Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978- szeptember 3., vasárnap o A távolság: 24 ára (V.) A hőmérséklet változatlanul 30 fok felett. Jólesik a fürdés a tengerben, amely szálláshelyünktől 5 percnyire van, és hihetetlenül tiszta. Csoportunk néhány tagja Visegrád várát építi homokból, még kis nemzetiszínű zászló is kerül rá. Né- hányan kagylókat gyűjtenek. Egy kubai kisfiú — látva érdeklődésünket — egy különös formájú hallal ajándékoz meg minket. Hosszas töprengés után úgy döntünk, nem visszük haza, mert a mi vizünk valószínűleg nem lesz elég sós neki. Délután szálláshelyünket dekoráljuk. Előkerülnek az otthonról hozott plakátok, zászlók. Elkészül a tábor faliújságja is, a VIT programjával és sok-sok humorral. Este ünneplőbe öltözve gyülekezünk szabadtéri éttermünk bejárata előtt. Vendéglátóinkkal együtt ünnepeljük a kubai nép egyik legnagyobb nemzeti ünnepét, július 26-át, a Moncada elleni támadás 25. évfordulóját. Az úgynevezett „svéd asztalon” az ételek tarka sokasága. Van itt minden, ami szemnek és szájnak egyaránt kellemes : többféle halétel, nyárson sült birka, sült banánszeletek, és természetesen a déligyümölcsök teljes választéka. Szórakoztatásunkról amatőr művészeti együttesek gondoskodnak. Az ünnepi köszöntők után apró ajándékokat adunk át a tábor valamennyi dolgozójának, majd a Moncada másával díszített hatalmas tortát fogyasztjuk el jó étvággyal. S hogy számomra az est még maradandóbb legyen, egy- szercsak a vezetők asztalához hívnak. Luis Miyarezl Gómez vár rám, akivel 1974-ben a moszkvai Kom- szomol főiskolán kötöttünk barátságot. Luis azóta a kubai KISZ KB osztályvezetője lett. Meleg szavakkal emlékszik közös élményeinkre, elvtársainkra, barátainkra. Másnap délelőtt a csehszlovák turistákkal szervezünk baráti találkozót. A formaságokon hamar túlesünk, s irány a tengerpart: közös fürdés, játék és sport következik. Most elsősorban az oroszul jól beszélők viszik a szót, de számomra újabb meglepetés akad: egy kislánnyal szeretnék beszélgetni, akitől angol tudása felől érdeklődöm. „Do you speak English?” kérdésemre határozott igennel válaszol, majd azonnal hozzáfűzi, hogy beszélhetek nyugodtan magyarul, úgy is megérti! Közel félórás puhatolózásomba kerül, hogy rájöjjek, vajon a mi turistacsoportunk tagja, vagy csehszlovák? A valóság az utóbbi volt. Délután izgatottan szálltunk autóbuszba, irány a Magyar Klub. Csodálatos környezetben, Havanna szívében, egy régi játékkaszinó újjávarázsolt épületében rendezkedett be a magyar VIT-küldöttek klubja. A földszinten szabadtéri tánchelyiség, esténként Cintula a lemezlovas. Mellette a szabadtéri mozi, az emeleten könyvtár, klubszobák. A delegátusok a hosszú utazás fáradalmait pihenték — no nem az ágyban, hanem a tengerben. Jóleső érzés volt találkozni megyénk küldötteivel, de az idő sürgetett, ők első havannai városnézésükre indultak. Este a tv-ben a Santiago de Cubában rendezett ünnepség közvetítését néztük meg. Nagy élmény volt látni és hallani Fidel beszédét, aki most is, mint 25 éve mindig, szavait a következőkkel fejezte be: „Haza, vagy halál! Győzni fogunk!” Július 27-én délelőtt fürdés, délután az eső miatt szobafogság. Este a lengyel turistákkal találkoztunk. A baráti találkozón részt vett Baranyai Tibor elvtárs, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, Petrovszki István elvtárs, az MSZMP KB ifjúsági referense, és néhány magyar VIT-küldött is. A Magyar Klub vezetőinek jóvoltából a kulturális delegáció adta a műsort: fellépett a Tolcsvay-trió, Schneller János zsonglőr, Karsai János pantomimművész és Csizmadia Sándor politikai dalénekes. Sajnos, közben megeredt az eső, de a „druzsba” sikerét nem ronthatta el. Az étterem fedett részében csakhamar zakatolás, sóderjáték kezdődött a „végkimerülésig”. S aki éjfélkor még talpon volt, alkalmi discósunk zenéjére folytathatta a - szórakozást a szokásos 3 óráig. Kibédi-Varga Lajos (Folytatjuk) Postánkból A Magas-Tátrában 1978 nyarán Az orosházi ifjúsági ház szervezésében 35 pajtással a Magas-Tátrában jártunk. Az út hosszú volt, de a táj szépsége feledtette velünk a fáradtságot. Ütközben megnéztük Zólyom várát, ahol több évszázad festménygyűjteményét láthattuk. A modem művészetet textilképek, ipar- művészeti tárgyak képviselték. Késő délután érkeztünk Svemovóba. A hosszú autóbuszút után jólesett egy kis séta a faluban, amelynek szállodájában volt szállásunk e néhány napra. Innen kirándultunk a környék nevezetességéhez, a dobsinai jégbarlanghoz. Minden pajtás számára nagy élmény volt a természet eme szép munkájának megtekintése. A barlangban meglehetősen hideg volt, így gyorsan felvettük az otthonról hozott ösz- szes meleg holmit. Egy napsütéses reggelen Zakopánébe indultunk, ahol a várossal való ismerkedés után felmentünk a Gubalow- ka nevű csúcsra, s gyönyörködtünk a kilátásban. Az aznapi kedvezőtlen idő ellenére elmentünk a Csorba tóhoz. Nagyon érdekes volt, ahogy egy felhő percek alatt eltakarta a szemünk elől a tavat. S hogy a túrázás se maradjon ki, felmentünk a faluhoz legközelebb levő csúcsra. Amikor leértünk, mindenkinek jólesett egy kis forrásvíz. Az út utolsó napja nagyrészt utazással telt, s kissé fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk haza. Bakó Éva, Bánki H. Katalin Debreceni dzsessznapok Hazai dzsesszéletünk jelentős eseményét, a debreceni dzsessznapokat az idén szeptember 15—17-e között tartják. A Magyar Rádió és a debreceni művelődési központ közös rendezvényén hat hangversenyt hallgathatnak meg az érdeklődők, neves hazai és külföldi muzsikusok részvételével. Három koncertet a sportcsarnokban, hármat a Bartók-teremben rendeznek. Ezenkívül az első két napon éjfélkor közös zenélés kezdődik. Akik 15-én, pénteken a sportcsarnokba váltanak jegyet. először a Füsti—Balogh kvartett játékát élvezhetik (vezetőjük a Ki mit tud- győztes Kisrákfogó együttes zongoristája volt), majd Csik Gusztáv nemzetközi triója, ezt követően a Marius Pop együttese lép fel — ez utóbbi képviseli először a román dzsesszmuzsikát magyarországi fesztiválon. A sort a Pege—Szakcsi együttes zárja, koncertjükön a dobnál a dzsesszkedvelők által már jól ismert lengyel Czeslaw Bartkowski ül. A másik helyszínen a kitűnő szovjet zongorista, Leonid Cszizsik játszik, a koncert másik résztvevője pedig az Európa-hírű csehszlovák muzsikus, Jiri Stivin és triója. Nem kevésbé vonzó Eugene Cicero másnapi szóló zongoraestje, melyen Pege Aladár működik közre bőgőn. Az idén először rendeznek bigbandestet ; a Stark- bigband, a Prágai Rádió és Televízió zenekara, valamint Deák Tamás és a berlini Fusion bigband részvételével. Akik csak rádión kísérik figyelemmel a szombati programot, a prágaiak játékát egyenesben hallhatják. A szombati újabb Bartók-termi éjféli koncerten a Gallusz— Tamóczky duó és a Vukán— Szakcsi—Berkes trió játszik. Vukánék játékának külön érdekessége a két zongora-bőgő összetétel. A vasárnapi program a sportcsarnokban a dzsessz- rock stílus jegyében zajlik. Erről a házigazda Panta- Rhei és a Tomsits együttes, a kitűnő elektronikus zenét játszó Doldinger Passport (München) és a világhírű lengyel dzsesszmuzsika illusztris képviselője, Czeslaw Neimen és együttese gondoskodik. A program ismeretében nem csoda, hogy máris nagy érdeklődés nyilvánul meg a dzsessznapok iránt, melyekre a dzsesszklubokon keresztül lehet elsősorban belépőt váltam. A dzsesszbarátok figyelmébe ajánljuk a rádió dzsesszműsorait, melyekben a debreceni esemény egyik főszervezője, Kiss Imre szerkesztő sok érdekes információval szolgál.' K. I. Játszanak a csabai 2-es számú iskola napközisei A diákok igyekeztek kihasználni a szünidő utolsó napjait, amelyről képriportunk is hírt ad. De ezek az utolsó napok mégis inkább az iskolára való készülődés jegyében teltek. Reméljük, hogy a cím tartalma csak a Bergendy- együttes népszerű slágerében marad olyan szomorkás, s kedden reggel minden kis- és nagydiák vidáman cipeli azt a bizonyos iskolatáskát... <-T öbb héttel szeptember 1. előtt... Matvon András és Judit a megyei könyvtárban töltötték el az utolsó szabad napokat ■ ^ Befejeződött a festés, kész a nagytakarítás. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola évszázados falai is várják a diákokat Gál Edit képriportja Rz extázisról, egy Omega- koncert ürügyén A Gúnya együttes gunyo- ros dalai hangolják a közönséget. Ez. a félóra alkalmas arra is, hogy az elkésett jegytulajdonosok besurranjanak, s a kerítésen csüngök felvegyék legkényelmesebb pózukat. A zárónóta: Ómega-ízelítő Gúnya-módra. — Most már ők jönnek! — sutyorog a tömeg. De tévedtek! Az ifjú konferansz, ki egyben lemezlovas is, előbb elmeséli az együttes tagjainak történetét, s felvilágosít arról is, kinek mi a kedvenc foglalatoskodása — mindezt zenével fűszerezve. Az arcokon fénylik a várakozás feszültsége. A hangulat a gyújtópont közelében vibrál, s a műsorvezető biztatására ritmikus „Omega” kiáltásban robban ki. A közönség ugrál, hadonászik. Nem lehet tovább várakoztatni. Egyszerre minden elsötétül. A színpadra árnyként surrannak be az együttes tagjai. Alulról gyönge fény szűrődik. Csak a sziluetteket látni. Lassan kék köd gomolyog a színpadra. Csönd van. Mintegy varázsütésre megszólal Beethoven ötödik szimfóniájának nyitótétele. A bevezetőt hangulatkeltésnek szántam. Nem Euró- pa-hírű beategyüttesünk műsorát akarom ismertetni, hiszen lemezeiket megvásárolhatja bárki, két Békés megyei' koncertjükön néhány ezer fiatal élőben is hallgathatta őket. Nem részletezem színpadi hatáskeltő eszközeik látványosságát sem. Közönségükről szeretnék szólni. Közönségünkről, amely nemrég Békéscsabán, a szabadtéri színpad nézőterén az est „második műsorát” produkálta. Tudvalevő, hogy a zene — legyen komoly vagy könnyű — mindenképpen érzelmeket fejez ki, közvetít és kelt. Időnként a hallgatóban keletkezett érzelmek mozgással vezethetők le, ez a tánc. Az Omega együttes zenéjére semmiképpen sem fogható, hogy tánczene. Szövege, dallama sokkal inkább odafigyelést kíván. Nem hiszem, hogy az a fiatalember, aki az előrerohanók élén térdelve nyújtotta karját, rázta haját, túlságosan figyelhetett a zenészek olykor bravúros játékára. Hiszen magával volt elfoglalva. Szó sincs róla, hogy faarccal hallgassunk végig egy koncertet, hiszen amivel az több egy lemeznél, éppen a zenészek és a közönség közötti kontaktus. Tetszésünket azonban kulturált formában is kifejezhetjük, úgy, hogy ezzel sem nézőtársainkat, sem az előadókat nem zavarjuk. Mert alig hiszem, hogy az együttes tagjainak célja az lett volna, hogy az üvöltés elnyomja zenéjüket. Az extázis önkívületi állapotot jelent. Biztos vagyok abban, hogy a komolyzenekedvelők sem kevésbé vannak elragadtatva egy-egy koncerten, ezt mégsem ilyen formában fejezik ki. A mű- extázis egyébként is kiment a divatból. A békéscsabai koncert tizenéves Ómega- rajongói fölösleges energiájukat inkább sportolással, tanulással vezessék le. —gubuez—
