyelőre a pedagógusok szabad szombatját, feláldozni. Hiszen ahhoz, hogy jól megszervezzük a szabad szombatokat, ahhoz, hogy egy KISZ patronáló szervezet, a szülő, vagy a szocialista brigádok programokat szervezhessenek a rajoknak, őrsöknek, az csak úgy valósítható meg, ha eleinte együtt megyünk velük. Felkészítjük őket.

Valentinyi Márton: — Lehet, hogy maradi vagyok. De, mint minden szülő, én is féltem a gyermekem. Először az kellene, hogy a szülők is közelebb kerüljenek egymáshoz. Csak azután merném rábízni valakire a gyermekem. Nem akarok megbántani senkit, de nem biztos, hogy minden szülő alkalmas egy gyerekcsoport felügyeletére. Változatlanul az a véleményem, inkább a családdal töltse a gyerek a megnyúlt hétvégeket. Ezt a két napot adjuk a szülőknek és mentesítsük a pedagógust. .

Bokor József: — A mi iskolánkban a 60 pedagógusból 50 nő, és ebből 40 kisgyermekes anya. Már nagyon várták a szabad szombatot, s úgy érzem, nincs jogunk megfosztani őket a kétnapos pihenéstől. Ügy terveztük, hogy egy-egy pedagógusra évente mindössze két-három szabad szombatos program esik. Ök is szülők, az ő gyerekük nevelése sem szorulhat háttérbe. Ezt, azt hiszem, a szülők is megértik.

Valentinyi Márton: — Külön kell választanunk a nevelés és oktatás kérdését. Az oktatás legyen csak a pedagógusé. De a nevelés az közös: a szülő, a pedagógus, a társadalom feladata. S ezt ideje lesz komolyan venni.

— Igaz, van szabad szombat az iskolákban, de meghosszabbodik a tanév és megrövidülnek az évközi szünetek. Nehezményezték-e ezt a tényt a szülők és pedagógusok?

Szelényi Pálné: — Az iskolai év hosszabbodása inkább a pedagógusokat aggasztja. Nem az a baj, hogy tovább dolgozunk, hanem az, hogy lassan kibírhatatlan kezd lenni az iskolai év vége. A május, oktatási szempontból, az egyik legfontosabb hónap, ugyanakkor ez a hónap a legzsúfoltabb is. A gyereknek, felnőttnek egyaránt idegileg túlfeszített állapotban telik el. S inkább a féltés beszél belőlem. Ha ezt a feszített állapotot tovább nyújtjuk, félő, hogy az eredményesség rovására megy. Természetesen mindig a kezdés a legnehezebb. Lehet, hogy ezeken az aggodalmakon néhány év múlva már mosolygunk De most, mindenképpen sok-*r.*.- erőre és nagy ^rasra ^ szükség--- s a tíanáaSamt

« család segítsége nélkül az új követelményeket -— s ez már biztos — egyedül nem képes megvalósítani a pedagógus.

B. Sajti Ern^e