Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
1978. szeptember 17., vasárnap IgNíHMTd i/oAcUMconJ. AtrHrK Nyílt sisakkal ' I : : Áldottak a tiszta szívűek. A bátrak, a vissza nem hőkölök, akik emelt fővel néznek az emberek szemébe, mások ügyeiért pedig képesek minden áldozatra, és még abban sem reménykednek, hogy pici töredékét visszakapják annak a humánumnak, amelyet szertesugároznak önmagukból. Jó volna egyszer ilyesféle emberré válni. Egyelőre csak botladozva járom a célomhoz vezető göröngyös utat. Mióta az eszem tudom, kétszer ijedtem meg, úgy istenigazából. Igaz, egy életre belém ivódott az emlék, s néha még mostanában is végigömlik rajtam a bor- zongó ijedtség. Bár gyerekkoromban történt, pontosabban fel tudom idézni, mint a tegnap megesett dolgokat. Hideg őszi este volt, amikor hosszas sorban . állás után a falu túlsó felén sikerült egy friss kenyeret kapnom. Magamhoz öleltem a melengető életet és hazáig bizony kicsipegettem a ropogósra sült veknit. Éppen a szomszéd háznál jártam, amikor egy férfi haladt el mellettem a sötét utcán, s nemsokára hirtelen terjedő, egyre égetőbb fájdalom vágott a tomporomba. Éktelen sivítással kaptam hátra — eldobtam a kenyeret is! — és mint az eszeveszett rohantam a szüléimhez. Addigra már nagy üszkös foltban parázslóit a nadrágom, kiégetve a bőrömön át a húsom is. Az történt, hogy az a szembejövő idegen egy égő cigarettacsikket dobott a mackónadrágom elálló farzsebébe, az kapott izzásba. Olcsó krimik hangulatát idézi a másik történet előzménye. Elemista voltam, és az iskolában a világ végéről olvastunk. Lúdbőrzött a hátam a buta olvasmánytól, amely pontosan szemléltette a nagy égszakadás- földindulást, tüzek-vizeknek elszabadulását. Egész nap az iskolában hallottak hatása alatt voltam, és azon az estén ismét el kellett mennem valamiért. Vacogott a fogam a félelemtől, hazafelé az utolsó métereket pedig futva tettem meg. Amint kitártam a kaput, iszonyatos látvány csapott arcul. Közvetlenül a Holt-Körös mellett laktunk, -S a túlparti nádasban óriási izzó gömb vöröslőit félelmesen, vérszínűre festve a víz felszínét is. Velőt rázó sikolyom után levegőhöz se jutottam, s a hozzám rohanó édesapámnak csak azt tudtam lihegni: ott a világ vége! Nehezen lehetett megnyugtatni, hisz még sose láttam olyat. A felkelő hold vöröslőit a nádas felett. Megijedéseimből okulva azóta is kerülök minden félelmet. Sokat gondolkodom, vajon írásaimban miért olyan gyakran vissza-visszatérők gyerekkorom gyomai hangulatai? Pedig határozottan emlékszem, akkor azt hittem, velem nem történik semmi. Most meg kiderül, hogy egy életre meghatározóak voltak azok az évek. Akkor ivódott belém az igazság szeretete, s az, hogy saját érdekeimnél mindig többre tartom a véleményemért való kiállást. Szeretem „nevén nevezni” nemcsak a gyereket, de a felnőtteket is. Érdemeikkel, hibáikkal együtt. Sose bántam meg ezt a magatartásom, egyedül egy csöndes kis mellékutcában élő öregasszonyt, Giza nénit kellett volna csak G. néninek keresztelnem. A mamóka ugyanis — vagy éppen azok, akikre néhány hete még oly tiborci panaszokat mondott — megharagudtak az írásomért, ügyvédhez szaladgálnak, s ha minden jól megy, most egy szép kis sajtópernek nézek elébe. Ilyen még úgy sem volt velem. Három hete ezeken a hasábokon a balul sikerült eltartási szerződések embertelenségéről írtam, s az egyik modell (!) magára ismert és kikéri magának. Mondom, nyílt sisakkal élek, s ha a néni igazáért (sok más G. néni igazáért is!) tehetek valamit, már nem éltem hiába. Különösen, ha elgondolom, hogy például a községi tanácsoknak is hivatali kötelességük eljárni az olyan öregek dolgában, akikre felhívtam a figyelmet. S ha többen fáradozunk értük, az eredmény is kézzelfoghatóbb lesz. Andódy Tibor : ■ ■ : : 5 : ■ ■ í-■ ■ : ■ : : Kert — háztáji Örökzöldek ültetése Az örökzöldek, a fenyőfélék ültetése körültekintő, gondos munkát igényel. Sokan idegenkednek a fenyők ültetésétől, mert fejlődésük kissé lassú, vontatott, de ha a helynek (talajnak, éghajlatnak) megfelelő fajtákat választjuk ki — sok örömet szerezhetnek gazdájuknak. A laza, könnyű talajú homoki kertek fáinak kiválóan alkalmas az ezüstfenyő (Picea pungens) vagy a fekete fenyő (Pinus nigra). Az ezüstfenyő összes fajtájával együtt melegebb fekvésben, szárazabb természetű (homoktalajon) helyen is kielégítően fejlődik. Fényigényes, csak napos helyre ültethető, az árnyékot nem szereti. Kedvező tulajdonsága, hogy a városok poros és füstös levegőjét is bírja. A fekete fenyő 10—30 m magasra nőhet, kérge féketés- szürke, mélyen repedezett, kéregpikkelyei nagyok, hár- tyás szélűek. Fiatal korában piramis alakú, idősebb korában szétterülő lesz. Kéttűs... fenyő, tűlevelei merevek, sötétzöldek, 16—20 cm hosz- szúak. Csomókban elálló, to-' jásdad tobozai 5—8 cm hosz- szúak. A mag a második évben érik, így a toboz csak a következő tavaszon nyílik ki, majd rögtön lehullik. A szárazságot és a meleget jól tűri, tápanyagigénye kicsi, így száraz homoktalajokra is ültethető. A fenyőfélék ősszel is ül- tethetők, de a telepítést úgy kell időzíteni, hogy a gyökérképződés még a fagyok beálltáig meg tudjon indulni. A fenyőt zsákvászonba csomagolt földlabdával célszerű szállítani. A növényt földlabdával együtt ültetjük el. vigyázva, hogy a földlabda ne hulljon széjjel. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a 60— 80 cm magas fenyőfácskák erednek a legjobban. A kis fák talaját tartsuk gyommentesen, porhanyósan. Gyepes területen tányérozzuk ki a fákat. Ritkán, de alaposan öntözzük növényeinket, szükség esetén ne feledkezzünk el az árnyékolásról sem. Széles Csaba Filatéllai hírek Szeptember 16-án adta ki a Magyar Posta a bélyegnapi sort és blokkot. A sor 4 db 2 forintos bélyegből áll, és római kori mozaikokat mutat be. A sor 299 000 fogazott és 4300 fogazatlan példányban jelent meg, három színű mély és egyszínű (szürke) acélnyomással a Szovjetunióban készült, Zombory Éva grafikusművész terve alapján. A blokk 253 200 sorszámozott fogazott és 4300 fogazatlan sorszámozott példányban jelent meg, szintén Zombory Éva grafikusművész terve alapján készült. A sort és a blokkot is itt mutatjuk be, melyek a Szovjetunióban készültek. A sor első bélyege sárgásbarna keretben szőlőfürtöt, a második tigrist, a harmadik madarat, a negyedik bélyeg delfint és halat ábrázol. A blokk keretén barna, fekete és fehér színnel stilizált mozaikdíszítés van. A blokkban levő bélyeg kerete barna színű, amelyen belül balra fent Pannónia mozaik 11. és 111. sz., jobb sarokban 51. bélyegnap, a perforálás alatt balra 1978, jobbra a tervezőművész neve olvasható. Vas Tibor Az újjászülető Margit-híd Csodálatos látvány a Szent István körút torkolatából a Margitszigeten át a Rózsadomb. Zöldell a szigeten a fű, távolban a villák kertjeiben a budai oldalon színekben pompáznak a fák. Ebbe a gyönyörű látványba a Margit-híd karcsú íve éppen úgy beletartozik, mint a selymes Duna fölötti házak, az utak csillogó aszfaltcsíkjai. Ez évben azonban az erre látogató vagy erre közlekedő nem esik rabul e városrész, e táj szépségeinek. Por. és füstfelhő kavarog a híd fölött, betonvágó gépvésők törik a pilléreket, óriási elemeket szerelnek be, lemeztelenítik az acélszerkezeteket. A szűk helyen teherautók forgolódnak, terhüket lebillentve rohannak tovább. A híd újjáépül. A Margit-hídnak háromszor kellett megszületnie, a második születése vérrel és fájdalommal járt. o 1872 és 1876 között Emest Gouin terve alapján épült. A francia mérnök nyerte a hídépítésre kiírt pályázatot, az ő munkáját, s elképzeléseit tartották a legjobbnak. A hidat 1876. április 30- án, éppen 102 esztendeje avatták fel, s a frakkos, ci- linderes urak, a hosszú ruhájú dámák kíváncsi örömmel sétáltak át rajta. (A lóvasút csak később indult el erre, első útjára.) A Margit- hídnaik a szigetre bevezető szárnyát már magyar mérnökök tervei szerint 1899— 1900-ban toldották hozzá. Milyen is ez a híd? Gulyás Kálmán, a Hídépítő Vállalat műszaki főosztály- vezetője a szakavatott emberek biztonságával mondta: — A Margit-híd szép. Felsőpályás szerkezete nem rontja a dunai látképet, sőt teljes egységben mutatja a budai dombokat, a szigetet. A híd kitűnő műszaki megoldása; a folyó sodra a hídra, a híd pedig a partokra merőleges. Petik Ernő főmérnök szerint a Margit-híd a célszerűség és az esztétika egysége. A hidat a pestiek mindig szerették. Nemcsak azért, mert összekötötte Budát és Pestet és az északi városrész közlekedését könnyebbé, kényelmesebbé tette. Szerették, mert meg lehetett közelíteni a sziget létesítményeit, szerették, mert életük részévé vált, mert emelte a főváros fétyét. hangulatát. © Berndt József nyugdíjas, a Bem téri lakóházban tanúja volt a Margit-híd halálának. Erről így mesél: — A robbanás megremegtette a házakat. Láttam gz emberekkel teli villamost a levegőbe emelkedni, láttam férfiakat, asszonyokat a hullámsírban elmerülni. A németek aláaknázták ,a pesti szakaszt, 1944 novemberében robbant fel, a budai hídrészt 1945. januárjában röpítették a levegőbe. Rettenetes élmény volt számunkra. Az emberek még napok múlva is, meg-megálltak a pillérek lábainál és sírtak ... A szovjet katonák fából ácsoltak a Margit-híd mellé egy kis ponton hidat, a pestibe „Manciját”. Aztán 1946 —48-ban a Ganz-gyár tervező gárdájának munkája alapján újjáépült. Hogy miből? Galambos István, a Fémmunkás Vállalat osztály- vezetője. Tákscherer György és Nagy József lakatosok, így emlékeznek: ... ’’Bombázott házak vasanyagát is felhasználtuk ... Kézi fűrésszel vágtuk, kalapáccsal hajlítottuk ... babon, káposztán, rozskenyéren épült...” Legrosszabb, legveszélyesebb munka volt a roncsok kiemelése. Fel nem robbant bombák, gránátok lapultak a meder alján. Az újjáépített Margit- hidat 1948. augusztus 1-én avatták fel. Mirk Sándor lakatos is ott menetelt a híd- avatók között: „Elöl haladtak a párt- és állami vezetők, utánuk zászlócskákkal, zenekar hangjai mellett az építők, majd a fővárosi lakosság. Örömünnep volt.” Most meg bizony a „Margit”, sok nehéz évi szolgálat után ismét gondot okoz. Az illetékesek műszeresen megvizsgálták, s kiderült, a fel nem robbantott két parti nyílása elöregedett. Acél- szerkezeteit az idő vasfoga megrágta, útburkolata megkopott, feltöredezett. Megszületett a döntés: újjá kell építeni ! o A Hídépítő Vállalat budapesti területi főmérnökségén Petik Ernő és Király László irányítja az építkezést. Nincs elég hely műhelyek, irodák, raktárak, felvonulási épületek számára. A híd környéke beépült, s ezért a MAHART-tól béreltek ki öreg, kiszuperált hajót és azt rendezték be, irodáknak. munkás-ebédlőnek, építésvezetőségnek. Az építési anyagok zömét a folyón szállították rendeltetési helyére. A munkát aránylag rövid idő alatt kell elvégezni, már a közlekedési nehézségek miatt is. A nagy erőkkel felvonuló hídépítők először a közműveket bontották ki. Budapest alatt százszámra hevernek kábelek, vezetékek, és az építők sokszor botlottak, úgynevezett vad-közművekre is, amelyek nem szerepeltek a térképeken. A közművek eltávolítása után kezdtek a pesti és budai aluljárók építéséhez, alapozásához. A jó öreg „Deák Ferenc” hajón, — amely 1896-ban épült — Márkosi Erzsébet az építésvezető. Irodája a hajó bárja volt valamikor. A tervrajzok, grafikonok, jegyzetek között az építés- vezető sohasem maradhat nyugodtan, mert valaki mindig rányit, hoL kompresszort kérnék, hol újabb légkalapácsot, a brigádok eligazítást, ki hová menjen, milyen anyagot, hová rakjanak le. — A szakma java dolgozik itt — mutat Márkosi Erzsébet a hídon hegesztő, utat bontó munkásokra. — Kőművesek, ácsok, betonozok, vasszerelők, komplex brigádok érkeztek és sokan közülük önként jelentkeztek, csak hogy előbb készen legyünk a nagy munkával. Koréh István főgépész, Krancz Ferenc művezető és Sashalmi István vájár, kubikos brigádvezető egyöntetű véleménye, hogy a váratlanság, az előre nem látható dolgok okozzák a legnagyobb gondot. Például elkezdték az első pillért bontani, s azt hitték, gyenge kis kőből van. Kiderült, hogy gránit. Méghozzá olyan kemény gránit, hogy a légkalapács acélhegye is elgörbül benne. Nos, gyorsan vídiabetétes szerszámokat kellett keríteni. Azzal aztán „meggyőzték” a pillért. — Egész géphadsereg vonult ide — magyarázza Sashalmi István. — Valamikor régen a dunai hidakon kézi emelőkkel, ma földgyalukkal, exkavátorokkal, mozgó darukkal, ciklon-kompresz- szorokkal dolgozunk, de még így sem leányálom ez a munka. — Sokan elátkoznak bennünket — folytatja Krancz Ferenc —, mivel kényelmetlenséget ókozunk. Az emberek kíváncsian meg-meg- állnak, szidják azt is. aki kitalálta az újjáépítést, pedig valamennyiünk hasznára csináljuk. A híd is megöregedhet, akárcsak mi magunk. Igyekszünk gyorsan dolgozni, s a legkevesebb rendetlenséget okozni. Nincs vasárnap, ünnep, se szabad szombat. A „Margit” tehát harmadszor is újjászületik. Szebb lesz, mint valaha, s ha majd a díszkivilágítás alatt új aszfaltszőnyegén átsétálunk, gondoljunk egy percre az újjáépítőkre. Szüts Dénes
