Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-11 / 188. szám

1978. augusztus 11., péntek Morzsák — Nem szégyelled, magad, most hogy nézel ki! — kor­holja három év körüli kislá­nyát a kínos gonddal öltö­zött anyuka. A gyerek szipog-szepeg, kezével ügyetlenül takargat­ja ruhácskáját, amin bizony folt esett! Pedig nagyon csi­nos a frissen vasalt, ropogós­ra keményített ruha; kék csíkos a bő szoknya, piros csíkos a felsőrész, rajta fod­rok, díszítés meg minden. Hozzá hófehér térdzokni, új, piros kiscipő — az egész gye­rek olyan nett, mint egy szép baba. Az anyuka, felváltva a nagyobb lánytestvérrel, egy­re csak pirongatja a kislányt, akit valószínűleg' csak a presszó nyilvánossága ment meg egy-két nyaklevestől. — Mikor tanulod már meg, hogy vigyázz a ruhádra! Örökké mosom, vasalom, te meg bemaszatolod, lepecsé­teled, besározod. Na, itt a poharad, idd meg a kólá­dat! A kicsi elhúzódik: — Anya, már nem is va­gyok szomjas! — Na, mesélj! — Nagyon jó volt. Szép a tenger, esőt nem kaptunk, ettünk, ittunk, szóval reme­kül nyaraltunk. Tudod, vet­tük azt a lakókocsit — hát az pompás dolog! Kerestünk a tengerparton egy kempin­get, letáboroztunk, és ki sem mozdultunk két hétig. Ala­posan felkészültünk a tábo­ri életre, vittünk gázfőzőt, krumplit, zsírt, kolbászt, hagymát, edényeket, mosó­szert meg mindent. Reggel én ébredtem elsőnek, hogy mire a férjem meg a srác felkel, kész legyen a reggeli. Hol teát főztem, hol kakaót — ha kaptam tejet a kem­ping boltjában. No, ettünk, megkávéztunk szép kényel­mesen, tudod, a szabadban azért még az is jobban esik, aztán a fiúk lementek a partra fürödni. En meg el­rámoltam, rendet tettem a lakókocsiban (hogy az meny­nyivel kényelmesebb, mint a sátor volt!), esetleg kiöblítet­tem egy-két holmit, inget, törölközőt, fehérneműt. Dél­ben is a magunkét ettük, én ugyan nem kísérletezek min­denféle idegen étellel, meg a pénz is másra kellett, nem a hasunkra! Főztem én olyan lecsót, hogy a szom­széd sátrakban mind a szá­jukat nyalták! Ebéd után az­tán napoztam, kézimunkáz­tam, bevásároltam, leveleket, képeslapokat írtam, lustál­kodtam. Az esték is gyorsan teltek, vacsorára összeütöt­tem egy rántottát, vagy kon- zervet ettünk. Szóval, reme­kül nyaraltunk! Nem is értem, ti miért nem utaztok el valahová?! *1$ ViV Új „munkaerő” érkezett az intézménybe, mégpedig egy fiatal, csinos nő személyé­ben. A lányok, asszonyok anélkül, hogy összebeszéltek volna, nyomban ellenszen­vükkel „tüntették” ki az új jövevényt. Miután külsejé­ben, öltözködésében kifogá­solni való nemigen akadt — ha csak az nem, hogy ál­landóan hosszú nadrágot vu seit —, azt kezdték firtatni, érti-e egyáltalán a szakmát? ..Könnyű neki, ilyen külső­vel nyilván mindenütt felve­szik, ahol férfi a főnök. De majd meglátjuk, mit produ­kál?!" — húzta el frissen rúzsozott száját az egyik fia­talasszony. A többiek egyet­értőén bólogattak, s várták a fejleményeket. Egy meleg nyári reggelen aztán egycsapásra megválto­zott a helyzet. Szinte egyik pillanatról a másikra maguk közé fogadták az új kolléga­nőt, aki most először — szoknyát viselt. A hirtelen támadt rokonszenv magyará­zata: a reprezentatív külse­jű hölgy .. .hm, enyhén szól­va csúnyácska lábakon lép­kedett. .. T. I. A dombegyháziak több éves kérése teljesült, amikor két és fél héttel ezelőtt Tapasztó István, a községi tanács elnö­ke átadta rendeltetésének a szövetkezeti pénzintézet új ki- rendeltségét. A Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet dombegyházi kirendeltségének dolgozói — hallottujc Nagy Pál elnöktől — 14 millió forintos betét és 2 millió 300 ezer forintos kölcsönállományt kezelnek, nagy felelősséggel Kép, szöveg: Balkus Imre Tanácsi beruházás—gondokkal Egy délelőtt a bíróság folyosóján A mezőkovácsházi Nagy­községi Tanács az év első felében 6,9 millió forintot fordított költségvetéséből különböző beruházásokra, felújításokra. A célcsoportos lakásoknál befejezték a középblokkok szerelését, je­lenleg az ajtók, ablakok be­állításán dolgoznak. Ezzel párhuzamosan folyik az ÁFÉSZ-üzletek kialakítása is. A nyolctantermes álta­lános iskola alapozásán és a lábazat elkészítésén túl­jutottak. A tornaterem építése jól halad, várható­an a harmadik negyedévben átadják rendeltetésének. Ugyancsak még ebben az évben birtokba vehetik az MHSZ-székházat, amely 60—70 százalékban megva­lósult. A hat hónap alatt a település lakossága, a szo­cialista brigádok 1,8 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tanács fejlesztési ter­vének bevételét 52,2, a kiadásokat pelig 27,1 szá­A Fáklya írja A Fáklya augusztus 20- án megjelenő új számában képes riport kalauzolja el az olvasókat az évszázad építkezésére, a tervek sze­rint 1983-ban elkészülő Bajkál—Amur vasútvonal­ra; a konakovói porcelán­üzembe, ahol évente 115 millió, különféle termé­ket állítanak elő, valamint Pszkovba. Megemlékezik a lap Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulójáról, s ez alka­lomból közli Lenin 1910 novemberében, a Szocialde- mokrat című bolsevista lap­ban megjelent cikkét, ame­lyet a nagy orosz író halála­kor írt. Képes riport szá­zalékra teljesítette. A szá­mokból kitűnik, hogy nem a legjobb előjelekkel vág­nak neki a második félév­nek. A járdaépítésre, par­kosításra, szeméttelep ren­dezésére, óvoda, szolgálati és állami lakások felújítá­sára, autóbuszváró létre­hozására tervezett 1,7 mil­lió forintot érő munkák el sem kezdődtek. így az 1978- as átadásra valószínűleg nem kerülhet sor. A beruházások elhúzó­dásának egyik oka, hogy a helyi költségvetési üzem az idei tervekben jóváha­gyott 3,8 millió helyett nyolcmillió forint értékű munkát vállalt más meg­rendelőknek. A gondokon csak úgy lehetne segíteni, ha az üzem felülvizsgálná fel­adattervét, és csökkentené az idegen vállalatoknak végzett karbantartást, épí­tést. Erőit elsősorban a fo­lyamatban levő nagyobb be­ruházásokra összpontosíta­ná. mól be Bartók: A kéksza­kállú herceg vára című operájának moszkvai be­mutatójáról. A gazdasági-tudományos hírek között olvashatnak az érdeklődők új szovjet li- cencekről, a rövidlátás és a kancsalság gyógymódjai­ról, a Tiensan gleccsereinek kutatásáról, és folytatódik a KGST tevékenységéről szóló sorozat is. A sportélet hírei között megismerkedhetnek a spor­tot kedvelők egy vitorlázó­repülő-klub életével. Az ínyencek pedig a moszkvai olimpia 400 fogást tartal­mazó étlapjával. Megyénk legnagyobb ügy­forgalmú bírósága a gyulai. Hosszú, szőnyegtelen folyo­sóján élesen koppannak a léptek, mintha a belső indu­latok feszültségét visszahan­goznák. Azt, ami a néma te­kintetekből sugárzik, vagy a mozdulatok ingerültségéből árad. Sajátos hangulata van ennek a folyosónak. Itt lep­lezetlenebbek a konfliktusok, vibrálóbbak az indulatok, s a fájdalom is égetőbb, mint a tárgyalótermekben, ahol az eljárási szabályok rendre és önuralomra intik a peres feleket. ■ térj is feleség Egy fiatalasszony a tár­gyalóterem ajtajánál kifüg­gesztett jegyzéket tanulmá­nyozza, hogy mikor kerül sor a perére. Válik. A férj bá­tortalanul közeledik hozzá. Látszik rajta, nem tudja, ho­gyan szólítsa meg. Az ide­gen tekintetek is zavarják. — Ha már válunk, váljunk el békességgel — mondja kisvártatva. Még reggel van. A nyelvek nem oldódtak meg. Lopva, leselkedve méregetik egy­mást az emberek. A férfi, aki bizonyára nem gondolta, hogy a folyosó felerősíti a hangját, most szinte megder­med a saját szavától. Az asszony csinos. Hátra­veti szőke fejét. — Megjött a jobbik eszed? A férfi most már nem tö­rődik, hogy nézik. Kapva kap az asszony gúnyolódó kérdé­sén. — Beszélgetnünk kellene. — Ugyan miről? — Például arról, hogy ki­nél marad a gyerek. — Nálam, az fix. — És a lakással mi lesz? — Mi lenne, az enyém. Az ügyvédem világosan meg­mondta, akié a gyerek, azé a lakás. — Hát én hol lakjak? — A te dolgod. — Márpedig nem hagyom magam átejteni. Kérni fo­gom a kisebbik szobát. Az megillet engem. —' Na látod, ezért nem válhatunk el békével. Min­dennel kipakolok a bíróság előtt és akkor megtudják, hogy te ki vagy. És akkor többé be sem teheted a lá­bad a lakásomba. Az asszony a csapóajtón keresztül észreveszi, hogy megjött az ügyvédje. Felde­rül, az arca és faképnél hagy­ja a férjét. Az meg lehajtja a fejét. Ügy áll egymagában a folyosó végiben, mint egy karó a pusztában, akit még a madarak is elkerülnék. Miért hazudtál, édes lányom? Sohase felejtem el azt a középkorú parasztasszonyt, akit tanúként idézett meg a fiatalkorúak bírósága. Arról kérdezték, hogyan nevelte a lányát. Amikor megtudta mi történt, elfehéredett, ajka re­megett, de uralkodott ma­gán. Ám, ahogy kilépett a folyosóra, és leroskadt a ló­cára, zokogni kezdett, és ar­cát kezébe temette, hogy senki se lássa szégyenét. A tárgyalás szünetében a lánya melléje ült. — Hagyd már abba — szó­lalt meg ingerülten. — Miért hazudtál édes lá­nyom, hogy a kultúrotthon- ba mész? — Nézett rá az anyja, és hagyta, hogy köny- nyei végigfollyanak az ar­cán. — Ott is voltam, először odamentem. — A kiserdőről azonban nem beszéltél soha. — Azt mondta a két fiú, hogy hazaikísér. Különben mit magyarázkodjak, most már tudod, mi történt. Utá­lom, ha nyavalyogsz. — Micsoda szégyen — haj­togatja az anyja. — Hát ha szégyen, akkor ez is te miattad történt, mert hívtad az orvost. — Megijedtem, amikor reggel megláttam a nadrágo­dat a széken. Apád nem tud­ja, de ha megtudja... A lány vállát vonogatja. Hátra dől a lócán, egymásra rakja lábait. Fejlett, erős lány. Tekintete rebbenetlen. A bíróság előtt sem jött za­varba. Pedig még a 13. élet­évét sem töltötte be. Erősza­kos nemi közösülés sértett­jeként idézték meg. A két fiú nem kapott nagy bünte­tést. A bűncselekmény el­követésében ugyanis jelentő­sen közrehatott a sértett is. Az igazi áldozat, akit való­ban megviselt az eset, az édesanya volt. D tanú Déltájban megritkul a fo­lyosó. A tárgyalásokat meg­szakítja az ebédidő. Itt-ott már üresen ásítoznak a ter­mek. Csak a szélsőben folyik még tárgyalás. Egy behemót férfi téblábol az ajtó előtt. — Ez aztán beadott nekem — int a fejével a zárt ajtó felé. — Kilenc óra óta eszem az idegeimet. — Alperes vagy felperes? — Dehogy — legyint —, tanú. — Akkor kár idegeskednie — nyugtatom. Am ahelyett, hogy lecsillapodna, felemeli a hangját. — Látszik, hogy maga nem tudja, mi az, tanúnak lenni. Olyan ez kérem, mint ami­kor sarokba szorítják az em­bert. Tavalyelőtt az utcán összeveszett két asszony, a szomszédaim. Történetesen akkor léptem ki a kapun. Tücsköt, békát kiabáltak egymásra. Becsületsértési per kerekedett belőle, s én vol­tam a koronatanú, őszintén elmondtam, mit láttam, mit hallottam. A csípős szavakra is jól emlékeztem, hát azo­kat is felidéztem a bíróság előtt. De mit ád isten, a két asszony kibékült.' S a végén, mintha összebeszéltek volna, nekemestek, hogy olyan sér­tő kifejezésekkel nem is il­lették egymást, amilyenekről én beszéltem. Hát uram, le­esett az állam. Megfogadtam, többé nem tanúskodom. S ahogy látja, ismét itt va­gyok. — Ez is becsületsértési per? — Még annál is rosszabb. Egy tartási szerződés felbon­tásáról van szó. Egy fiatal­kori barátom elvállalt egy idős asszonyt, hogy gondos­kodik róla, ha a fiára íratja a házat. Pedig van lakása, de egy nem elég. Tudja, hogy van az manapság. A fiú megnősült, béköltözött a házba, s azóta esze ágába sincs törődni az öregasz- szonnyal. De nékem semmi közöm a dologhoz. Azt mon­dom majd: igen tisztelt bí­róság ebben az ügyben én semmit sem tudok mondani. Még szónókolna, de meg­szólal a mikrofon. Hívják a tárgyalóterembe. A Gyulai Járásbíróság a múlt évben H41 polgári ügyet tárgyalt. A bontóperek száma a múlt év első felé­ben 171 volt. Ez év első fe­lében pedig 196 házasság felbontása iránti keresetet nyújtottak be. A büntető­ügyek száma évente megkö­zelíti az ezret, ezek közül magánvádra mintegy 200 esetben indul eljárás. A ma- gánvádas ügyek tárgyalását azonban megelőzi a békél­tetés. Az utóbbi években egy­re több az olyan magánvá- dasi ügy, amelyben a bé­kéltetés eredménnyel jár. Serédi János A villám táborlakók Békéscsabán, a .. KlSZ-tá- borban működő napközis tábor kényelmes faházait jelenleg 280 általános isko­lás gyerek birtokolja. Reg­geli tornával kezdik a na­pot, majd körletszemle kö­vetkezik. A legrendezettebb szobák, a legtisztább gye­rekek a hét elteltével ju­talmat kapnak. Szinte egyetlen nap sem telik el sportprogram nél­kül. A gyerekek korcsopor­tonként ügyességi játéko­kon, fuótversenyeken, lab­dajátékokon vehetnek részt. A győztes csapat tagjai in­gyen strandjegyet kapnak, vagy a városi tanács autó­buszával kirándulásra me­hetnek. Sor került már szarvasi, gyulai útra, és Sze­gedre is készülnek. Hetente egy alkalommal a városi Vöröskereszt és az egészségügyi szakközépisko­la munkásainak közremű­ködésével szakkört tarta­nak a táborban, ahol a gye­rekek elméletben és gya­korlatban is tájékozódhat­nak az egészséges életmód kérdéseiről. A szellemi ve­télkedők és filmvetítések részeként is szerepelnek az egészségüggyel kapcsolatos kérdések, illetve az életkori sajátosságoknak megfelelő oktató-felvilágosító anya­gok. Legfontosabb szerepet azonban a gyakorlat ját­szik, az, hogy a szép kör­nyezetben eltöltött né­hány hét alatt a nevelők igény keltsenek a mozgás­ra, sportolásra. A fiúk leginkább a labdajátékokat kedvelik Fotó: Martin Gabor

Next

/
Oldalképek
Tartalom