Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

1978. szeptember 16., szombat Keménykalap és krumpliorr — Anyu, mikor nézzük meg újra ezt a filmet? — hallottam csütörtökön dél­után, amikor a gyerekek és szülők áradatával kisodród­tam a Szabadság mozi né­zőteréről. Nos, azt hiszem, hízelgőbb kritika ritkán hangzik el magyar filmről, mint ez volt. A Magyar Televízió 1974- ben már bemutatta a Ke­ménykalap és krumpliorr cí­mű négyrészes ifjúsági fil­met, amely most lerövidített formájában filmszínházaink­ban indul garantáltan sike­res útjára. Miről is szól a Kemény­kalap és krumpliorr című új magyar film? Vakációzó gyerekekről, akik beteg tár­suk unalmas napjait szeret­nék felvidítani. Megalakítják a „Hörömpő cirkusz — vi­lágszám!” társulatot, de mit ér egy cirkusz vadállatok nélkül? Ha valódi vadak nem is kerülnek birtokukba, legalább festett oroszlánt, s hozzá élethű bőgést feltétle­nül szerezni kell! Ez az a fordulópont, ahol Kisrecének és társainak mulatságos, iz­galmas, krímibe illő kaland­jai elkezdődnek. Már a be­vezető képsorokban a Park­őr és az elátkozott fagylaltos, Bagaméri felháborodott til­takozása (— Ezen a játszó­téren mindig játszanak! — Igen, nékem sem tetszik!) csúfondáros fintor a felnőttek világának : „igen, ilyenek vagytok ti, fáraszt bennete­ket a gyereklárma, idegesít a nyüzsgés !” Kárpótlást nyernek most a gyerekek eb­ben a filmben, a sok bölcs oknélküli okításért. Csukás István, a film alapjául szolgáló regény Író­ja szerencsére nem felejtett el gyereknyelven. A mese­szövés, a történet mesteri bonyolítása, humor és izga­lom bőséges tálalása szár­nyakat adott a film alkotói­nak, de nekünk, nézőknek is. Bácskai Lauró István rende­ző, Kardos G. György forga­tókönyvíró és Ráday Mihály operatőr személyében olyan alkotóhármas talált egymás­ra, amely kissé lerövidítve, átformálva, de mégis az ere­deti mű erényeit megőrizve készítette el ezt a gyerekfil­met. Találhatott volna-e va­laki elátkozottabb Bagamé- rit Alfonzónál, Kisrecébb öt­letgyárost Kovács Krisztián­nál és tehetségesebb, csikó- frizurájú dagit, Berkes Gá­bornál? Csukás István regé­nyének alakjai ezentúl ké­pen, könyvben és filmben is csak az ő hangjukon szólnak hozzánk, az ő arcukat, finto­raikat viselik. A film többi szereplői : Haumann Péter, Ráday Imre, Timár Béla, Suka Sándor, Bánhidy László, az igaz komédiások mesetiszteletével és hitével mókázták végig a történetet. Ügy, de úgy szeretném hinni, hogy az óvodákban, iskolai szünetekben, udvarok zugán, vagy a fűtött szoba sarkaiban gyermekeink né­hány hónapig nem Maigret, nyomozást, krimit játszanak majd, hanem megrendezik a „Hörömpő cirkusz — világ­szám!” testükre szabott, utá­nozhatatlan produkcióit ! Bede Zsóka A tudományos tevékenység Békés megyében Jelenet a filmből A szocialista társadalom megfelelő színvonalú ve­zetése, irányítása és fej­lesztése csak tudományos alapon lehetséges. Helyes döntések csak a társadalmi léthez, illetve a társadalmi tudathoz kapcsolódó tudo­mányok mind szélesebb körű felhasználásából kö­vetkezhetnek. A gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsulása me­gyénkben is fokozta az igé­nyeket a tudományos kuta­tások eredményei iránt. Ezt tükrözi, hogy az MSZMP megyei végrehajtó bizott­sága, a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága és más szervek testületi ülésein az utóbi években több ízben is szerepelt a tudománypoliti­kai