Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-30 / 231. szám

1978. szeptember 30., szombat 150 éve született Révy Gyula emlékezete Bizonyára ma már keve­sen vannak Gádoroson, akik számon tartanák községük egyik nagy fiát, Révy Gyula vízépítőmérnököt. Szakmai munkássága, emberi tulaj­donságai arra intik az utó­kort, hogy néhány sorban felelevenítsük életútját, amely igen gazdag volt mind szakmai alkotásokban, mind élményekben. Másfél évszázada, 1828. szeptember 30-án született — életrajzadatai nyomtatás­ban helytelenül jelentek meg, 1834-et írnak — me­gyénkben, Gádoroson. Elemi iskolai tanulmányai után a szegedi piarista gimnázium­ba került, 1840-ben. Már kö­zépiskolás diák korában kü­lönösen nagy érdeklődést ta­núsított a természettudomá­nyos tárgyak iránt, és gim­náziumi tanulmányainak be­fejeztével még nem döntöt­te el, hogy mérnöki vagy fi­zikusi pályára menjen-e. Mérnöki tanulmányait Bécs- ben végezte, és oklevelét a forradalmi események miatt csak 1852-ben szerezte meg. A fiatal mérnökember szo­rosan vett szakmájában, a vízépítésben sem itthon, sem Ausztriában nem tudott el­helyezkedni, ezért első mun­kahelyeként meg kellett elé­gednie egy kisebb ausztriai gépgyárral. Itt 1860-ig dol­gozott, majd hidrológusi munkára Angliáiba kapott meghívást. A nagyobb lehe­tőségek előbb Észak-, majd Dél-Amerikába csábították, ahol aztán mindkét kedvelt tudományának, a vízépítés­nek és a hidrológiának egy­aránt hódolhatott. Ebben a korszakában számos angol nyelvű dolgozatot jelentetett meg, főként hidrológiai szaklapokban. Révy Gyulát elsősorban a víz körforgásának fizikai, statikai és dinamikai kérdé­sei foglalkoztatták, de ér­dekelték a folyóvizek, az édesvizek, a tengertan kér­dései is. Vizsgálta a folya­dékok egyensúlyi állapotát és mozgásjelenségeit, s e te­rületről is elemző tudomá­nyos közléseket tett közzé. A mozgó folyadékok törvény- szerűségeit is vizsgálta, bár ez a terület már egy kissé távol esett szakterületétől. Csak sajnálni való, hogy Révy Gyula mérnöki felké­szültségét és hatalmas tudá­sát külföldön kamatoztatta, hazánk fejlődésének közvet­len nem jutott belőle. De hogy mennyire megmaradt magyarnak, talán az pél­dázza legszebben, hogy egyik legjelentősebb munkáját a Dunáról írta, A Duna Buda­pesten címmel. Ez a műve is angol nyelven jelent meg, magyarra Hunfalvy profesz- szor fordította, még a múlt század hetvenes éveiben. Mikor és hol halt meg? Nem tudjuk. Bizonyára va­lahol Dél-Amerikában. Dr. Bátyai Jenő Kapcsolat az üzemekkel Békésen a II. sz. területi pártalapszervezet vezetősé­ge az idén és a jövőben több alkálommal tervezi az alapszervezet tagjainak be­mutatni a város fejlődő üze­meit, mezőgazdasági szö­vetkezeteit. Szeptember 22-én a bé­kési Start Szövetkezetnél történt üzemi látogatás és kihelyezett párttaggyűlés. Az üzemet Bécsi Gábor, a Start Szövetkezet pártalap- szervezetének titkára mu­tatta be. A területi pártalapszerve­zet tagjainak véleményét Erdei Ferenc foglalta össze. Ülést tartott a MDV0SZ BÉKÉS MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Tegnap, Békéscsabán ke­rült sor a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Bé­kés megyei intéző bizottsága éves munkaterv szerinti ülésére, Csatári Béla elnök­letével. Az intéző bizottság meg­tárgyalta az október hó­napban esedékes megyei küldöttközgyűlés napirend­jét. Befejezésül az ülés részt­vevői értékelték a megyei vadászati, halászati és ter­mészetvédelmi kiállítás meg­rendezésével kapcsolatos te­vékenységet. 7,6 milliárd forintos árbevétel Év vége előtt három hónappal az AFÉSZ-ek „háza táján” Az év hátralevő három hó­napja a megye fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinél is mozgalmas időszak lesz. Akkor is így igaz ez, ha tudjuk, hogy az idei esz­tendő első három negyedévi áruforgalmi és gazdálkodási eredményei biztatóak, sőt egyes területeken igen jók. De lássuk ezt a számok tük­rében. Bagi Sándor MESZÖV-el- nökhelyettes tájékoztatása szerint az ÁFÉSZ-ek 1978. évi összes árbevétele vár­hatóan meghaladja a 7 mil­liárd 600 millió forintot. Ez a múlt évihez viszonyítva 10 százalékos fejlődésnek fe­lel meg. Egyébként a bolti kiskereskedelemben 12,6 százalékos áruforgalmi nö­vekedés várható. Ugyanak­kor a vendéglátásban — az ismert szeszforgalmazási korlátozás ellenére is — 1—2 százalékos bázis felet­ti forgalomemelkedésre le­het számítani. Következik ez mindenekelőtt abból, hogy az alkoholos italok csökkenő tendenciájával szemben nő az ételforgalom és emelkedik a szeszmentes üdítőital fogyasztás. A már említett két ága­zaton túl kiemelten kell szólni az ÁFÉSZ-ek felvá­sárlási tevékenységéről. Ugyanis a megye 16 szö­vetkezete az idén több mint egymilliárd forint értékű árut vásárol fel a háztáji és kisgazdaságokból, illetve a szakcsoportok tagjaitól. E nagy mennyiségű és nagy értékű áruval országosan is kiemelkedőek a megye fo­gyasztási szövetkezeteinek eredményei. Ezen ágazaton belül is lényeges nagyság­rendet képvisel az ÁFÉSZ- eknél a baromfi-, a tojás­felvásárlás, illetve a májli- bahízlalásban tapasztalha­tó előrelépés. Továbbá igen kedvezőnek ígérkeznek az olyan exportcikkek, mint a libamáj, a nyúl és a ga­lamb. Ezekből az idén vár­hatóan mintegy 10—15 szá­zalékkal vásárolnak fel többet a szövetkezetek, mint 1977- ben. Mint a korábbi években, úgy az idén is nagy figyel­met fordítottak a megye ÁFÉSZ-ei a bolthálózat fej­lesztésére, korszerűsítésére. 1978- ban a szövetkezetek ilyen célra 81 millió forin­tot irányoztak elő. Figyel­met érdemel, hogy a bolti kiskereskedelem és a ven­déglátás alapterületét 7400 négyzetméter alapterület­tel tervezték növelni. Azon­ban a fejlesztési alapok fe­lülvizsgálata során az anya­gi források mérséklődése miatt az említett alapterü- let-bővítést csökkenteni kellett. így az idén 6400 négyzetméter alapterületű hálózatbővítés várható a megye fogyasztási és érté­kesítő szövetkezeteinél. Ez az alapterület-növelés azo­nos azzal, amit eredetileg az V. ötéves tervben 1978-ra a megye szövetkezetei elő­irányoztak. Egyébként az idén további hat ABC-vel, 5 vendéglátó egységgel, egy iparcikkbolttal és 5 kisebb üzlettel gazdagodik a me­gye szövetkezeti boltháló­zata. Viszont az állami tá­mogatás elmaradása miatt nem kezdődött meg két je­lentősebb kereskedelmi ob­jektum építése. Az áruforgalom növeke­désével arányban van — és ez feltétlenül említést érdemel, a megye szövetke­zeteinek idei mérleg szerin­ti nyeresége, amely várha­tóan 10—12 százalékkal lesz magasabb mint 1977-ben volt. További elemzést, sőt konkrét cselekvést sürgető probléma — hállottuk a megyei szövetség elnökhe­lyettesétől —, hogy a szö­vetkezeteknél az általános költségek ne növekedjenek. Ugyanis több tényező együt­tes hatására a gazdálkodás­sal párhuzamosan az általá­nos költségek növekedő tendenciát mutatnak. En­nek ismeretében a megyei szövetség fontos feladatnak ítéli meg az úgynevezett igazgatási költségek sürgős behatárolását. Csak így képzelhető el, hogy a költ­ségek növekedési üteme alatta maradjon az általá­nos gazdasági tevékenység ütemének. Több más mel­lett ez nagyon fontos fel­adatnak tűnik a megye fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezeteinél. Balkus Imre Nemzeti kincsünk a termőföld Melioráció a biztonságos termelésért Nagy nemzeti kincsünk­ről, a mezőgazdaság legfon­tosabb termelőeszközéről, a termőföldről \pn szó. Ipar- telepítés, közútihálózat-épí- tés és egyéb tényező csök­kenti a termőföld nagyságát. Népgazdasági érdek a műve­lésre alkalmas szántóföldek, rétek, legelők termőképessé­gének állandó fokozása. Ez pedig csak komplex melio­rációs munkával biztosítha­tó. Mi is a melioráció? Talaj- javítás. Olyan eljárás, amelynek következtében nő a kedvezőtlen fizikád, ké­miai és biológiai tulajdonsá­gokkal rendelkező talajok termőképessége. Terméketlen talajok megjavítása, terme­lésbe való bevonása. A di- gózással való talajjavítást Tessedik Sámuel már 200 év­vel ezelőtt feltalálta. Ennél azonban többről van szó. A komplex meliorációhoz szer­vesen hozzátartozik a talaj- védelem, a talajjavítás, az üzemi vízrendezés, az üzemi úthálózat építése, a korsze­rű gépek gazdaságos kihasz­nálására alkalmas nagytáb­lák kialakítása, magyarán : területrendezés. A közelmúltban országos jellegű komplex meliorációs bemutatót rendeztek Batto- nyán. Jól sikerült kiállítás tablói „vallottak” a meliorá- lás sokoldalú előnyeiről. Elő­adások hangzottak el, és a jelenlevők gyakorlatban lát­hatták a melioráció legkor­szerűbb gépeit, a meliorált területek biztonságos ter­melésbe vonását. Az előadá­sokból kiderült : növényter­mesztésünk az elmúlt 15 év­ben dinamikusan fejlődött. A termékek mennyiségének és minőségének fokozása, a termelésben jelentkező nagy ingadozások és szóródások csökkentése azonban nem képzelhető el tervszerű me­lioráció nélkül. A következő két évtized gazdasági terveit csak akkor tudjuk végrehajtani, ha min­den erőfeszítést megteszünk a talaj termőképességének fo­kozására. A MÉM reprezen­tatív felmérése szerint or­szágszerte kétmillió 262 ezer hektár földet kellene talaj- védelemben részesíteni, ta­lajjavításra kétmillió 89 ezer hekámyi terület szorul. Nem „Kiemelkedő társadalmi érdek a termőföld ész­szerű hasznosítása, meg­óvása, csökkenésének lassítása. A talaj ter­mékenységét főképpen a talajerő-gazdálkodás, az öntözés, a belvízrende­zés, a talajjavítás útján fokozzuk...” (Az MSZMP KB 1978. március 15-i határozatából.) lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy egyre intenzívebbé válik a talaj szervesanyag­forgalma. A kémiai leterhelt­ség mellett, az ipari ere­detű tápanyag-utánpótlás nö­vekedésével párhuzamosan helyes a szerves trágyával va­ló ellátás fokozása. Be kell vezetni a talaj természetes potenciális termőképességé­nek számítását, és ezt a fo­galmat élesen meg kell kü­lönböztetni a talaj mestersé­ges tápanyagokkal együtt létrehozott termőképességé­től. Különös figyelmet szük­séges fordítani a talaj szer­ves anyaggal való növelésé­re, a romboló tényezők el­lensúlyozására. Az üzemi táblakoncentrá­ció eddig formális volt. Fő­leg a kisparcellák összeszán- tásából, árokbetemetésből, fasorkivágásból állt. Nem hozta meg az üzemrendezés­sel együtt járó földrendezést. Mivel a meliorációra szánt anyagi erő szétforgácsoló- dott, a vízügyi és a mező- gazdasági tevékenységek nem voltak összhangban. Teljes, vagy részleges üzemi vízren­dezésre vár hárommillió 107 ezer hektárnyi terület. A bel­víz országszerte nagy káro­kat okoz. Battonyán például a Május 1. és a Petőfi Tsz- ben csupán a legutóbbi nyolc esztendőben 60 millió 371 000 forint kárt okozott a belvíz. A vízbőség, vagy annak hiá­nya országosan nagy prob­lémát okoz. Országos vi­szonylatban évente mintegy 100 ezer hektáron félmilli- árd forint a belvízkár. Az üzemi vízrendezés tehát na­gyon időszerű. Nem lebecsülendő a me­zőgazdasági üzemekben az úthálózat kiépítése. A magas hozamú termények betaka­rítása rossz útviszonyok mel­lett igen költséges, lassú munkafolyamat, ami kihat a termény minőségére is. Egy­értelmű tehát, hogy a melio­ráció egyenlő a területren­dezéssel, a talajvédelemmel, a talajjavítással és a komp­lex vízrendezéssel. Való igaz, hogy az elmúlt években kevés volt a melio- rálásra szánt összeg. Ráadá­sul szétforgácsolódott, apró tételekben hasznosították, s nem is minden esetben a magas termőképességű tala­jok védelmére, javítására. Az elkövetkező években az a cél : a meliorációra szánt ösz- szeget koncentráltan, főleg magas termőképességű tala­jokon hasznosítani, hogy a ráfordítás összege mielőbb megtérüljön. A csapadékin­gadozásból származó termés- kiesés ugyanis még mindig több, mint az öntözött terü­letek plusz hozama. Elsősor­ban a Békés, Csongrád és a Szatmár-beregi rész meliorá­cióját kell népgazdasági ér­dekből végrehajtani. A felmérések alapján csu­pán talajjavításra 12,2 milli­árd forintra lenne szükség, az üzemi vízrendezés orszá­gosan 15 milliárdot, a talaj- védelem 4,2 milliárdot, a vízrendezés pedig 13 milli­árdot igényel. Az V. ötéves tervben azonban mindössze hatmilliárd forintot áldozhat a népgazdaság komplex me­liorációra. Nagyon meggon­dolandó tehát a tervszerű munka. A komplex meliorá­ció a gazdálkodás egészében érvényesül. Az alagcsövezett táblákon például az eső után pár órával folytathatják a talajművelést vagy betakarí­tást, míg másutt esetleg na­pokig kell várni. A gyors betakarítás pedig a minőség egyik alapfeltétele. o A Tótkomlósi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet idei tervében 28,5 millió forint termelési érték előállítása szerepel. A szövetkezet évente csaknem százféle terméket szál­lít a külföldi és a hazai megrendelőknek. Ebben az évben mintegy 8 millió forint értékű árut exportálnak a tőkés országokba Fotó: Veress Erzsi A talajjavító és talajvé­delmi vállalatok a népgazda­ság teherbíró képességéhez viszonyítva felkészültek a nagy feladatok végrehajtá­sára. A legutóbbi három év­ben 270 millió forintot köl­töttek korszerű gépek, be­rendezések vásárlására. Nagy baj azonban, hogy a melio­rációs tervezésnek nincs gaz­dája, nem egységesek a ter­vek és a szemléletek. A me­liorációs támogatásra szánt összeget későn osztják szét, a saját erőt is tavasszal adják a mezőgazdasági üzemek, ez­zel hátráltatják a tervszerű munkát. Ezért indokolt egy országos tervezési társulás létrehozása, állandó koordi­náló bizottság működése. A meliorációtól azonban egymagában nem várhatunk csodát. Csak ott gazdaságos, ahol az agronómiái és tech­nikai előfeltételek megvan­nak és a gazdaság értékes, intenzív kultúrával haszno­sítja a meliorált területet. Az üzem anyagilag és szakmai­lak készüljön fel a meliorá­cióra, a termelést megfelelő­en szervezze át. Kívánatos, hogy országosan fokozódjék a hatósági ellenőrzés. Megol­dásra vár a légi úton való talaj térképezés, a meliorá­ciós keret egy kézből való irányítása. Az elmúlt másfél évtizedben a termőföldeken nagyobb volt a pusztulás, az elhasználódás, mint a gene­rálozás. Hogy az elkövetkező években ne így legyen, szé­les körű együttműködésre van szükség a főhatóságok, a mezőgazdasági üzemek és a talajjavító vállalatok között. Ary Róza

Next

/
Oldalképek
Tartalom