Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-12 / 215. szám
1978. szeptember 12., kedd KHilUl-fiTd „Azt szeretnénk, ha lélegzethez jutna a község” vannak. A Petőfi Tsz-t korábban azért hagyták ott a szakemberek, mert rosszak a talajviszonyok, és alacsony volt a gépesítés foka. Sajnos, itt olyan a föld, hogy a termés nagyságát az időjárás alapvetően befolyásolja. Hol a szárazság, hol pedig az árvíz okozott érzékeny veszteségeket. Az idén például belvíz miatt 15—16 millió forint kára származott a szövetkezetnek. Az állattenyésztés sem tudja ellensúlyozni a növénytermesztésben tapasztalt lemaradást. — Hogyan reagálnak erre az emberek? A rossz termésátlag, a viszonylag alacsony kereset, bizony kihat a dolgozók hangulatára is. Pártszervezeteink egyik legfontosabb feladatuknak tartják, hogy megnyugtassák a tagságot és tovább ösztönözzék a dolgozókat a munkára. Különösen a fiatal szakembereinkre nem jellemző a beletörődés, állandóan valamilyen kiutat keresnek. Ez sok esetben segít a gondok megoldásában. Az a baj, hogy a veszteséges szövetkezetek csak bizonyos feltételek mellett kaphatnak központi támogatást, s a pénzügyi szabályozás sajátos megkötöttséget jelent a bér- gazdálkodásban is. Arról van szó, hogy itt kevesebb pénzt keresnek a traktorosok, a gépszerelők és más szakágak dolgozói mint a többi üzemegységben. • • * — Nem lehetne-e segíteni meliorációval a talaj minőségén? — De igen, csakhogy — mint említettem — a termelőszövetkezet veszteséges, s ezért nem kaphatja meg a szükséges támogatást. A kötött fekete, úgynevezett vályogtalaj csak optimális időjáráskor hasznosítható eredményesen. Különösen g tavaszi vetésű növényzetet sújtja legjobban a víz. — Kik segítenek? — Nagyon örülünk annak, hogy a megyei és járási vezetők nem hagynák magunkra, és igyekeznek a lehetőségeknek megfelelően segíteni. Tudjuk: a gazdasági gondok politikai szintre emelkedhetnek. Ezek közül a kisebbeket közgyűléseken tárgyaljuk meg és ily módon csak a nagyobb horderejű témákat visszük a falugyűlés elé. Az a célunk: hogy valamennyi kérdésre a lakosság kielégítő, nyílt válaszokat kapjon. Ebben segít bennünket az a jó munka- kapcsolat is, amelyet a Hazafias Népfronttal, a KISZ- szel, az MHSZ-szel és egyéb intézményekkel kialakítottunk. Ha valamilyen nehézséget nem tudunk leküzdeni. ez már nem szubjektív, és nem is vezetési hibákra vezethető vissza, hanem az objektív körülményekkel magyarázható. — Térjünk vissza a talaj- javítás kérdésére. Ezek szerint ez jelentené egyedül az előrelépést? — Igen. Azt szeretnénk, ha egy kis lélegzethez jutna a község. Le kellene tör- lesztenünk a hiteleket, s visszafizetni az állami támogatást, mert csak ezután tehetnénk biztonságossá a növénytermesztést... * * * Most már vázoljuk fel sematikusan az ok—okozat circulus vitiosusát. Ha veszteséges a tsz, nem kaphat pénzt meliorációra sem. Ha viszont a talajt nem javítják meg, sose fogja utolérni magát, és nem emelkedhet arra a szintre, amelyet más- termelőegységben a kedvezőbb körülmények révén biztosítottak. A helyi útkeresés ugyan elismerésre méltó próbálkozás, de gyökeres változást és kézzelfogható eredményt ez az eljárás nem hozhat. Feltétlenül változtatni kell a helyzeten. Ha csupán a szántóföldterület fokozatos csökkenésére gondolunk, bizony egyre nagyobb szüksége lesz a megyének és az országnak is, minden mezőgazdasági egység. így a dobozi Petőfi Tsz terményeire is. Bukovinsz&y István Elutazott a finn gyermekszervezetek kiildSttsíge katársának a küldöttség maSzabó István, a nagyközségi pártbizottság titkára éppen Gyulára készül, mikor belépek a dolgozószobájába. Arca mégsem árul el semmi idegességet, sőt, hellyel kínál, miután előadom kérésemet. Afelől szeretnék tájékozódni, milyen általában a gazdasági helyzet, és a politikai közhangulat Dobozon. * • * — Helyi testületünk képes arra — mondja a titkár —, hogy a községben működő hét pártalapszervezet tevékenységét összefogja. A politikai és az állami szervek között kialakult kapcsolat jó, és sikerült megteremteni az összhangot a gazdasági egységekkel és az intézményekkel is. — Mikor rendeződött a helyzet? — Közel tíz év telt el azóta, hogy a káderpolitikai feladatok következetes végrehajtásában megfelelő vezetők kerültek az élre. Évente egy-két alkalommal értekezletre hívjuk meg őket, és ezen mindig valamilyen konkrét témát vitatunk meg közösen. Azt kívánjuk elérni, hogy mind a párt-, mind az állami és szövetkezeti vezetők megismerjék egymás céljait, eredményeit és gondjait is. Pártbizottságunk nagy szerepet tulajdonít a tapasztalatcseréknek, a pontos helyzetelemzéseknek, és az útkeresésnek. — Mit ért ez utóbbi alatt? — Vegyük például az általános iskolát: Az osztályok zöme az egykori grófi kastélyban található, ahol kis ráfordítással szaktantermeket alakítottak ki. A művelődésügy vezetői szerint ezek színvonala alig maradt el a városi iskolákétól. A pedagógusok közül többen elmentek, de sokan itt telepedtek le. A bölcsődei és óvodai feltételekkel általában nincs gondunk. Szó van arról, hogy a Budapesti Harisnyagyár dobozi üzeme 200 ezer forinttal támogatja majd a gyermekintézményeket. Ennek az üzemnek a szocialista brigádjai már eddig is sok segítséget adtak. — Hányán dolgoznak itt? — Közel négyszázan, és nagy részük nő. Érdekes megfigyelni, hogyan alakulnak át a kérgestenyerű pa- rasztasszonyok munkásnőkké, miként formálódik gondolkodásmódjuk, s változik tudatuk. — Mi a helyzet a termelő- szövetkezetben? — Azzal kezdem, hogy senki sem örül. ha egy termelőegységnek veszteségei Vasárnap elutazott hazánkból a finn gyermekszervezetek küldöttsége. Elutazás előtt Rejo Lahden- paräe, a Finn Kommunista Párt úttörőszervezetének elnöke, a delegáció vezetője nyilatkozott az MTI mungyarországi tapasztalatairól, s a finn gyermekszervezetek készülődéséről 1979-re, a gyermekek nemzetközi évére: — Delegációnk a Magyar Úttörők Országos Szövetségének vendégeként tartózkodott Magyarországon. Látogatásunk, a magyar és a finn gyermekszervezetek kapcsolatai történetének új fejezetét nyitotta meg. Eddig ugyanis csak a Magyar Úttörők Országos Szövetsége és a Finn Kommunista Párt úttörőszervezete közötti kapcsolatokról beszélhettünk. Most első ízben valamennyi finn gyermekszervezet — tehát a kommunista, a szociáldemokrata, a Centrum Párté, válamint a cserkészszövetség — képviselői látogattak el Magyarországra. Tapasztalatainkról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Igen mély benyomást tett ránk, hogy láttuk, itt a gyermekek ügye, az egész társadalom ügye. A társadalomé, amely mindent megtesz a gyermekekért. Megismerhettük, mennyi támogatást nyújt a párt, a KISZ és a Hazafias Népfront a Magyar Úttörők Országos Szövetségének. Ügy láttuk, itt a társadalom tagjaiként foglalkoznak a gyermekekkel, s a társadalmi, a közösségi életre készítik fel őket. Rejo Lahdenparáe, a finn gyermekszervezetek 1979-re, a gyermekek nemzetközi évére való felkészüléséről a következőket mondotta: — Finnországban — • mint a világ több más országában is — állami és tömeg- szervezeti szinten folynak az előkészületek. A természet utolsó erőfeszítéseivel még mindig csodákra képes. A békéscsabai ifjúsági és úttörőházat körülölelő park, képünk tanúsága szerint is, még teljes nyári pompájában áll Fotó: Gál Edit Búcsú Kevermesen Valamikor hetedhét országra szóló híre volt a ke- vermesi búcsúnak. Az idő múlásával kopott vallási jelentősége, de megmaradt az a hagyomány, hogy ilyenkor hazalátogatnak az innen távolba származottak. Jönnek a testvérek, a gyerekek, a rokonok, hogy az idén is a szinte vásári hangulatú és pezsgésű ünnepségen együtt legyen a család. Az elmúlt vasárnap a kellemetlenül hűvös, esős időjárás ellenére is jöttek kerékpáron, vonaton, autóbuszon, nagyon sokan pedig gépkocsival. Majd minden ház előtt állt egy autó. A háziasszonyok kitettek magukért, az egész község szinte egy nagy konyhává változott, ínycsiklandozó illatok szálltak az utcára. Sült a kacsa, főtt a tyúk, készült a sokféle tészta. A szokott helyen sátrakat vertek az árusok, volt forgó, céllövölde, hinta. Árultak mézeskalácsokat, vattacukrot, különféle édességeket. A falusi zenészek járták a házakat innen ' is onnan is víg muzsikaszó hallatszott. Kellemes vasárnap volt. © A gyerekek forgóztak Fotó: Béla Ottó Korszerű és elavult élelmiszerüzletek Orosházán A Békés megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat Orosházán is nagy szerepet vállal a lakosság élelmiszer- és egyéb napi cikkekkel való ellátásában, összességében 30 üzletet tart fenn, mintegy 2600 négyzetméter alapterületen. A 130 dolgozó évente több mint 108 millió forint forgalmat bonyolít le. Az év első felében 62 millió forint értékű élelmiszert adtak el, 11,7 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Az egységek közül a legkorszerűbb a 91-es számú áruda, amely alkalmas a színvonalas kereskedelmi munka megvalósítására. A vásárlók hiányolják viszont, hogy az üzletben nem árulnak élő halat. A növekvő kereslet, a korszerű táplálkozás népszerűsítése pedig indokolná az akvárium felállítását. örvendetes, hogy minden kisebb egységben van háztartási hűtőgép. A tőkehúst is árusító üzleteket hűtőkamrával, hűtőpulttal látták el. Jó a technikai felszereltség, hiszen kenyérszeletelő, kávé- és húsdaráló, gyorsmérleg, árazógép, csomagológép áll az eladók, illetve a vevők rendelkezésére. Nehezíti a kereskedelmi munkát, hogy az árudák nagy része elavult épületekben van elhelyezve. Sok a magánházban működő bolt, amely akadályozza a felújítást. Sajnos, az V. ötéves tervben új egységet nem épített a vállalat, és bővítésre sem telt az erejéből. Csupán kisebb karbantartásokra, festésekre került sor. Több munkahelyi büfét, pavilont szüntettek meg gaz- daságtalanságra hivatkozva. A szűkös beruházási lehetőségek kihatnak a dolgozók munkakörülményeire is. A szociális ellátottságot — a nagyobb üzletek kivételével — a raktárban elhelyezett víztartály és egy lavór jelenti. Éppen ezért a fejlesztési terv elkészítésénél két szempontot vették figyelembe. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a teljes önkiszolgálás bevezetése mellett hálózatbővítésre is lehetőség nyílik. A Dózsa György úton épül fel az új ABC-áruház, melynek létrehozásához a városi tanács 2,5 millió forinttal járul hozzá. A tervek készülnek, a kivitelezést az év végén kezdik meg. összességében tehát az élelmiszer-kereskedelmi vállalat jól látja el feladatát a városban, munkája megfelel a kereskedelempolitikai elveknek, az új belkereskedelmi törvényben megfogalmazottaknak. A gyorsan fejlődő, iparosodó város vezetői, és a lakosság viszont elvárja, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerű felhasználásával arra törekedjenek: a kulturált kereskedelmi követelményeknek meg nem felelő egységeket felújítsák, korszerűsítsék, a tanács segítségével pedig nagy alapterületű ÁBC-áru- házakat hozzanak létre. Fokozzák az egészséges táplálkozás népszerűsítését szolgáló tej és tejtermékek, üdítő italok, a hal, a baromfi értékesítését. bohém — Hölgyeim és uraim! Szeretettel üdvözlöm Önöket Esztergomban. — A hang kétségtelenül felénk irányult. Lassan visszafordulunk a kirakattól. Borostás, piszkosősz hajú, kockás zakós 50- es férfi áll előttünk. Gyűrött arcát barátságossá igazítja, s kalaplengetve meghajol.— önök németek? Ich beherrsche auch die deutsch Spra- I che! — reagál elképedt te- I kintetünkre. — Nem, nem, magyarok vagyunk, nyögjük ki végül. — Ö magyarok! — kiált fel patetikusan. — Akkor még nagyobb szeretettel köszöntőm Önöket szülővárosomban. Tudják kérem, én költő vagyok. Amolyan csavargó, mint Villan — közli bizalmasan. — Hallgassák meg a legújabb versem. Az utcasarkon színházat rögtönöz. Énekel, szaval, neves kabarészínészeinket parodizálja. — Ismerik Mátyás király esetét a cinkotai kántorral? — kérdi, majd elmeséli az anekdotát. Hatalmasakat nevetünk. A járókelők meg-megállnak, az ingyenműsorra. Mikor már könnyesre kacagtuk magunkat, „művészünk” drámába csap át. Arcát pillanat alatt tragikussá formálja, táskás szemeivel megtörtén tekint ránk. — Egyedül vagyok én a világban. Volt nekem kérem feleségem, de elhagyott, amikor börtönben voltam. Pedig nagyon szerettem. Tavaly meghalt az édesanyám is. Rám hagyott egy háromszobás lakást. Nem volt nekem lakásom kérem soha. Itt van közel, jöjjenek el! — vidámodik vissza. — Van ám pénzem is — ránt elő egy köteget rissz-rossz kabátja belső zsebéből. — Most küldték a verseimért. Jöjjenek, úgyis eliszom ma mind egy szálig. Nem jöhetnek? — szomorodik el. — Ó, látom a hölgynek van fényképezőgépe. Legalább egy felvételt! Jöjjenek ide szép hölgyek — karol belénk. Kihúzza magát, kalapja hetykén csücsül homlokán. Kattan a fényképezőgép. * * • Délután betévedtünk a Rió kávéházba. Itt láttuk viszont újdonsült ismerősünket. Nem vett észre bennünket. Három fiatalember ült az asztalánál. Egyikkel lelkesen vitázott. — Tudom, Einsteinről van szó — mondta. Később mondatfoszlányokat hallottunk. — Nincs nekem lakásom se, de pénzem az van! Most küldött a miniszterhelyettes bátyám 1500 forintot. Elisszuk ma, fiúk! Nekem a pénz úgysem érték. A három fiatalember sokatmondó pillantásokat váltott. — Ki ez? — kérdeztük a pincémőt, hiszen emberünknek szemmel láthatólag itt volt a törzshelye. — Bolond! — legyintett, mintha kár lenne több Szót vesztegetni az egészre. —gubucz—
