Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
& ^£78j_jizeptember_13;j_szerda_ Többszörös tervmódosítás... Késik az új könyvesbolt Békéscsabán Békéscsabán a Radnóti Miklós Könyvesbolt rég kinőtte magát. Az eladótér kicsi, zsúfolt. Ha egyszerre több vásárló érkezik, bizony nehézkes a kiszolgálás. Nem csoda, ha az illetékesek nagy örömmel fogadták a hírt annak idején, mely szerint a Tanácsköztársaság útja 50. szám alatti szövetkezeti lakások földszintjén új könyvesboltot építtet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Annak azonban már senki nem örül, hogy egyelőre rejtély: mikor nyílik meg a megyeszékhely új könyvesboltja? — Már az indulással baj volt — mondja erről Papp János, a Békés megyei Beruházási Vállalat igazgatója. — Amikor a szövetkezeti lakásokat elkezdték építeni, nem voltak meg a partnerek a földszint beépítésére. Ezért épültek lábakra a lakások. Az utólagos beépítés pedig bonyolultabb, költségesebb, mintha egy füst alatt történt volna minden. Először úgy volt, hogy lesz ott egy könyvesbolt, egy presszó és a Gyulai Húskombinátnak mintaboltja. A tervek annak rendje, módja szerint elkészültek, a húskombinát azonban visszalépett. Üj tervet készítettünk, mert a húskombináti bolt helyett ételbár épül. Természetesen a belső részt másképp kell kiképezni. A területet 1977. szeptember 30-án adtuk át a békéscsabai Városi Tanács Költségvetési Üzemének. 1978. július 30-án kellett volna átadni az új könyvesboltot, az ételbárt és a presszót, de a mai napig sem kaptuk meg ezt a jelentést. Mi azzal befejezzük a munkánkat az említett építkezésen, amikor a műszaki átadás megtörténik, mert a belső berendezést a vendéglátóipar és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat saját hatáskörében oldja meg. Ügy hírlett, hogy az ünnepi könyvnapokra megnyílik a bolt, de véleményem szerint abból nem lesz semmi. A legfrissebb értesülésünk szerint a könyvesbolt belső berendezését egy megyén kívüli faipari szövetkezet végzi, de még hozzá sem kezdett a munkálatokhoz. A költségvetési üzemben Jambrik Mihály főmérnök és Endrényi Imre építésvezetőtől kértünk tájékoztatást: hol tartanák az építkezéssel? — A jövő hét közepén egészen biztos, hogy átadjuk a három új létesítményt a beruházási vállalatnak. Nagyon szép, korszerű lesz minden. A könyvesbolt például 100 négyzetméter eladótérrel épül, ehhez jön a raktár, a szociális helyiség. Nem mentegetőzünk, de előre kell bocsátanunk: az új létesítmények átadásának határideje egybeesett a nyári nagy karbantartási munkálatokkal. Márpedig nekünk elsőrendű feladatunk, hogy az óvodákat, iskolákat a nyári szünetben fessük, meszeljük. Onnan a munkaerőt nem lehetett átcsoportosítani. De a fő baj nem itt kezdődött. Mivel módosítani kellett a tervet, darabonkint szállították, nem egy komplett terv alapján indult az építkezés 1977. novemberében. Késve kezdhettük a nyílászáró szerkezetek gyártását is. Mivel az épület belső fala magas, álmennyezetet terveztek. Igen ám, de nem vállalta a Fémmunkás Vállalat a határidőre való elkészítést, ezért a beruházókkal tárgyalásokat kellett folytatnunk arról, hogy fém helyett műanyagból legyen az álmennyezet. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatot személyesen, levélben, táviratilag több alkalommal megkerestük, amíg sikerült a terveket egyeztetni. így lett ongro- plast műanyag álmennyezet. Aztán jött a Kőfaragó Vállalat, amely visszamondta a harsányi szürke márvány lapokat. Újabb tervmódosí tás alapján végül is sokkal drágább, a Szovjetunióból importált szürke márványt sikerült beszerezni. Nevetségesnek tűnik, de így igaz: a saját megyénkben levő Orosházi Üveggyárból nem sikerült beszerezni időben a portálüvegeket! Arra hivatkoztak, hogy a méretek miatt ilyen kistételű megrendelést gyártani nem gazdaságos ... Végül ez a probléma is megoldódott. Leginkább a szobafestő és mázoló szakmában volt munkáshiány, ezért szerencsénkre a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat elvállalta az épületek kifestését. Ezzel sokat segítettek rajtunk. * * * Végül is annyit sikerült megtudnunk: a jövő héten a beruházó vállalat átveheti az épületet. Hogy a belső szerelési munkálatok menynyit váratnak magukra, az rejtély ... Az új könyvesbolt átadása még bizony várat magára. Ary Róza A könyvesbolt várat magára... Fotó: Veress Erzsi Egy szem a láncból... A párttitkár gondolatai a Körösi Állami Gazdaságról és a gyomai közművelődésről A közművelődési vezetők egyik megyei tanácskozásán, ahol a községek művelődési terveit értékelték, a gyomaiaké bizonyult a legátgondoltabbnak, a legjobbnak. A nagyközség párttitkára, Jenei Bálint véleménye szerint a húsz vállalat és intézmény, a párt- és tanácsi közösségek összehangolt kultúratervező, közművelő munkájának élmezőnyében az építőipari szövetkezet mellett tevékenykedik a Körösi Állami Gazdaság is. A kultúra házát kinőtte már a nagyközség. Mégis a szűkös anyagi lehetőségek, hátrányos tárgyi feltételek ellenére egyre élénkebb a kulturális élet Gyomán, 6 ez nem kis részben a változó közművelődési szemléletű gazdasági vezetők érdeme. Ügy mondják, hogy jövőre néhány 100 ezer forintból a művelődési házat is felújítják. A toldás-foldás után az igazi megoldást a következő 5 éves terv, a megyei segítség jelenti: Gyoma és Endrőd határán korszerű, új művelődési ház várja majd a két település lakóit. Varga Bálint 12 éve áll a gyomai Körösi Állami Gazdaság pártalapszervezeteinek élén. A három alapszervezetet irányítja: az állattenyésztőkét, a növénytermesztőkét és a gépesítési terület pártmunkásait. — Most még jó ez a szervezeti felépítés — magyarázza a párttitkár —, de a fejlődés mást hoz magával. Lassan összeolvad a növénytermesztés és a gépesítés alapszervezete, így két tagcsoportra oszlik majd a párttagság. — A lényeg persze akkor sem változik, a gondokat ugyanúgy elmondják az emberek, vagy talán még jobban. Csak jó szem kell ahhoz, hogy meglássa, milyen szorosan összekapcsolódik nálunk a művelődés és a demokratizmus fejlődése!... A szocialista brigádjaink jártukban-keltükben látták, hogy más üzemekben, gazdaságokban, milyen módon ismerkednek a dolgozók az üzemi élettel. Nem is nyugodtak addig, míg ki nem találták, hogy „mi is csináljunk újságot negyedévenként!” összeült a vezetőség, osztottunk, szoroztunk, tárgyaltunk, amíg megszületett a Körösi Híradó! Két számát olvasták már az emberek a gazdaság életéről, eredményeiről, a munkásvetélkedőkről, a továbbtanulásról. Most aztán a hatását is egyre jobban érezzük: párttaggyűlésen, termelési értekezleten hivatkoznak arra az emberek, amit az újságban olvastak tőlünk, rólunk, magukról. Vitatkoznak velünk és egymással is, hiszen a lap mindenkihez eljut. Hatszázhúsz dolgozónk van, s az újság 800 példányban készül. Egyre-másra nyílik az ajtó a gazdaság mozgalmi irodájában. A legkülönbözőbb munkaterületekről keresik a párttitkárt, a segítségét, a tanácsát kérik. A gazdasági munka melSZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény 43. — Mégsem isznak el mindent? — Jut is marad is. S van, amelyik sajnálja a kocsmától, két korsót megiszik a társak közt, s folytatja otthon a novájával. Ilyen is van, s az asszpny is dolgozik, a gyerek is; mert nem engedik ki ám a családból, a keresetét haza kell hozni... így élnek, valójában most se különbül, mint régen, csak jobban. S talán nem a puszta lét a gond. — Sa babonák is élnek... — Virulnak. — No persze — mondta a fiatal nyomozó —, ismerjük, hogyan van. Most az alap változik meg, az anyagi, aztán a tudat jön. — Egyelőre nem nagyon siet — mondta a tanácselnök, ajkán . lefele csörgött a mosoly. Az öreg azon a véleményen volt, hogy innen belülről nézve talán nem látszik annyira a kiút, s ezért megérti a tanácselnök pesszimizmusát, de valójában ez a tíz év semmi se, és ami a tudat megváltozását illeti, még húsz se sok, és a dolog észrevétlen fog végbemenni. Egyszer csak egész másképp fognak gondolkozni az emberek. Olyan, mint az óra. Nem' látjuk, hogy mozog a mutató, csak ha egy idő múlva megnézzük, hol állt akkor, s hol áll most, akkor látjuk, hogy bizony szép kis utat megtett. — Aztán persze — mondta — néha magunk is mozdíthatunk az ujjunkkal azon a mutatón, ha netán nagyon késne. — No hiszen az nem jelenti, hogy mi nem mozdítunk, és csak nézzük a dolgokat ölbe tett kézzel — szólt a tanácselnök. — Csak néha az ember belefárad az eredménytelenségbe ... Most is. épp a minap nekiláttunk a kultúrháznak. De ami igaz, az igaz, hogy a réginek nagyon erősek a gyökerei, a gyomnak jó televénye van, buján zöldell benne, s ahelyett, hogy kipusztulna, még újabb leveleket is nevel. — Költői. — így igaz. A hírek a világból eljutnak már ide, rádión, tévén, újságon át, de ők ebből is ki tudják szűrni maguknak csalhatatlan érzékkel a zöldséget. Hogy példát mondjak, már yeti ember is lakik az erdeinkben, mivel az újságok megírták, hogy a Pamírban meg a Himaláján láttak ilyet. Az elnök nevetett, s nevetett a másik kettő is. — A korszerű babona! — harsogott az öreg. — Az — mondta a tanácselnök. A fiatal nyomozó belekapaszkodott egy szóba: — Azt mondta: jó televénye van. — Mármint a babonás hiedelmeknek. — Hát nem jó? — nevetett az öreg. — Tápsóval locsolják. Direkttermő levével. Ezen megint mulattak, meglocsolták a torkukat, majd az elnök elgondolkodott. — Az erdő... — mondta; s kereste, hogyan is tovább — az erdő jócskán ludas. — Azt lehetne mondani: minden tőle indul ki. Az életüket keresztül-kasul járja. Köréjük fonódik, a nyakuk köré, mint a húrok, fojtogatja őket. Elveszi a földjeiket, benyomakodik bozótjaival és sűrű fiatalosaival, sőt vadjaival a házak közé... és sokáig a világot se engedte be. De még most is, hogy a busz már áttör rajta, nyomhat összezárul, s benn- rekeszti, megpossasztja, ami bejutott. Mint az esővizet a fák sötét odvaiban, ahová soha nem ér el fény. Am az embert, akivel nap mint nap együtt él. táplálni is tudja, néha bőségesen kárpótolja... (Folytatjuk) lett a művelődést, az oktatást is figyelemmel kíséri a pártszervezet. 1975 elején alakult a művelődési bizottság az állami gazdaságban. A sok segítség ellenére sem könnyű a feladatuk, hiszen a dolgozóknak csak 40 százaléka helybeli, a többiek vidékről járnak. A legnagyobb jóakarat mellett sem tudnak minden eseményen jelen lenni. Nem beszélve a kampányszerű mezőgazdasági munkáról. az állattenyésztők beosztásáról, ehhez kellene (ha tudnák) igazítani a művelődés alkalmait. — Sok pénzt ad a gazdaság a művelődésre a községi közös kasszába, s a művelődési ház fenntartásához is, de ezek előnyét főként a helybeliek élvezik. Hogyan lehet a bejáró dolgozókat és a fiatal