irányelvek végrehajtá­sának, illetve a megye tudo­mányos élete egy-egy rész­területének vizsgálata. A vizsgálatok és beszá­moltatások tanulsága, hogy a megye egész tudományos életét kell megvizsgálni és annak ismeretében lehet kijelölni azokat a feladato­kat (és megteremteni azo­kat a feltételeket) amelyek megyénk tudományos éle­tének továbbfejlődését biz­tosítják. Bár megyénk tudományos élete a nagy kutatási köz­pontokkal (egyetemek, ku­tatóintézetek) rendelkező megyékhez viszonyítva ke­vésbé fejlett, kísérletező szenvedélytől hajtott kutatói a múltban is komoly tudo­mányos eredményeket ér­tek el. Tessedik Sámuel neve és kiemelkedő munkássága or­szágszerte közismert és van­nak még néhányan, akik máig is ismertekké váltak növénynemesítésük, vagy a korszerű gazdálkodás új módszereinek kidolgozása miatt. (Elég csak Stark Adolfra, a Csabagyöngye ne- mesítőjére, Boros Sándorra, a bánkúti búza létrehozójá­ra, vagy Glurek Gyulára, az első elevátormagtár építő­jére gondolni.) Az újabb kutatások alap­ján azt kell feltételezni, hogy még igen sokan van­nak, akik korukban jelentős eredményeket értek el a SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regén/ 46. Felállt, kezet fogott az el­nökkel. A bor is elfogyott, s menniük is illett. A napnak még nem volt vége. Felállították a vadkár­bizottságot is. Kimentek, és megnézték a határt. Az em­berek mindenütt ott nyoma- kodak a bizottság sarkában. Azt mondták: „Veszett fejsze nyele” — és nem vártak túl sokat. De legalább kisírhat­ták valakinek magukat. Délutánra csend lett, csak majd estére bolydult meg új­ra a falu. A kocsma olyan volt, mint a méhkas. Králik Franyo kiállt az ajtóba. A barna bársonyból kivilágított az égő képe. Meglátta Ond- rejt a kocsma felé kacsázni; meg se várta hogy odaérjen. — Másodikszor is odacsap­ta nekik! — kiáltott feléje. Mindenki tudta már, hogy Matej összetörte magát. Odahaza nyög az ágyon, s káromolja az Istent. Ügy volt, hogy hazafele tartott a városból, békében, mert a fát, azt eladta. S ahogy a keresztúthoz ért, a lovak valamitől megbokro­sodtak, és elragadták a sze­keret. Aztán valamivel odébb az árokban kötöttek ki. Így. A szekér is ripityára tört. — Uramisten! — sóhajto­zott a nép. — Mi jön még?! Beérett végre az a gyér kis gabona a sovány hegyi föl­dön. Amit a vad nem gázolt le. Éjszakánként kolomppal riogatták, fedőket csapkod­tak össze, fazekakkal csö­römpöltek. Így aztán beérett a szo­kott időben, mely itt az er­dők ölében később van, mint egyebütt. Beérett, le is vág­ták az ősi kétkezi módon, keresztekbe rakták. S mert oly kevés, mert oly drága a beleölt gond és aggodalom miatt, hát rettegve féltik: most már legalább megma­radjon. Kinn égnek a tüzek a ha­tárban. S virraszt a férfila­kosság a tüzek mellett, me­lyek a vadak ellen lobognak. Tűzőrségben vannak — igy mondják. Ezért is meg azért is. Nehogy az a kis egybehordott Élet e száraz időben a tűz martaléka le­gyen. Miközben a maguk rakta tüzek mellett bóbiskol­nak, hogy a vadaké se le­gyen. Az a kis csapat — jobban fiatalok —, amelyik oltó­brigádnak nevezte magát, mert oda kell futnia, ahol a bajt jelzik, a Pap-dűlőben ütött tanyát, a templom­dombtól sóhajtásnyira, egy kis gyepes helyen. Afféle mezei csomópont volt ez. Szekémyomok ágaztak ki innen, kanyargós ösvények vágtak fel a dombnak gala­gonya- és kökénybozótok közt. Kiöregedett gyümölcs­fák fogták gyér lombháló­jukba a holdat. Volt ott egy öreg tuskó, azt szabdalták fel; csende­sen, vörösen parázslóit. A hold is vörösen parázslóit az ágak közt. S e két tűz ke­resztezésében aranylott a vaskád, mint a vörös sztani- ol. Vagy akár a kalapált rézlemez. Két hektó víz fe- ketéllett benne, mint a szu­rok. Vödrök álltak a bokor alján egymásba rakva, s a kádnak támasztva csák- lya, meg hosszú rúdon vizes szalmacsutak, a tűzcsapó. Mindeme harci kellékek a tűzőrséghez tartoztak. A tűzőrség maga elhevere- dett a gyepen, a parázs kö­rül. Szalonnát tartottak fö­léje, s hallgatták, hogy ser- ceg a csöpögő zsír. Négyen vagy öten voltak, fiatalok, akik a gyepen hevertek. Buda tanító a maradék tüs­kön ült, s mellette ült szo­rosan, nagyobb hely hfján a nyugalmazott igazgató. A fi­úk azt gondolták: „Megfér­nek kis helyen”. (Folytatjuk) gazdálkodás korszerűsítésé­ben, vagy más területen, bár nevüket méltatlanul el­feledték, vagy meg sem is­merték. A megyénkben csaknem minden jelentős településben megszervező­dött gazdasági egyesületek és körök nemcsak azért vol­tak nagy jelentőségűek, mert ma sem lebecsülendő gyor­sasággal terjesztették a kor­szerű gazdálkodás ismerete­it; több ezer tagjuk között olyanok is akadtak, akik maguk is felismerték a kor­szerűsítés újabb eljárásait és nagy szerepük volt a he­lyi, vagy területi viszonyok­nak legmegfelelőbb terme­lési kultúra kialakításában. Nemcsak a mezőgazdaság­ban, de más területeken (pl. a repülésben) is akadtak, akik koruk színvonalán ál­ló eredményeket értek el. Az ilyenfajta felfedezésekre azonban nehéz sors várt, hiszen nemigen akadt olyan pártfogó, akinek érdekében állott volna a felfedezések támogatása. Megyénk tudományos éle­tében kivételes szerepet tölt be a helytörténetírás, amely­nek az 1700-as évek végé­től kezdve folyamatos tra­díciói vannak. Legjelesebb képviselői Petik Ambrus, aki 1784-ben Békés megyét bemutató földrajzi mun­kát írt, Skolka Sámuel, aki a Hazai tudósítások hasábja­in 1806-ban igen értékes dolgozatokat jelentetett meg, majd Ágoston János, Gacsáry István, akinek gaz-> dag, eredeti irásanyagra tá­maszkodó településkróni­kái országszerte ismertek. Az 1850-es évektől országos hírű tudósaink lettek Mo- gyorós'sy János, Haan La­jos, Zsilinszky Mihály, Ka­rácsonyi János, Márki Sán­dor, Oláh György. Munká­juk eredményessége nem­csak kivételes egyéni ké­pességükben rejlett — fon­tos szerepe volt annak is, hogy 1874-től a Békés vár­megyei Régészeti és Műve­lődéstörténeti Társulat ke­retében szervezett összefogás jött létre a kutatók és az aktív érdeklődők között. A sort tovább lehetne folytatni. Ez is elegendő azonban annak bemutatásá­hoz, milyen gyökerekből táplálkozott megyénk tu­dományos életének fejlődé­se, hogyan alakult ki az a sajátossága, hogy meghatá­rozó vonulatai máig is el- • sősorban a megye gazdasá­gi életében döntő szerepet játszó mezőgazdasághoz és élelmiszergazdasághoz, il­letve az újra egyre fonto­sabb társadalmi-politikai funkciót betöltő helytörté­neti kutatásokhoz kapcso­lódnak. tott: már nemcsak hogy szé­les körben elismerik, és igénylik a tudományos kuta­tásokat. de megteremtődtek azok a személyi, intézményi feltételek is, melyek lehető­vé teszik, hogy csökkentsük a tudományos fejlődés fázis­késését és egyre nagyobb mértékben bevonjuk a kuta­tókat aktuális, gazdasági, társadalmi, politikai felada­taink megoldásába. 1973-ban, az MTA Föld­rajztudományi Kutató In­tézete alföldi csoportjá­nak békéscsabai elhelye­zésével újabb — a termé­szeti és társadalmi tényezők kölcsönhatásával foglalko­zó — tudományos bázis te­remtődött. Ennek létreho­zása nemcsak egy addig hi­ányzó tudományág megho­nosítását jelentette; fonto­sabb az a szerepe, amit a szűkebb táj mai problémái­nak tudatosításával, a gaz­dasági fejlődés bizonyos va­riációs lehetőségeinek fel­tárásával játszik a tudomá­nyos kutatások jelentőségé­nek széles körű elismerte­tésében. A változásokat végigte­kintve azt kell megállapíta­ni, hogy a tudományos fej­lődés megyénkben is a gaz­dasági-társadalmi fejlődés szükségszerű velejárója. Az is kétségtelen, hogy ez a fejlődés eddig csak nagyon lassan, mai szemmel nézve szükségtelen akadályokon keresztül jutott érvényre és a többszörös fáziskésés mi­att csak kivételes alkalmak­ként tudott segítséget adni az aktuális feladatok megol­dásához. Az utóbbi évek fejlődése nyomán megyénk­ben a tudományos élet fej­lődése is fordulóponthoz ju­Megyénkben ma három tu­dományos intézet (öntözési, haltenyésztési kutatóintézet, földrajzi kutatócsoport) mű­ködik, amelyek keretében je­lenleg mintegy 60 főhivatá­sú kutató dolgozik, jelentős szerepet vállalva az ágazati minisztérium, illetve az MTA által kijelölt országos és nemzetközi kutatási felada­tok teljesítésében. Mintegy 100-ra tehető azoknak a felsőfokú oktatási intézményekben, illetve más intézményekben dolgozó ku­tatóknak a száma, akik munkájuk részeként végez­nek tudományos tevékenysé­get (főiskola, óvónőképző in­tézet, múzeumok, levéltár, kórházi orvosok). Változó, de a folyamatos tudományos kutatásokat vég­zők körét tekintve hasonló azoknak a száma, akik — munkakörüktől függetlenül — érdeklődésüktől hajtva te­vékenykednek a tudományos élet valamelyik területén. Ennek" mintegy kétszeresé­re tehető azoknak a száma, akik alkalmanként kapcso­lódnak be a tudományos fel­adatok végrehajtásába. Még szélesebb azoknak a köre, akik — elsősorban a Haza­fias Népfront által szerve­zett mozgalmak keretében — alkalmanként részt vesznek a tudományos anyagok gyűjté­sében, illetve a TIT-szerve- zeteken keresztül a tudomá­nyos eredmények népszerű­sítésében. Az összes kutatók számát mintegy 180—200-ra, a tudományos élethez szoro­san kapcsolódó — annak tár­sadalmi hátterét alkotó — aktívák számát 200—300-ra becsülhetjük. A kutatók mintegy 50 szá­zaléka a társadalomtudomá­nyokkal. 20 százaléka agrár- tudományokkal, 15—20 szá­zaléka a természettudomá­nyokkal foglalkozik. 10—15 százalékuk pedig a műszaki, illetve az orvostudományok területén végez kutatásokat. Bár az adatok más — ha­sonló adottságú — megyék­hez képest viszonylag ked­vező képet mutatnak, a tu­dományos élet fejlődését az egyes területeken elért ered­mények ellenére sem tekint­hetjük kielégítőnek. Nem te­kinthetjük annak, hiszen az utóbbi években megyénk fel­sőfokú képzettségű szakem­beréinek száma jelentősen megnőtt, egyes területeken (pl. agrár-műszaki) csaknem megkétszereződött, ugyan­akkor a tudományos tevé­kenységet folytatók száma lényegében változatlan ma­radt. Ez a helyzet nemcsak a tudományos élet jelené­nek gondja: a fiatal kutató­nemzedék kialakulásának problémái veszélyeztetik a megye tudományos életének jövőjét. Közismert, hogy a tudo­mányos eredmények (külö­nösen a társadalomtudomá­nyok esetében) rendkívül fontos szerepet játszanak a politikai-ideológiai munká­ban, hatékony eszközei a szocialista tudatformálásnak. A tudományos életet ily mó­don nem lehet a benne részt vevők viszonylag kis számával mérni és perifé­riális dolognak tekinteni — a problémák rendezése és a tudományos irányításnak az állami irányításba való mél­tó elhelyezése politikai je­lentőségű feladat. Megyénk tudományos éle­tének struktúrájából is kö­vetkezik, hogy az eddigiek során csupán egyes részterü­leteken sikerült a tudomá­nyos tevékenység koordiná­lása, céltudatos irányítása, de az egészet tekintve nem ala­kult ki olyan megyei irányí­tás, amely átfogná a megyé­ben folyó tudományos tevé­kenységet. Az irányítás — részterüle­teken megvalósuló — szer­vezettsége a jelenlegi körül­mények között már nem ele­gendő, sőt a meglevő for­mákkal az egyes részterüle­teken megvalósuló irányítás színvonala sem emelhető. Ez azért is megengedhetet­len, mert míg a művelődés más területeinek irányításá­ban megyénkben az elmúlt években jelentős, országo­san is elismert eredmények születtek, addig a tudomá­nyos élet irányítása messze elmaradt a megye érdekében szükséges szervezettségtől, ami a többi művelődési te­rület fejlődésére is egyre in­kább negatív hatással van. Elkerülhetetlenül szükség van egy olyan — a megye egész tudományos életét át­fogó. megyei célkitűzések alapján működő — tudomá­nyos koordináló-irányító szervre, amely összekapcsol­ja a részterületeken folyó munkát és biztosítja a tudo­mányos élet tervszerű fejlő­dését. Sajátos helyzetünkből kö­vetkezik — és más megyék­ben (Szabolcs, Bács) szer­zett ^ tapasztalataink is meg­erősítik —, hogy nem ele­gendő az elvi irányítás biz­tosítása. gondoskodni kell a tudományszervezéssel, irá­nyítással járó gyakorlati fel­adatok ellátásáról is. Megyénkben, ahol nincs egyetlen vitathatatlanul ve­zető szerepet játszó kutató- hely sem, a megyei tanács- nak kell vállalnia a tovább­lépéshez szükséges tudo­mányszervezési feladatok el­látását is. Ennek a felismerésnek a hatására ez év májusában a megyei tanács ülése napi­rendre tűzte a tudományos elet problémáinak megvita­tását és olyan határozatot hozott, amely jelentős ha­tással lesz megyénk tudo­mányos életének továbbfej­lődésére. A tanácsülés szükségesnek tartotta, hogy ennek a sa­játos területnek az átfogó irányítására a végrehajtó bi­zottság tudományos koordi­nációs szakbizottságot hoz­zon létre. A tudományos koordinációs szakbizottság feladata a megyében folyó tudományos tevékenységek koordinálása, irányítása, szervezése, a meglevő (illetve az e célra folyamatosan biz­tosított) anyagi lehetőségek és szellemi kapacitás haté­kony felhasználásával, a sa­játos megyei feladatok vég- rehajtását is fokozottan se­gítő tudománypolitikai célki­tűzések megvalósítása érde­kében. Az elvi irányítás mellett a szakbizottság megfelelő anyagi eszközökkel, és a gyakorlati tudományszerve­zési feladatok végrehajtásá­ra kinevezett tudományos titkár révén a szükséges operatív feltételekkel is ren­delkezik, azaz a tudományos élet valamennyi területét át­fogóan tudja befolyásolni. Meggyőződésünk, hogy ha­tékony működése esetén ez az országosan egyedülálló tudományszervezési-irányí­tási rendszer kedvező ha­tással lesz megyénk és az egész tájegység szellemi éle­tének továbbfejlődésére és elősegíti, hogy a tudomá­nyok nagyobb szerepet tölt­senek be megyénkben is a szocialista építés soron kö­vetkező feladatainak megol­dásában. Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom