Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-30 / 231. szám
O 1978. szeptember 30-, szombat Jubileumi ünnepség Eleken Kiváló Határőr kitüntetéseket adtak át II véradók megbecsülése Ez év első felében megyénkben a véradásban példamutatók részére több helyen ajándékműsort szervezett a helyi Vöröskereszt, valamint a megyei vérellátó állomás, s ezeknek igen nagy sikerük volt. Ezenkívül elismerő okleveleket és jelvényeket adtak át ünnepségek keretében a többszörös véradóknak és a legjobb szervezőknek. A Vöröskereszt kongresszusára készülődés időszakában például 42 egységben adtak elismerő oklevelet a megyében, a Kiváló Véradó jelvényeket a többszörös véradók kapták, összesen 124 arany, 256 ezüst és 2324 bronz fokozatot kaptak a véradók. Ajándék az öregeknek Nagy öröm érte a napokban Kondoroson az öregek napközi otthonának tagjait. Mint lapunkban már közöltük, Kondoroson kiállítást rendezett a kertbarátkor. Az itt bemutatott termékeket a hétfői zárás után kedden reggel az öregek napközi otthonának adta át Béres Lajos, a kertbarátok megbízásából. Ízes szőlőt, almát, körtét, a legszebb termékeket vitték el a napközi otthon lakóinak. E nemes gesztus követendő példa mások előtt is, hiszen idős embereknek szerezhetnek örömet. Tisztasági őrjárat az iskolákban Orosházán, az elmúlt tanévben igen aktívan vettek részt a tisztasági mozgalomban az ifjú vöröskeresztesek. Az általános iskolákban a városi Vöröskereszt közreműködésével előadásokat vezettek a környezetvédelemről, a tisztaságról. Az ifjú egészségőrök szinte naponként tartottak úgynevezett tisztasági őrjáratokat minden iskolában, osztályonként értékelték a tapasztalatokat. A legjobb, legtisztább osztályok névsorát a faliújságra is kitették. Az idei tanévben is folytatják ezt a_ munkát, versenyszerűen vesznek részt a mozgalom szervezésében. Megjelent az új helységnévtár 1973-ban jelent meg utoljára helységnévtár. Az ezt követően életbe lépett változások szükségessé tették egy pótfüzet közzétételét, mivel azonban a pótfüzet megjelenése óta is számos területszervezési intézkedés történt — különösen az 1977. április 1-gyel hatályba lépett változások emelkednek ki nagy számukkal — ezért szükségessé vált egy új kiadvány megjelentetése. E névtárnak és egyben adattárnak is tekinthető kötet a jelenlegi államigazgatási területi beosztás mellett az államigazgatási területi egységek jogállását is tartalmazza, külön fejezetben foglalkozik a főbb terület- szervezési változások (várossá nyilvánítás, községegyesítések stb.) bemutatásával, utolsó fejezetében pedig közli a város- és községnevek betűrendes névmutatóját a helységek jogállásának, megyei-járási besorolásának feltüntetésével. Pénteken, a fegyveres erők napja, a község felszabadulásának 34. évfordulója, a Határőrközség cím elnyerésének 10. évfordulója tiszteletér ünnepséget rendeztek Eleken. Délután koszorúzással kezdődött a program. A felszabadulási emlékműnél és a szovjet hősök sírjánál a kegyelet koszorúit helyezték el a község párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői. Este a művelődési házban rendezték meg az ünnepi gyűlést, amelyen részt vett dr. Csentes Mihály határőr alezredes. Beszédet Kora Kornél, az MSZMP gyulai járási bizottságának titkára mondott : „Emlékezésre gyülekeztünk a mai napon, olyan jeles ünnepek alkalmából, mint a község felszabadulásának 34. és a Határőrközség cím elnyerésének 10. évfordulója, de most ünneA Közalkalmazottak Szak- szervezetének országos lapja, a Közalkalmazott szerkesztősége sajtóankétot rendezett csütörtök délután Békéscsabán, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. Ott volt többek között Kováts István, a Közalkalmazottak Szakszervezetének alelnöke, a lap szerkesztő bizottságának elnöke, Vaszari Sándorné dr. felelős szerkesztő. A vendégeket Pagyoga La- josné, a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bizottságának titkára köszöntötte. A Közalkalmazott lap vezetői ismertették a szerkesztőség munkáját. Az előadásokból és a hozzászólásokból kiderült : a lap különösen a legutóbbi kongresszus óta gazdag témaválasztással, jó szerkesztéssel, segítő szándékú írásokkal segíti a dolgozók munkáját. Mivel a Közalkalmazottak Szakszervezetéhez 17 szakma tartozik, igen nehéz eleget tenni annak a követelménynek, hogy minden lapban minden területről írpeljük a fegyveres erők napját is. Az eltelt tíz év tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy a község becsületes dolgozói állták szavukat és teljesítették azt, amit vállaltak a Határőrközség cím felvételekor.” Részletesen beszélt az elmúlt tíz év aktív határőrizeti munkájáról, amelynek segítéséért eddig 20-an kapták meg a Kiváló Határőr jelvényt. Ebből a munkából derekasan kivette részét László János, Pápai János, Radnóti Ádám, Lupp Illés, Kutasi Márton, Botás László, Tóth János, Orsós Lajos, Klemm József és ifjú Dobi Károly. Az ünnepi beszéd után, az eleki népi együttes műsora előtt dr. Csentes Mihály 5 eleki dolgozónak adta át a Kiváló Határőr jelvényt, és öten kaptak dicsérő oklevelet. janak. Természetesen legtöbben a tanácsi apparátusban dolgoznak, ezért e területről jelenik meg legtöbb írás. A felszólalók javasolták többek között : gyakrabban foglalkozzék az újság a mozgalmi munkában részt vevő tisztségviselők jól bevált munkamódszereivel, hogy tanulhassanak egymástól. Szívesen olvasnak jó portrét a kiváló dolgozókról, a. törzs- gárdatagokról. Örömmel vennének olyan játékos vetélkedőt, amely a szakma jobb megismerésére ösztönözné az újságolvasókat. Szakmai, politikai műveltség növelését segítené ezáltal a lap. Írjanak többet szakszervezeti alapszervezetekről, bizalmiak munkájáról, az emberek örömeiről, gondjairól és arról a hallatlan erőfeszítésről, amelyet a közalkalmazotti dolgozók tesznek a szebb, boldogabb holnapért, a magyar állampolgárok ügyes-bajos dolgainak elintézéséért, a városok és falvak építéséért, szépítéséért, a gyermekintézmények fejlesztéséért. Mi az egyik legkedvesebb játék az óvodában? Természete sen a homokozó, ahol annyi mindent lehet játszani! Az igaz persze a homokvárépítés. Pillanatképünk a mezőkovácsház 3-as számú óvodában készült Fotó: Veress Erzs Közalkalmazott sajtóankét Békéscsabán A kettészakadt falu — ma Féja Géza, Viharsarok című művében így ír a korabeli magyarbánhegyesi mezei munkásságról: „Ez a proletársorsba hulló réteg ma teljesen a magára hagyatottság sorsát éli és csupán a gyér mezőgazdasági munkaalkalmak morzsái jutnak neki. Nem kap elegendő munkát és így kenyeret sem.” Épül a tornacsarnok Az 1859-ben keletkezett községben az „újfalut” 1920- ban az eredeti településtől egy kilométerre építették fel, a szegényeket elkülönítve a gazdagoktól. — Valóban, a községhez tartozó földek 80 százalékával a nagybirtokosok rendelkeztek — mondja Hajdara Béla tanáfcstitkár. — Akkoriban ötezren is laktak a faluban, ma 3300-an vagyunk. Munkaalkalom van, csak élni kell vele. A legtöbben az Egyetértés Tsz-ben, a BAR- TOV-nél, a CITÉV-nél, és az ÁFÉSZ seprűkötő üzemében dolgoznak. De sokan eljárnak békéscsabai, mezőkovácsházi vállalatokhoz is. A tanácstitkár szavait hallgatva újabb kérdés fogalmazódik meg bennünk : magukra vannak-e hagyatva a magyai-bánhegyesiek? — A régi értelemben vett elhagyatottságról már szó sincs — folytatja Hajdara Béla. — A társadalom megadja a lehetőséget a boldogulásra, s ha kell, segít. Az önálló tervezés, gazdálkodás mindenesetre józan mérlegelésre készteti a tanácsokat. Nálunk évente 280 ezer forint jut fejlesztésre. A pénzt nem szabad elaprózni. Igaz, a tornacsarnokot három éve építjük, de a hárommillió forint előteremtése nem megy egyik napról a másikra. — A kivitelezés így elhúzódik... — Tudjuk, hogy ez nem jó. Saját építőipari részlegünk képességei viszont végesek. Egyébként még az idén át szeretnénk adni a járás egyik legkorszerűbb ilyen létesítményét. Nemcsak a tornatermet, hanem a hozzákapcsolódó politechnikai műhelyt, az úttörő- és szakköri szobákat is nagyon várják a gyerekek. Víz is pálinka Az okos előrelátás már eddig is sok hasznot hozott a községnek. A vízmüvet 1968- ban kezdték építeni. Mindössze 2000 forint hozzájárulást fizetett egy-egy család. Ma ez az összeg jóval több lenne. Jelenleg 900 házba van bevezetve a víz, s közülük 500 a fürdőszobás. Lenne még igény 300 bekötésre, csak az a baj, hogy a vízmű vállalat nem győzi a munkát. — Akkor van pénzük az embereknek... — Nem szeretünk mi dicsekedni — magyarázza a vb-titkár. — Becsületes, kitartó munkával alapozza mindenki a jövőjét. Mit mondjak? A gépkocsi-tulajdonosok száma 210. Egy hold háztáji cirok betakarítása 30 ezer forint jövedelmet jelent. De nem kevés az olyan gazda sem, aki 20 hízott sertést ad le évente. Imre József, az ABC kis- áruház vezetője elgondolkodik: — Bizony, nemcsak gépkocsiból áll a világ. Az üzlet havi forgalma meghaladja az egymillió forintot. Néhány iparcikkből azonban akadozik az ellátás. Különféle szerszámokat, vegyi árut, füstcsövet csak elvétve kapunk. Élelmiszerek közül csupán a keretes töltelékárukkal van baj. Míg tavaly 25—30 mázsát is eladtunk egy hónapban, addig az idén 2-3 mázsát. Szeszes italokból azonban nincs hiány. A bisztró előtt éppen most rakják le a hatalmas teherautóról a sörösrekeszeket. A nagy fekete táblán pálinka, rum, likőrök árai. Fogyasztó is akad bőven. A söntés előtt munkaruhás férfiak koccintgatnak. — Valami hideg ételt kérnénk... A csapos széttárja a karját: — Azzal nem szolgálhatok. Keserűen vesszük tudomásul, hogy a kiírás egy kicsit csalóka. A bisztró helyére jobban illene az italbolt titulus. Hogyan is mondta a tanácstitkár? „A megyeszer- te ismert híres kisvendéglőnkben naponta 1500 adag ételt főznek.” Csakhogy a bisztrón kívül még két kocsma is „üzemel” a községben. Szabó Dénes, az 56 éves cipészmester nem sokat törődik az itallal, inkább a javításra váró lábbelikkel. Amikor belépünk a tágas, csirizszagú műhelybe, az ősz mester mesélni kezd. — A nagyapám, az apám is cipész volt. A 41 unoka közül csak én választottam ezt a mesterséget. Néhány év múlva nyugdíjba megyek, s ezzel megszakad a dinasztia. Két lányom van, érthető, hogy egyik sem ült a kaptafa mellé. Megfogja az asztal szélét, szeme végigsiklik a megkopott szerszámokon. — Tudja, az bánt a legjobban, hogy kihal a szakma. Valamikor nyolcán voltunk ebben a műhelyben, s egyedül maradtam. ötvenkettőtől a medgyesegyházi BÖRTEX-hez tartoztam, januárban vett át a Körösvidéki Cipész Szövetkezet. Úgy gondolom, ha megérem a 60 évet, utána is dolgozom, hiszen nagy szükség van a munkámra — sóhajt, s kézbe veszi a bőrvasalót. Nyolcvan beteg naponta Városi utcának is díszére válna a falu központjában magasodó modem épület. A kétszintes ház falán fekete tábla hirdeti, hogy ez dr. Szikszai József rendelője, s mint megtudjuk, egyben lakása is. A község több mint 3000 lakosára két körzeti orvos jut. Az egészségügyi ellátás így lényegesen jobb, mint a megye más településein. A kicsi, világos váróban öten-hatan üldögélnék. A rendelő sem nagyobb a várószobánál. A sokféle csil- logó-villogó műszer, a két asztal, s a vizsgálóágy kissé a zsúfoltság hatását kelti. — Felszereltségünk közepes — mondja az orvos. — Amikor néhány éve Magyar- bánhegyesre kerültem, jóval gyengébb volt. A két körzet évente 30 ezer forintot kap a tanácstól, ez elég a műszerek karbantartására, s a legszükségesebbek megvásárlására.' Tervbe vették egy központi rendelő építését, a megvalósításra egyelőre nincs anyagi lehetőség. — Naponta 60—80 beteg fordul meg a rendelőben. A két körzeti orvos feladata a szociális otthon és az iskola ellátása is. A mozgószakorvosi szolgálat keretében hetente egyszer szülész-nőgyógyász és gyermekgyógyász rendel községünkben. Nagy gond, hogy még a járási székhelyen sincs belgyógyász, így a — többnyire idős — betegeket Békéscsabára kell szállítani. — Szereti ezt a községet? — Itt születtem. Igaz, sokáig éltem máshol. Néhány éve jöttem vissza a község vezetőinek kérésére, őszintén mondhatom, nem bántam meg! Klub a fiataloknak — Kevés a fiatal községünkben — mondja a vb- titkár. — Érthető, hogy elmennek, hiszen munkalehetőséget itt csak a mezőgazdaságban találnak. Aki az általános iskola elvégzése után tovább tanul, nemigen jön vissza. Akad azonban ilyen is. — Gál Valéria vagyok — mutatkozik be a fehérköpenyes, fekete hajú fiatal lány. öt éve végzett Gyomán, a mezőgazdasági szakközépiskolában, azóta a magyarbánhegyesi BARTÖV-nél baromfitenyésztő szkmunkásként dolgozik. — Elégedett vagyok a munkámmal és a 12 forintos órabérrel. Csak a három műszak nehéz egy kicsit. Hogy milyen a Község fiatalsága? Mint általában falun, mindenki^ ismer mindenkit. Jó KlSZ-alapszerve- zetünk van. Nemcsak a társadalmi munkában veszünk részt közösen, de együtt járunk szórakozni is. Sajnos, nem túl sok a szórakozási lehetőség. Hetente egyszer disco, mozi, néhány művelődési házi rendezvény. Most épül egy pinceklub, amely állandó helyet biztosít majd a fiataloknak. — Jó Magyarbánhegyesen élni? — Elégedett vagyok a munkahelyemmel, itt vannak a barátaim, ismerőseim. Megszoktam ezt a községet, nem vágyom el. Vali a kisebbséghez tartozik. Épülnek a fürdőszobás házak, sok az autó, — a fiatalokat mégis vonzza a város. Az öregek lassan kihalnak, s elfelejtődik a rossz emlékű múlt. Seres Sándor — Gubucz Katalin
