Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13., vasárnap o EQ33HES Épületavatás — kiállításmegnyitó Tegnap, augusztus 12-én délelőtt 11 órakor nyitották meg a nagyközönség előtt a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum új épületét. Elsőnek Dér László igazga­tó köszöntötte a vendégeket, majd dr. Csende Béla, a Bé­kés megyei Tanács művelő­désügyi osztályának osztály­vezető-helyettese mondott avatóbeszédet. Beszélt töb­bek között arról, hogy az új épület átadásával lehető­ség nyílt arra, hogy a nem­zetiségi, elsősorban a román és szlovák nemzetiségi nép­rajzi emlékek méltó helyen kerüljenek bemutatásra. Tá- gabb lehetőségei lesznek a múzeum és a közönség kap­csolatának kiszélesítésére, tervszerű foglalkozások, programok szervezésére. Az avatóbeszédet követően Knyihár János, a Magyaror­szági Szlovákok Demokrati­kus Szövetségének elnöke nyitotta meg a „Mai szlovák grafika” című kiállítást, amely 29 művész, 149 alko­tását mutatja be. Végül Éva Trojanova, a Szlovák Nem­zeti Galéria munkatársa tartott tájékoztatót a mai szlovák grafikáról, s a be­mutatkozó művészekről. Ugyancsak ekkor nyílt meg a Néprajzi Múzeum közreműködésével rendezett „Népi kerámia Békés me­gyében” című kiállítás. Dr. Csende Béla avatóbeszédét tartja Fotó: Martin Gábor Dohányzó-e a taxi? » Tilos az autóbuszokon, I a metrón, a trolin, a I HÉV-en; csak a kijelölt I szakaszokban, osztályo- ! kon lehet a repülőn, a ? vasúton. Bár a dohány- I zás végső soron magán- » ügy, de csak addig, amíg I a cigaretta, a szivar, a S pipa a kedvelőjének ont- i ja a kékes füstöt. Mert I ugye rákot, s más egyéb I súlyos elváltozást okoz, 1 s állítólag a kilehelt füst I annál is károsabb. Nem ! közömbös tehát, hogy hol I dohányzunk. I Egyetlen tömegközle- I kedési eszköz azért van, I amely esetében az igen I vagy a nem nincs elkü- I lönitve. Igen, a taxik I esetében. Olvasom a leg- í utóbbi Ludas Matyi- I ban (talán nem is vé- I letten, hogy éppen ide $ került a polémia), hogy I nemegyszer vitára ad al- I kaimat utas és vezető I között a dohányzás. Né- I hány nappal ezelőtt ma- ? gam is a taxi gyorsasá- ! gára voltam utalva. A ? vezető melletti ülés előtt 1 egy matrica ragadta meg Z a tekintetet: Köszönöm, I hogy a kocsiban nem do- I hányzik! Óhatatlanul is * az jutott eszembe, hogy: I nagyon szívesen. Tény- « leg: a taxiban lehet-e rá- I gyújtani, dohányozni? S Z mert a dohányosok és ? nemdohányosok az ame- ! rikai cserje európai I térhódítása óta nemegy­* szer ádázul vitatkoznak Z a dohányvagdálék jó és S rossz oldalán, a fenti do- I logban is nehéz lenne s most igazságot tenni. I Maradjunk annyiban: le­* hét, de... Ha az említett ? matrica a kocsiban van, I ne tegyük. Mert egyetlen I igazi dohányos sem sze- ! réti, ha más füstjét kell I szívnia, nem? A taxisa - I főr is így van vele. S ha I a vezető dohányzik? ! Mégis legjobb megkér­di dezni. Bár biztos vagyok I abban, hogy az 5—10 S perces utat a legnagyobb í* dohányos is elviseli — I füstölés- nélkül. (—esi) Gyomai kulturális programok Nagy sikert aratott a gyomai művelődési ház nyári szabadtéri előadás- sorozata. Eddig három beat- koncertet és egy folklórestet rendeztek itt. Legközelebb augusztus 24-én 19.00 órai kezdettel tartanak vidám műsoros estet, amelyen többek között Horváth Ist­ván és Kazal László lép fel. Az estre már eddig is több mint 400 jegy kelt el. Szep­tember 2-án ugyancsak a népzene kedvelői keresik fel a művelődési ház udva­rán kialakított szabadtérit, s hallgathatják meg Jákó Ve­rát, Solti Károlyt, s az őket kísérő Oláh Kálmánt és népi zenekarát. Szeptember 16-át inkább a fiatalabb korosztály vár­ja, ekkor Demjén Ferenc vezetésével a W. Moto Roch együttes ad hangversenyt. * * * Üj irodalmi bérletsoroza­tot indít az idén a művelő­dési ház. Az első előadáson Bálint András „Magyaror­szág messzire van” című műsorát nézik meg az ér­deklődők. Az irodalmi bér­letsorozat 6 részből áll majd, havonta megrendezés­re kerülő előadásain fővá­rosi előadóművészek lép­nek fel. Az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár a bérletek még el sem készültek, a község üzemeiből, szövetkezeteiből már több szocialista brigád jelentkezett, hogy szeretne részt venni a szeptember végén induló sorozat elő­adásain. N. A. Szocialista brigádok találkozója Szarvason Augusztus 16-án, szerdán 18 órakor Szarvason a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága, a városi tanács végrehajtó bizottsága, vala­mint a Vajda Péter Művelő­dési Központ közös szervezé­sében szocialista brigádok városi találkozója kezdődik a művelődési központban. Ezen ünnepi beszédet tartdr. Tóth Lajos, a HNF városi bizottságának elnöke, majd értékeli a társadalmi mun­kában részt vett kollektívák eredményeit és átadják az elismerő okleveleket. Az ün­nepség záróaktusaként fővá­rosi művészek adnak műsort. Súlyos baleset Dabason Dabas belterületén az 5-ös számú főúton Anasztasziu Iraklisz 36 éves büfés, hon­talan, budapesti lakos a személygépkocsijával át­tért az úttest menetirány szerinti baloldalára és ott összeütközött a vele szemben közlekedő kecskeméti Vo­lán 9. számú Vállalat tulaj- : donát képező pótkocsis ; tehergépkocsival, amelyet ; Suba István 29 éves gép- I kocsivezető, lajosmizsei la- ; kos vezetett. A baleset kö- ; vetkeztében Anasztasziu : Alakosz 8 éves tanuló, gö- ! rög állampolgár, budapesti lakos a helyszínen, a sze­mélygépkocsi vezetője a kórházba szállítás közben meghalt. A személygépko­csi utasai közül Anasztasziu Irakliszné 36 éves eladó, hontalan és Anasztasziu Ro­bert 12 éves tanuló görög állampolgár, budapeti la­kosok súlyos sérülést szen­vedtek. A baleset oka, hogy Anasztasziu Iraklisz a sze­mélygépkocsit figyelmetle­nül és gondatlanul vezet­te. A rendőrség szakértő bevonásával a vizsgálatot megkezdte. Befejeződött a honi látogatás Szombaton a Magyar Ke­reskedelmi Kamarában zá­rómegbeszéléssel ért véget a magyar származású ame­rikai üzletemberek magyar- országi ltáogatásának hat­napos hivatalos programja. A vendégeket — akik a Ke­reskedelmi Kamara és a Magyarok Világszövetsége meghívására tartózkodtak hazánkban — Kallós Ödön, a kamara elnöke üdvözölte. Ezután eszmecserét foly­tattak a magyarországi láto­gatás tapasztalatairól. A vendégeket magyar- országi látogatásuk során hivatalában fogadta Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. A küldöttség vezetői Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszterrel a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről tárgyaltak. A delegáció tagjai nagyüze­meket kerestek fel, kul­turális centrumokba láto­gattak és megtekintettek több idegenforgalmi neve­zetességet. Kistermelflk nagy szerepe Az ipari feldolgozásra ke­rülő zöldségnek várhatóan 15—16, a gyümölcsnek mintegy 40 százalékát ad­ják az idén a kistermelők. Sok kézi munkát igénylő zöldségfélével látják el a feldolgozóipart. Csupán uborkából 28 ezer tonnát I szállítanak. Ugyancsak sok munkát, figyelmet igénylő .termék a fűszerpap­rika, amiből már évi 14—15 ezer tonnát állítanak elő a kisgazdaságokban. A kisüzemi termeltetés megszervezésében és az I áruk felvásárlásában a kon­zervgyárak és az ÁFÉSZ-ek együttműködése mindkét fél számára előnyös. A gyá­raknak nem kell termeltető apparátusokat bővíteni, felvásárló helyeket létesí­teni. A szövetkezetek pe­dig így jobban kihasznál­hatják meglevő felvásárló­hálózatukat, miközben a kistermelő tagságukat biz­tonságos értékesítési lehe­tőséghez juttathatják, nem szólva arról a haszonról, amit ez az együttműködés a népgazdaság számára je­lent. Korszerű festékszórók A Szent István-körúti há­zakat is azokkal a korszerű, nagy hatású festékszórókkal szépítik, amelyeknek sorozat- gyártása az idén, a második negyedév végén kezdődött meg a mechanikai művek­ben. A 250 atmoszféra nyo­mással dolgozó, sokoldalúan alkalmazható festékszóró li- cencét a Mechanikai Művek egy szovjetunióbeli vállalat­tal együtt vásárolta meg. A magyar vállalat a komplett aggregátot, a vilniusi gyár a festőpisztolyt, a nagy nyomá­I sú tömlőt és az úgynevezett kocsit gyártja. A készre sze­relt terméket a Szovjetunió­ban belföldön értékesítik, a Mechanikai Művek viszont i exportálja is. Az 1977 februárjában megkezdett beruházás együt- ; tes összege 330 millió forint I volt, a beruházás költsége — a tervek szerint — két és fél I év alatt megtérül. Jövőre már 13 ezer, 1980- ban mintegy 20 ezer festék­szórót gyártanak — ezzel az új üzem teljes kapacitását I kihasználják. A hazai értékesítő — az I AUTÓKER — kérésére 80 ! berendezést szeptember 1-ig ; — négy hónappal korábban I a tervezettnél — átadnak a kereskedelemnek, s ezt az 1 esztendő végéig újabb 300 I követi. Learattunk a labdarúgó-válogatot­tunk nemzetközi mér- ; kőzéseken — nagy ritkán — sikert ér el, egy ország mondja büszkeségtől dagadó kebellel : győztünk ! Legalább ennyire jogos most, az embert és gépet minden eddiginél jobban próbára tevő nyári betakarítás befe­jeztével a többes szám első személy használata. Learat­tunk! S ha hangos lenne az újság, itt most egy nagy- nagy sóhaj következne. Mert nem 'ákármekkora kő gör­dülhet le a szívünkről. Mondják, a baj csőstül jön. E szólás igazságát ez a nyár sajnos többszörösen bizonyí­totta. Még fel sem meleged­hetett a talaj igazán a vá­ratlan tavaszi fagyok után, amikor szűnni nem akaró eső zúdult a Nyakunkba, a föl­dekre, az éppen csak maguk­hoz térő kultúrákra. Jól em­lékezhetünk még a megye északi feléről jött kétségbe­esett híradásokra, amelyek közül a legsúlyosabb Vésztő­ről érkezett, ahol lassan, túl az optimális időn, 3000 hek­tár még mindig vetetlen ma­radt. Eltelt egy hét, kettő, há­rom egymás után, s lassan úgy tűnt, hogy a Medárdra vonatkozó, s eleddig babo­naszámba vett jóslások most valóra válnak. Először egy hétre, aztán kettőre-három- ra becsültük azt az időt, amennyivel a szokásosnál később — azaz nem Péter- Pálkor — kezdődhet az ara­tás. Ez sem volt elég. Megmoz­dult a föld. Ilyenről a béké­si embernek csak megsárgult krónikák regéltek, s talán még ma sem hiszi igazán, hogy megtörtént, ami meg­történt. Természetesen az élet nem állt meg. Fölsora­koztak a kombájnok a gép­műhelyek előtt, szervezték a folyamatos javítást, a mű­szakokat, latolgatták, ho­gyan alakítsák a kombájn­vezetők bérezését, hogyan gondoskodjanak élelemről, italról, mert ez egyre fon­tosabbá vált, ahogy a napok múltával a kalászok mind lejjebb és lejjebb hajtották fejüket. Mert jöttek a viharok is egymás után. Mezőmegyer irányában szélvihar, a me­gye ellenkező sarkában jég­vihar verte el a legszebb re­ményeket. Azután a tájfun a megye déli részében, amelynek nyomán egyedül Nagykamaráson több mint 26 millió forint kár keletkezett. És sajnos, lassan fölsorol­hatnánk a megye vala­mennyi települését, ahol százezreket, milliókat vittek el a természeti csapások. A jodidágyú jut eszembe, amellyel a Mecsek alján a jeget hozó felhőket riasztják el. Eszembe jutnak a tan­könyvek, az ember nagysá­gáról szóló fejtegetések, ame­lyek mind-mind arról szól­nak, hogy a földnek ez az előnye, amelyre legfőbb jel­lemző, hogy társadalomban él, uralma alá hajtja a ter­mészetet, megzabolázza an­nak erőit, a maga javára- hasznára fordítja ezt, s át­alakítja az egész környeze­tét. Ennek jelképe valahol a jodid ágyú is. A sok váratlan, és szokat­lan csapás azonban kétkedő hangokat is ébresztett. Hol maradt az ember híres fö­lénye a természettel szem­ben a földrengés idején, az eget elsötétítő viharok pusz­tításakor? Hittel mondom, hogy nem tűnt az el. Mi bi­zonyítja ezt? Kicsiben a fel­újított háztetők, a ledőlt ké­mények helyébe emelt újak, a vihar rombolásainak el­tüntetése, az, hogy a káro­sultak soronkívül juthatták építőanyaghoz, aztán na­gyobb mértékben az, hogy az Állami Biztosító az átla­gosnál gyorsabban sietett a rászorultak segítségére, az, hogy a nagykamarási terme­lőszövetkezet sem marad magára bajában, amelyen egyedül semmiképpen nem tudna felülemelkedni. Az elmondottaknál is éke­sebb bizonyíték azonban az, hogy learattunk. Mindig is sorsdöntő és nehéz szakasza volt ez mezőgazdaságunknak. Éltünk meg már aszályos és árvizes évet is, éltünk meg átlagosat is, de akárhogy jöttek-mentek is a felhők, a gabonacsatát az ország min­dig is felfokozott figyelem­mel kísérte nyomon. Az idei aratás izgalmai azonban mindenképpen túl­nőnek az eddigieken, s már végképp nem hasonlíthatók a csapatukért lelkesedő focira­jongók drukkjához. Romány Pál mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter inter­júiban külön is kihangsú­lyozta, hogy egyet nem sza­bad elfelejtenünk: legyenek akármilyen nagy teljesítmé­nyűek, korszerűek betakarí­tógépeink, nevezzék őket akármilyen cifrán — Claas dominátomak, John Deere- nek, Bizon-Gigantnak, SZK —5-ösnek, vagy E—516-os- nak — végső soron mégsem a gép, hanem a kombájnos arat. S hogy a jelzett körül­mények között kombájnosa- ink, a szállítómunkások és a szárítók több műszakban szolgálatot teljesítő dolgozói biztos helyre, szérűre juttat­ták a szemet a földre ájult kalászokból — nos, ez me­gint csak azt bizonyítja; azoknak a bizonyos történeti, filozófiai okfejtéseknek még­iscsak igazuk van — az em­ber igenis uralkodik a ter­mészeten. mjsagyüzemi mezőgazda- H ' Bp ságunk erőinék moz- i: ffgósításával: kombájn- átcsoportosításokkal, lánctal­pasok hadbavetésével, a kombájnolni tudó katonák munkába állításával, szárítók üzembe léptetésével, a büsz­keségre alapot adó búzater- mésátlaggal győzött megis- mét bennünket magasabb- rendűségéről : amiben’ ed­dig is hittünk. S ha sóhajt­va is, de ezért esik jól ki­mondani és leírni: learat­tunk. Kőváry E. Péter Bízzunk a szép őszben!... A népi meteorológia előre­jelzése szerint a természet kárpótlást ígér a hűvös, esős nyárért : a dél-dunántúli Ba­ranyából és Tolnából csak­úgy, mint az északi fekvésű Nógrádból bőséges másodvi- rágzásokról adtak hírt, s az ősi hiedelem szerint ez azt jelenti, szép és hosszú lesz az ősz. Tolnában főleg a szekszár­di dombvidék védettebb völ­gyeiben, Nógrádban a Pécs- kő-hegy lankáin, továbbá Pásztó és Szécsény környé­kén bontottak újra szirmot a július végi, augusztus ele­ji kánikula hatására az aká­cok. Baranyában az ország legdélibb hegycsúcsán, a 442 méter magas Szársomlyón borultak ismét virágba a magyar táj e kedves fái. A forró augusztusi időjárás tö­megesen csalta elő tavaszt idéző fehér fürtjeiket, ámde a méhek mitsem törődve a különlegességgel, újra ellep­ték az akácost. A szakembe­rek egyébként nem nagyon bíznak szívderítő jóslatuk­ban. Azt tartják, az idei rendhagyó nyár zavarta meg a növényvilág természetes rendjét, s ennek jelei a mos­tani virágfakadás is. A szód és hosszú őszben azonban ennek ellenére ők is re­ménykednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom