Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

1978. szeptember 14., csütörtök Jó ivóvizet mindenkinek! Alkatrészellátás ákkal szerzett tapasztalato­kat, az erre vonatkozó kuta­tásokat, s ezek gyakorlati hasznosításának eredményeit. 1990-ig minden magyar te­lepülésnek egészséges ivó­vízzel kell rendelkeznie, ha másképpen nem, regionális rendszerű közműves — veze­tékes — ellátásból. Hatalmas követelmény ez. Egy-egy la­kás naponta átlagosan 1-2 köbméter vizet használ fel, a csatornáknak pedig min­den ezer ember után száraz időben, csúcsfogyasztáskor másodpercenként 5-6 liter vizet kell elszállítaniuk, de egy felhőszakadás után ez a mennyiség 30—40 literre is nőhet. Jelenleg egy-egy személy naponta közvetlenül vagy közvetve étkezés céljára 5— 10 liter vizet fogyaszt, nem említve a használati vizet, amivel együtt a napi kom­munális vízmennyiség orszá­gosan meghaladja a 3 mil­lió köbmétert, számításba véve a lakosság ellátására rendelt iparvállalatok ivóvíz­minőségű vízszükségletét, is. Az ipar föbbi üzemei ennek a mennyiségnek még további nyolc-tízszeresét használják fel, más „forrásból” eredő vagy más minőségű vízből. A vízellátás, a vízrendezés és a vízelvezetés berendezé­seinek létrehozása nagyon költséges. Egy-egy lakás közművesítése átlagosan 150 ezer forintba kerül, s ebből a vízzel kapcsolatos beruhá­zások költsége 70—80 ezer forintot tesz ki, helyenként azonban eléri a 120—150 ezer forintot is. A vízgazdálkodás és a te­lepülésfejlesztés — a telepü­léseken belül — elsődlegesen a tanácsok feladata. Hatás­körük meg is van hozzá, de gyakran hiányzik a pénzügyi fedezet és szinte általánosan a személyi és felszerelésbeli felkészültség. Sok tehát a probléma. Az illetékesek ezért az 1977 szeptemberében ren­dezett kerekasztal-megbe- szélésen számba vették eze­ket a gondokat, és ennek alapján mintegy 50 átfogó témakörben kértek konkrét javaslatokat az érdekelt szakembertől. Az eredmény körülbelül száz tanulmány lett, hozzávetőlegesen ezer oldal terjedelemben. Ezek a dolgozatok alapoz­zák meg azt a „Vízgazdálko­dás-településfejlesztés ’78” című országos konferenciát és szemináriumot, amelyet a Magyar Hidrológiai Társa­ság és a Magyar Urbaniszti­kai Társaság rendez szep­tember 13. és 16. között Szekszárdon. — v. j. — V ajon hány ezer, vagy hány tízezer, netán százezer háztartási gép áll bénán, mert alkat­rész hiányában a szervizek nem tudják megjavítani? Ilyen statisztika nem áll rendelkezésre, de személyes tapasztalatai mindenkinek vannak. Hiszen ma már több mint 700 ezer személy- gépkocsi van a lakosság bir­tokában, minden 100 ház­tartásra 78 mosógép. 81 hű­tőgép és 76 televízió jut, hogy csak a legfontosabba­kat, a legértékesebbeket em­lítsük. Miközben a gépek mennyisége és választéka rohamosan nőtt, a szerviz- hálózat csak lassan bővült, az alkatrész-utánpótlás pe­dig távolról sem folyamatos. Az idén sok minden tör­tént, annak érdekében, hogy a tartós fogyasztási cikkek hosszabb életűek legyenek. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán megtárgyalta és elfogadta a belkereskedelem­ről szóló törvényt, amely er­re vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. Dr. Sághy Vil­mos, belkereskedelmi minisz­ter parlamenti expozéjában a többi között a következő­ket mondta: „A vevők joggal kívánják, hogy a vásárolt termékek, amelyekért pénzüket adták, használhatók legyenek. Jo­gos bosszankodást vált ki mindenkiből, jia a drága ké­szülék egy-egy olcsó alkat­rész hiánya miatt nem mű­ködik.” A törvény, amely július elsején életbe lépett, kimondja, hogy az üzemben tartáshoz, illetve javításához szükséges .alkatrészekről és tartozékokról a termelőnek, illetve az importálónak — együttműködve a kereskedel­mi gazdálkodó szervezetekkel — az áru szokásos élettarta­ma alatt folyamatosan gon­doskodnia kell. A forgalom­ba hozatallal egy időben meg kell teremteni a karbantar­tás és a javítás feltételeit is. A téma nem sokkal ké­sőbb a Minisztertanács elé került, amely rendeletben szabályozta a leglényegesebb részletkérdéseket. Tisztázta például, hogy mit értsünk a „szokásos élettartamon”, vagyis, hogy mennyi ideig kell egy-egy tartós fogyasz­tási cikkhez alkatrészekről gondoskodni. Az ötezer fo­rintnál olcsóbb termékek esetében legkevesebb 6, a drágább cikkekhez legkeve­sebb 8 évig kell gyártani, il­letve a kereskedelemnek be­szereznie az alkatrészeket. Amennyiben ez nem tör­ténik meg, a KERMI meg­tilthatja a termék árusítását, a vásárló pedig polgári pert indíthat a vállalat, vagy a szövetkezet ellen, amelyiktől a tartós fogyasztási cikket vásárolta. A kormányrende­let már hatályba lépeti, de csak az 1979. január 1. után gyártott termékekre vonat­kozik. A határidő csak a vá­sárló számára látszik távo­linak; a termelőknek, az importálóknak, a forgalma­zóknak és a javító-szolgálta­tó iparnak már rég meg kel­lett kezdenie a felkészülést a rendelet és a törvény végre­hajtására. A kereskedelemben az el­képzelések szerint összpon­tosítják az alkatrészek áru­sítását. A sűrűbben szüksé­gesek legyenek széles kör­ben kaphatók, a nagyobb terjedelmű és értékű alkat­részeket viszont szakáruhá­zakban kell kínálni. Ilyen szakáruházakat a közeljövő­ben minden nagyobb város­ban, elsőként a megyeszék­helyeken szükséges létrehoz­ni. A szakszerű árusításhoz, tanácsadáshoz jó szakembe­rek is kellenek; képzésük módját most dolgozzák ki. Számos szerviznek vannak üzletei is, amelyekben alkat­részt árusítanak. Ám inkább készárut kínálnak, vagy ki­zárólag beszereléssel, tehát drágábban adják az autóal­katrészt. Kívánatos, hogy ezek az üzletek főként al­katrészt árusítsanak, sőt a szervizek bővítsék mind az alkatrészárusító, mind a ja­vító tevékenységüket. Különösen nagy gond a tekintélyes mennyiségű, im­portból származó tartós fo­gyasztási cikk alkatrész­utánpótlása. A Belkereske­delmi Minisztérium ma már — a törvény szellemében, de a vállalati önállóság tisz- teletbentartásával — meg­kérdezi vállalatait hogy mennyi alkatrészt rendeltek, kötöttek le szerződésben több évre előre a készter­mékhez. Nem véletlen, hogy olyan sok haj van az alkatrész­utánpótlással. Mind a gyár­tás, mind a forgalmazás meglehetősen hálátlan fel­adat : munkaigényes, hely­igényes (a sok százezerféle alkatrész tárolásához kor­szerű raktárházak, sőt, szá­mítógépek is kellenének), nagy szakértelmet kíván, ráadásul nem túlságosan ki­fizetődő. Módosításra szorul az ezzel foglalkozó vállala­tok érdekeltségi rendszere is, egyebek között a készletgaz­dálkodás vonatkozásában. Ma ugyanis büntető kamatot fi­zet az a vállalat, amelynek alkatrészkészletei meghalad­nak egy bizonyos mennyisé­get. I tt csak néhányat em­lítettünk a teendők közül, amelyekkel mérsékelhető vagy megszün­tethető a krónikus alkatrész- hiány. s amelyekkel életre kelthetők a működésre kép­telen, . béna gépek. A meg­oldás nemcsak a tulajdono­sok érdeke, hanem a nép­gazdaságé is: a lakosság gépállománya a nemzeti va­gyon nem is csekély része. (g. zs.) Naponta 90 sertést dolgoznak fel a Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemében. Képünkön; tisztítják és darabolják a szalonnának valót Fotó: Veress Erzsi » A Villamos Berendezés és Készülék Művek pápai Elekther- max Gyárában az idén harminckétezer darab háztartási tűz­helyet és tízezer darab grillsütőt gyártanak a hazai kereske­delemnek. A képen: a tűzhelyek szerelése (MTI-fotó: — Rózsás Sándor felvétele — KS) Agglegénysors, avagy egy férfi szokatlan hobbijai Tótkomlóson több embertől megkérdeztem, hol lakik Ribárszki János. Noha jól ismerték a nevet és az utcát, a házszámot azonban nem tudták megmondani. Érdekes módon valamennyien hozzátették: különben az a ház az övé, amelynek udvarán hatalmas fenyőfák állnak, és a kert csupa virág... Végigmegyek a fehérre meszelt, dísznövényekkel te­lirakott folyosón, a ház vé­gében egy középtermetű, fürge mozgású férfit látok magam előtt. Bemutatkozunk egymásnak, majd előadom kívánságomat. P Sütés, fűzés — Az életéről, a munká­járól beszéljen nekünk. — Talán előbb arról szó­lok, hogy a Nagy-alföldi Kő­olaj és Földgáztermelő Vál­lalattól 1975-ben mentem nyugdíjba. Itt kaptam meg a Kiváló Dolgozó jelvényt. Természetesen azelőtt több munkahelyem is volt. — Mióta lakik ebben a házban? — Hároméves korom óta élek itt. Egyébként 1911-ben születtem; édesapám fuvaros volt, s édesanyámmal mint egyedüli gyereket neveltek engem... — Milyen iskolába járt? — Hat elemit és négy pol­gárit végeztem. Többek kö­zött apám korai halála is közrejátszott abban, hogy nem tudtam tanulmányaimat folytatni, pedig jó tanuló voltam. Az iskola befejezése után mezőgazdasági munkát végeztem, majd később hi­vatalnok lettem, de eladó­ként is dolgoztam Békéscsa­bán. .. — Ügy tudom, egyedül él itt? — Igen, mióta édesanyám 1953-ban meghalt. Több évig udvaroltam ugyan egy lány­nak, de aztán máshoz adták férjhez. — Olyan ragyogó itt min­den. Szinte hihetetlen, hogy ez a nagy rend egy férfi munkája. — Szüleimtől szorgalmat, rend- és tisztaságszeretetet tanultam. Édesanyám sokat betegeskedett, ezért a kony­hában gyakran segítettem neki. Akkor tanultam meg sütni és főzni is. Eközben elővesz egy dí­szes fadobozt melyből fény­képek kerülnek elő. Áz egyiken egy hatalmas, szé­pen díszített torta látható. — Két hete rendelésre 80 tojásból csináltam egy tor­tát. A szomszédok és isme­rősök kérésének alig tudok eleget tenni. Többnyire la­kodalmakba, a tortán kívül apró süteményeket is készí­tek. Valóságos örömet okoz a tortasütés. Mindig azon töröm a fejem, vajon mit tudok kihozni a megrende­lők által ideszállított nyers­anyagból. P Kézimunka Az ízlésesen berendezett szobák padlózata fényesen ragyog. A kifésült szőnyeg­rojtok is precízségről, rend­szereiéiről tanúskodnak. A falakon képek. — Ki festette ezeket a képeket? — Én. Amikor iskolába jártam, megszerettem a raj­zolást és a festészetet. Ké­sőbb mindig azzal vigasztal­tam magam, hogy nyugdí­jas koromban folytatni fo­gom. — Látta-e valamelyik szakember, vagy művész ezeket az alkotásokat? — Igen. És azt mondták: jó a színkeverésem, meg nem szabad abbahagynom. Az özön munka azonban megakadályozta, hogy foly­tassam a festészetet. — Talán a díszpámákat is ön készítette? — Valóban magam varr­tam ki őket, sőt, a szőnyeg­futókat is. — Hogyan volt erre ide­je? — Mind a tortasütést, mind a kézimunkát hobbi­ból csinálom. Említettem, hogy a gázelosztó telepen ellenőrként három műszak­ban dolgoztam. Különösen télen értem rá például azon töprengeni, hogyan Jcészül a beregi minta. Nagyon örül­tem, amikor rájöttem a „ti­tokra”, s azután kizárólag a saját lakásom díszítésére csináltam a keresztszemes párnahuzatokat és futókat. Két jelentős tudományos tanácskozást rendeznek a héten hazánkban a vízügyi szakemberek. Az elsőt — az Országos Vízügyi Hivatal, a Magyar Hidrológiai Társa­ság, a Magyar Kémikusok Egyesülete és a GTE rende­zésében — mától, szeptem­ber 12-től Pécsett bonyolít­ják le. A rendezvény neve: II. vízügyi tudományos kor­róziós kollokvium. Az acélszerkezetek, beren­dezések anyagában rozsdáso- dás — szaknyelven : korrózió megy végre attól függően, hogy azok a felszíni vízzel, az ivóvízzel, a szennyvízzel érintkeznek-e. A korrózió el­leni harcban sikert jelent, ha a szakemberek a korró­ziót idejében és helyesen fel tudják mérni, és ennek is­meretében intézkednek. Ezt kívánja elősegíteni a konfe­rencia, amelyen a téma ha­zai ismerőin kívül számos külföldi szakember tart elő­adást. Napirendre kerül a vízépítés, a szennyvízkezelés és az ivóvízellátás berende­zései korróziós folyamatai­nak problémája, ismertetik a korrózióvédelem anyagait, az új eljárásokkal, technológi­— Mivel töltötte a többi évszakban az időt ott kint a telepen ? P Kertészkedés, műgyűjtés — A munkám mellett ker­tészkedéssel foglalkoztam. Ne dicsekvésként mondom, amikor Tatársáncra kijött a bányakapitány, és meglátta a virágoskertet, nem győzött csodálkozni rajta. Szanzavérák, kaktuszok, begóniák, s ki tudja még: milyen dísznövények ékesí­tik a kertet. A fenyőfákat több mint 40 évvel ezelőtt maga Ribárszki János ül­tette. Akár merre is jártam a házban, mindenütt ötletes megoldások és gazdagon dí­szített, múlt századból való tányérok, bútorok láthatók. A nyitott verandán egy 1810- es évjáratú ágyvég áll. — Nézze csak: ez az egyik tanyáról való, ahol nyáron a gazdák az eresz alá vitték az ágyat, és kint aludtak. Az ágy lábait a jó­szágok rágták meg... Megnéztem a konyhát is. Tágas helyiség, s a mozaik­kockákat hamarosan par­ketta váltja fel. Akvárium, gáztűzhely, tányértartó, fió­kos szekrény, és egy hatal­mas festett deszkalap talál­ható itt. — Mi ez? — Ez az én baldachinos ágyamnak a teteje. Nemrég küldték vissza Budapestről, ahol egy kiállításon mutat­ták be a látogatóknak. * * * Néha Vitray Tamás Csak ülök és mesélek... című tévéműsorában bukkannak fel olyan személyek, akik valamilyen különös, furcsa hobbival töltik szabad ide­jüket. Megismerhetjük azo­kat a férfiakat is, akik ti­pikusan női mesterségeket űznek, (például kézimunká- zás), vagy már-már meg­szállottan hódolnak valami­lyen szenvedélyüknek. Ha jól belegondolunk, és figye­lembe vesszük az adott hely­zeteket, ezeknek az emberek­nek a tevékenységében, aka­raterejében felfedezhetünk valami rendkívülit. És ez a fontos, mert ha valamennyi­en hasznos elfoglaltságot ta­lálunk, akkor nemcsak ön­magunk, hanem mások ér­dekét is szolgáljuk. Bukovinszky István

Next

/
Oldalképek
Tartalom