agrárértelmiségieket jobban a művelődés szárnyai alá vonni? — kérdeztük Varga Bálintot. — Kétségtelenül a leghatásosabb tudásforrás, hír- vivő Jórum az újságunk, de a művelődésre ez évben költött 165 ezer forintunk is megtérül egyszer. Nem azonnal, és nem is mérhető módon. A fiatal vezető gárda igen jól megérti a fizikai dolgozók művelődési gondjait, s a személyes példamutatással is neveli beosztottjait. Külön téma lehetne persze a szakmailag jól felkészített, frissen végzett agrárszakemberek beilleszkedése. Nyitottabbaknak kellene lenniük, és nemcsak a szakmai fejlődés előtt. Nem szeretem a nemzedéki vitákat, mi pontosan olyanok voltunk, mi'ht a „mai fiatalok”. A zártságuk sokszor ^ magyarázható azzal, hogy úgy érzik, lebecsülik őket. Szeretnénk községi agrárklubot alakítani, az itt zajló szakmai viták közelítenék egymáshoz a kezdőket, és a tapasztaltabbakat, s ez mindenki javára válna. A bejáró dolgozók mindegyikének községében van művelődési ház, de ha fontos kulturális esemény van Gyomán, vagy oktatás miatt kell itt maradniuk, megváltoztatjuk a buszindítás idejét. Próbálkoztunk mi már olvasóterem berendezésével is, de inkább hazasiettek az emberek. Érthető, mondták, hogy inkább megveszik a könyvet, s otthon olvasnak. Ez a rendszer bevált, tavaly például a Kos- suth-könyvek árusításával járási szinten elsők lettünk. Színházbérletet szívesen vesznek a szocialista brigádok, de moziba bizony ritkán jutnak el. Amikor valamelyik hétvégéjük szabad, kirándulásra mennek a gazdasági busszal. Nemrégiben Pécsett jártak, azelőtt Szegeden a szabadtérin ijesz- gette őket az eső. A művelődési ház munkatársai segítenek a közművelődési vetélkedőre készülésben. Tavaly nyolc brigádunk nevezett be, s a helyi döntő győztesei, a vasasok, jutalomból a Szovjetunióba mentek. A jutalmuk felét fizette a gazdaság, a másik felét építési munkával váltották meg a brigádtagok. A Körösmenti szövetkezeti táncegyüttes életét is szeretnénk megkönnyíteni, hiszen a mi fiataljaink közül is táncolnak néhányan a csoportban, s folklórműsoraikat minden dolgozónk szívesen nézi. — A művelődés gondjai mellett a különböző oktatási formákat, közös társadalmi megmozdulásokat is figyelemmel kíséri a pártszervezet. Hol tart most az állami gazdaság ezek összehangolásában, tehet-e még többet, úgy, hogy a számok, jelentések mögött valóságos művelődés álljon? Varga Bálint elgondolkozva keresi a tapasztalatainak és a gazdaság terveinek megfelelő legigazibb választ. — Nálunk az utóbbi két évben igen sokat változott a közművelődés jelentősége, de még sem mondhatom azt, hogy minden csak így jó és nincs jobb megoldás. Például a tanulás is gond, mert az állattenyésztőket jobban meg kellene nyernünk a felnőttoktatásra. A szakszervezeti, a párt- és KISZ-oktatás rendben, szervezetten megy. A községi tanács „Egy nap az öregekért” mozgalmában a mi szocialista brigádjaink is jelen vannak. Az iskolák fejlesztéséért is dolgozunk. A vidékről bejárók társadalmi munkájának bérét pedig a lakóhelyek szerinti tanácsokhoz küldjük el az ottani iskolák szépítésére. Vaif úgy, hogy évente 9 ezer forintot is eljuttatunk így egy-egy tanácshoz. A dolgozók képzését és művelését a közművelődési törvény gondolatai szerint tervezzük. Elindultunk a megvalósítás útján, de a céltól még nagyon távol vagyunk. Ugyanúgy, mint a többi gyomai üzem, egy szem vagyunk csupán a község közművelődési láncá- ban- • • Bede Zsóka Az újságkiadás ötletét szorgalmazó Augusztus 20. Szocialista Brigád tagjai lánctalpas rizskombájnt javítanak Fotó: Gál Edit
