Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

1978. szeptember 21., csütörtök o IJHUUKTllti JEGYZET Őszirózsás villongások „Ki a természetbe... ki a szabadba... több mozgás, több levegő...!” Ugye ismertek ezek a mondások, már sok­szor hallottuk számtalan fó­rumon. Orvosok, pszichológu­sok, különböző szakemberek hallatják szavukat az egész­séges életmódról, annak szükségességéről. E célt szolgálják az úgy­nevezett hobbikertek, -telkek is. Ki-ki kedve szerint tölti ezekben a szabad idejét. Van, aki építkezik. Van, aki abban leli örömét, hogy ker­tészkedhet. Sok kis gyü­mölcsfa eredt már meg ezekben a kertekben, s for- fordult termővé. Sok-sok vi­rág is pompázik. Van, aki a nyári virágokat kedveli, akad, aki az őszirózsákat. Szemet gyönyörködtető lát­vány egy-egy ilyen kis kert, s örömüket lelik benne az emberek mindaddig, míg bé­kesség honol a telekszom­szédok között. Amíg segíte­nek egymásnak akár úgy, hogy kölcsön adják a kerti szerszámokat, akár úgy, hogy magvakat cserélnek, mond­ván: hadd legyen a szom­szédnak is szép virága. De ha visszájára fordul a jószomszédság, s az örömöt bosszúság váltja fel, akkor könnyen elmérgesedik a helyzet. Nemrég valami ilyesmi történt a kétsopronyi hobbikertekben. Az őszirózsás villongások azzal kezdődtek, hogy az egyik kiskerttulajdonos egy reggel megdöbbenve tapasz­talta: féltve őrzött, ápolt őszirózsáit mind egy szálig tövestől kitépték. Ott hever­tek a földön, egyrakásra do­bálva, hervadtan, kókadozva a rózsaszín, lila és fehér vi­rágok. Az esetnek hamar hí­re ment, nagy felháborodást és vitát váltott ki a többiek körében. Kutatták, vajon ki tehette? Rövidesen kiderült, nem vandalizmusból történt. Az ok a saját őszirózsa féltése. Vannak ugyanis, akik nem hobbiból, hanem úgymond „népgazdasági érdekből” magra termesztenek ősziró­zsát. Szerződést is kötöttek a magtermeltető vállalattal. Ha a virágaik más fajtából nyernek beporzást, akkor a mag elveszíti eredeti tulaj­donságát, nem veszi át a vállalat. Megoldás: meg kell sem­misíteni a szomszédok őszi­rózsáit ! Meglehetősen furcsa mód­ja ez a megoldásnak. Talán meg lehetett volna beszélni jó előre a szomszédokkal, hogyha már magra akartak termeszteni virágot. Minden­esetre most érvényét vesztet­te az a mondás: aki a vi­rágot szereti, rossz ember nem lehet... K . Autók, játékok, háztartási eszközök Szocialista országok kiállításai az őszi BNV-n A pénteken nyíló őszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron a szocialista országok kiállí­tói minden eddiginél na­gyobb területen, összesen csaknem 5500 négyzetméte­ren mutatják be újdonságai­kat. A tavalyi 59-cel szem­ben az idén 68 szocialista kiállító hozza el Budapestre több száz termelővállalat képviseletében legújabb ex­portkínálatát. Mint eddig, úgy ez évben is a Szovjet­unió és Jugoszlávia lesz a fogyasztási cikkek budapesti szakvásárának legnagyobb külföldi kiállítója. A Szov­jetunió csaknem 1500, Ju­goszlávia pedig több mint 1200 négyzetméter fedett te­rületen rendez bemutatókat, a Szovjetunió ezenkívül több mint 700 négyzetméter szabad kiállítási területet is igénybe vesz. Az idei vásáron, a leggaz­dagabbnak a bútorok és la­kástextíliák bemutatója ígér­kezik. Csupán Jugoszláviából öt cég mutatja be a legdiva­tosabb szoha- és konyhabú­torok széles választékát. A legtöbb érdeklődőt min­den évben a járműipari be­mutató vonzza, nyilván így lesz az idén is. A szovjet AVTOEXPORT kiállításán első ízben láthatjuk a Nyva típusú luxuskivitelű terep­járó gépkocsikat, a legújabb Ladákat, valamint különféle motorokat, kerékpárokat és utánfutókat is. A lengyel Polski Fiatok mellett a Pol- mot bemutatóján újdonságo­kat láthatnak az érdeklődők és különféle gépkocsi tartozé­kok is szerepelnek. Nem hiányoznak a kiállításról .a Skoda gépkocsik sem, Romá­niát pedig személygépkocsik, terepjárók képviselik a jár­műipari bemutatón. Az NDK autóiparán kívül 4 szállítmá­nyozási, hajózási és légifor­galmi vállalat mutatkozik be a vásárlátogatóknak. A textil-, bőr-, és ruháza­ti termékek árucsoportjában is rengeteg újdonsággal sze­repelnek a szocialista kiállí­tók. Megismerkedhetnek a látogatók a többi között a legújabb textíliákkal, szöve­tekkel, kötöttárukkal és kon­fekciótermékekkel. Nagyon gazdag a kínálat különféle bőráruból, cipőkből, kézitás­kákból is. Külön is említést érdemel az NDK cipőipará­nak nagyszabású bemutató­ja. Természetesen a szocialis­ta országok minden eddiginél jelentősebb részvételéről a fentiekben csak rövid ízelí­tőt tudtunk nyújtani, de ta­lán ez is elég arra, hogy fel­keltse az érdeklődést és a figyelmet: érdemes megte­kinteni a szocialista kiállítók gazdag, változatos, újdonsá­gokkal teli kirakatát. Békés megyei bútorok a BNV-n Az őszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron megyénk nyolc ipari szövetkezete mutatja be termékeit. Láthatunk ru­házati termékeket, kávéfő­zőt, tálcákat és bútorokat, de sorolhatnánk tovább. A nyolc szövetkezet közül három bú­tort gyártó szövetkezet, ame­lyek új gyártmányaikat állít­ják ki a kőbányai vásárvá­rosban. Körkérdésben arról érdeklődtünk a szövetkeze­tek vezetőitől: milyen búto­rokat láthat a közönség? Hoffmann Dániel, a Mező- berényi Faipari Szövetkezet műszaki vezetője: — Az idei vásáron mintegy 25 négyzet- méteres kiállítóboxban az exportra gyártott terméke­inkből mutatunk be kétfé­lét. Az egyik a 8 darabból álló festett bajor parasztbú­tor, amelyet ez év második felétől nyugatnémet meg­rendelésre már szállítunk is. A másik a Henry fantázia­nevet viselő rusztikus, esz­tergált kivitelű, sarokelren­dezésű új fotelcsalád, ame­lyet piackutatás jelleggel ál­lítunk ki. Amennyiben a vásáron pozitívan értékelik ez utóbbi termékünket, ok­tóber elején Angliában is kiállítjuk. Szikszay Antal, a Békés­csabai Bútoripari Szövetke­zet elnöke: — Üj kapcsolatot alakítottunk ki a közelmúlt­ban egy holland céggel, a Binen-nel. Az idén csaknem 9 millió forint értékben szál­lítunk részükre egy 9 dara­bos, rusztikus tölgyfa kisbú­tor családból, szóló darabo­kat. A 20 négyzetméteres kiállítóterületünkön ezt a bútorcsaládot mutatjuk be az érdeklődőknek. Barta Sándor, a Szarvasi Bútoripari Szövetkezet elnö­ke: — Hasonlóan a többi megyei bútorgyártó szövet­kezethez, mintegy 20 négy­zetméteres boxban állítjuk ki az exportra gyártott ter­mékeinket. Ezek közül ötféle rusztikus komódot és a szintén rusztikus jellegű fe­nyő étkező szekrénysort lát­hatja a közönség. Ezeket egyébként a tőkés piacokra gyártjuk, illetve szállítjuk. Mindhárom bútort gyártó szövetkezetünk termékei az A pavilonban kerülnek be­mutatásra. mmWWWMWWWMMWWWWMWWWWWWWWWMWMWWMHWWWWW Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tűzoltási és gázmentési gyakorlatot rendezett Lo­vásziban. A nagyszabású gyakorlaton egy olajkút tüzének oltását és az értékes berendezések mentését mutatták be a vízágyúkkal, fecskendőkkel és turboreaktív generátorokkal felsze­relt kitörés elhárító szervezet tagjai. A gyakorlatot szovjet, jugoszláv, bolgár szakemberek is megtekintették (MTI-fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Nyomdászportré „Kissé mindig eltértem a tanmenettől...” Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Kosztolányi — Hogyan lettem nyom­dász?. .. Véletlenül. Pest egyik szegénynegyedében : Angyalföldön születtem; anyám egyedül nevelt, tör­vénytelen gyermek voltam. Anyám a Schmoll-paszta- gyárban dolgozott, gyakran elnéztem ott, hogyan öntik a cipőkrémes dobozokba a pasztát. Ahogy nézelődtem, egy alkalommal megszólított a gyár tulajdonosa: — Kis­fiam, te ki vagy? — S tet­szett neki, hogy bátran vá­laszolok. Az üzemnek abba a részébe kerültem,. ahol a paszta címkéjét nyomták, egyszerű, kőnyomatos eljá­rással. Az önálló magyar nyom­dászat akkor még gyermek­cipőben járt. Járt? Botlado­zott. Hazánkba települt ide­gen mesterek segítették, tá­mogatták. Ám a tizenéves Uvacsek Lászlónak — ahogy akkor mondták: Laci­nak, a litográfustanoncnak — abban a nem kis szeren­csében volt része, hogy a legjobb mesterektől tanul­hatott. Először rajzolt, majd a litográfia technikai részét sajátította el: átnyomó lett. Következett a harmadik fá­zis: kitanulta a gépmester­séget. I I mesterektől mindent megtanult , — Feldbacher, Comelli, Koppány: ők voltak akkor a szakma nagy triásza, egy osztrák, egy olasz és egy né­met, aki a nevét magyaro­sította. Az első magától nem­igen adta át a szakmai tit­kokat, így el kellett lesnem tőle. A másik kettő viszont önként' adta a tudást, s mel­lé a tágabb látókört, az em­berséget is. Az erős, tagjaiért még a szigorú munkajogi előírásokat is áthágó nyom­dászszakszervezet segítsé­gével hamarosan olyan hely­re kerültem, ahol kibonta­kozhattam: a Franklin Tár­sulat nyomdájába. Csak ér­dekességként: itt, hat évvel a pályakezdés után csaknem 250 pengő volt a havi bé­rem, annyi mint Comelli mesternek. Aztán a háború... A szer­vezett nyomdászokat de­hogyis tartották itthon! Men­ni kellett. Hadifogság, öt év... Ám elmúlt ez js, s valami sosem volt követke­zett: a mai magyar nyom­daipar hőskora. — Importként beszerezni valamit: ez akkor ismeret­len fogalom volt. A szó szo­ros értelmében a semmiből kellett mindent előteremte­ni. A Révai Nyomdában dol­goztam, s nem fukarkodtam az akarással, az ötletekkel. Felfigyeltek rám, rangot nyertem, mert mindent meg tudtam oldani. Választási plakátjainkra talán még ma is sokan emlékeznek... A színes nyomás fortélyainak egy részét már a felszaba­dulás előtt, a Kogutowicz- féle térképnyomdában meg­tanultam. Most újabb fel­adat következett: a Piatnik Játékkártya gyár főgépmeste­re lettem. Elindította I — azóta is jár Ezután sem alakult min­den zökkenőmentesen. Ko­rábban már dolgozott — kö­zépvezetőként — az Athe- naeumban, ahová 1950-ben gépmesterként visszakerült. Egy év múlva vezető gép­mester lett, s kitűnő szak­embergárdát kovácsolt ösz- sze. Családjában hagyomány volt a baloldali szociálde­mokrácia — egy ideig párt­titkár is volt —, s ez megha­tározta karakterét, egyéni állásfoglalásait. A legnehe­zebb időkben is hű maradt társadalmi rendszerünkhöz — 1956-ban, mikor az egész Athenaeum leállt, az egyetlen gépterem az enyém volt, amelyik dolgozott. Ké­sőbb, decemberben, amikor az új kormánynak kellett egy munkára biztató, új pla­kát, senki nem merte a gé­peket beindítani. Azt mond­ták: — Ha te beindítod, kö­vetünk mi is. — Odamen­tem, elindítottam. Azóta is járnak. Mégsem elégedett. Nem mintha általában nem be­csülték volna meg, hanem mert akkor és azok nem méltányolták tudását kellő­képpen, akiktől és amikor leginkább elvárta volna. De lassan felülemelkedett ezen is. Volt ami felemelje. El­sősorban az, hogy 1949-től 27 éven át képezte, tanította a magyar nyomdásztársada­lom színe-javát: a mai nyomdász derékhadat. — Előttem a szakmán ke­resztül műszakilag, techni­kailag és szellemileg is meg­nyílott a világ. Hogy ezt mind továbbadjam, kicsit mindig eltértem a tanmenet­től. Népszerűén tanítottam, s próbáltam a szokásosnál többet adni. Nemcsak a nyomdatechnikai újdonságo­kat jeleztem, hanem felhív­tam a nyomdászok figyelmét egy-egy zenei, képzőművé­szeti újdonságra, egy-egy szép versre, novellára is. I I szakmán át megnyílt a világ Munkája, élete összenőtt a könyvvel. — Nekem a könyv az is­tenem: az nyitja ki a vilá­got. Már fiatalkoromban, a Franklin Nyomdában, élve a kedvezményes lehetőséggel, mind több és több könyvet vásároltam, később pedig a Révai Kiadó tiszteletpéldá­nyosa lettem. Kosztolányi számomra a legkedvesebb, a népi írók közül főleg Veres Pétert és Tamásit kedveltem meg. Szívesen olvasom Né­meth Lászlót, Tersánszky Józsi Jenőt, de nagyra tar­tom a mai magyar írókat is: a fiatalon elhunyt Sarkadit, Moldovát, Szeberényi Lehelt, a cigány származású Bari Károlyt. Néhány évvel ezelőtt az Athenaeumban úgy érezte, megfagy körülötte a levegő — elment hát. Azóta a Nyomdafestékgyár szakértő­jeként dolgozik. De ez nem minden : tevékenyen részt vesz a megújhodó magyar nyomdaipar egy-egy új üze­mének beindításában. Deb­recen, Veszprém, Szolnok után így került a csabai Dü­rer Nyomdába is, először csak néhány hétre. Most már, ha nem is teljes mun­kaidejében, de a nyomda dolgozója. Szereti ezt az üzemet. Jó tanítványok — A szakmailag nagyon bonyolult, igényes ofszet­technikához eleinte nem voltak meg itt a feltételek. Elsősorban jó szakemberek­ben mutatkozott hiány. De találtam itt igen tehetséges és igyekvő fiatalokat, akik­re lehetett építeni. Szebbnél szebb könyveket tesz elém. A vizsolyi ma­gyar Biblia áttetsző, finom, sárga papíron, rotációs of­szetnyomással — „.. .ez egy szakmai unikum, ilyet ide­haza nem csináltak még ilyen terjedelemben...” —; Széchenyi István naplója, ez is biblianyomó papíron... Vagy itt van egy kitűnő francia munka, „Az impresz- szionizmus enciklopédiája” színes, magyar kiadása. Épp most jött az elismerő levél: a francia kiadó gratulál, az eredetivel egyenrangúnak ismeri el... Mindez már ko­rántsem csak az ő munkája, hanem legjobb tanítványaié is: Biró Antal főgépmesteré, Dajkó János, Túrák Kálmán, Betkó György gépmestereké. Felhörpinti aznapi negye­dik kávéját. — Tudja, a többi is csip­kedi, de ők a legjobbak... Egészséges vagyok, kiegyen­súlyozott: boldog embernek mondhatom magam. Valóban az. Imádja a munkáját; nagytétényi ott­honában 2500 kötetből válo­gathat, s a zene — Glucké, Mozarté vagy Baché —^min­dig szól nála. Azt talán még a nyomdászatnál is jobban szereti... Varga János Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom