Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
O 1978. szeptember 6., szerda Debrecenben, a Magyar Tudományos Akadémia napfizikai obszervatóriumában alapkutatásokat végeznek. Mivel a nap- kitörések igen sok észlelési lehetőségre adnak alkalmat, az ott dolgozó tizenkét kutató felkészülten várja az újabb jelentéseket. A képen: az óriás távcső, amellyel a napot vizs(MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) Bz üzemoivos feladata: Gyógyítás és megelőzés „Gyomor, s tüdőbajt ítéltek reánk” — írta József Attila Lebukott című versében. Az „ezernyi fajta népbetegség” korában a dolgozók milliói még csak álmodni mertek arról, hogy eljön a kor, amelyben drága lesz a munkás egészsége. Ma már hazánkban csaknem minden munkahelyen megszervezték az üzemorvosi szolgálatot. Egészségügyünk kiemelt programja ez. Békés megyében jelenleg napi 151 üzemorvosi óra biztosítja a dolgozók egészség- ügyi ellátását. Sajnos, igen kevés munkahely, mindössze nyolc ipari és három mező- gazdasági üzem foglalkoztat főállású üzemorvost. Ezek egyike a Békéscsabai Kötöttárugyár. A gyár hátsó, csöndesebb részén van az orvosi rende* lő. vagy ahogyan itt nevezik, az egészségügyi komplexum. Az épület emeleti része szolgál erre ,a célra. Belépek a váróterembe. A világos, frissen meszelt helyiség falán plakátok hívják fel a figyelmet a fogápolás, az egészséges életmód fontosságára. A kényelmes ülőalkalmatosságokkal szemben levő ajtó keskeny folyosóra nyílik. Bal oldalán van a fogászat és a nőgyógyászat. Heti egy-két alkalommal rendelnek itt szakorvosok. A pádon fiatalasszony üldögél. Gyógyszerfelírásra vár. A folyosó végén van ,a belgyógyászat. A barátságos, szobanövényekkel díszített rendelőben mindenütt tisztaság, rend uralkodik. Dr. Gedos István, a gyár főállású üzemorvosa, éppen egyik betegével van elfoglalva. — Húsz éve járok a kötöttárugyárba — kezdi a beszélgetést, miután végzett a páciensével. — Csaknem mindenkit ismerek. Két éve vagyok főállású üzemorvos. Ez idő alatt megismerhettem e munkakör szépségeit. Feladatunk kettős: gyógyítás és megelőzés. Főként az utóbbiban látok fantáziát. — Milyen munkaegészségügyi problémák merülhetnek fel egy könnyűipari üzemben? — érdeklődöm. — Nálunk elsődleges a textilporártalom, amely különböző légúti megbetegedéseket idézhet elő. Igen fontos ezért a tüdőgondozóval kialakított jó kapcsolatunk. A gépek hangosak, így előfordul zajártalom is. Festődéi üzemrészünkben időnként jelentkeznek különböző bőrbetegségek ezért néha bőrgyógyász szakorvos is rendel. — Hogyan vigyáznak a dolgozók egészségére? — Ha valakit munkaköri ártalom ér, vagy valamilyen egészségügyi okból ezt kéri, a vizsgálatok elvégzése után javaslom áthelyezését más munkakörbe. A vállalat vezetői mindenkor figyelembe veszik javaslatomat. Az új dolgozók kötelező orvosi vizsgálaton vesznek részt. Mindez természetesen kiegészül a napi gyógyítómunkával, és az üzemi balesetek során történő elsősegélynyújtással. Ebben az évben szerencsére még csak két ilyen esetre került sor. Körülvezet a rendelőben, megmutatja a nemrég kapott korszerű orvosi műszereket. Mindezt a gyár vásárolta a rendelő számára. Asszisztensnője a sarokban álló szekrényre mutat. Itt tárolják a dolgozók kartonjait, amelyeken feltüntetik az időszakos orvosi vizsgálatok eredményeit. • Az orvos aktív részese a gyár életének. Részt vesz a párt-, a szakszervezet munkájában, figyelemmel kíséri a gazdasági eredményeket is, irányítja ,a Vöröskereszt tevékenységét. • — Milyen a kapcsolata a gyár dolgozóival? — kíváncsiskodom. — Mióta táppénzes állományba vételi jogom van, többet kritizálnak — mosolyog. — Egyébként kicsit az atyai tanácsadó szerepét is betöltőm. Régóta ismernek, bíznak bennem, így elmondják nemcsak testi, de lelki bajaikat is. Miközben kikísér, megmutatja a kicsi, de korszerűen felszerelt fogászati és nőgyógyászati rendelőt. A váróban fáradt arcú ember üldögél. Hosszabb betegség után tért vissza, most könnyebb munkát keresnek számára. Az udvarra érve erősödő gépzajt hallunk. Benézünk az egyik üzembe. Mindenütt tisztaság uralkodik, csupán a csavarodó cérnaszálak pihéi szállonganak, s ülnek meg az emberek ruháin. A nemrég felszerelt szellőzőberendezések biztosítják a friss levegőt. Gubucj; Katalin 99 Uraim, én vagyok a fojtogató” A történet kezdetére talán csak a sértettek és a rendőrök emlékeznek. Miskolczi János — a szatír — 1973. január 4-én követte el első bűncselekményét. Egy fiatal nő volt az áldozata, aki tanyasi háza felé igyekezett. A támadó földre rántotta, megragadta a torkát, hasba vágta és az áléit nőt megerőszakolta. A nyomozás természetesen azonnal megindult, de eredményre csak öt és fél év múlva, 1978. július 17-én vezetett. Ezen a napon helyezték előzetes letartóztatásba a bűncselekmény-sorozat elkövetőjét, a 35 éves Miskolczi János békéscsabai lakost. Az álarcos bandita következő áldozata egy 15 éves kislány volt. Öt megfenyegette: ha. sikoltani merészel, megfojtja! Harmadszor is álarcban támadott. Ekkor akadt először emberére, egy bátor nőre, aki ellenállt, és végül a támadó elmenekült. Nem sokkal később — 1973. június 13-án — egy nyitott ablakon át bemászva támadt egy alvó nőre. A meglepetésszerű akció nem sikerült, a szatírnak menekülnie kellett. 0 sötétség — . leple alatt Az első három bűncselek- ; ményből már megállapítha- í tóvá vált néhány közös vonás. Az elkövető magas, : erős férfi volt, álarcot és ! kesztyűt viselt, és mindig sötétben támadott. Az ese- Î tek híre kezdett elterjedni a ! lakosság körében és — ért- : hetően — egyre fokozódó nyugtalanságot váltott ki. i Erősítette az aggodalmakat, hogy a bűncselekmény-soro- '• zat tovább folytatódott. A i szatír a békéscsabai Lenin j Termelőszövetkezet almás- j kertjénél megtámadott egy nőt, földre döntötte, de egy arra haladó motorkerékpárostól megriadt és lopott női kerékpárját a helyszínen hagyva, eltűnt a sötétben. Nemcsak a fiatalokra specializálta magát. Egy 51 éves asszonnyal csak azért nem tudott elbánni, mert időleges impotenciája megakadályozta ebben, egy 62 éves nő, akit erdőben támadott meg, váratlan erős ellenállásával késztette meg- futamodásra. A gyularemetei erdőben is garázdálkodott. Megragadott egy fiatalkorú lányt, már berángatta volna az erdőbe, amikor szerencsére arra jött egy teherautó és így nem tudta végrehajtani aljas tervét. Miután kidex-ült, hogy bűncselekmény-sorozatról van szó, egyre nagyobb és nagyobb rendőri erők kapcsolódtak be a nyomozásba. Rendszeres figyelőszolgálatot szerveztek, számtalan férfit ellenőriztek, de mindhiába — a tettes nem került kézre. A szatír eközben „pihent”, megérezte a reá leselkedő veszélyt. Hosszú ideig nem jelentkezett. Végül 1975. március 24-én ismét felbukkant. Egy éjjeliőr feleségének hálószobájába hatolt be, az alvó nő szemébe világított zseblámpájával, és megszorította a torkát. A rémülettől bénult nőt megerőszakolta, majd, ahogy jött, távozott. Durván, brutálisan, gátlástalanul A teljes erővel folyó nyomozás és a széles körű intézkedések ellenére a fantom — aki közben a nők I rémévé vált — tovább gaI rázdálkodott. Egy 16 éves lányt 1975. július 13-án az erdőből kiugorva támadott meg. Nyakánál fogva vonszolta magával a búzatáblába. A lány kétségbeesetten védekezett — a keze ügyében levő üveggel akkorát ütött a szatír fejére, hogy annak leesett szőke parókája —, mégis véghezvitte szándékát. 1975-ben még 11 alkalommal tűnt fel Békéscsabán és a megye több helységében. Legtöbbször lakásokban alvó nőkre támadott. Lopott kerékpárral közlekedett, zseblámpával világított, sapkát és bőrkesztyűt viselt, többször tett fel álarcot. Bár minden esetben halállal fenyegette áldozatait, ha ellenkezni merészelnek vele, ez évben csak háromszor érte el célját. A következő évben tovább gyarapodott bűnlajstroma. Négy nőt, köztük egy gyermekkorút erőszakolt meg. Egyszer egy rendőr is üldözőbe vette, és bár nem sikerült elfognia, a „fojtogató” rengeteg bűnjelet hagyott maga után. Ez az eset sem késztette azonban nyugalomra. Megtámadott egy alvó kislányt, és két kerék- ■ párral még az ajtót is eltorlaszolta, nehogy megzavarják. Hiába volt minden könyörgés, nem állt el aljas szándékától. November 29- én majdnem elfogták, de kerékpárjától és csomagjaitól megszabadulva, ism'ét sikerült egérutat nyernie. Ekkor azonban újabb fontos bizonyítékok kerültek elő. Hátizsákjában olyan betörőszerszámokat találtak, melyek arra utaltak, hogy az erőszakoskodásokon kívül betöréssel is foglalkozik. Ördögi szerencsével A rendőri szervek tehát kiterjesztették a nyomozást, a munkában a Békés megyei Rendőr-főkapitányság csaknem teljes személyi állománya részt vett. Rengeteg bejelentés érkezett a lakosságtól is. A rendőrök minden nyomot végigjártak, minden gyanúsítottat ellenőriztek, de a hatalmas munka mégsem járt eredménnyel. A szatír tovább garázdálkodott. Az elmúlt évben szeptember közepéig 12 nőt erőszakolt meg. Az egyiknél levő csirke nyakát késével elvágta, hogy áldozatát még jobban megrémissze. Volt, akit olyan erővel ütött le, hogy súlyos csigolyasérülést szenvedett. Szeptember 5-én csak egy hajszálon múlt elfogása, de szinte ördögi szerencsével ismét egérutat nyert. Sikereivel most már dicsekedett is. Legközelebbi áldozatának — egy kislánynak' — már azt mondta, hogy tegyen nyugodtan feljelentést, őt úgysem tudják soha elfogni. Ez az áldozata egyébként Miskolczi távozása után órákig feküdt eszméletlenül a földön. Ezután viszonylag hosz- szabb ideig szünet következett. Békéscsabán már-már megnyugodtak a lányok- asszonyok, amikor a „fojtogató” ismét támadott. A Hő- sök-temetőjénél zuhogó esőben és orkánszerű szélben egy hazafelé igyekvő 15 éves kislányt kapott el. A rémült áldozatot torkon ragadta, a temetőbe hurcolta, és a sírok között erőszakolta meg. Ezután néhány esetben Szolnok megyében „dolgozott”. Üjra Békés megye következett, ahol lankadatlan erővel folyt a nyomozás. E munka irányítói az eddigi bűncselekmények alapján már sok mindent tudtak az ismeretlen tettesről. Ismerték szokásait, valószínűsítették, hogy Békéscsabán lakik, tudták, hogy kopasz, és nyilvánvaló volt, hogy erőszakos, brutális, semmitől vissza nem riadó, elvetemült ember. Bebizonyosodott az is, hogy vagyon elleni bűncselekmények is terhelik lelkiismeretét. Áldozatait véletlenszerűen választotta ki, nem ismerte őket, és azok sem őt. Elfogását rendkívül megnehezítette, hogy rendszertelenül, váratlan időpontokban támadt. A rendőrök azonban tudták, a hosszas kitartó munkának, melyhez a lakosság minden segítséget megadott, előbb-utóbb eredményre kell vezetnie. A lakosság segítségével Ez év márciusában végre „forró nyomra” bukkantak. Egy lakossági bejelentés ráirányította a figyelmet az addig minden gyanú felett álló, 35 éves Miskolczi János békéscsabai lakosra, aki feleségével és három gyermekével látszólag csendes, nyugodt, zárkózott családi életet él. A szatírról adott személyleírás rá is illett, így rákerült az ellen- őrizendők listájára. Megvizsgálták alibijét a március 24-i támadással kapcsolatban, de felesége kihúzta a bajból: azt vallotta, hogy férje a támadás napjának délutánjától másnapig, a nyomozótiszt érkezéséig, ki sem mozdult a házból. Ezt a vallomást — akkor — kénytelenek voltak elfogadni a nyomozók, de szemüket többé nem vették le Miskolcziról. Az adatgyűjtés sarán kiderült, hogy melegben is gyakran viselt bőrkesztyűt és ez többeknek feltűnt. Viszonylag szerény keresetéhez képest elég nagylábon élt, és mint a vizsgálat kiderítette, előző munkahelyéről kilépve nagyobbra hamisította munkakönyvébe bejegyzett alapbérét. A terhelő bizonyítékok hatására július 17- én házkutatást rendeltek el Miskolcziéknál. A házaspár először nyugodt volt, de aztán előkerült néhány gyanús holmi, hasonló azokhoz, amelyeket a szatír itt-ott elhagyott. Az alapos házkutatás később komolyabb eredményeket hozott. Megtaláltak a nyomozók 7 bundát, és 10,5 pár kesztyűt, melyek két békéscsabai betörésből származtak. Ezek után nem volt értelme a tagadásnak, Miskolczi beismerte: néhányszor lopni járt. » Addig jár a korsó a kútra... De csak ezt ismerte be és nem azt, hogy ő lenne a nők réme. Még akkor is tagadott, amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság szagazonosító kutyái a helyszíneken elhagyott és konzervált tárgyak szaga alapján azonosították őt. Több egyéb bizonyíték is ellene szólt, de a rendőrök tudták: munkájukra a koronát Miskolczi beismerő vallomásával teheti fel. Rövidesen erre is sor került. A kitűnően vezetett, lélektanilag is remekül tervezett kihallgatás hetedik órájában Miskolczi tömören csak ennyit mondott: — „Uraim, egy szó mint száz, én vagyok a fojtogató!” Több mint 5 és fél év rendőri munka gyümölcse ért be ezzel a rövid mondattal. A szatír vallani kezdett ... Elmondta, azért járt betörni, hogy családjának jobb életet biztosítson. Hazulról sötétedés után távozott, és az éjszaka derekán, vagy pirkadatkor észrevétlenül tért haza. Véleménye szerint 1970-ben szerzett tüdőbetegsége okozta nála a felfokozott nemi vágyat, és ezt akarta erőszakos úton kielégíteni-. Az igazság persze más. * * 1 Miskolczi sohasem volt tüdőbajos, mindössze mell- hártyagyulladással kezelték nyolc évvel ezelőtt. Más esetekben is mentséget igyekszik keresni: — Nem fojtogattam a nőket, csak átfogtam nyakukat, ők maguktól engedtek kérésemnek — mondta. De aztán ellentmondásba keveredett: — Nem féltem, hogy megfulladnak, mert úgy adagoltam nekik a levegőt, mint műtét közben a lélegeztetőgép — vallotta. A vizsgálat még nem ért véget. Miskolczi János le nem zárt bűnlajstromát eddig több mint 110 bűn- cselekmény terheli, az erőszakos nemi közösüléseken és kísérletein kívül betöréses lopások, magánlaksértések és garázdaságok is. A rendkívül veszélyes 'bű- nöző most a rendőrség kitartó munkája és a lakosság segítsége eredményeként biztos helyen, lakat alatt van. Ügyében a végső szót majd a bíróság mondja ki, bizonyára méltó büntetésben részesítve a nők rémét. Ipari geodéták konferenciája A geodézia és az energia- gazdálkodás kapcsolatairól kedden kétnapos konferencia kezdődött Budapesten, a MTESZ székházában, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület rendezésében. A magyar energiaügyi létesítményekben felméréssel és térképezéssel foglalkozó geodéták tanácskozásán húsz előadás hangzik el 80 hazai és 14 külföldi szakember előtt. A tanácskozás középpontjában azok a geodéziai mérési és térképezési eljárások, módszerek állnak, amelyeket a hazai energiatermelés és -szállítás meggyorsításában is sikerrel alkalmazhatnak. , A konferencia célja: a korábbiaknál jobban megismerni a hazai energia- gazdálkodás feladatait, problémáit, hogy azok megoldását a geodéták a maguk szakterületén a lehető legnagyobb mértékben elősegíthessék. Saját munkájuk jobb szervezésével, új módszerek és jó tapasztalatok elterjesztésével sokat tehetnek azért, hogy a nép- gazdasági nagyberuházások a kitűzött költséghatáron belül, kellő időben és minőségben elkészüljenek. /
