Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

1918. szeptember 19., kedd KNsIMMtci 30 éves a KIOSZ flz elképzelések valóra váltak Módosítások Gyula város- rendezési tervében A Békés megyei Tanács még 1970-ben határozattal hagyta jóvá Gyula város ál­talános rendezési tervét. A jóváhagyással a területfel­használási terv a városren­dezési előírások és környék- terv alkalmazása kötelezővé vált. Ezek, valamint az idő­közben elkészült részletes rendezési tervek alapján történtek meg eddig a terü­letfelhasználások. Az utóbbi években bekövetkezett vál­tozások szükségessé tették a rendezési terv felülvizsgála­tát. Ilyenek voltak, hogy az elmúlt évben Gyulavári egyesült Gyulával, ezzel megteremtődött az egységes tervezés alapfeltétele. Nyolc év óta az intenzív iparfej­lesztés eredményeként a foglalkoztatottak több mint 50 százaléka az iparban he­lyezkedett el. Jelentősen nőtt az ingázók száma, így a von­záskörzettel való kapcsolat szorosabbá vált. Ugyancsak befolyásolta, hogy az elmúlt évek lakásépitési üteme olyan mértékű volt, hogy a szanálásmentes területek el­fogytak, ezért a II. 15 éves lakásépítési program kereté­ben a városnak új lakó­terület feltárására van szüksége. Rendkívüli mér­tékben nőtt az idegenforga­lom, amely az egyik legfőbb nemzetközi városfejlesztő elemmé vált. Gyulának így nemcsak regionális, hanem nemzetközi szerepe is foko­zódott. Végül mindinkább előtérbe kerül a „Három vá­ros” regionális kapcsolatai­nak és egységes fejlesztésé­nek igénye. A Szegedi Tervező Vállalat 1976—77-ben elkészítette a terv vizsgálati munkarészeit. Ezek egyeztetése után került sor a program elkészítésére. Ennek alapján néhány — főleg a közlekedésben és la­kásépítésben — változtatásra van szükség. Elsősorban újabb szanálásmentes terüle­tet kellett feltárni a lakás- építkezésekhez. Erre a célra a legkedvezőbbnek látszik a Felszabadítók útjától délre eső rész, ahol 1500—2000 la­kás épülhet. Jelentősen nőtt a városközponton átkelő út forgalma, ezért a városköz­pont tehermentesítésére egy új út építésének tervezésére került sor. Ennek alapján a Sarkadi út városi bevezető szakaszát az új híd építésé­vel a vasúttól északra kell áthelyezni, és a dobozival együtt az ipartelepi út nyom­vonalán kell a 44-es úthoz csatlakoztatni. Módosítani kell a 44-es főút átkelési sza­kaszát a Zrínyi Miklós tér irányában. A Fehér-, Feke­te-Körös deltájának haszno­sítására a KÖVIZIG készít jelenleg tanulmánytervet. A felszabadulás előtt ipar­testületekhez tartoztak a kisiparosok. A szervezetek­ben azoké volt a szó, akik több segéddel dolgoztak és nagy jövedelemre tettek szert. Az aránytalanul meg­állapított adó a kisembere­ket sújtotta. Nem egy közü­lük kénytelen volt becsukni a műhelyét. özv. Hankó Jánosné női szabó arr,a az időre így em­lékszik vissza: — Amikor 1942-ben kis­iparos lettem, alig volt mun­kám. Kiskeresetűeknek dol­goztam fillérekért. Szerencsé­re örököltem a varrógépet, mert arra bizony nem tellett volna. A nagyoknak — mint Rosenthal Mariskának is — szalonjuk volt. ök több se­géddel az urak feleségeinek, lányainak a legújabb divat szerinti ruhákat készítették és ezreket kerestek. Vandlik Pál villanyszerelő kisiparosnak sem volt köny- nyű a sorsa: — Ha megtudtuk, hogy valaki építkezik, közelharcot folytattunk a munka meg­szerzéséért. Akinek tőkéje volt, hitelt adott, mi meg előleget kértünk. Bankköl­csönt fedezet hiányában nem kaptunk. így aztán ritkán kaptunk megbízatást és csak tengődtünk — mondja. Farkas János 1912-ben lett kárpitos kisiparos. Neki sem sikerült feljebb vergődnie. Nyáron — mint sok társa — aratott és hogy fenntartsa magát, jószágneveléssel is foglalkozott. A felszabadulás nem ho­zott mindjárt változást az életükben. A háború pusz­tításai nyomán az ország el­szegényedett, munka alig volt, az ipartestületekben pedig egyelőre a tőkével rendelkezők „húzták a prí­met.” A kornak megfelelőbb, demokratikusabb szervezetre volt szükség, ami összevon­tan a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) és a Kiskereskedők Országos Szö­vetsége (KISOSZ) elnevezés­sel 1946-ban jött létre, majd 1948-ban — 30 éve — kü­lönvált. A KIOSZ, mint érdekvé­delmi szerv főként anyag- beszerzésben és elosztásban segítette a kisiparosokat, ami abban az időben, amikor ki­utalással lehetett bármihez hozzájutni, igen fontos fel­adat volt. Még 1946-ban tett mester- vizsgát Osepregi Károly fér­fiszabó kisiparos. Nem akart segédként dolgozni, tehát ön­állósította magát. A KIOSZ tagja lett. Igyekezett a tár­sait is rábírni arra, hogy az ipartestületből lépjenek át a KIOSZ-ba. Egy alkalommal az egyik fodrász a követke­zőket mondta neki: — Ha maga engem beszer­vez, megérdemli a Nobel- díjat. Nem kellett sokáig várni a belépésre, mert hamarosan megszűnt az ipartestület és a kisiparosoknak kötelezővé vált a KlOSZ-tagság. A KIOSZ békéscsabai vá­rosi szervezete mintegy 350 taggal alakult meg, a létszám azonban folyamatosan nőtt. Ám a kisiparosok egy részé­nek akkor még „maszek” szíve lévén, nem mindenki bízott abban, hogy az új tár­sadalmi rendben boldogul­hat. özv. Hankó Jánosné, az egykori 10-es aktíva így be­szél erről: — Rám 10 kisiparos be­szervezését bízták. Elmentem hozzájuk, magyaráztam ne­kik, hogy a KIOSZ a kis­emberek érdekvédelmét szol­gálja. „De hát tagsági díjat is kell fizetni” — ellenkez­tek és csak nehezen tudtam velük megértetni, hogy egy szervezet nem tartható fenn másképp. — Vagy például mentünk békekölcsönt je­gyeztetni. Kettesével, egye­dül nem mertünk. Néhol a kutyát is ránk uszították. Szóval még sokan a maguk zárt világát élték. Akkoriban a KIOSZ-ra kétirányú szervező és felvi­lágosító munka hárult: a szervezet erősítése mellett az OKISZ aktíváival együtt megszervezte a kisipari szö­vetkezeteket. Az iparosok többsége a szövetkezet tagja lett, jó néhányan vezető be­osztásba is kerültek, mint például Vandlik Pál villany- szerelő, aki felsőfokú tech­nikumi végzettséggel rendel­kezett, állami vállalat veze­tője lett. Az 1956. évi ellenforrada­lom a KIOSZ szervezeteiben is éreztette káros hatását. A rend azonban hamarosan helyreállt. Az MSZMP meg­határozta a kisipari tevé­kenység irányát: „A magán­kisiparosság zömét a magyar dolgozó társadalom egyik hasznos rétegének tekinti, melynek munkájára a la­kosság egyre növekvő igé­nyeinek kielégítése szem­pontjából a szocializmusba való átmenet során hosszú időre szükség van.” A kisipar léte és tevékeny­sége tehát összhangban áll a társadalompolitikai célkitű­zésekkel. A KIOSZ megalakulása óta eltelt három évtized so­rán nagy változások követ­keztek be a szervezetben. A kisipar a szocialista gazdái-, kodó szervek tevékenységét kiegészítve elsősorban az állampolgárok részére javí­tó-karbantartó munkát és egyéb szolgáltatást végez, részben pedig a hiánycikke­ket pótolja. Győrött, Forintos Ernő nyugdíjas postás szinte minden év­ben valami érdekességet mutat be a kertbarátoknak. Az idén a kelbásztököt csodálhatták meg, amely elérte a más­fél méter hosszúságot (MTI-fotó — Matusz Károly felvétele — KS) A kisiparosok társadal- ; műnk egyenlő rangú állam- ; polgárai, megbecsülésük ; alapja a végzett munka. ! Farkas János, aki a KIOSZ- t nak nemcsak alapító tagja, ; hanem a békéscsabai városi i szervezetnek hosszú ideig az I elnöke is volt, a fejlődésről ; így beszél : — Az egykori elképzelések : valóra váltak. A KIOSZ, : mint érdekvédelmi szerv ar­■ ra törekszik, hogy a kisipa- ; rosok jó minőségű munkával ■ és a határidő megtartásával I nap-nap mellett érdemeljék ; ki társadalmunk elismerését. ! Ezért szakmai és politikai ; továbbképzést szervez, mes- ; tervizsgát tart, elismerésben ; részesíti a legjobbakat és * kitüntetésre is javaslatot * tesz. ■ ■ A kisiparosok cselekvő ré- I szesei az országépítő munká- í nak. Közéleti tevékenységük í is számottevő. Vannak köz- î tűk tanácstagok, munkás- ; őrök, többen a népfrontbi­* zottságok munkájában vesz­* nek részt. Sokat tesznek a ■ közösségért, településük szé­* pítéséért. fejlődéséért. Pásztor Béla Kongresszus előtt Beszélgetés Réger Antallal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkárával Legutóbb a szövetség he­tilapjában, a Neue Zeitung­ban olvastuk, hogy szep­tember első napjaiban meg­kezdődtek az összevont je­lölőgyűlések azokon a tele­püléseken, amelyeken na­gyobb számban laknak né­met nemzetiségiek. Jó ütem­ben folynak a november 4- én, 5-én tartandó kongresz- szus előkészületei; s mint megtudtuk, a szövetség ez irányú tevékenységét nagy­ban megkönnyítette az, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságai jelentős részt vállaltak a szervezési teendők ellátásában. A IV. kongresszus óta eltelt öt év munkájáról, a tapasztala­tokról, valamint a megol­dásra váró feladatokról be­szélgettünk Réger Antallal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségé­nek főtitkárával. — Hogyan lehetne jellemezni a kialakult helyzetet? — A párt nemzetiségpo­litikája, amely a Magyaror­szágon élő nemzetiségiek, így a német ajkúak egyenjo­gúságán alapszik, fontos szerepet tölt be a társadal­mi rendszer belső egységé­nek megteremtésében, a szocialista országok között létrejött kapcsolatok erősí­tésében. A pártirányítás következetesen érvényesül a gyakorlatban, s ami itt lényeges: a nemzetiségiekkel való foglalkozás, törődés nem függ létszámuk nagy­ságától. Mint az elmúlt öt év munkájáról készült be­számolómban is kitérek: a magyarországi németek po­litikai hangulata jó, hívei a szocialista társadalomnak, megnyugvással és megelége­déssel vesszük tudomásul nemzetiségi politikánk irányvonalát és eredményeit. Az 1973 óta eltelt időszak­ban megnőtt a német ajkú lakosság közéleti érdeklő­dése és aktivitása. — Milyen segítséget kap a szövetség az álla­mi, a politikai és a tár­sadalmi szervezetektől? — Talán ebben tapasztal­ható a legnagyobb változás. Korábban ugyanis számos, nemzetiséget érintő kér­dést a helyi szervek azzal utasítottak el, hogy ez nem az ő területük; foglalkozzon vele a szövetség... Ma már mást tapasztalunk. Az MSZMP KB — mint a leg­magasabb pártfórum — ál­talában tíz évenként fog­lalkozik a nemzetiségi ki­sebbségek helyzetével ; na­pirendre tűzi az eredmények ismertetését, a problémák megtárgyalását is; s ugyan­akkor felhívja a figyelmet közös gondjaink megoldá­sának szükségességére. A tanácsokkal való együtt­működésünk elsősorban az oktató-nevelő munkában je­lentkezik. Még mindig ne­hézségekbe ütközik az egyes községekben a pedagógus­utánpótlás. A nappali tago­zaton végzett nemzetiségi tanárokat esetenként azért nem lehet képesítésüknek megfelelő munkakörben el­helyezni, mert a tanácsok nem hirdetik meg az állá­sokat. Bács-Kiskun megyé­ben viszont jó eredményeket értek el. Társadalmi ösz­töndíj szerződést kötnek nemzetiségi tanulókkal, sőt : ha végeznek, lakással és le­telepedési segéllyel támo­gatják őket. A népfront az, amelytől a legtöbb se­gítséget kapjuk. — Az oktatásnál ma­radva, mit szeretne a szövetség elérni? — A fejlődés ellenére sem lehetünk teljesen megelé­gedve. Noha az oktatásban mennyiségileg igen, de mi­nőségben nem mutatható ki jelentős előrelépés. A leg­főbb törekvésünk az, hogy az óvodától a felsőfokú in­tézményekig bezáróan biz­tosítva legyen az anyanyel­vi képzés folyamatossága. A jelenlegi nyelvoktató is­kolatípus nem megfelelő. Hasonló a helyzet az óvo­dákban is, ahol hiányzik az anyanyelvi környezet. A nyelvoktatás színvonalának hatékonyságát növelné, ha mindenütt jól képzett, a né­met nyelvet magas fokon beszélő szaktanárok vezet­nék a foglalkozásokat. Sok esetben az is gondot okoz, hogy inkább a humán sza­kokon van lehetőség az anyanyelv továbbművelé- sére. Jóllehet, több helyen is megpróbálkoznak a veze­tők azzal, hogy a fiatal me­zőgazdasági szakembereket az adott nemzetiségi terü­letei! helyezik el. — Hány község van az országban, ahol a né­met ajkú lakosság ‘ je­lentősebb számban él? — Az ország tizenhárom megyéjében laknak német nemzetiségiek. A 400 ilyen jellegű község közül 230 Baranya megyében van. Az egyes helységekben — a magyarokon kívül — a né­metek vagy szlovákokkal, vagy délszlávokkal élnek együtt. Kevés az olyan köz­ség, mint Elek, ahol szinte valamennyi magyarországi nemzetiség képviselője megtalálható. — Milyen a közműve­lődési tevékenység? — Ez az a terület, ame­lyen a legnagyobb fejlődés mutatkozik. A művészeti körök, a fórumok és a kü­lönféle céllal szervezett rendezvények magas szá­ma is tanúsítja a német közművelődés fellendülését. Az öntevékeny csoportok produkcióit alapul véve, bi­zonyos szintkülönbségeket tapasztalunk. Ám a lelkese­dést, a hagyománytiszteletet mégis figyelemre méltó, lé­nyeges motiváló tényezőnek tartjuk. A sok esemény kö­zül kiemelkedik a fúvósta­lálkozó, amelyet első ízben Pécsen szerveztünk. Ugyan­csak érdekes rendezvénynek számít a német néptánc­fesztivál is, erre kétéven­ként kerül sor Sopronban. A jelentkezés feltétele az, hogy a táncegyüttes min­dig új koreográfiát mutas­son be a közönségnek. E mozgalomnak nagy lendü­letet adhat, ha a tánctaná­rok az NDK lipcsei tánc­archívuma által őrzött anya­got is felhasználnák... — Kik foglalkoznak a néprajzi emlékek gyűj­tésével? — A hazai németséggel kapcsolatos tudományos ku­tatómunkát az MTA nemze­tiségi szekciója végzi. E feltárást nagyban segítette a Békéscsabán két évvel ez­előtt tartott nemzetiségi néprajzi konferencia is. Egyetemek, múzeumok, kü­lönféle szakkörök és honis­mereti klubok foglalkoznak a hazai németség tárgyi emlékeinek gyűjtésével, szellemi hagyományaik őr­zésével. Tavaly például fő­iskolások és gimnazisták 20—30 tagú csoportja, szak­emberek vezetésével Öbá- nyán (Baranya megye) ösz- szegyűjtötték a környék néprajzi emlékeit. Az idén Farkasgyepün (Veszprém megye) szervezünk hasonló jellegű tábort. — Milyen lehetősége van a szövetségnek az anyanyelv ápolására? — Az irodalmi szekciónk kezdettől fogva szorgalmaz­ta a magyarországi német irodalmi élet fellendítését. Német nyelvű antológiák je­lennek meg, és jó publikálá­si lehetőséget ad a Neue Zeitung, a Literarischer Rundbrief és a Deutscher Kalender is. Ez utóbbiba szokott írni az NDK-»ban élő kiváló német író, Erwin Strittmatter. Az író-olvasó találkozók, a tapasztalatcse­rék, a szépirodalmi és egyéb tudományos hazai német nyelvű kiadványok, mind­mind nemzeti kisebbségünk szellemi gyarapodását, s ezzel együtt kulturális ki- teljesedését segíti. A Ma­gyarország és az NDK kö­zött létrejött kulturális meg­állapodás nagyon részletesen foglalkozik azzal a kérdés­sel: hogyan támogatják az NDK különböző szervei a magyarországi németek ok­tatásának ügyét. Szólnom kell még arról, hogy a Ma­gyar Rádió a pécsi stúdió műsorának keretében rend­szeresen sugároz német nyelvű műsorokat. A pé­csiek 1956 óta naponta 30, hétvégeken 45 percen át közvetítik adásukat német ajkúnknak. Ezenkívül a tv és a sajtó többször is fog­lalkozott a nemzetiségi la­kosság életével, a szövetség tevékenységével, célkitűzé­seivel is. — Hoz-e valamilyen szervezeti változást az V. kongresszus? — Igen. Az új, országos választmányunk a korábbi 76 helyett 99 tagú lesz. A növekedést az indokolja, hogy a nagyobb, németek lakta területeket is képvi­seljék a testületben. A 303 küldöttön kívül még 40—50 vendég is részt vesz a ta­nácskozás munkájában. A novemberi kongresszuson az egész „vezérkar” lemond, majd megválasztjuk a 99 ta­gú választmányt. Ez a saját tagjainak sorából jelöli ki az elnököt, a három alelnö- köt, a főtitkárt, a titkárt, valamint a Neue Zeitung főszerkesztőjét. E tisztség- viselőkhöz tartoznak az anyanyelvű oktatási, a köz- művelődési és a sajtóbizott­ság elnökei is. A titkárság tehát 10 tagú lesz. — Nem akarunk a dolgok elébe vágni, mégis néhány informá­ciót szeretnénk kapni arra vonatkozóan, mi­lyen javaslatok szere­pelnek majd a kong­resszuson? — Mint ismeretes, most választják meg a küldötte­ket, akiket a megyékben összehívnak. Békésből hét küldöttet várunk, és közü­lük egy személy fogja kép­viselni a megye német ajkú lakosait az országos választ­mányban. Visszatérve a ja­vaslatokra, valószínű, hogy az oktatásügy kérdése kerül a tanácskozás középpont­jába. Igaz: főiskolán, há­rom középfokú oktatási intézményben, 170 általános iskolában és több mint 60 óvodában folyik német anyanyelvű oktatás. Ez jól is hangzik, de a tanítás minősége, hatékonysága saj­nos még meg sem közelíti a kívánt szintet. Megoldást kell találnunk arra is, hogy a tanórákon kívül biztosít­sák az anyanyelvi légkört, vagyis azt a környezetet' amely a nyelvtudás fej­lesztését, az ismeretek szé­lesítését szolgálja. Szeret­ném megemlíteni a pécsi ifjúsági házat, ahol jól mű­ködő klubot hoztak létre. Sok múlik a megyék, a váro­sok, a községek vezetőin is. Ha a nemzetiségi úttörők fesztiváljára, vagy az egyéb hasonló céllal összehívott találkozókra gondolunk, Bé­kés megyét feltétlenül pél­daképnek kell tekintenünk, s itt elsősorban a jó kez­deményezésre és hozzállás- ra, valamint a megfelelő szintű szervezőmunkára gon­dolunk — fejezte be tájé­koztatóját Réger Antal. Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom