Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

1978. október 22., vasárnap © miînESsî Lakás—otthon Tapétázás régen és ma A tapétázás körülbelül 500 éve ismert Európában. Kez­detben fáradságos kézimun­kával állították elő a tapé­tákat. Régen sok középkori kastély és hercegi palota falait díszítették drága anyagokkal, aranyozott bőrrel. 1800 körül jelentek meg a képekkel illusztrált tapéták, amelyeket kézi nyomással készítettek. A polgárság kö­rében hamar elterjedt a szo­kás, hogy lakószobáikat pa­norámaképpel díszítették, s ez a kézi nyomás a mai napig divatos maradt. Ma is sokan szívesen ta­pétázzák lakásukat saját maguk. Mivel így olcsóbb, szórakoztató és jó érzéssel tölt el, hogy csinosabbá tet­tük lakásunkat. A tapétázásnál elsősorban a szín kiválasztására kell nagy figyelmet fordítani. So­kan kedvelik a világos és pasztell színeket. A piros melegséget ad a szobának, a zöld nyugtatólag hat. A vilá­gos színek által nagyobbnak látszik a helyiség, a sötét tónusúak kedélyessé teszik környezetünket. A minták és a színek ki­választásánál legyünk mér­téktartóak. A nagy mintás tapéták tágas helyiségekben, nagy méretű .bútorokhoz il­lenek. Kis mintákat aján­lunk kisméretű modern la­kások falainak díszítésére. A tapéta kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy szín­tartó legyen. Az. erős színek sok napsütés hatására kifa­kulnak. Ezért élénkebb szí­nű tapétával északi fekvésű szobánkat tapétázzuk. Ma igen sok fajta tapé­tát gyártanak. Készülnek papírból, műanyagból, fatar­talmú papírból, stb. A tapé­ta lehet fényes, vagy matt felületű. A szövetből készült tapé­ták is igen népszerűek. Eze­ket papír alapra ragasztott len, juta, selyem, pamut, vagy műszálas anyagokból készítik. Mintájukat nyom­ják, vagy szövik. A velúr­tapéta a régi bolyhos, vagy bársony tapéta mintájára készül. Az anyagra gépi úton enywel kenik fel a mintát, majd elektrosztatikus módon viszik rá a műszál porát. Vannak lemosható és víz­hatlan tapéták. Ezek nedves szivaccsal vagy száraz törlő­ruhával tisztíthatok'. Nem fakulnak, s a piszokfoltok igen könnyen eltávolíthatók róla. öntapadós tapéták házi tapétázásnál előnyösek. E ta­pétákról csak egyszerűen le­húzzuk az alapot és fapa­dos felét a falhoz nyomva szivaccsal a falra simítjuk. Minta nélküli, egyszínű tapétát „kezdőnek” ajánl­juk. Felragasztásánál nem kell nagy gondot fordítani a tapétacsíkok szabályos (minta szerinti) egymás mel­lé helyezésére. Elegendő egyszerűen egymás mellé ragasztani a papírcsíkokat. Ilyen tapéták használata gazdaságos is. Egyes tapéták szárazon eltávolíthatók a falról. Sok munkát, fáradságot és pénzt takarítunk meg ezekkel. A tapétát száraz állapotban csak lehúzzuk a falról. A fa­lon vékony papírréteg ma- ral hátra, ami az új tapéta felragasztásához jó alap. Barkácssarok Mindenes asztalka Barkácsoló olvasóink fi­gyelmébe ajánljuk ezt az ügyes, guruló asztalkát, amelyet több célra is fel­használhatunk. Elkészítésé­hez két nagyobb, négy ki­sebb deszkalap, szög, vala­mint négy kis gurulókerék szükséges. Az 1. sz. ábrán felülnézet­ben látható az álíc _Ci" h elyezési formája, a 2. sz. ábrán felső- és oldallappal, a 3. sz. ábrán pedig kész állapotban mutatjuk be. Az asztalt többféleképpen csinosíthatjuk. Ha szép fe­hér deszkából készült, hagy­hatjuk eredeti