Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

1978. augusztus 29., kedd o Újjáépül az öreg ház Látogatóban Számfira Péter juhásznál Befejeződtek a „hírős napok” Szántóverseny Sarkadon Kétegyházán a közúti for­galomtól távol, faluszéli ott­honában él feleségével és öt gyermekével Számfira Péter, a kétegyházi Béke Tsz ju­hásza. A kertes ház előtt fa­anyag. tégla, cserép és ho­mok. Minden jel arra mutat, hogy hamarosan építkeznek ezen a portán. — Igen, a július 19-i vi­har levitte fejünk felől a te­tőt — mondja Számfira Pé- temé. — Félelmetes volt az ítéletidő, amíg élek, el nem feledhetem. De az uramnak akkor is a birkák voltak a fontosabbak. Épp itthon volt, deleltek a birkák, de amikor jött a sötét felhő, őt meg sem lehetett volna kötözni. Ment a tálkájához, pedig én na­gyon féltem ittmaradni az öt gyerekkel. — Én nagyon szeretem a családomat — veszi át a szót Számfira Péter, de a falka az is nagyon fontos. Tudtam, hogy a gyerekkel ittmarad az asszony, de a birkák is félnek a viharban, elkószál­nak, a vörösheretáblába . té­vedhetnek, felfúvódnak, és kész a baj. Én a feleségem­mel együtt — amíg gyerekek nem voltak — birkanyíró voltam. Ez azonban nem volt állandó munkaviszony. Ami­kor jöttek a gyerekek, az ő érdekükben állandó munkát kellett vállalnom. Apám és nagyapám birkatartó ember volt. Tőlük „loptam” a bir­kagondozás tudományát. Ha büdössántaságot kapnak, ak­kor is ki tudom kezelni a bajból az állatokat. Márpedig ebben az esős, csapadékos esztendőben ez a téma foko­zatosan előtérbe került. A családomnak nagy biz­tonság, hogy állandó munka- viszonyban állok a Béke Tsz­szel. Így megkapom a csalá­di pótlékot és az asszony az öt gyermek ellátásáért gyer­mekgondozási segélyt kap. Ez pedig nem mindegy. így aztán két malomkő között őrlődök : száz százalékban szeretnék eleget tenni ideha­za és a szövetkezetben is. A beszélgetésből kiderül: az utóbbi hetekben sok vita volt a Számfira családban. Az asszony szeretne beljebb költözni a községbe, új lakást vásárolni, a férj azonban ra­gaszkodik a régihez, amit ő épített kétkezi munkával a szülők segítségével. — Nagy itt a kert — véle­kedik a férj. — Megterem mindén, amire a családnak szüksége van. Itt nemcsak saját ellátásra hizlalhatok sertést, hanem eladásra is. Jó a levegő, tágas a tér arra, hogy a gyerekek szabadon szaladgáljanak. És nekem ez a legfontosabb. Hogy messze van az iskola, a bolt, a ta­nács és egyéb, no és akkor mi van? Hát elmegyünk oda, ahova kell. Nincs a világ végén semmi ebben a köz­ségben. A gyermekek nyu­galma mindennél többet ér. Egyébként a juhászaiban az Előre Szocialista Brigád tagja vagyok. AZ állatte­nyésztésben helytállunk, ezenkívül a község fejleszté­séért, a gyermekintézmények Vígét írt a fakitermelők versenye Vasárnap véget ért a zse­lici erdőben a fakitermelők 12. országos versenye. A verseny csapatgyőztese a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság öt­tagú csapata lett. Második a Budavidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság csapata, míg a harmadik helyet a házigazda Somogy megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság második csapata sze­rezte meg. Az egyéni össze­tett verseny győztese: Mol­nár Miklós, a Borsodi EFAG dolgozója. patronálásáért jómagam is szívesen vállalok társadalmi munkát. Ott voltunk az ABC és az iparcikkbolt épí­tésénél, segítettünk a köz­ponti általános iskola kar­bantartásában, a 3. számú óvoda felújításában és sok más munkában. A brigád becsületéért beiratkoztam az általános iskolába. Felesé­gemmel együtt befejeztük a hiányzó VII. és VIII. osz­tályt. Ott vagyok minden megmozdulásnál, semmiből nem vonom ki magam. Mert nekem a munkahelyi kötele­zettség egyet jelent a család iránti kötelezettséggel. □ Számfira Péter az egyik legjobb juhászunk — mond­ták a kétegyházi Béke Tsz központi irodájában. — Ezért is segítünk neki a bajban. A szövetkezet házi építőbrigád­ja vállalta a lakásfelújítási munkálatokat. Számfira 60 ezer forint kölcsönt vett fel. Nemcsak felújítja a lakást, hanem bővíti is, hogy a nagy családban külön szoba jusson a fiúknak és a lá­nyoknak. A szövetkezet ve­zetősége támogatja a jogos igényt. Az építőbrigád sza­bad szombaton társadalmi munkával segíti a Számfira család építkezését. A Béke Tsz pedig kedvezményes fu­varral és más módon segít a legjobb juhászának lakásfej­lesztési gondjában. Amikor — ünnepre legin­kább — összejön a család, gyermekzsivajtól zeng a ház. Hét unoka sündörög a nagy­mama szoknyája körül, de a nagyobbak már segítenek is, mondjuk: megferinteni az ünnepi asztalt. Ilyenkor per­sze nagy asztal kell, hiszen nem kevesebb, mint tizen­öten ülik körül, ha mind­nyájan együtt vannak. A há­rom felnőtt gyerek: Jutka, Pista, Pali, a vő, a két me­nyecske, a hét unoka, s ter­mészetesen a háziak: Siriko- vicz Pál és felesége. Ha nagy is a család, elférnek a szarvasi városszéli három- szobás házban. A gyerme­keknek készült ugyan, de ők kirepültek, saját otthont ala­pítottak. Van mit mesélni ilyenkor egymásnak. Nem fogynak ki a szóból, s persze felelevene­dik a múlt is. Mert Sinko- viCzék nem mindig éltek ilyen nagy házban. Nagyon is szűkén mérte nekik a sors a jót. A rosszból annál több jutott... Hogyan is volt? Erről be­széljenek ők maguk, akik mindig kitartottak egymás, és természetesen a szövetke­zet mellett. Hiszen onnan ez a jó, amiben most, nyugdíjas korukban élnek. — Mindketten tősgyökeres szarvasiak vagyunk — kezdi Sinkovicz Pali bácsi —, de amolyan földnélküliek vol­tunk annak idején. Apámnak Csongrád megye határában volt ugyan 11 holdja, a sze­gény, terméketlen, szikes ta­lajon. Ott dolgoztunk mind a ketten: a feleségem és én. Nagyon szorított az ínség, sokszor el kellett menni ka­pálni, vagy részibe aratni. Kecskeméten vasárnap beféjeződött a „hírős na­pok” nagyszabású rendez­vénysorozata. A négynapos program záróünnepségén egyes szaktárcák miniszte­rei is részt vettek, s ott volt a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviselet több tagja. A vendégek megtekintet­A népgazdasági tervnek megfelelően 5,5 százalékkal bővült a kivitelező építőipar termelése — állapítja meg az év első hét hónapjában végzett munkát összegező ÉVM-gyorsjelentés. A múlt év azonos időszakához vi­szonyítva a munka terme­lékenysége is hasonlóan, 5 százalékkal emelkedett, te- hát a növekedést csaknem teljesen a termelékenység javításával alapozták meg. A legnagyobb kivitelező szervezetek* az ÉVM-válla- latok az átlagosnál dinami­kusabb fejlődést értek el. A korábbinál lendületeseb­ben nőtt a termelőszövetke­zetek építőipari közös vál­lalkozásainak termelése • is, de a tanácsi vállalatok és az építőipari szövetkezetek eredménye mindössze 1,7, illetve 2,7 százalékkal ha­— Bizony, volt úgy, hogy amikor a lányommal terhes voltam, augusztusban nagy pocakkal mentem a férjem után markot szedni — kap­csolódott a beszélgetésbe a felesége. — Gondolhatja mi­lyen volt az, amikor alig tud­tam mozogni. Ráadásul a nagy hőség is kínzott. Tanyán laktunk. Sehon­nan sem várhattunk segítsé­get, a magunk erejére vol­tunk hagyatva. Amikor már három gyermekem volt, ak­kor is vállalnom kellett a napszámot, a részes aratást, a kapálást. Érthető hát, ha 1945-ben mindketten az új élet reményével léptünk a pártba. — Nem véletlen ez, hi­szen már apám is baloldali érzelmű volt — folytatja Pali bácsi. — A szövetkezet­nek Is éppen ezért voltunk a hívei, hirdetői. Abban láttuk a boldogulás útját és nem csalatkoztunk. Igaz, eleinte nagyon nehéz volt. Hat pár lóval, hat fogattal kezdtük. És hiába dolgoztunk látástól vakulásig, nem sok jutott a közösből. Akkor még nem beszélhettünk agrotechniká­ról, kézzel arattunk, és nem volt kemizálás. Igaz, csupán 30 év telt el — a szövetkezet most ünnepli a megalakulá­sát —, de a mai munkával, a mai élettel össze sem lehet hasonlítani. Jó volt viszont az az erő, az a bizakodás, ami bennünk élt. Hittünk a jövőben, és bíztunk abban, hogy együtt, közös erővel többre jutunk. És biztattunk másokat is... Amikor létre­jött a Táncsics Tsz tehené­szete, engem kértek meg, hogy vállaljam az állatok gondozását Szeretem az ál­ték a kertészeti és élelmi- szeripari kiállítást a Vasút- kertben. Ezután a Helvéciái Állami Gazdaság köncsög- pusztai üzemegységében jelképes ünnepi szüreten vettek részt. Délután a széktói stadionban a IV. fo­gathajtó-világbajnokság zá­róünnepségét, díjkiosztá­sát tekintették meg. ladta meg a múlt év azonos időszakában végzett munka értékét. Augusztusig a kivitelezők 20 345 új lakást adtak át az országban, 427 új otthonnal többet mint a múlt év első hét hónapjában. Ez a több­let azonban nagyobb is le­hetett volna, ha nemcsak az ÉVM-vállalatok, hanem más kivitelező szervezetek is jobb eredményt érnek el az egy évvel ezelőttinél. Az ÉVM-vállalatok dolgozói­nak idei lakásátadásai 1170 új otthonnal haladták meg a múlt év első hét hónapjá­ban elért eredményt, s a tanácsi, de elsősorban a szövetkezeti építők miatt csökkent ennek az előnynek tetemes része. Az év utolsó 5 hónapjában a kivitelező szervezeteknek még több mint 28 ezer új otthon épí­tését kell befejezni. latokat, elvállaltam. Pedig nagyon nehéz volt ott is a kezdet kezdetén. Olyanról, hogy fejőgép, nem is hallot­tunk. A kézi fej és pedig fá­rasztó. De csináltam, mert ez volt a munkám. Huszonegy évet húztam le a tehenészet­ben, innen is mentem nyug­díjba, persze már fejőgéptől. Mert ezen is dolgoztam. Ma még sokszor bejárok. Leg­többször helyettesíteni. És szívesen megyek, hiszen hoz­zám nőtt ez a munkakör. És van egy kedvencem is, a Gyöngyi. Szelíd tehén, olyan, mint az őzike. De vigyázni kell rá. Sok tejet ad, s ha nem vigyáznak, könnyen fel­fázik, a tőgye gyulladást kap. Ilyenkor nem tud más gon­dozót elviselni, csak engem. Értem a módját az ápolás­nak. Jutka mama is a tehené­szetben dolgozott. Tejkezelő volt. Hét évig együtt járt az urával ide. S ő volt a szo­cialista brigád megalapítója. Szívesen tanítja a fiatalokat, átadja a tudását, még most is. S ha hívják, Pali bácsi­val együtt megy a tehené­szetbe segíteni. A nyugdíjas évek így oszlanak meg a munka és a család, az uno­kák között. Nem unatkoznak. De azért élvezik munkájuk gyümölcsét is: a háromszo­bás házat, minden kényel­mével, a fürdőszobával, rá­dióval, televízióval, az új bútorral, örülnek az életnek, annak, hogy gyermekeik is boldogultak, saját OTP-la- kásbah, házban, jól élnek. A régi nyomorúság már a múlté... S ez így van jól... / Kasnyik Judit Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a KISZ gyulai járási bizottságának kezdeményezése, a legjobb fiatal traktorosok versenye. Az idén a sarkadi Lenin Ter­melőszövetkezet volt a gaz­dája a vetélkedőnek. A köz­ség vezetőin kívül részt vett a versenyen Torma József, az MSZMP járási bizottságá­nak munkatársa és Krasznai István, a KISZ gyulai járási bizottságának munkatársa. A technika fejlődését szemlél­tetően bizonyította hogy míg a korábbi években MTZ- traktorokkal versenyeztek, most Rába-Steiger és John Deere gépekkel hasították a földet a részvevők. A barázdáknak nyílegyenesnek kellett lenni A zsűri — amelynek elnöke Borombós Mihály, a sarkadi Lenin Tsz főagronómusa volt — szigorúan bírálta a szántás minőségét A két kategóriában első lett Kovalcsik Zoltán (Űjkigyős), Tóth László (Elek) (képünkön). Másodikok: Várdai János (Sarkad), Csatári István (Doboz), harmadik helyezettek: Csernus Lajos (Sarkad) és Zsótér Béla (Üjkfgyós). A győz­tesek és helyezettek értékes tárgyjutalmakat kaptak Fotó: Béla Ottó Ary Róza Jóban-rosszban kitartottak a szövetkezet mellett EVM-gyorsjelentés a lakásépítésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom