Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
1978. augusztus 11., péntek Morzsák — Nem szégyelled, magad, most hogy nézel ki! — korholja három év körüli kislányát a kínos gonddal öltözött anyuka. A gyerek szipog-szepeg, kezével ügyetlenül takargatja ruhácskáját, amin bizony folt esett! Pedig nagyon csinos a frissen vasalt, ropogósra keményített ruha; kék csíkos a bő szoknya, piros csíkos a felsőrész, rajta fodrok, díszítés meg minden. Hozzá hófehér térdzokni, új, piros kiscipő — az egész gyerek olyan nett, mint egy szép baba. Az anyuka, felváltva a nagyobb lánytestvérrel, egyre csak pirongatja a kislányt, akit valószínűleg' csak a presszó nyilvánossága ment meg egy-két nyaklevestől. — Mikor tanulod már meg, hogy vigyázz a ruhádra! Örökké mosom, vasalom, te meg bemaszatolod, lepecsételed, besározod. Na, itt a poharad, idd meg a kóládat! A kicsi elhúzódik: — Anya, már nem is vagyok szomjas! — Na, mesélj! — Nagyon jó volt. Szép a tenger, esőt nem kaptunk, ettünk, ittunk, szóval remekül nyaraltunk. Tudod, vettük azt a lakókocsit — hát az pompás dolog! Kerestünk a tengerparton egy kempinget, letáboroztunk, és ki sem mozdultunk két hétig. Alaposan felkészültünk a tábori életre, vittünk gázfőzőt, krumplit, zsírt, kolbászt, hagymát, edényeket, mosószert meg mindent. Reggel én ébredtem elsőnek, hogy mire a férjem meg a srác felkel, kész legyen a reggeli. Hol teát főztem, hol kakaót — ha kaptam tejet a kemping boltjában. No, ettünk, megkávéztunk szép kényelmesen, tudod, a szabadban azért még az is jobban esik, aztán a fiúk lementek a partra fürödni. En meg elrámoltam, rendet tettem a lakókocsiban (hogy az menynyivel kényelmesebb, mint a sátor volt!), esetleg kiöblítettem egy-két holmit, inget, törölközőt, fehérneműt. Délben is a magunkét ettük, én ugyan nem kísérletezek mindenféle idegen étellel, meg a pénz is másra kellett, nem a hasunkra! Főztem én olyan lecsót, hogy a szomszéd sátrakban mind a szájukat nyalták! Ebéd után aztán napoztam, kézimunkáztam, bevásároltam, leveleket, képeslapokat írtam, lustálkodtam. Az esték is gyorsan teltek, vacsorára összeütöttem egy rántottát, vagy kon- zervet ettünk. Szóval, remekül nyaraltunk! Nem is értem, ti miért nem utaztok el valahová?! *1$ ViV Új „munkaerő” érkezett az intézménybe, mégpedig egy fiatal, csinos nő személyében. A lányok, asszonyok anélkül, hogy összebeszéltek volna, nyomban ellenszenvükkel „tüntették” ki az új jövevényt. Miután külsejében, öltözködésében kifogásolni való nemigen akadt — ha csak az nem, hogy állandóan hosszú nadrágot vu seit —, azt kezdték firtatni, érti-e egyáltalán a szakmát? ..Könnyű neki, ilyen külsővel nyilván mindenütt felveszik, ahol férfi a főnök. De majd meglátjuk, mit produkál?!" — húzta el frissen rúzsozott száját az egyik fiatalasszony. A többiek egyetértőén bólogattak, s várták a fejleményeket. Egy meleg nyári reggelen aztán egycsapásra megváltozott a helyzet. Szinte egyik pillanatról a másikra maguk közé fogadták az új kolléganőt, aki most először — szoknyát viselt. A hirtelen támadt rokonszenv magyarázata: a reprezentatív külsejű hölgy .. .hm, enyhén szólva csúnyácska lábakon lépkedett. .. T. I. A dombegyháziak több éves kérése teljesült, amikor két és fél héttel ezelőtt Tapasztó István, a községi tanács elnöke átadta rendeltetésének a szövetkezeti pénzintézet új ki- rendeltségét. A Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezet dombegyházi kirendeltségének dolgozói — hallottujc Nagy Pál elnöktől — 14 millió forintos betét és 2 millió 300 ezer forintos kölcsönállományt kezelnek, nagy felelősséggel Kép, szöveg: Balkus Imre Tanácsi beruházás—gondokkal Egy délelőtt a bíróság folyosóján A mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács az év első felében 6,9 millió forintot fordított költségvetéséből különböző beruházásokra, felújításokra. A célcsoportos lakásoknál befejezték a középblokkok szerelését, jelenleg az ajtók, ablakok beállításán dolgoznak. Ezzel párhuzamosan folyik az ÁFÉSZ-üzletek kialakítása is. A nyolctantermes általános iskola alapozásán és a lábazat elkészítésén túljutottak. A tornaterem építése jól halad, várhatóan a harmadik negyedévben átadják rendeltetésének. Ugyancsak még ebben az évben birtokba vehetik az MHSZ-székházat, amely 60—70 százalékban megvalósult. A hat hónap alatt a település lakossága, a szocialista brigádok 1,8 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tanács fejlesztési tervének bevételét 52,2, a kiadásokat pelig 27,1 száA Fáklya írja A Fáklya augusztus 20- án megjelenő új számában képes riport kalauzolja el az olvasókat az évszázad építkezésére, a tervek szerint 1983-ban elkészülő Bajkál—Amur vasútvonalra; a konakovói porcelánüzembe, ahol évente 115 millió, különféle terméket állítanak elő, valamint Pszkovba. Megemlékezik a lap Lev Tolsztoj születésének 150. évfordulójáról, s ez alkalomból közli Lenin 1910 novemberében, a Szocialde- mokrat című bolsevista lapban megjelent cikkét, amelyet a nagy orosz író halálakor írt. Képes riport százalékra teljesítette. A számokból kitűnik, hogy nem a legjobb előjelekkel vágnak neki a második félévnek. A járdaépítésre, parkosításra, szeméttelep rendezésére, óvoda, szolgálati és állami lakások felújítására, autóbuszváró létrehozására tervezett 1,7 millió forintot érő munkák el sem kezdődtek. így az 1978- as átadásra valószínűleg nem kerülhet sor. A beruházások elhúzódásának egyik oka, hogy a helyi költségvetési üzem az idei tervekben jóváhagyott 3,8 millió helyett nyolcmillió forint értékű munkát vállalt más megrendelőknek. A gondokon csak úgy lehetne segíteni, ha az üzem felülvizsgálná feladattervét, és csökkentené az idegen vállalatoknak végzett karbantartást, építést. Erőit elsősorban a folyamatban levő nagyobb beruházásokra összpontosítaná. mól be Bartók: A kékszakállú herceg vára című operájának moszkvai bemutatójáról. A gazdasági-tudományos hírek között olvashatnak az érdeklődők új szovjet li- cencekről, a rövidlátás és a kancsalság gyógymódjairól, a Tiensan gleccsereinek kutatásáról, és folytatódik a KGST tevékenységéről szóló sorozat is. A sportélet hírei között megismerkedhetnek a sportot kedvelők egy vitorlázórepülő-klub életével. Az ínyencek pedig a moszkvai olimpia 400 fogást tartalmazó étlapjával. Megyénk legnagyobb ügyforgalmú bírósága a gyulai. Hosszú, szőnyegtelen folyosóján élesen koppannak a léptek, mintha a belső indulatok feszültségét visszahangoznák. Azt, ami a néma tekintetekből sugárzik, vagy a mozdulatok ingerültségéből árad. Sajátos hangulata van ennek a folyosónak. Itt leplezetlenebbek a konfliktusok, vibrálóbbak az indulatok, s a fájdalom is égetőbb, mint a tárgyalótermekben, ahol az eljárási szabályok rendre és önuralomra intik a peres feleket. ■ térj is feleség Egy fiatalasszony a tárgyalóterem ajtajánál kifüggesztett jegyzéket tanulmányozza, hogy mikor kerül sor a perére. Válik. A férj bátortalanul közeledik hozzá. Látszik rajta, nem tudja, hogyan szólítsa meg. Az idegen tekintetek is zavarják. — Ha már válunk, váljunk el békességgel — mondja kisvártatva. Még reggel van. A nyelvek nem oldódtak meg. Lopva, leselkedve méregetik egymást az emberek. A férfi, aki bizonyára nem gondolta, hogy a folyosó felerősíti a hangját, most szinte megdermed a saját szavától. Az asszony csinos. Hátraveti szőke fejét. — Megjött a jobbik eszed? A férfi most már nem törődik, hogy nézik. Kapva kap az asszony gúnyolódó kérdésén. — Beszélgetnünk kellene. — Ugyan miről? — Például arról, hogy kinél marad a gyerek. — Nálam, az fix. — És a lakással mi lesz? — Mi lenne, az enyém. Az ügyvédem világosan megmondta, akié a gyerek, azé a lakás. — Hát én hol lakjak? — A te dolgod. — Márpedig nem hagyom magam átejteni. Kérni fogom a kisebbik szobát. Az megillet engem. —' Na látod, ezért nem válhatunk el békével. Mindennel kipakolok a bíróság előtt és akkor megtudják, hogy te ki vagy. És akkor többé be sem teheted a lábad a lakásomba. Az asszony a csapóajtón keresztül észreveszi, hogy megjött az ügyvédje. Felderül, az arca és faképnél hagyja a férjét. Az meg lehajtja a fejét. Ügy áll egymagában a folyosó végiben, mint egy karó a pusztában, akit még a madarak is elkerülnék. Miért hazudtál, édes lányom? Sohase felejtem el azt a középkorú parasztasszonyt, akit tanúként idézett meg a fiatalkorúak bírósága. Arról kérdezték, hogyan nevelte a lányát. Amikor megtudta mi történt, elfehéredett, ajka remegett, de uralkodott magán. Ám, ahogy kilépett a folyosóra, és leroskadt a lócára, zokogni kezdett, és arcát kezébe temette, hogy senki se lássa szégyenét. A tárgyalás szünetében a lánya melléje ült. — Hagyd már abba — szólalt meg ingerülten. — Miért hazudtál édes lányom, hogy a kultúrotthon- ba mész? — Nézett rá az anyja, és hagyta, hogy köny- nyei végigfollyanak az arcán. — Ott is voltam, először odamentem. — A kiserdőről azonban nem beszéltél soha. — Azt mondta a két fiú, hogy hazaikísér. Különben mit magyarázkodjak, most már tudod, mi történt. Utálom, ha nyavalyogsz. — Micsoda szégyen — hajtogatja az anyja. — Hát ha szégyen, akkor ez is te miattad történt, mert hívtad az orvost. — Megijedtem, amikor reggel megláttam a nadrágodat a széken. Apád nem tudja, de ha megtudja... A lány vállát vonogatja. Hátra dől a lócán, egymásra rakja lábait. Fejlett, erős lány. Tekintete rebbenetlen. A bíróság előtt sem jött zavarba. Pedig még a 13. életévét sem töltötte be. Erőszakos nemi közösülés sértettjeként idézték meg. A két fiú nem kapott nagy büntetést. A bűncselekmény elkövetésében ugyanis jelentősen közrehatott a sértett is. Az igazi áldozat, akit valóban megviselt az eset, az édesanya volt. D tanú Déltájban megritkul a folyosó. A tárgyalásokat megszakítja az ebédidő. Itt-ott már üresen ásítoznak a termek. Csak a szélsőben folyik még tárgyalás. Egy behemót férfi téblábol az ajtó előtt. — Ez aztán beadott nekem — int a fejével a zárt ajtó felé. — Kilenc óra óta eszem az idegeimet. — Alperes vagy felperes? — Dehogy — legyint —, tanú. — Akkor kár idegeskednie — nyugtatom. Am ahelyett, hogy lecsillapodna, felemeli a hangját. — Látszik, hogy maga nem tudja, mi az, tanúnak lenni. Olyan ez kérem, mint amikor sarokba szorítják az embert. Tavalyelőtt az utcán összeveszett két asszony, a szomszédaim. Történetesen akkor léptem ki a kapun. Tücsköt, békát kiabáltak egymásra. Becsületsértési per kerekedett belőle, s én voltam a koronatanú, őszintén elmondtam, mit láttam, mit hallottam. A csípős szavakra is jól emlékeztem, hát azokat is felidéztem a bíróság előtt. De mit ád isten, a két asszony kibékült.' S a végén, mintha összebeszéltek volna, nekemestek, hogy olyan sértő kifejezésekkel nem is illették egymást, amilyenekről én beszéltem. Hát uram, leesett az állam. Megfogadtam, többé nem tanúskodom. S ahogy látja, ismét itt vagyok. — Ez is becsületsértési per? — Még annál is rosszabb. Egy tartási szerződés felbontásáról van szó. Egy fiatalkori barátom elvállalt egy idős asszonyt, hogy gondoskodik róla, ha a fiára íratja a házat. Pedig van lakása, de egy nem elég. Tudja, hogy van az manapság. A fiú megnősült, béköltözött a házba, s azóta esze ágába sincs törődni az öregasz- szonnyal. De nékem semmi közöm a dologhoz. Azt mondom majd: igen tisztelt bíróság ebben az ügyben én semmit sem tudok mondani. Még szónókolna, de megszólal a mikrofon. Hívják a tárgyalóterembe. A Gyulai Járásbíróság a múlt évben H41 polgári ügyet tárgyalt. A bontóperek száma a múlt év első felében 171 volt. Ez év első felében pedig 196 házasság felbontása iránti keresetet nyújtottak be. A büntetőügyek száma évente megközelíti az ezret, ezek közül magánvádra mintegy 200 esetben indul eljárás. A ma- gánvádas ügyek tárgyalását azonban megelőzi a békéltetés. Az utóbbi években egyre több az olyan magánvá- dasi ügy, amelyben a békéltetés eredménnyel jár. Serédi János A villám táborlakók Békéscsabán, a .. KlSZ-tá- borban működő napközis tábor kényelmes faházait jelenleg 280 általános iskolás gyerek birtokolja. Reggeli tornával kezdik a napot, majd körletszemle következik. A legrendezettebb szobák, a legtisztább gyerekek a hét elteltével jutalmat kapnak. Szinte egyetlen nap sem telik el sportprogram nélkül. A gyerekek korcsoportonként ügyességi játékokon, fuótversenyeken, labdajátékokon vehetnek részt. A győztes csapat tagjai ingyen strandjegyet kapnak, vagy a városi tanács autóbuszával kirándulásra mehetnek. Sor került már szarvasi, gyulai útra, és Szegedre is készülnek. Hetente egy alkalommal a városi Vöröskereszt és az egészségügyi szakközépiskola munkásainak közreműködésével szakkört tartanak a táborban, ahol a gyerekek elméletben és gyakorlatban is tájékozódhatnak az egészséges életmód kérdéseiről. A szellemi vetélkedők és filmvetítések részeként is szerepelnek az egészségüggyel kapcsolatos kérdések, illetve az életkori sajátosságoknak megfelelő oktató-felvilágosító anyagok. Legfontosabb szerepet azonban a gyakorlat játszik, az, hogy a szép környezetben eltöltött néhány hét alatt a nevelők igény keltsenek a mozgásra, sportolásra. A fiúk leginkább a labdajátékokat kedvelik Fotó: Martin Gabor