állapotában, esetleg színtelen lakkal vé­konyan, kétszer áthúzhat­juk. Jól mutat színes — piros, fehér, sárga — olajfesték­kel, majd lakkal bevonva, sőt két szín variációja is ha­tásos lehet. Még egyszerűbb és tetsze­tős megoldás valamilyen modern — faerezetű, tégla mintájú stb. — tapétapapír­ral bevonni pontos szabás­minta szerint a különféle méretű lapokat. Az így elkészült asztalká­nak többféle funkciója le­het: felhasználhatja a gye­rek, a tanulás során füzete­it, könyveit, rajzeszközeit tartva rajta, de a játéksze­reknek is megfelelő ez a kis alkalmatosság. Éppen így tarthatunk rajta újságot, 1—2 könyvet, szemüveget, kézimunkakosarat, varróesz­közöket stb. S ha vendégek jönnek, rátehetjük a pohara­kat, üveget, süteményes­vagy gyümölcsöstálat is. B. K. Kismamáknak - nagymamáknak Ha verset ír a gyerek... Barátom 13 éves kislánya buzgón irogat féltve őrzött füzetébe. Ö verseknek hi­szi műveit. Valójában vallo­más a családban elfoglalt helyéről, vágyairól, csalódá­sairól. Izgalmas dokumen­tum a szülők és a családi neveléssel foglalkozó peda­gógus számára egyaránt. Nézzük csak az Igazságta­lanság című írást: „Ismer­tem egy nagy családot, melyben apa, anya és négy gyerek volt. A legidősebbet Tündének hívták, aki sok külön órára járt. Neki volt a legnehezebb sorsa, mert őt mindig megszidta apja és anyja. Anyja elég ritkán, inkább apja. Ha ő a suliból rossz je­gyet hoz haza, mindig csak a kiabálás várja. De ha bez­zeg az öccse hoz rossz je­gyet, akkor azzal ők mit se törődnek. Ha a Tündét meg­dicsérik, otthon csak azt be­szélik, miért nem matekból mondták, milyen nagy ha- szontalanság. Amikor aján­dékozásra kerül a sor, ter­mészetesen Tünde kimarad abból, ö ekkor sírni próbál, őt senki sem vigasztalja. Vi­gasztalást csak a nagyma­májánál talál, ök megértik szavát, és ha búslakodik, megsajnálják, s megvigasz­talják. Hát így megy a sor­sa Tündének, ki sokszor emiatt sírásra fakad. De re­méli, hogy megváltozik az élete, és még nagyon sok öröme lesz”. A füzet érdekessége, hogy erről még a kislány édesap­ja sem tudott. Tünde a mi látogatásunkkor kottyantot- ta ki, és megmutatta nekem. Mielőtt belelapoztam volna, barátom izgatottan kikapta a kezemből. Ifjabb éveiben maga is verselgetett, s most egy pillanatra felcsillant benne a remény, hátha köl­tői tehetség a kislány. Csa­lódottságában szapulni kezd­te és ízekre szedte a kezdet­leges írásokat. Rosszul tette, remélem, nem sikerült végleg elven­nie Tünde kedvét az írástól. A kamaszkor küszöbén na­gyon sok gyerek verselget, drámába kezd, naplót ír. Legtöbbjének természetesen semmi tehetsége nincs hoz­zá. Szabad-e lebeszélnünk őket a további munkálko­dásról? Semmiképpen! Hisz már az is nagy nyereség, hogy a gyerek kifejezőkész­sége csiszolódik, és érzéseit tisztázna önmagában. Megfo­galmazza problémáit. Való­színűleg nem lesz belőle költő, író. Nem beszéljük le gyermekünket arról, hogy eljárjon a birkózó edzésekre, még akkor sem, ha azt lát­juk, sosem fog felkerülni a dobogóra. Természetesen helytelen hiú reményeket kelteni, tapintatból nagyra értékelni irományait. Egy­két kedves semmitmondó szóval elüthetjük a választ, ha értékeiről érdeklődik, anélkül, hogy megsértenénk őt. De még helyesebb, ha a maga minőségében, gyerme­ki produktumként értékeljük az írást és érzékeltetjük, hogy a „nagy költészetben” olyan törvényszerűségek ér­vényesülnek, amit a gyerek csak később — a versekből, — ismerhet meg igazán. S milyen szerencsés az a szülő, ahol ilyen sokatmondó dokumentumok értékelik a családi légkört, kapcsolato­kat, mint Tünde írása. Mi minden derül ki belőle. A sok külön óra. a testvérek közötti egyenlőtlenség, hogy más tárgyból nem méltá­nyolják a szép teljesítmé­nyét, csak a gyengén menő matekból várják a jó ered­ményt. Kimaradt az ajándé­kozásból is, az ő bánatát nem látják meg otthon, egyedül a nagyszülőknél ta­lál megértésre. Előfordulhat, hogy mindez nem így igaz. Tünde túlér- zékeny, nem értékeli reáli­san a bánásmódot, a kap­csolatokat. Akkor is öröm egy ilyen írás. Kamasz fia­inkra, lányainkra nem a ki­tárulkozás jellemző, inkább a zárkózottság. A felnőtt számára érthetetlen és dühí­tő csönd. A félszavak, az elharapott válaszok. Valósá­gos művészet kihúzni a ka­maszból, hogy miért duzzog, mi bántja, mi a szíve vágya. S akkor itt van egy írás, egy versutánzat, vagy napló- részlet, amit elő lehet ven­ni alkalmas pillanatban, és óvatosan, cseppet sem bán­tóan meg lehet beszélni. Vi­gyázva, nehogy visszahúzód­jon a csigaházába, és máskor is legyen kedve, mersze megmutatni. Szerencsések vagyunk, ha az írásban leli kedvét gyer­mekünk. Atányi László Melyik énekel a legszebben? A szünetben a gyerekek azon vitatkoztak, vajon a fülemüle, vagy a sárgarigó énekel-e szebben. Előzőleg biológiaóra volt, az énekes- madarak hangadó szervéről tanultak. Ez volt a szenve­délyes vita kiváltója. Jóska makacsul védte a maga igazát a fülemüléket illetően, Laci ellenben to­vábbra is a sárgarigó mel­lett tört pálcát. A vitatko­zókhoz Marika is csatlako­zott, aki elmesélte, hogy nyáron a Balaton mellett az üdülő kertjében minden reg­gel egy fekete sapkás barát­ka hangos énekére ébredt. Ott ült az ablak előtt egy magas bokor ágain, néha még lüktető torkocskáját is látni lehetett éneklés köz­ben. — Azt hiszem, a barátka még a fülemülénél is szeb­ben dalol — mondta Marika mély meggyőződéssel. — Hát azt tudjátok-e — állt meg a vitatkozók mel­lett Márta néni, hogy Ma­gyarországon két fülemüle­faj él? A közönséges kis fü­lemüle mindenfelé elterjedt, sötétebb színezetű és mellén foltos rokona, a nagy füle­müle azonban csak az or­szág északkeleti részén, fő­ként a Tisza ligeterdeiben fészkel. Érdekes különbség a két faj között — folytatta a tanárnő —, hogy a kis füle­müle főként alacsonyan, a bokrokon ülve énekel, faj­testvére a folyóparti magas nyárfák koronájába is felre­pül és onnét énekel. Hang­ja mélyebb, lassúbb ütemű és ércesebben csengő, mint a kis fülemüléé. Jóska a tanárnőhöz for­dult: — Márta néni szerint melyik a legszebben éneklő madár? — Azt hiszem, valójában nincs is ilyen — válaszolta a tanárnő elgondolkozva —, helyesebben mindenki a sa­ját ízlése szerint döntheti el, hogy a fülemüléket, az éne­kes rigót, „a barátkát, vagy éppen a sárgarigót teszi az első helyre. Végeredmény­ben minden madár éneke szép és szorosan hozzátar­tozik az erdőhöz, mezőhöz, a szabad természethez. Nélkü­lük üres lenne a határ és nem nyújtana örömet, ki- kapcsolódást számunkra a kirándulások során. Többek között azért kell védenünk énekesmadarainkat. Vigyáz­nunk kell arra, hogy soha be ne következhessen az oly sokat emlegetett „néma ta­vasz”. Schmidt Egon Földrajzlecke — Te lakli, tőled mindenki elveszi a labdát...! Rejtvényünk vízszintes 14., függőleges 38. és 15. számú soraiban Juhász Gyula „Dér” című versének első verssza­kát találják. VÍZSZINTES: 1. ...Anderson, kiváló néger énekesnő. 7. Mor­fológia (a földfelszín formáival foglalkozó tudományág). 14. A versidézet első része. (Zárt be­tűk: M, I, E.). 16. Nagynevű magyar hegedűművész fEde, 1828—1898). 17. Hamis (ford.). 18. Mértani test. 19. Szóösszetételek­ben hármat jelent. 20. Macska­féle ragadozó. 22. Van ilyen naptár is, újság is. 23. Az arzén vegyjele. 25. Egyiptomi mitoló­giai isten, a görög Pán megfe­lelője. 26. Az ozmium vegyjele. 28. ír pálinka. 29. Sivatagi utas­csoport. 31. Fordított névelő. 33. Utód egynemű betűi. 34. Régi indián törzs. 36. Szemléli. 38. ,,S szólt a holló: ...” (Edgar Allan Poe: „A holló”, ford.: Tóth Árpád). 39. Nekifog. 41. A* há­ború és halál istene a germán mitológiában (másnéven : Wo­tan). 42. Raimond..., basszus szerep Donizetti : Lammermoori Lucia cimű operájában. 43. Ki­csinyítő képző. 45. Közterület. 46. Zuhatag. 47. Demars része! 49. Csacsi beszéd. 51. Egykori kispesti sportegyesület névjele. 52. Szomszédos betűk. 53. ...Ha­rt. a leghíresebb kémnők egyi­ke. 55. ...Madrid, spanyol lab- darűgócsapat. 58. Kéreg közepei 59. Jugoszláv város a Száva partján. 60. Kiejtett betű. 61. Kilátásba helyez. 67. Alomba ringat. 68. Tenor szerep Mo- niuszko: „Halka” című operájá­ban. FÜGGŐLEGES: 1. Geometriai. 2. Irodalmi mű — névelővel. 3. A sakkjáték befejezésének egyik lehetséges formája. 4. SikérbenI van! 5. Juhász Gyula múzsája. 6. Francia marsall, (1815-ben ki­végezték). 7. Mint a 23. számú. 8. Alban Berg operája. 9. Meg­szégyenítő. 10. A kálium és az ittrium vegyjele. 11. Város Sza- úd-Arábiában, Mekkától kelet­re. 12. Világhírű magyar szár­mazású svájci zongoraművész (utónevének kezdőbetűjével a végén). 13. A kőkor második szakasza. 15. A versidézet har­madik, befejező része. 21. Fohá­szok. 24. Egyfajta papagáj. 25. Al-dunai szoros. 27. A keskeny ellentéte. 29. Fémolvasztó. 30. Ijeszti. 32. „A” déli főétkezés. 35. Vés. 36. Középkori vár az egykori Szepes megyében, a Dunajec partján. 37. Egyfajta vasgerenda. 38. A versidézet második része. (Zárt betűk: O, E.). 39. A körülmények kedvező alakulásába vetett hit. 40. Dá­tumrag. 42. Csillagkép az északi égbolton. 44. Ott, abba az irány­ba. 48. Korallzátony. 50 ..........két­s zer fárad” (közmondás). 52. Kisfaludy Károly drámája. 54. Ezekből áll össze a tényállás. 56. Forrásvizek radioaktivitásának mértékegysége. 57. Mesealak. 58. Hamvaszt. 62. Kitűzött jutalom. 63. Din betűi. 64. A 23. számú fordítottja. 65. Mutató szó. 66. Átok egynemű betűi. E. B. Beküldési határidő: november 1. Megfejtéseket csak le­velezőlapon fogadunk el. A helyes megfejtők között * da­rab 50 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, amelyt -is­tán küldünk el. Az október 8-i rejtvénypályázat helyes megfejtést bűvös szerelem; A pásztoróra: Sámson és Delila; A nu csalt világ; Ravasz rókácska”. Nyertesek: Tusjak Györgyné, Szarvas; Kutas Györgyné, Szarvas; Zombory Zoltán, Hódmezővásárhely; Dékány Ro­zália, Csorvás; Pádi László, Békéscsaba; Szabó Mátyás, Békéscsaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom